Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-27 / 35. szám
August 27, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Nyugatnémetországi helyzetkép A nyugati országok sajtójából és elsősorban a nyugatnémet- j országi lapok híradásaiból világszerte ismeretes már az a megdöbbentő nyomor, amelybe Nyugat-Németország népét az imperialista megszállás és az Adenauer vezette bonni bábkormány revánsvágyó kalandorpolitikája döntötte. A hitleri Wehrmacht újjáélesztésére vonatkozó előkészületekkel egyidejűleg Adenauer Nyugat-Német- crszágában szabadjára engedtek a .kapitalista kizsákmányolást,' ismét az ország uraivá tették a Kruppokat és a többi háborús bűnös fegyvergyárost. Az amerikai megszállás alatt levő Nyugat-Németorszag ma a szó szoros értelmében a nyomorgó dolgozók országa. Éppen ezért fogadta nemcsak a német nép, hanem az egész világ közvéleménye is, felháborodással és csodálkozással az USA kormányköreinek azt a megalázó prcpa- gandisztikus r e k lamtrukkjét, hogy 15 millió doliar értékű élelmiszert ajánljanak fel a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának. Az alábbi néhány adat elegendő annak bizonyítására, miszerint nem az NDK- nak van szüksége az amerikai élelmiszersegélyekre, hanem sokkal inkább elkelne az a “jószívűség” Nyugat-Németország- ban. 13 millió ember nyomorog Bonni hivatalos statisztika szerint Nyugat-Németországban jelenleg másfél és kétmillió között van a munkanélküliek száma. Az NDK Közgazdasági Intézete azonban nemrégiben megcáfolhatatlan adatokkal bizonyította be, hogy a. bonni statisztikusok szándékosan meghamisították a valóságot; a munkanélküliekről szóló statisztikába ugyanis nem vették fel a mindeddig elhelyezkedni nem tudó 585,000 egyetemi és más iskolai végzettségű fiatalt; nem szerepelnek a bonni statisztikában a csökkent munkaképességűek sem, akik pedig még dolgozhatnának, ha megfelelő munkához jutnának. Ide kell számítani még a részleges munkanélkülieket is, akiknek az anyagi helyzete alig különbözik valamivel a teljes munkanélküliekétől. Ha mindezekhez hozzászámítjuk még a családtagokat is, kiderül, hogy Nyugat- Németországban 12—13 - millió ember él (a lakosságnak csaknem egynegyedrésze) leirhatát- lan éhségben és nyomorban. demokra Párt hivatalos lapja, a öOPADE című folyóirat, ez ev januárjában pontos adatokkal mutatta ki. hogy Nyugat-Nemet- országban a dolgozók az elmúlt évben az ipar minden agában, havonta átlag 279 márkát kerestek. Egy munkáscsalad megélhetésére pedig havonta legalább 420 márka szükséges. Az adóterhek állandó növekedését maga Schaffer, a bonni kormány pénzügyminisztere ismerte be január 28-án a Bundestag ülésén. Schaffer szerint 1952- ben a munkások béréből levont adói? és egyéb járulékok 41.8 milliárd márkára nőttek az 1951- ben ilyen címen levont 37.5 milliárd márkával szemben. Az elmúlt év márciusában ugyancsak Schaffer ismerte be, hogy Nyugat-Németországban több adót fizetnek a munkások, mint Európa bármely államában; azóta pedig még 22.8 százalékkal nőtt x dolgozók vállára nehezedő adóteher. Az élelmiszerekre kivetett közvetett adók miatt állandóan rnelkednek az árak. 1948—1952 íözött a bonni pénzügyminisztérium kimutatása szerint 60— .60 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak. A közfogyasztási cikkek árálak emelkedésével párhuzamo- an drágul a szén, a villanyiam és a közúti szállítás dija. legutóbb a lakbérek emeléséről Jolgozott ki törvényt a bonni cormány; a törvény szerint a nühelybéreket 200, a lakbéreket pedig 20—30 százalékkal emelik. ÁLLAMCSÍNY MAROKKÓBAN ban legalább 4 millió lakás épi- j tésére volna sürgős szükség. Száz és százezer nyugatnémet- j országi család él ma pincékben, piszkos odúkban, volt légvédelmi óvóhelyeken, düledező barakkokban. Egy uj lakásért Nyugat-Németországban ma legalább 5,000 márkát kell fizetni. Ennyit pedig egy szakmunkás egy év alatt sem keres meg. A német parasztság kizsákmányolása A bonni és a párisi szerződések következményeinek súlyát érzik a nyugatnémetországi parasztok is. A parasztság Nyugat- | Németország lakosságának 23.11 százalékát teszi ki, de a nemze- j ti jövedelemből csupán 11.8 százalékká! részesedik. Azáltal, hogy az országot egyetlen óriási lőtérré változtatták, súlyos károk érték a parasztságot. A nyugatnémet parasztoktól kaszárnyák épijtésére és lőterek létesítésére körülbelül 1,000,000 hektár termőföldet sajátítottak ki. A “Nürnberger Nachrichten” című lap jelentése szerint az utóbbi két év folyamán több mint 150.000 parasztgazdaság ment tönkre. PÁR1S, aug. 20. — A francia kormány a múlt hét csütörtökén m e g f osztotta trónjától a marokkói szultánt, Sidi Mohammed Ben Jusszefet, és családjával együtt Korzika szigetére száműzte és helyébe azonnal kinevezte a szultán nagybátyját, a 64-éves Mulaji Mohammed Ben Arafát. Az államcsínyt úgy hajtották végre, hogy a déii országrészből berbereket vonultattak fel Marokkó fővárosába, Rabatba, akikhez hozzá csatlakoztatták a már ot.t tartózkodó berberek százait. Az államcsíny előzményei Hogyan fizetik Hitler adósságait? Ugyancsak hivatalos bonni statisztikai adatok mutatják ki ízt is, hogy a munkanap meg-* íosszabbitásával párhuzamosan, i munka ütemének fokozása révén, hogyan facsarják ki a gyárosok a munkás minden erejét. Az elmúlt év júliusában a reakciós sajtó nagy örömujjongása közepette fogadták el a parlamentben a “munkások helyzete a vállalatban” cimü törvényt, ímely szerint a sztráj kólókat börtönnel büntethetik; a gyár- tulajdonos pedig bármikor és ninden indokolás nélkül elbo- sáthatja a munkást. Nyugat-Németország nagyobb üzemeiben nemrégiben egy uj merikai fizetési rendszert ve- ' ettek be, amely egyáltalán nem eszi tekintetbe a munkások zakképzettségét, hanem csupán i futószalagnál elfoglalt helye zerint állapítja meg a fizetését. Elviselhetetlen drágaság A fegyverkezési politika óriási áldozatokat követel a nyugatnémetországi dolgozóktól. Nyugat-Németországban állandóan emelkednek az árak, drágulnak az élelmicikkek, egyré súlyosabbá válik az adóteher, csökken a dolgozók reálbére. A Szociáll millió Takás kellene Nemrégiben a FREIES VOLK cimü nyugatnémetországi lap arról számolt be, hogy Erhard, i bonni kormány gazdasági mi- íisztere kereken megtagadta a akásépitésre szánt beruházások jóváhagyását. Az Adenauer- cormánynak nincs pénze lakásépítésre. Pedig ő maga ismerte re, hogy Nyugat-NémetorszagEz év február végén irta alá. Londbonman Hermann Ji Abs, Hitler majd később Adenauer bizalmi munkatársa, a bonni kormány nevében a hitleri Németország háboruelőtti adósságainak visszafizetéséről szóló egyezményt. Ezzel újabb nyomasztó teher nehezült az amúgy is kifosztott nyugatnémet dolgozók vállára. A bonni kormány a nyugatnémet dolgozók adófii- léreiből fizeti vissza azokat az összegeket, amelyekből Hitler felfegyverezte a fasiszta Wehr- machtot és az SS-alakulatokat a második világháborúra. Ebben az egyezményben a bonni kormány “csak” 14.3 milliárd márka tartozást ismert el, de ehhez hozzá kell még adni a megszállási költségekhez való hozzájárulás címen fizetett 44 milliárd aárkát, amelyet a nyugatnémet állam az elkobzott ipari szaba- ialmak, kereskedelmi flotta, értéktárgyak, stb. révén vesztett. \z ujraf elf egy vérzésre költött évi 18 milliárd márkával (a cöltségvetés összegének 68 számlákéval) együtt ezek a hatal- nasösszegü terhek idézték elő a ■vugatnémetországi dolgozók fokozódó éhségét és nyomorát. IIIIIIIIIIMIMMIIIHtlIlf MIM Hfllllllltlltllllltllllllllllllll un ||| Külföldi születésűek figyelmébe! A Külföldieket Védő Bizottság magyar osztályának irodája: 22 East 17th Streetről 130 East 16th Streetre lett áthelyezve. Az államcsíny hosszú idő óta előkészített összeesküvés eredménye. Az összeesküvés a Marokkóban érdekeit francia monopóliumok és a feudális marokkói pasák közös müve. Marokkó népét 1912-ben[ igázták le a franciák, akkor erőszakolták az országra az úgynevezett prot.ekturátusi! szerződést. A marokkói nép1 azóta küzd szabadságának és függetlenségének helyreállításáért. A marokkói nép követelésére és egyre határozottabb nyomására a szultán 1950 októberében Párisba utazott s kérte a protekturá- tusi szerződés felülvizsgálását, illetve annak helyettesi-1 tését, uj francia-marokkói I szerződéssel. A franciák huz- ták-halasztották az ügyet, ( közben a színfalak mögött a feudális, nagybirtokos pasák- j kai szövetkezve igyekeztek I megosztani a marokói népeb Az akkori francia főmegbi-, zott, Juin tábornok követelte' a szultántól, hogy Ítélje el ő| maga a nemzeti mozgalmat, vagy pedig mondjon le. A franciák ügynökei különböző törzseket, m o z g ó s itott.ak, hogy a szultánt rávegyék a francia követelés elfogadásá-j ra. A szultán végül is enged- ve az erőszaknak meghajol :| a francia gyarmatosítók akarata előtt. Tavaly a protek- turát.usi szerződés negyvenedik évfordulóján a marokkói nép az egész országra kiterjedő sztrájkokkal és tüntetésekkel követelte az ország függetlenségének helyreállítását. A francia hatóságok véres terrorral nyomták el a sztrájkot. A marokkói kérdésből azonban nemzetközi ügy lett. A múlt évben az arab az ázsiai országok blokkja az U. N. közgyűlése elé vitte a tuniszi és marok-1 tói kérdést. A franciák még az UN közgyűlésén megígérték, hogy a helyzet rendezése céljából reformokat, haj tanak végre Marokkóban. E “reformjavaslatokat” ez év tavaszán nyújtották át a marokkói szultánnak, aki azonban nem volt hajlandó azokat elfogadni, mert a “reformok” a francia gyarmati uralom megszilárdítását mozdították volna elő. Az uralkodó egyébként is rokonszenvezett a? 1944-ben alakult és a marok kői nemzeti burzsoáziát tömörítő Isztiklal párttal, amelyet a mostani francia főhelytartó, Guillaume tábornok betiltott és vezetőit £ sivatagba száműzte. Ilyen előzmények után í francia imperialisták elérkezettnek látták az időt arra hogy ismét akcióba szólítsál- elsőszámú marokkói ügynöküket, el Glaui marakesi pasát. Ez év májusában Marokkó 350 kádija'és pasájf közül 270 petíciót szerkesztett, amelyben a szultán lemondását követeli. A franciák azt természetesen elfelej tették közölni, hogy a pasá kát és kádikat,, akik a szul- tánátus helyi hatalmánál képviselői, csak névleg nevez ki a szultán, gyakorlatilag £ francia főbizottság. A kádit a falvakban, a pasák a városokban képviselik a szultár hatalmát. A kádik és pasák petíciója nagy felháborodást, váltott ki egész Marokkóban. Juin tábornagy szerepe A marokkói nép ellen szőtt összeesküvés hátterében azok a francia, angol