Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-07 / 1. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January t, 1954. I KÜLPOLITIKAI SZEMLE] J- —i> André Wurmser: Párisi riport A kölcsönös gazdasági segítség a béketábor országainak egyik erőforrása A népi demokratikus országok népgazdaságuk fejlesz­tésében főképpen a belső erőforrásokra, a Szovjetunió test­véri segítségére és a kölcsönös gazdasági együttműködésre támaszkodnak. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazda­sági együttműködése évről-évre nő és erősödik. Az együttműködés az egyes országok részéről munka­megosztást követel. Szükséges, hogy minden ország elsősor­ban azokat a termelési ágakat fejlessze, amelyekhez a leg­kedvezőbb feltételei vannak, sőt gazdasági tervének elké­szítésénél is figyelembe kell vennie a kölcsönös gazdasági segitségnyujtotta lehetőségeket és az együttműködésből ere­dő kötelezettségeket. Lengyelországban például a szén- és szinesfémtermelés, a vegyipar fejlesztése számára a legkedvezőbbek a feltéte­lek. Romániának fejlett ásványolajipara van. Magyarorszá­gon igen gazdag, magas aluminiumtartalmu bauxitlelőhe- lyek vannak. Bulgária adottságai a kohóipar fejlesztését szolgálják. Albániában nagy jövő vár az ásványolaj-, króm-, réz-, szén- és bitumeniparra. Csehszlovákiában a nehézipart és kohóipart, a Német Demokratikus Köztársaságban pedig a gépgyártás és kohóipar mellett a finommechanikai és op­tikai ipart fogják fejleszteni. A gazdasági együttműködés lehetővé teszi, hogy a szo­cialista tábor országai a nemzeti jövedelem jelentős részét a dolgozók életszínvonalának emelésére és olyan beruházá­sokra fordítsák, amelyek előmozdítják a lakosság életkörül­ményeinek gyorsütemü megjavítását. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) 1949 januárjában történt megalakulása után a népi demokratikus országok a Szovjetunióval és egymásközt hosszúlejáratú gazdasági és kölcsönös segélynyújtási szerződéseket kötöt­tek. Évről évre növekszik a népi demokratikus országok ke­reskedelme a Szovjetunióval, amely szüntelenül gondoskodik a demokratikus országok gazdasági fejlődéséről. Lengyelor­szág áruforgalma a Szovjetunióval például 1952-ben 3.5-szer haladta meg az 1947. évi áruforgalmat. A Szovjetunió 1952. évi külkereskedelmi forgalmának 80 százalékát a népi demokratikus országokkal bonyolítot­ta le. A Szovjetunió a népi demokratikus országoknak ipari felszerelést, mangánt, krómot, vasat, színesfémet, gépkocsi­kat, traktorokat, mezőgazdasági gépeket, gyapotot, élelmi­szert szállít. A Szovjetunió által a népi demokratikus orszá­gokba küldött gépek és gépi berendezések mennyisége az utóbbi öt esztendőben tízszeresére növekedett. A népi demokratikus országok viszont állandó felvevő­piacra találnak a Szovjetunióban. Lengyelország hajókat, vasúti kocsikat, cinket, szenet, cukrot, Románia olajat, fát, Magyarország ipari felszerelést, hajókat, mozdonyokat, vas­úti kocsikat és egyéb árukat. Csehszlovákia ipari felszere­lést, hajókat, vasat, Bulgária dúsított szinesfémércet és mezőgazdasági termékeket exportál a Szovjetunióba. Egyre erőteljesebben fejlődik az európai népi demo­kratikus országok és a Kínai Népköztársaság közötti keres­kedelem. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok a népi Kina külkereskedelmében 1952-ben 72 százalék erejéig részesedtek. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között 1953-ra kötött szerződések a külkereskedelmi áruforgalom további növekedését irányozták elő. A Szovjetunió és Ma­gyarország között ez év márciusában aláirt szerződés jelen­tősen megemelte az 1952. évi szerződés szerint 1953-ra elő­irányzott forgalom volumenét. Az Albánia és Magyarország között 1953—1955. évre kötött áruforgalmi és fizetési egyez­mény is a két ország közötti kereskedelem kiszélesítését rög­zíti le. Albánia rezet, krómércet, bőrt, dohányt, gyümölcsöt szállít Magyarországnak, amely üzemi gépberendezést, építő­ipari gépeket és egyéb cikkeket