Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-20 / 34. szám
J AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 20, 1953 . ... •'V - ■ .**.* . í* *. - . kát takarithatnanak meg. — Végeredményben a módszer ugyanaz, mint a partmelléki cuaj elajándékozásánál. Ott azj államok kapják meg az olajat s rajtuk keresztül az olajmágnások, itt is az államok kapnák a segélyt, de a valóságban a nagyiparosok zsebét segítené. Ma az^a helyzet, hogy a Társadalmi Biztosítás anyagi fedezete azért növekedett meg, mert igen sokan, akik elérték a kort, hogy nyugdíjba vonulhatnának, inkább dolgoznak és lemondanak az aggkori biztosításról, melynek összege túlságosan kevés a megélhetéshez. Amennyiben azonban a Keresk. Kamara akarata érvényesülne az orszá gos biztosító intézmény pénzalapja igen hamar leapadna. A Kereskedelmi Kamara sürgősen szeretné országos törvénnyé tétetni javaslatát, mert szakértői tudják, hogy a Társadalmi Biztosítás pénzalapja önmagától is csökkenni fog, még a legkisebb köz- gazdasági visszaesés estén is. Egyelőre azonban olyan nagy az alap, hogy semmivel nem lehet megokolni az elégtelen aggkori nyugdijat. A munkaadók célja, hogy a pénzalap lecsökkentésével kihúzzák a talajt a Lehman-féle törvény- javaslat alól, melyet elleneznek. A Lehman javaslat első pontja a Társadalmi Biztosítás kiterjesztését célozza 8 millió olyan személy részére, akik eddig nem részesültek abban: a mezőgazdasági és házi munkásokra, a farmerekre, a szellemi foglalkozásúakra. Ugyanakkor megváltoztatná az aggkori nyugdíj egész struktúráját, a minimális nyugdijat 35 dollárra emelné a jelen 25-ről s a maximális nyugdijat havij 100 dollárra, a jelen 75-ről.' A javaslat ugyancsak kitér-1 jesztené a Társadalmi Biztosítás befizetéseit s a maximális évi keresetet, mely után aggkori biztosítási adót kell fizetni, a jelen 3,600 dollárról 6,000 dollárra emelné. A Lehman törvényjavaslat végeredményben nem jelente-1 ne nagy előhaladást, azonban mégis javításokat jelent a jelen törvénnyel szemben. Ezért akarja a Kereskedelmi Kamara mindenképpen megakadályozni annak kongresz- szusi tárgyalását, tudva, hogy a munkásság és a nép teljes egészében támogatni fogja. A Kereskedelmi Kamara támadásán kívül azonban más veszélyek is fenyegetik a Társadalmi Biztosítást. Egyes Washington körökben az a terv alakult ki, hogy a Társadalmi Biztosítás pénzalapjának egy részét katonai célokra használják fel. Ezen tervre válaszolva Nelson A. Cruksbank, az AFL társadalmi biztositásügyi igazgatója,! leszegezi, hogy a pénzalap 90 millió férfi, nő és gyermek tulajdona, a dolgozók heti fizetésükből járultak ahhoz sa- játmagukat és családjukat akarva biztosítani és nem áll a kormánynak jogában, hogy azt más célokra fordítsa. Eisenhower elnök'maga is kijelentette, hogy a társadalHOGY AKARJÁK ELGÁNCSOLNI A social security Megjavítását Még a Kongrésszus ** múlt héten elnapolt ülésszakának kezdetén Lehman newyorki demokrata szenátor beterjesztett egy törvényjavaslatot a Társadalmi Biztosítás kiterjesztésére .