és amerikai monopóliumok — igy a Mi- rabaud és Rotschild bankház, a Gulf Oil Corporation, a Newmont Mining Corporation, stb. — állnak, amelyek elsősorban zsákmányolják ki Marokkó nyersanyagkincseit. Igen nagy a befolyásuk Pá- risban a marokkói francia telepeseknek, annak a t.izezer főnyi csoportnak, amely korlátolt, csökönyös és középkori gondolkozásu emberekből áll. Az ő kezükben van Marokkc termőföldjének mintegy 2c százaléka. A marokkói helyzet súlyos és könnyen véres konfliktus robbanhat ki. A marokkó nép nincs egyedül. Az UK arab-ázsiai csoportjának tizenöt állama augusztus 14 én felszólította az UN közgyűlés elnökét és főtitkárát hogy akadályozzák meg a marokkói szultán trónfosztására kidolgozott terv végrehajtását. Képzeljük bele magunkat Lucy Gabin párisi háziasszony helyzetébe. Mondjuk^neg mindjárt, hogy Gabin ásszony nem tartózkodik a “sorsüldözte” párisi háziasszonyok és családanyák közé. Az ő családjának például van lakása, kétszázezer párisi lakos viszont csak statisztikai kimutatás szerint “lakos”, valójában nincsen állandó, rendes fedél a feje felett. Ha Gabin asszony'meggcndolja, hogy egész Franciaországban hétmillió oly ember van, akinek nincsen rendes lakása, úgy érezheti, hogy az ő helyzete nem is olyan rossz. Más tekintetben is “kiváltságos” helyzetben van. A férje ugyanis — dolgozik. Hegy pontEgy francia háziasszony gondjai ! tosabbak legyünk: a Rue Stendhal 20 szám alatt működő cipőgyárban felsőrészt készít. Még hozzá teljes munkaidőt dolgozik. ! Ha Gabin ásszony arra gondol, hogy a másik szobában lakó család feje, Pricault ács csak 1 félnapot dolgozik, a másik szomszédjuk Watrin, a tönkremnt bisztrós pedig nulla órát, és abból él, amit szülei küldenek Nor- mandiából, akkor nem is látja 1 olyan borúsnak a családi égboltozatot. Jobb helyzetben vannak, mint az a hatszázezer munkanélküli és ló két és félmillió olyan ember, aki csak egy-két óra munkához jut naponta. Hogy igy belemerültünk a Ga- bin-kiváltságok felsorolásába, arról sem szabad megfeledkezni, hogy szomszédnője, Malot asz- szony éppen most kapott értesítést. Vietnámba küldött fia haláláról, az ő fia pedig visszatért egészségesen, ha nem is épen, mert jobbkarját otthagyta Vietnámban. Ezzel aztán végére.is értünk a Gabin-család “kiváltságai” felsorolásának. Nincs tovább. Ami ezután következik, az siirii prvnrífp11#*<mir^t rVofvir> asszony homlokára. Mert élni : ugyan él a család, de élni és megélni az két dolog. Gabin asz- szony ismeri a saját kis háztartásának minden csínját binját. Vigyáz minden egyes frankra, ahogy azelőtt minden egyes cen- timesre vigyázott. De hiába őrködik ő a frank felett, ha nálá- i nál befolyásosabb emberek nem cselekszik ugyanazt. Példának okáért a pénzügyminiszter. Ami 1947-ben száz frank volt, az 1 most is száz frank, feltéve, ha otthon őrzi a fehérnemű között. . WiKolvt ovnnhor% filÁvoc7Í *-c H_ megy vásárolni, kiderül, hogy a száz frank a szekrényben “ösz- szement”, mintha a fehérneművel együtt mosásban lett volna. Mi maradt belőle? 58 frank, mondják a statisztikusok és Gabin asszony kénytelen elhinni nekik, mert a tények meggyőzték. Ilyen tény például, hogy hús legfeljebb egyszer egy héten kerülhet asztalára. Ilyen tény továbbá az Is, hogy Gabin asszony iskolásfiának már féléve nem tudja megvenni az Ígért ruhát, a fia pedig már szé- gyel ebben a viseletben kimenni az utcára. Erre gondolva Gabin asszony visszaemlékezik azokra az időkre, amikor szomszédja, i Onlntotóo n TA í l» ' JL