exportál Albániába. A kinai- magyar kereskedelmi szerződés az 1950. évihez képes 51.7 százalékkal emeli az 1953. évi kereskedelmi forgalom értékét. A népi demokratikus országok közötti kölcsönös műsza­ki segélynyújtással kapcsolatban példaként megemlítjük a Romániában 1952-ben felépült Gheorghiu-Dej hőerőművet, amelynek teljes berendezését csehszlovák szakemberek vé­gezték. Csehszlovákia ezenkívül résztvesz más népi demo­kratikus országok, többek között Bulgária, Magyarország energetikai bázisainak építésében is. Az 1952-ben kötött magyar-román megállapodás értel­mében a romániai földgáz felhasználásával Romániában ve­gyi kombinátot, Magyarországon uj vegyiművet építenek, a két ország magasfeszültségű távvezetékeit összekapcsol­ják, hogy az energiaforrásokat jobban kihasználhassák. Fenti megállapodás szerint Magyarország gépeket és felsze­reléseket szállít Romániának egy nátronszódagyár felállítá­sához, amely mindkét országot ellátja majd ezzel az értékes alapanyaggal. A népi demokratikus országok közötti kölcsö­nös műszaki segélynyújtásnak számtalan hasonló példáját tudnánk felsorolni. A népi demokratikus országok a szocialista iparositás­Helyszini jelentés egy francia kispolgár lelkiállapotáról A földalattin (Metro) ta­lálkoztam vele. Szórakozottan megkérdezte: hogy van a családom, de közben nyilván­valóan másra gondolt. Egy^ darabig hallgatott. Közel hozzánk szerelmesek utaztak, akik nyilvánvalóan örültek, hogy a tömeg egymáshoz szo­rítja őket. Bafátom végül is igy szólt: — Mi a véleménye a nem­zetközi helyzetről ? Ön is nyugtalan ? , Meglepődve néztem rá. Hosszú ideje ismerem. Keres­kedelmi képviselete van; har­minc éve szolgálja ugyanazt a főnököt. Gomblyukában egy kitüntetés kék szalagja. Egész életében azért imádkozott,, hogy “semmi se változzék”. Semmihez sem ragaszkodik annyira, mint szórakozásai­hoz : sem az állásához, sem pedig a feleségéhez, akit egyébként nem csalt meg többször, mint amennyiszer éppen kellemes. Engem azzal gyanúsít, hogy meg akarom változtatni a világot, ami szerinte egyrészt bűnös, más­részt lehetetlen. Hazafi — tehát nem volt petainista: köz társasági — tehát gaulleista sem volt. Akkor foglalkozik csak a politikával, ha sza­vaz : négyévenként egyszer. A neve — Bourgeois. Pierre Bourgeois. Hát ez a kis Bourgeois most bevallotta: nyugtalan. Csak dadogni tudtam: — Ön"nyugtalan Bourgeois? i • Nem nézett rám Kicsit összefüggéstelenül válaszolt, mintha saját ma­gának beszélne: — Vannak háborúk és van olyan béke is, amely nem valószc rü. Az ember például nem köt békét a pestissel, vagyis: á német militariz- mussal. Gyakran tévedtem. Elismerem, München idejé­ben. . . emlékszik? És mikor a nácik nekimentek Oroszor­szágnak, azt mondtam ma­gamban, három hét múlva Hitler Vlagyivosztokban lesz. \ Mikor Queuille kijelentette: “Nyugat-Európát invázió fe­nyegeti” — elhittem. Elhit­tem, hogy a kis mongol lovak egyetlen vágya:.a Concorde- tér medencéiben enyhíteni szomjúságukat. És mikor ön azt mondta: az amerikaiak háborúba akarnak rántani bennünket Oroszország ellen — nem hittem önnek. De mi­ért is menjek én háborúzni Oroszország ellen, uram? Nagyon messze van Oroszor­szág ! — Jól tudom, nincs iga­zam. Fiatalságom óta a tá­volságok megrövidültek — mint a fehérnemű a mosás­ban. De hiába,, én igy látom. Számomra, Bourgeois, keres-1 kedelmi képviselettel rendel­kező polgár számára Olaszor­szág messze van. Ezzel szem­ben Németország itt van mel­lettünk. Sokáig hittem, el tu­dom képzelni ma is, hogy Oroszország valami háborún töri a fejét. Azt viszont nem értem, ebben az esetben mi­ért várja meg Oroszország, hogy Adenauer a feje búb­jáig felfegyverkezzék? Miért várja meg, amig Amerikában sorra feltalálják a H, I, fl. K... Z-bombákat? Azt viszont bi­zonyosnak látom, hogy Né­metország, ha visszaadjuk a hadseregét, képes megszállni Franciaországot, Az első vi­lágháborúban több mint 50 hónapig harcoltam. A máso­dikban több mint négy évig szenvedtem a