és megjavítására. A javaslatot 27 szenátor és képviselő támogatta, mindazonáltal nem került tárgyalás alá. Meg van azonban a lehetőség arra, hogy a következő ülésszakban tárgyalni fogják a javaslatot. Attól függ, hogy a nép elég nyomást gyakorol-e a törvényhozókra. A novemberi választásokban történt republikánus győzelem után a Kereskedelmi Kamara azonnal megkezdte offenziváját, hogy aláássa a Társadalmi Biztositást. A törvény által biztosított kollektiv tárgyalási jog mellett a Társadalmi Biztositás a legnagyobb tüske a reakciós nagyiparosok szemében. Az előbbit sikerült meggyengite- niük a Taft-Hartley törvény segítségével, a Társadalmi Biztositás elleni támadással azonban vártak a republikánusok uralomra jutásáig. Minthogy a nép teljes felzúdulása követne minden olyan javaslatot, ami nyíltan meg akarná gyengíteni a Társadalmi Biztositást, illetve leszállítani annak amúgy is alacsony kifizetéseit, ezért a Kereskedelmi Kamara a kerülő utat választotta s az országos intézmény pénzalapját akarja meggyengiteni. (Ugyanakkor azonban a támadók azt hangoztatják, hogy javaslatuk gyengítés helyett “megjavítaná” a Társadalmi Biztositást.) Természetesen a Lehman- féle javaslatot, mely valóban előbbrevinné a Társadalmi Biztositást, ellenzi a Kereskedelmi Kamara, azonban kivétel nélkül támogatják az ösz- szes szakszervezetek. Feileménvek * J « iu az AFL-beu g| Az American Federation of Labor országos vezetőségi tanácsa a múlt héten Chicagóban tartotta értekezletét, hogy elkészítse jelentését a szeptemberben bekövetkező országos konvencióra. Az ösz- szejövetel szenzációjául azt a bejelentést szánták, hogy az országos vezetőség javasolja a keletipari, gengszterektől megfertőzött, dokk munkás szervezet felfüggesztését, a- mig meg nem tisztítja magát. Mint később bejelentet- t,ették, az AFL vezetői nemcsak a közismert gengszterek távozását követelik az egyes lokálok éléről, hanem Joseph Ryan, életfogytiglan “megválasztott” elnökét is, aki azokat behozta a szervezetbe. A végén azonban' még sem ez a bejelentés lett az ülés szenzációja, hanem egy egészen más valami. A 822 ezer taggal rendelkező Carpenter’s Union (ácsok és asztalosok szakszervezete) bejelentette, hogy kilép az AFL-ből. William L. Hutcheson, az ácsok ás asztalosok szervezetének elnöke, aki az AFL első számú alelnöke volt, szerdán délelőtt még megjelent a vezetőség ülésén, délután azonban fia és örököse jelent meg helyette s bejelentette, hogy a Carpenter’s Union nem kíván többé az AFL tagja lenni. A bejelentést azzal okolta még, hogy az ácsmunkások szervezete elégedetlen az A. F.L. és a CIO vezetői között létrehozott, egye zménnyel, melynek alapján a két szervezett nem indít tagelhóditó háborút egymás ellen. A megokolást el lehet fogadni és vissza lehet, utasítani. Vannak, akik azzal magyarázzák a lépést, hogy William Hutcheson sértve érzi magát, mert nem ő került az AFL elnöki székébe William Green halála után, holott elsőbbség illette volna meg. Hut,cheson azonban elmúlt 80éves és tavaly bejelentette; hogy visz- szavonul szervezete aktiv vezetéséről és fiát választatta sajátmaga helyébe a hatalmas szakszervezet élére. Az AFL-re vonatkozólag a kilépés annyit jelent, hogy az országos szervezet elesik évi 300 ezer dollártól, amit a tagsági dijakból kapott. Ami azonban az amerikai szak- szervezeti, illetve munkás- mozgalmat illeti, a kilépésnek sokkal nagyobb jelentősége van. Mindenekelőtt nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a kilépés éppen olyan időben tört,ént, mikor a szakszervezetek nagy harcok előtt állnak