Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-27 / 35. szám
August 27, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 GENCSY MARGIT ÍRÁSAI Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát! A napokban véletlenül kezembe kenuit a New York Herald Tribune egy régebbi száma, amelynek egy alig észrevehető sarkában felfedeztem egy nagyobb betűt és jobb helyet érdemid tudósítást, amely igy szól: “A National Labor Relation Board jelentése szerint, a Manhattan, Queens és Brooklyn-i Horn & Hardart automaták munkásai a julius 9 és 22-én megejtett szavazásoknál, un '.hoz Való csatlakozás ellen döntöttek. 4250 munkás szava; itt. Ezek közül 1,475 az AFL 302 számú lokálhoz való csa iakozás mellett, 2,475 a csatlakozás ellen szavazott. 41 ballot kétséges, 59 hibás, érvénytelen volt.” Hogy a Horn & Hardart automaták munkásai rosszul vetették ágyukat, azt a saját zsebükön fogják megérezni. A sok komisz bánásmód eltűrése és sok csalódás árán szerzett fenti páldabeszédet sokszor megfogják emlegetni, ahhoz nem fér kétség. De hogy mi vezeti a munkások kétharmadát a union/elleni táborba, — ma, amikor a szervezkedésre oly nagy szükség van — azt nehéz megérteni. Honnan veszi ez a legfőképpen kis keresetű munkások által látogatott és nagyon szerény étkezőhely azokat az arisztokrata munkáso- kaf, akik most nem is először szavaznak a csatlakozás ellen' Hogy a szavazás a szabályoknak megfelelően ment végbe. abban nem akarok kételkedni. A szervezkedni akaró egy- har nad rész elég volt ahhoz, hogy ezt ellenőrizze. Azt is elismerem, hogy a többség dönt! Csak azt nem tudom elgondolni, honnan válogatja össze ez a kompánia azt a többséget? Még mindig vannak olyan tudatlan, tájékozatlan munkások, akii jobban hiszik amit a bószok ügynöke — magától értetőd éjg a bószok érdekében — mond, mint azt, amit a union rc1 p'bízottja — szintén magától értetődőleg — a munkások érdiében mond? Szegény, Ígéretekkel elszéditett munkások» ner ismerik, vagy nem is akarják megismerni azt a níl szerű védelmet, amit az unionba tartozás nyújt nekik, annak a testvéries összetartozásnak milyen megnyug- "f • hatása van. Hogy a gyengébb, tehetségtelenebb mun- * ; ak is megvan a létjogosultsága és ezek az union védelme alai megerősödnek, anélkül, hogy az erősek bármit is veszítené v k. Megszűnik a versengés, tülekedés, a hízelgés és árulkodás. Vannak, akik ennél a megállapításnál az orrom alá dörgöl.. az egyik másik unionban előforduló, esetleg fennálló nézeteltéréseket. Erre ázt felelem, hogy semmisem tökéletes, hogy miden szervezetben vannak nézeteltérések, versengései amire az unionokban nincs szükség és könnyén ki lehet az- t küszöbölni. Az union arra „van hivatva, hogy a műnké közös érdekét szem előtt tartva, ezer meg ezer munkás; akaratát egybe olvasztva, egy hatalmas, döntő befolyású eg« zé kovácsolja. Ebben a szakmában is erős harcok árán vivta ki a szervez1 xlni akaró munkásság az öt nap, 4Q órás munkahetet, eg.v]ev után 1, három év után 2, öt év után 3 heti fizetett vakációt. Hét fizetett ünnepnapot egy évben és hogy a nui őr a ruháról a bősz gondoskodjon, öreg napjaira nyugdijat,! ami megkönnyíti az egyébként gyermekeire szoruló, már dolgozni nem képes munkás életét. Betegsegélyt, kórházat és halál esetére'költséget, hogy legyen miből eltemettetni. , Egész természetes, hogy szavazások közeledtével a bószok ügynökei is megígérnek hasonló dolgokat. Mindenféle igí rétekkel igyekeznek megakadályozni a szervezkedést. De a nmnkásoknak ezer alkalmuk volt megtanulni, hogy a szépen kiszinezett, kecsegtető Ígéretek elhangzása után, amikor a munkások felveszik az abbahagyott robotot, a bősz egy jó nagyot nevet a markába, hogy a régen annyiszor bevált trükk most is használt; az igavonók ismét járomba vannak. Ez azt jelenti, hogy a gyeplő az,ő kezében van, rakhat rá nehezebb munkát, levághatja a fizetését, kidobhatja amikor akarja, bármikor és bármiért azt mondhatja neki, hogy “mehetsz.” És ezeket a szervezett helyen nem teheti meg. Az öregedő, vagy nem oly «ügyes munkást mindig sietnek fiatalabbak erősebbel helyettesíteni és az öregebb mehet. Soha nem volt nagyobb szükség a''szervezkedésre, az összetartásra, mint ma! Az unionokba tömörülve, egy erős egészet képezve, megvédheti a munkásság eddig megszerzett ;és most veszélyben forgó jogait. Megakadályozhat minden élete, egészsége, zsebe, megélhetése ellen irányuló táma- lásf Mikor értik meg a munkások, hogy érdekük közös, hogy nincs amerikai vagy bevándorolt, nincs keresztény vagy zsidó, fehér vagy fekete kérdés. Csak egy közös érdek van, a munkásság közös érdeke. Ha a munkásság, mint egy hatalmas, óriási egység, felemelte volna dörgő szavát, nem lenne a hajmeresztő drágaság, nem emelhették volna az égig a lakbéreket, nem lenne McCárran-Wafter, sem Taft-Hart- ley-törvény, nem lenne munkás- é§ idegen-üldözés és egész biztos, hogy nem lenne az amerikai népnek egy örökké égő srh - KOREA! Nem lennének ezerszámra nyomorékok, vaku.., , sánták, messzfe idegenben eltemetett fiaikat sirató 'Jv és apjukat elvesztett árvák. Ha a munkásság egyszer >rti saját és közös érdekét és felemeli szavát, béke lesz lét! De meg kell tanulniok, hogy ezt csak munkások és szervezett munkások vívhatják ki! Hiába erőlködik a Common Council Levélmintát küldözget arról, hogy McCarthy nem veszedelmes “McCarthy szenátor nevétől harsognak a lapok. Negyven- három éves korában elérte, hogy nemcsak a belföldi sajtó, hanem a külföldi világlapok is vastag betűkkel szedett címsorokkal emlékeznek meg róla. Amerikaiak, akik külföldön járnak, jelentik, hogy Európában mindenütt megkérdezték tőlük: ‘Mi'tör-j tént Amerikával? Az egyéni szabadságjogok bajnokai a fasizmusra nyergeitek át ?’ Mégha nem is tekintjük a kérdés feltevését indokoltnak, bizonyos, hogy ez a kétely hozzájárul ahhoz, hogy a külföld közvéleménye Amerika ellen forduljon. “McCarthy szenátor módszereivel szemben nehéz közömbösnek maradni. De az egyre növekvő Amerikaelle- nes vélemény megváltoztatása érdekében mindenki tehet valamit, akár ellenzi McCarthy közéleti szereplését, akár nem. Mindenki —‘ különösen akinek külföldön barátai vannak — a kellő megvilágositás- ba helyezheti a szenátor működését.” A fentiek idézet a Common Council For American Unity szervezet sajtószolgálatából. Ez az intézmény valamikor azzal a céllal indult, hogy a demokráciát, az amerikai egységet szolgálja, ami divatban j volt a második világháború | alatt, mikor az ország a fa- [ sizmussal állt szemben. A i hidegháború megindulásával a cél a hidegháborús külpolitika propagálása lett. Újabban a Common Council munkája nagy részben • abban merül ki, hogy megfelelő' propagandaanyaggal látja el az idegennyelvü amerikai sajtót. Ebben a célkitűzésben igen fontos szerepet játszik1 a “Levelek Amerikából” ci-: mii heti küldemény, melyben mintával akarnak szolgálni a naturalizált p o lg á r o knak, hogy miről és mit Írjanak leveleikben az óhazába. Az idézet a legutolsó ilyen levélmintából való s elárulja, hogy a külpolitika, illetve a propaganda washingtoni irányítóit, erősen nyugtalanítja a külföldi közvélemény, mely egyre erősebben elitéli az amerikai fasiszta törekvéseket, melyeket McCarthy szenátor és társai személyesítenek meg, melyek azonban nem szorítkoznak kizárólagosan Me- j Carthy személyére. A levélminta célja éppen az, hogy a külföldre irt leve- j lekben úgy tüntessük fel, mintha az Egyesült Államokban nem volna fasiszta veszély, mintha a mccarthyz- mus egyetlen kis társaság munkája volna a “kommuniz-: mus” elleni harcban, mélyet ! a polgárok nagyrésze elitéi, kisebb része helyesel. Mindez azonban a levélminta szerint megengedhető a demokráciában, nem veszélyezteti azt, mert az amerikai nép túlnyomó többsége ragaszkodik a demokratikus életformához. Száz százalékban aláírjuk azt, hogy az amerikai nép túlnyomó többsége demokráciában akar élni s ragaszkodik ahhoz. Ugyanakkor azonban hozzátesszük azt is, hogy az amerikai nép túlnyomó többsége, ha tudomására jutna, elitélné azt a kétszínűséget, mellyel a propaganda levélmintája mentegeti és védelmezi a mccarthyzmust, mely Hitler mintájára máris megvalósította a könyvégetést. A levélminta szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy csak McCarthy személyéről beszéljen, mintha a fasizmus előretörésének semmi más megnyilvánulása nem is volna az országban s igy a valóságban takaróul használja a wisconsini szenátor nevét, hogy annak előtérbe helyezésével elleplezzen minden