megszállás alatt — csodálkozik, ha nyug­talan vagyok ? A Metró megállt Kiszálltunk, .hogy utat en- kedjünk a leszállóknak. Is­mét beszálltunk, le tudtunk ülni egymással szemben. Azt mondtam neki, nemcsak egy Németország van. Megkér­deztem, olvasta-e Walter Ul­bricht kijelentéseit? — Ulbricht? — Kelet-Némeországból? Nem,' azaz, tudom... Sok barátságos dolgot mond ne­künk. . . A vasfüggönyön túl, igen, tudom, maguk azt mondják: ’dollárfüggöny. Nos, a függönyön túl, igen, talán rettenetes dolgokat müvei­nek, de nem hiszem, hogy a torkunknak akarnak esni. Éppen ezért, ha Németország­ról beszélek, nem erre a füg­gönyön túli Némtországra gondolok, hanem arra, ame­lyik szomszédunk! Onnan hallatszik a kardok csörgése, az élettér követelése, katonai felvonulások zaja, volt SS-ek összejövetele: Krupp, Hitler és Adenauer Németországára gondolok. Nagyon hangosan beszélt, szomszédaink kezdtek fi­gyelni. De senkinek sem volt ellenvéleménye. Kicsit, halkabban kezdett beszélni. .. Észrevettem a kocsiban — biztos, hogy ő is, mint én, a német felfegyver­zés elleni nagygyűlésre igye­kezett — intett nekem. — Nem — folytatta Bour­geois — én ne mgyülölm a németeket. Ifjú koromban talán nacionalista, soviniszta voltam, ma már nem vagyok áz. Öregebb lettem. Nem kí­vánok mást, mint a békét. Ezért csalnak engem köny- nyen lépre az európai egye­sült államokkal, vagy a hat-,-— vagy a 15 ország Európájá­val. Nem akarok mást, mint a békét. De jól figyeljen: gépfegyvereket—adni az SS- eknek és katonákat a náci tá­bornokoknak ; s ha azok Ke- let-Németország meghódítá­sára indulnak, velük harcolni a porosz királyért,... Vagy, ha nekiindulnak a Németor­szágtól nyugatra lévő orszá- go kmeghóditására ellenük harcolni — ha Eisenhower ur megengedi ezt nekem — ezt: soha! Érti uram ? Soha! Akkor inkább belenyugszom abba, hogy Önök négy csa­vargót telepítsenek II. Hen- rik-ebédlőmbe, akkor már in­kább sorbaállok- husért, a hóban. Mert az én barátomnak Bourgeoisnak ez jelenti a szocializmust- Kérdem ma­gamban, honnan szednék ösz- sze ennyi csavargót, s vájjon a Szovjetunió miért exportál­na havat, ha megváltoznék a rendszerünk? De, hát az an- tikommunizmusnak olyan ér­vei vannak, amelyeket az ész nem ismer. Bourgeois egészen felvi­dult. — Igen — mondta — ak­kor már inkább ezt válasz­tom . . .* Szerencsére nincs ró­la szó. De nem kell engem hülyébbnek nézni, mint ami­lyen vagyok és ne higgye senki, hogy az orromnál fog­va vezethetnek ezekkel az an­tikommá nista jelszavakkal. Óh, nem, akárhová nem me­gyek. Nem megyek például Münchenbe. És nem megyek Sedanba sem. M egérheztiink a végállomásra —Ah, mondta Bourgeois— ön is a nagygyűlésre megy ? | Gondolhattam volna... Én éppen csak bekukkantok . . . Ugye, furcsa dolog: én, egy politikai gyűlésen? Nem hi­szem, hogy sok ismerőssel fo­gok találkozni. Megérkeztünk a nagygyű­lésre. — Ni csak! — kiáltott fel örömmel Bourgeois. — Egy csomó ismerős arc! És ekkor megértettem, hogy valami uj van a nap alatt. ■iriiiiiimiiiiiiiiimitiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiif Fiókgyárat t fog Studebaker építeni Osaka városában Japánban, hogy kivegye részét a japán piaci lehetőségekből. jiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiimimiuMTa Megérkeztek a téli viharok Európa északi ré­szébe. Árvizek, hóviharok, 55 mérföld sebességű fergetegek sújtották a Skandinávrfélszi- getet, Németország északi részét, Angliát és a Németal­földet. (Hollandia és Bel* gium.) sál és a mezőgazdaság lendületesebb fejlesztésével gyorsabb ütemben kívánja emelni a dolgozók életszínvonalát, tehát belső erőforrásaik felhasználása mellett fokozottabban kell igénybe venniök a Szovjetunió és egymás gazdasági segít­ségét. Kölcsönös gazdasági kapcsolataik kiszélesítésével, a szerződésekből eredő kötelezettségek. maradéktalan teljesí­tésével a szocializmus építését, a demokrácia és a szocializ­mus táborát erősitik és a békét védik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom