Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-03 / 36. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 3, 1953 “...hogy népünk békében, szabadságban éljen” Deák Zoltán jelentése a Magyar Szó detroiti konferenciáján 1953 szeptember 5-en a nemzet­közi helyzetről, az amerikai demokráciát fenye­gető veszélyekről és a gazdasági válság lehető­ségeiről. KEDVES BARÁTAINK! A mai konferenciánk olyan időszakban ült össze, amelyben Amerika és a világ: békeszerető népei komoly győzelmet, arattak a háború erői fölött: Koreában létrejött a fegyverszünet. Több mint három év óta elsőizben alhatnak nyugodtan amerikai anyák, feleségek, gyermekek milliói, ab­ban a tudatban, hogy szeretteik nincsenek többé kitéve életük vagy testi-szellemi épségük elvesz­tésének egy olyan úgynevezett “rendőrségi ak­cióban”, amelyhez alkotmányunk értelmében Kongresszusunk sohasem adta beleegyezését és melynek célját az amerikai nép túlnyomó több­sége sohasem helyeselte. Fontos fejlemények voltak a béke biztosítá­sáért vivot.t küzdelem számos más szakaszában. Uj, fontos kezdeményezések történtek a német békeszerződés függő kérdéseinek és a német egy­ség helyreállításának — melyek alapvető feltéte­lei Európa és a világ békéje biztosításának — mielőbbi megoldására. Olaszországban az olasz nép oly módon járult hozzá a béke biztosításá­hoz, hogy kibuktatta az Atlanti háborús politika legkiemelkedőbb képviselőjét, De Gasperit és kor­mányát,. Francaországban a francia munkásság fellázadt ama terhek ellen, amelyeket kormá­nyuk háborús politikája, elsősorban a szennyes indokinai háború rakott vállukra s amelyeket az uj Laniel-kormány újabb intézkedésekkel akart súlyosbítani. Természetesen nemcsak e biztató események jellemzik a mai időszakot. A nemzetközi életnek mind Európában, mind a Közép-Keleten, mind Koreáben több olyan lényeges fejleménye volt és van, amely arról tanúskodik, hogy az aggresszió erői korántsem fújtak visszavonulót, ellenkező­leg, folytatják provokációikat és mindent meg­tesznek, hogy uj háborús tűzfészket hozzanak létre. Provokációk és népellenes cselekmények Németországban az volt a washingtoni dip­lomácia válasza a békés, egységes Németországot sürgető keletnémet és szovjet javaslatokra, hogy súlyos zavargásokat provokált Kelet- Ber­linben és másutt a nácizmus maradványainak fel- használásával. E zavargások a béke és haladás erőinek higgadtsága, nyugalma és ereje követ­keztében nem szélesedtek ki polgárháborúvá, amely könnyen kirobbanthatta volna a harmadik világháborút. Iránban az úgynevezett szabad és demokra­tikus világ képviselői egy volt náci ügynök ve­zetése alatt lévő megvásárolt hadsereggel vérbe- fojtották, ha ideiglenesen is, az éhező, nyomorgó iráni nép jusskövetelését végtelenül gazdag olajforrásaik jövedelméhez. Az olajrészvények ázsiója duplájára szökött, a puccs utáni napon Londonban. Arra szonban nincs statisztika, hogy milyen magasra szökött úgy az iráni, mint a több ázsiai és más gyarmati és félgyarmati nép elkeseredése és elszántsága e sötét, véres puccs után, amely visszahozta Irán népe nyakára azt az uralkodóházat, azt a feudalizmust, amely alatt az iráni nép 90 százaléka Írástudatlanságban, krónikus éhínségben, trachomában és szifiliszben szenvedett és szenved. Mesterkedések a béke ellen Az Egyesült Nemzetekben a washingtoni kormány annyira leplezetlenül mesterkedett a koreai béke megakadályozása érdekében, hogy még azt a nagy nemzetet,, Indiát is kizáratta a békekonferenciából, amelynek javaslata egyik fontos tényezője volt a fegyverszünet megköté­sének. Japánban — akárcsak Nyugatnémetország­ban — lázasan, dolgozik a wahingtoni diplomácia az ország ujrafegy vérzésén, annak ellenére, hogy Japán uj alkotmánya tiltja az állandó had­sereg létesítését. Ám e pillanatra sem szünetelő veszedelmes kísérletek ellenére is kétségtelen, hgoy a jelen­legi nemzetközi helyzetre elsősorban a békéért folyó harc sikerei nyomják rá bélyegüket. Az