egyebet,. így például egyetlen szóval sem emlékezik meg a levélminta az idegenszületésü- ek megfélemlítésére és teljes elnémitására irányuló depor- tálási hajszáról, amit a Truman kormány indított meg s az Eisenhower kormány még inkább felfokozott, ugyancsak hallgat a jelentés a Smith törvény alapján, a szabad gondolat teljes elnémitását célzó vádemelésekről, a munkásság ellen irányuló intézkedésekről és törvényekről, melyek együttesen és külön-kü- lön a fasizmus veszedelmének növekedését jelentik hazánkban. x Egészen bizonyos, hogy hiába használnánk fel a levélmintát. igen kevés, valamennyire is értesült európait tudnánk meggyőzni arról, hogy az amerikai demokráciában minden simán és rendben folyik, minden a haladást, a nép életének megjavítását szolgálja. A külföld újságolvasó népei lényegében jobban vannak értesülve arról, ami az országban történik, mint az amerikai tömegek, melyek ugyanazt olvasAMIT MINDENKINEK TUDNI KELL A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSRÓL A törvény egyenetlenségeiről KÉRDÉS: — Miért bánik hátrányosan a törvény azokkal, akik már hosszabb évek óta védve vannak? Én 15 éve fizetem már a társadalombiztosítási adót és kell fizetnem azt egészen nyugalombavonulásomig. Ma már azonban nem a ledolgozott évek számával arányosan állapítják meg az illetményeket. Vannak emberek, akiknek bár mindent összevéve csak hat évnegyedük van, mégis ugyanannyit kapnak, mint én... FELELET: Igaz, 1950 óta nincs többé 1 százalékos emelkedés minden év után, amelyet valaki a társadalombiztosítás védelmében ledolgozik. Ha azonban a régi formula szerint az ön járandóságai "többre rúgnak, mint az uj társadalombiztosítási törvény értelmében, azokat a régi formula szerint állapítják meg. Elismerjük, hogy egyesek csakugyan már hat fedezett évnegyed után kapnak illetményeket, sőt legmagasabb illetményeket, ez azonban csak idősebb embereknek egy aránylag kis csoportjára vonatkozik, ugyanazon elv szerint, amelyet a magánnyugdijintézménnyel biró legtöbb cég követ. Öregebb alkalmazottakat a múltban teljesített szolgálataikért a nyugdíjbavonulás idején vagy ahhoz közeli időben nyugdijjogosultaknak ismernek el. Az uj törvény voltaképpen nem tesz egyebet, mint hogy helyrehozza azt a korábbi méltánytalanságot, amely szerint egyes bérkeresők élveztek társadalombiztosítási védelmet, mig más munkások és egymagukban dolgozó kis üzletemberek nem. Elismerjük, hogy 14 évig, amig nem kerültek a biztosítás sáncai mögé, nem fizettek be semmit sem a közös alapba, viszont ezen idő alatt sem ők, sem családjaik nem részesültek a társadalombiztosítás védelmében, ön pedig igen. Sokan közülük nem is érték meg, hogy az uj társadalombiztosítási törvény előnyeit élvezhessék és igy családjaik sem kapnak most semmiféle illetményt. sák az ország több mint ezer napilapjában, a hetilapokba!, a magazinokban. Tegyük fel azonban, hogy csak igen keveset tudnak ezek a külföldiek az amerikai életről,-de tudják azt, hogy az U. S. kormánya mindén eszközzel hatalomban tartja a Syngman. Rheeket, a Csang Kaj-seke- ket, mindenütt az imperialistákat segíti a gyarmati népek elnyomásában s miután fel akarja éleszteni a náci haderőt N y u gat-Németo:szágban, Spanyolországban a kimondottan fasiszta Francisco Francoval tárgyal katonai szövetségről. Vájjon el fogják hinni ezek a külföldiek, hogy egyedül McCarthy személye az, ami a fasizmust jelenti Amerikában? Ezek a külföldiek emlékeznek rá, hogy Hitler sem volt több 43 évesnél, mikor már hírhedtté lett neve egész Európában. Még nem került hatalomra, de a profitjukat féltő német nagyiparosok öntötték számára a pénzt. McCarthy mögött ugyanazok a hatalmas iparbárck állnak, akik az Eisenhower kormány mögött is állnak, mindaddig, amig az kiszolgálja érdekeiket. Úgy ezeknek, mint a kormánynak külön McCarthy! kellett, volna teremteni, ha az magától nem jött volna, hogy arra összpontosítsák a közfigyelmet, miközben ők a háttérben maradnak. ■mttNMIIMIIIIHIHtlllMIIIIIIMIHIIlIHmmmitttHIMItllKttl Tiltakoznak a deportálások ellen Szeptember 27-én, vasárnap délután 2 órakor nagyszabású tiltakozó gyűlés lesz a Hotel Diplomatban a deportálási hajsza ellen a Non-Partisan Committee against the Walter.Mc- Carran Law rendezésében.