és legnagyobb szükségük volna teljes egységre. Miután a szakszervezetek tagságának nagyrésze látja ezt a veszélyt, s követeli az egységet,, az AFL és CIO vezetői *elvileg belementek az egységtárgyalásba, anélkül azonban, hogy komoMit akar a Kereskedelmi Kamara? Az évek folyamán, mióta a New Deal létrehozta a Társadalmi Biztositást, annak tartalékalapja közel 18 billió dollárra növekedett. A nagyipar eme reakciós szervezete szeretné azt a pénzalapot lecsökkenteni. A törekvés két célt szolgálna: egyrészt leszállítaná a munkaadók Társadalmi Biztositás céljára fizetett adóját, azaz növelné a profitot, másrészt megnehezítené úgy a munkanélküli segély, mint az aggkori biztositás összegének emelését, amit a munkásság követel. A Kereskedelmi Kamara szakértői azt hangoztatják, hogy a Társadalmi Biztositás keretében több pénz folyik be, mint amire szükség van. Azt javasolják, hogy ezen összeg egy részét adják át az egyes államoknak, hogy abból fizessék az állami segélyeket azok számára, akik nem részesülhetnek a Társadalmi Biztosításban. Ezeket a segélyeket eddig az e célra kivetett állami adókból fizették, melyek egy- részét a Kereskedelmi Kamara tagjai fizetik. Amennyiben a törvényhozás megszavazná a javaslatot, a nagyipar urai az ország államaiban millió-! mi biztositást ki kell terjesz'- teni, azonban e kijelentést aznap tette, mikor a Kongresz-j szus éppen elnapolta ülésszakát s igy a kijelentés célja j csupán propaganda, hogy aztj BROWNELL IGAZSÁGÜGYMUÜSZTER BOSSZÚT ÁLL A “TRÖSZTÖKÖN” Az igazságügyminísztérium annak -ellenére, hogy jóformán minden idejét lefoglalja a vöröshajsza és az ártatlan, becsületes nempolgárok deportálása, időt szakított magának arra, hogy igazságot szolgáltasson a “trösztökkel” szemben is, melyek összees: küsznek a nép ellen s önkényesen szabják meg az árakat, hogy saját profitjukat növeljék a nép életszínvonalának leszorítása árán. Ki ne emlékezne _ a nagy perre, amit Brownell igazságügyminiszter mindgyart hivatalba lépése után elejtett? Ez volt a valóságban az Ei- senhower-kormány első nagyobb lépése: az olaj tröszt ellen emelt vád elejtése. Tér-’ mészetesen meg lehet érteni a kormány lépését. Elvégre is Rockefelleré k voltak azok, akik Eisenhowert jelölték, ők szolgáltatták és gyűjtötték a pénzt kampányához. Igazán nem lett volna szép az Eisen- hower-kormánytól, há helyben hagyja, illetve továbbfolytatja a Truman-kormány által emelt vádat, amely szerint az olaj tröszt, élén Rockefeller Standard Oilj ével, többiyan- gondolták volna. Mindkét szakszervezet vezetői számára sokkal fontosabb az egyéni hatalom, mint a munkásság érdekei s mindegyik attól fél, hogy az egyesülés esetén másod, vagy harmadrangú szereppel kell megelégedni. Ugyanezen vezetőknek a típusa William Hutcheson is, aki ezúttal is a tagság megkérdezése nélkül cselekedett. Az AFL-vezető azt hangoztatta az újságírók előtt, hogy Hutcheson szakszervezetének kilépése mögött John L. Le- wist kell keresni. Nyilván ez volt számára a legkönnyebb megoldás, azonban ezúttal teljesen logikátlan. Maga Lewis éppen előző nap adott egy nyilatkozatot, melyben azt hangoztatja, hogy a szak- szervezeteknek teljes egységre kell törekedniük, hogy szembe tudjanak szállni a reakcióval és megvédeni a munkások érdekeit. A Carpenter’s Union kilépésének hire után Lewis ugyancsak nyilatkozott és sokkal logikusábban megokolja a nagy szakszervezet, kilépését, mint az AFL közismerten fafejü vezetői: “A kilépés”, hangoztatta, “példája annak a tétlenség] politikának, amelyet' az AFL országos vezetősége alkalmaz az egység alapvető kérdésében, haszontalan beszédekkel az egymás kölcsönös békében hagyásáról (no raiding). A iövő fejleményei be fogják bizonyítani egy valódi munkásegység szükségét.” Valószínűnek tartják, hogy a tagság tiltakozva kénysze- ■iteni fogja Hutchesont, hogy hamarosan visszavonja a ki- épést. száz millió dollárral megkárosította az amerikai népet, tul- árat számítva az európai országoknak szánt “segélyölaj” szállításáért, nem beszélve az olaj belföldi árának magas- bantartására irányuló kartell- egyezményről. Sokan vannak, akik azzal vádolják az Eisenhower-kor- mányt, hogy hivatalait kivétel nélkül a monopóliumok fő emberei irányítják s a kormány nem egyéb, mint a mo- nopólérdekek végrehajtó bizottsága. Brownell igazságügyminiszter most megadja a választ ezekre a vádakra. Megindított egy eljárást az ország egyik 1 e g v e szedelmesebb trösztje ellen, mely azt merte cselekedni, hogy a louisianai eperfarmerek évi keresetét 500 dollárról 800 dollárra emelte. ^ Természetesen nem az iparbárókról van szó, akik utolsó szálig becsületes emberek s eszükbe sem jutna, hogy kizsákmányolják a népet. Ilyen gonoszságra csupán egy szak- szervezet képes. Ezen az alapon az igazságügyminisztérium new orleansi kirendeltsége vádat emelt a mezőgazda- sági munkások AFL szervezetének 5 louisianai vezetője ellen, szövetkezéssel vádolva őket a trösztellenes törvény alapján. 3,000 farmer javítani akar életén Louisiana állam 3,000, epret termelő farmere belépett a szakszervezetbe. A farmerek főleg bevándoroltak, különböző európai nemzetiségűek és négerek. Igen kevés olyan van közöttük, aki három holdnál nagyobb területet mondhat magáénak. A múltban ezek a farmerek átlagosan 564 dollárt vettek be évi epertermelésükből. Minthogy valamiből táplálékot kellett szerezniük, rendszerint előre eladták termésüket a közvetitőnék s a gyümölcs leszállítása után még átlagosan 200 dolláros adósságban maradtak. A múlt évben az- eperfarmerek beléptek a szakszervezetbe s azóta megduplázódott bevételük. Ezt nem azzal érték el, hogy a fogyasztónak többet kell fizetnie az eperért, hanem azáltal, hogy kiküszöbölték a közvetítőt és együttesen adják el termésüket az évi árverésen. A szak- szervezeti vezetők számítása szerint az ep«rfarmerek évi bevétele 300 egynéhány dollárral növekedett, mióta megalakították a szakszervezetet. Az eperfarmerek példával szolgáltattak az édes burgonyát termelő farmerek és a cukornád ültetvényeken dolgozó munkások számára,^akik 38 centes órabérért dolgotak. Most ezek is ezrével lépnek be a szakszervezetbe s az igazságügyminisztérium a tröszt- ellenes törvény alapján pert indított a szakszervezet vezetői, illetve szervezői ellen. az őszi helyi választásokban felhasználhassák, miután i Kongresszus majd csak ja nuárban ül újból össze s ad digra az elnök megfeledkez hetik kijelentéséről. UiuiiiiiiiamiiiiniiiuiiuiiiiiisiaininiHiiNiiiiiiiiiiiiim ZERZETT már egy uj olvasót a Magyar Szónak? A Magyar Szó minden száma a felvilágosítás kincsestára. — Adja szomszédja kezébe!