el­múlt hónapokban, hosszú évek óta először — érezhető enyhülés következett, be a nemzetközi légkörben és minden eddiginél kedvezőbb felté­telek állottak elő a vitás nemzetközi kérdések békés utón történő megoldására. A békemozgalom­nak, a békeszerető emberiségnek hatalmas győ­zelme ez, mert a sikerek kivívásában jelentős szerepe volt a néptömegek kezdeményezéseinek küzdelmének. “Az embenmlii.uk akarata olyan hatalmas és hatékony erővé lett — állapította meg augusztus 8-iki beszédében Malenkov — hogy az aggresszorck kénytelenek számolni vele.” Hogyan nyilvánul meg ez a békeakarat az egyes országokban? Angliában például Churchill abbeli javaslata tükrözi ezt vissza, hogy a négy nagyhatalom legmagasabb képviselői jöjjenek össze személyes tárgyalásra. Franciaországban kis hijján miniszterelnökké lett a vietnami há­ború befejezését és a nagyhatalmi béketalálko­zót sürgető France-Mendez. Amerikában az el­nökválasztást az döntötte el, hogy a republikánus párt Eisenhoweren keresztül kilátásba helyezte a koréi háború befejezését. Igen, az aggresszorok kénytelenek számolni a népek békeakaratával. / ^ A magyar nép a békéért Büszkeséggel és meghatottsággal kiél meg­emlékeznünk szülőhazánk, Magyarország s a drága magyar nép hozzájárulásáról a béke nagy tábora győzelmeihez. Mivel járult hozzá a ma­gyar nép a béke tábor győzelmeihez? Mindenek­előtt azzal, hogy serényen, lankadatlanul építenek egy virágzó országot a béketábor erősítésére és nevelik népüket a béke öntudatos harcosaivá. A magyar ipar ma háromszorosa a régi rend alatti legmagasabb termelésnek. Egyedül az elmúlt négy év alatt másfélszeresére emelkedett, a ma­gyar nemzeti jövedelem. A lázas alkotás követ­keztében beálló tévedéseket erélyes intézkedések­kel likvidálták. A békeszerető emberiség kollek­tiv hangja ez év júniusában harsogott fel a béke­tanács budapesti világkongresszusán és talán nem véletlenség, hogy hat hét múlva befejezett ténnyé vált a koreai fegyverszünet. Sajtónk a békeharcban Az amerikai magyarság, lapunk olvasótá­bora. büszke lehet arra a szerepre, amelyet a mi sajtónk betöltőt az amerikai nép békeakaratának az amerikai magyarság között, való kifejleszté­sében, a fegyverszünetért, a békéért folytatott kitartó, megfélemlithetetjen következetes har­cunkért. Magyar Amerikában egyedül a mi la­punk volt az egyetlen számottevő lap, amely első pillanattól kezdve felemelte szavát, a koreai háború ellen, amely sürgette a fegyverszünetet. A mi lapunk számos akciót szervezett aláírások gyűjtésére és szerepet játszott ama hatalmas néphangulat és népmozgalom megteremtésében amely, párosulva a világ egész béketáborának hatalmas küzdelmével, végül is kivívta a koreai fegyverszünetet. Büszkék lehetünk lapunk mun­kájára és szerepére abban, hogy nem hull több amerikai vér, nem hull többé egyetlen más nép fiainak vére sem Koreában. Acélozza meg ez a tudat elhatározásunkat lapunk megerősítésére, biztosítására, terjesztésére. Mig az óhazai magyarság és az itteni ha- ladószellemü magyarság büszkén tekinthet a béke érdekében kifejtett tevékenységükre, az amerikai magyarság ama része, amely a reakciós klérus és a reakciós, sajtó befolyása alatt áll, többé-kevésbé passzív szemlélője e küzdelemnek, bár nincs kételyünk aziránt, hogy ők is éppany- nyira óhajtják a békét, mint mi. Ez a közös bé­keakarat egy táborba kellene, hogy kovácsolja az egész amerikai magyarságot. Mert lehetnek közöttünk nézeteltérések politikai kérdésekben, vagy a jelenlegi magyarországi rendszert illető­leg, de nincs és nem lehet nézeteltérés a t.áren, hegy egyikünk sem akarja sem fogadott hazán­kat, Amerikát, sem a magyar szülőhazánkat ro­mokban látni. Már pedig az a politika, amelynek az amerikai magyar klérus és a magyar sajtó nagyobb része szószólójává vagy bérencévé szegődött — bele­értve a régi rendszer ideszökött maradványait, elzüllött politikusokat, munkásárulókat, banká­rokat, gyárosokat, csendőröket, vagy nyilasokat ■ mindkét, országra csak katasztrófát, pusztu­lást hozhat. , Sajtónknak és a haladószellemü magyarság­nak iOKozoct tevékenységet-kell kifejteni avá- ' gett, hogy megértesse a becsületes amerikai ma­gyarság nagyrészével, beleértve az újonnan ide- eikezett hontalanok, a DP-k becsületes elemeivel azt, hogy úgy Amerika, mint, Magyarország ér­dekeit csak a béke utján és a béke eszközeivel szolgálhatják. Fasiszta erők Amerikában Ha a béke és haladás erői jelentékeny győ­zelmeket értek el a nemzetközi politika arénájá­ban, ez nem állítható Amerika belső fejlemé­nyeiről. A haladás, demokrácia erői visszavonu­lásban, a reakció erői továbbra is támadásban vannak. Azon fantasztikus ürügy alatt, hogy a szovjet meg akar támadni bennünket, később - pedig a koreai háború következményeinek ürügye alatt, a Truman adminisztráció már 1947-ben megkezdte, a republikánus párt és annak politi­kusai pedig folytatják az amerikai demokrácia aláásását és az ország fasizálását. Ezzel a fantasztikus mesével vezették hazán­kat az elmúlt hat esztendő, vagy pontosabban Roosevelt halála óta, a külföldi imperializmus és belföldi reakció jogtipró ösvényére. E politiká­nak ma a Taft-Hartley, Smith, McCarran, Mc- Carran-Walter törvények, a hüségpróbák, kong­resszusi boszorkány haj szák, tanítók, tanárok, újságírók, lelkészek, progresszív munkásvezérek, népi szervezetek, betegsegélyzők, egyének és mindenek fölött 40 millió bevándorolt és azok leszármazottai ellen indított szörnyű hajsza a kiemelkedő jellegzetességei. Ma már ott tartunk, hogy az egesz Roosevelt-érát, és annak minden közéleti vezető személyiségét egy nagy összees­küvés korszakának, illetve tagjainak tekintik. (Jenner jelentés.) Az amerikai demokrácia és szabadságjogok elleni hajsza központi célja minden kritika, az alkotmányban biztosított, szervezett tiltakozás elfojtása, hogy azok a gazdasági körök és po­litikai hadnagyaik, akik az amerikai tőkésosz­tály mélyülő válságából egyre kétségbeesettebb, egyre kalandorjellegübb utakon és módszerekkel keresik a kiutat, s melyek természetüknél fgova méhükben hordják a harmadik világháború ve­szélyét, zavartalanul hajthassák végre terveiket. A szabadság kigúnyolása Úgy a cél, mint a módszer kigúnyolása a szabadságnak é3 demokráciának és összeegyez- tehetetlen nemcsak az amerikai nép jólétével, de puszta életének biztosításával. Nyilvánvaló, hogy az amerikai reakció nagyra nőtt erőivel egyedül, a nálánál még mindig erősebb és hatalmasabb amerikai munkásosztály szállhat szembe és biz­tosíthatja hazánk és népünk szabadságát és jó­létet. Tudja ezt az imperializmus is és gondja van arra, hogy az amerikai munkásosztály ne fejthesse ki a benne rejlő gigászi erőt. Ezt úgy ve.ik elérhetőnek, hogy a munkásság megvásá­rolj íató vezéreit megvásárolják, azokat pedig, akik nem megvásárolhatók, azokat vagy bebör­tönözik, vagy szüntelenül üldözik. Elég ha ezzel kapcsolatban Harry Bridges, Ben Gold, Hugh Byrson vagy magyar téren Lusztig Imrére uta­lok. Hogy ez a küzdelem a nép győzelmével fog végződni, az iránt nincs kételyünk. Az egyedüli kérdés az ,hogy mily hamar isméit fel a munkás­ság és a nép a veszélyt, mily hamar egyesül ér­dekei védelmére. Egységben az erő. Az amerikai magyarság, elsősorban lapunk olvasótábora büszkén tekinthet lapunkra, mint az egyetlen amerikai magyar újságra, amely a legnagyobb terror ellenére következetesen harcol az amerikai demokrácia védelméért, a szabad­ságjogokért, amely egyedül folytat következetes harcot a minden amerikai magyart fenyegető és másodrendű polgárrá degradáló Walter-McCar­ran törvény ellen. Prosperitás agyaglábon Most pedig, kedves barátaim, vessünk egy pillantást a közgazdasági helyzetre, amely egy­részt feltárja előttünk az amerikai irralkodóosz- táiy politikájának rugóit, másrészt kézzelfogható módon bizonyítja számunkra annak követke ményeit, az átlagos amerikai mindennapi éle*"1 (Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom