Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-31 / 52. szám

.December 31, 195.3 - ■■ ■- 1 ' ■, . *" ■■■'. . 1 ■ - ■ —1 ■ AMERIKAI MAGYAR SZÓ _13_ Elekes Lajos könyvének ismertetése Az igazi Hunyadi Hunyadi János«élete müvének tudományos feldolgozása is igazolja azt, az általános tapasztalatot, hogy a burzsoá nacionalista történetírás a magyar nép igazi nemzeti hősei­vel nem törődött komolyan. Nem jelent meg tudományos igényeket kielégítő életrajz sem Kossuthról, sem Rákóczi­ról, sem Hunyadiról. A nagy nemzeti hős alakját hazugságok és ferdítések ködébe burkolták, jelentőségéből kiforgatták és hoz2á méltó elmélyedéssel nem is tanulmányozták. Szük­ségszerű jelenség, hogy a magyar népi demokrácia vissza­nyúlt a múlt “éltető és erőtadó hagyományaihoz.” E hagyo­mányok között a legnagyszerűbbek egyike a két Hunyadi­nak, apának és fiúnak emléke. Közülük az elsőnek, Hunyadi Jánosnak alakját és jelentőségét igyekszik Elekes Lajos Kossuth-dijas könyvében úgy bemutatni, hogy az a valóság­hoz híven, teljes emberi nagyságában nyújtson példát a ké­sői nemzedékeknek. Az imperialista korszak Hunyadi-arcképe, mely az előző irodalom selejtjéből vette át mindazt, ami fejlődésellenes felfogásával összeegyeztethető volt, Hunyadi személye kö­rül a legelterjedtebb zűrzavart kelthette, abból a célból, hogy a délkeleteurópai népek e közös hősét a népek egymás ellen fordításának eszközéül, imperialista törekvések törté­nelmi megalapozásának eszközéül lehessen felhasználni. Ele­kes Lajos az igazi Hunyadi Jánost mutatja meg mélyreható, a maga egészében gondos és sikerült monográfiájában. Azt a Hunyadit ábrázolja, akinek nagy, haladó történeti jelen­tőségét elsőnek Marx ismerte fel a magyar történelemről írott jegyzeteiben: a feudális bárók hazaárulásával szemben a népi erőket mozgósító, a népek közötti összefogást hirdető és bátran megvalósító, a törökkel uj módon szembeszálló államférfit és hadvezért. Elekes könyve azért sikerült, mert Hunyadi Jánost úgy tudja ábrázolni, mint aki “osztálya tagjaival ellentétben, szakítva a szűk nemesi politikával, mert és tudott támasz­kodni a török ellen a népre. Ez volt erejének legfőbb forrá­sa, legnagyobb és legdicsőbb katonai sikereinek titka.” Ez nem jelenti azt, hogy Elekes ne látná, miszerint Hunyadi továbbra is a nagybirtokos osztály tagja, ha túl is lépte an­nak látókörét és gondolkodásmódját: “Hunyadi a nagybir­tokos, a feudális állam erősítője nem volt, nem lehetett nép­vezér. De mint a török elleni harc irányítója, kifejezte a nép érdekeit. Ez az alapja, hogy mert és tudott támaszkodni a népre. Ennek következtében vált hazaszeretete is egyre mélyebbé, igazabbá és erőteljesebbé.” Elekes pontosan fo­galmazza meg, hogyan viszonyul a nép és hogyan az ural­kodó osztály Hunyadi erőfeszítéseihez: “Általában azt mond­hatjuk, hogy e háborúkvsorán, melyek a nép érdekeit fejez­ték ki, a dolgozók tömegei támogatták, az uralkodó osztály pedig, mint osztály (függetlenül egyes tagjainak: Hunyadi szövetségeseinek, s még inkább familiárisainak egyéni szere­pétől) gáncsolta, a nemesek áldozatkészégtől való vonakodá­sukkal, a bárók pedig árulás határán járó, olykor e határt átlépő, aknamunkájukkal.” A szerző érdeme, hogy a nagyúri politikát átlépő Hu­nyadi emberi és hadvezéri egyéniségének kifejlődésében rá tud mutatni, hogy ez igen nagy mértékben a huszita mozga­lommal állott összefüggésben. Ugyancsak helyesen tudja megokolni nagyvonalú politikáját, mellyel a török hódítás által fenyegetett népeket egyetlen táborba akarta egyesíte­ni a török veszedelem ellen. Hunyadi patriotizmusa harcos hazaszeretet, mely tet­tekben nyilvánul meg, és amelyekben hely jut a népnek, a dolgozók tömegeinek. Ez különbözteti meg Hunyadit osz­tálya tagjaitól. Ez ad a. kezébe újszerű katonai eszközöket, melyeket nagyszerű képességgel tud a megfelelő viszonyok­ra alkalmazni. Ez az, amely a török által fenyegetett népek iránti mély együttérzést kelti benne, és amelynek része van ellentámadás-jellegü, aktiv hadvezéri felfogásában. Hunyadi taktikája Elekes ki tudja mutatni Hunyadi hadvezéri tevékenysé­gében, hogy a husziták forradalmi harcmodorát, a mozgó szekérsorok utján való átkarolást és a reájuk szerelt könnyű tábori tüzérséget, a darabontok mintájára megalkotott, át­törésre képes, jól begyakorolt gyalogságot hogyan tudja ér­vényesíteni nagyszerű török hadjárataiban. Ezek a csata- leirások, kezdve a bátaszéki csatától és marosszentimrei hősies beavatkozástól a huiryadmegyei Vaskapu mellett ví­vott ütközetben, a Seháheddinen aratott győzelmen keresz­tül,»a hosszú hadjáraton, a várnai csatán, a rigómezei ütkö­zeten át egészen a belgrádi győzelemig a szerző könyvének talán legjobban sikerült részei. Hunyadi seregszervezői te­vékenységének jó elemzése, a források gondos összevetése alapján a terepnek, az erők megoszlásának és Hunyadi stra­tégiájának alapos ismerete teszi lehetővé számára, hogy eze­ket a csatákat annyira világosan állítsa elénk. . , . (Folytatás a, 1.5-ik .oluuiou). C5 HOGYAN ÉLNEK-HALNAK A BEVÁNDOROLT ACÉLMUNKÁSOK Az uralkodóosztály Írói nemcsak akkor hazudnak, a- mikor az életet, a társadal­mat és az embert, szebbnek, másnak mutatják, mint ami­lyen, hanem akkor is, ami­kor elhallgatják azt a való­ságot, amely mindenféle léte­életből kerültek rá a könyv lapjaira, lehet érezni. A szén és vasüzem rendőrei, akik a vállalatnak ellenálló munkást szemrebbenés nélkül küldik a másvilágra, jólismert ala­kok mindazok előtt, akik az acél és szénvidéken dolgoz­zésnek, egyéninek és társa­dalminak az alapja. „ Az igazi iró, a jó iró szem­benéz a valósággal és állást foglal mellette. Az amerikai irodalomban aránylag kevés az ilyen s ami van, azt a dol­gozóosztály szemmel tartja és sokra becsüli. Ilyen könyv látott most napvilágot. Esemény. Nem lehet szó nélkül elmenni mel­lette. Philip Bonosky irta. Cime: Burning Valley (Az égő völgy.) A Masses and Mainstream kiadása. Ára 2 dollár 75 cent. A harmincas évek munkásosztályának ha­gyományai kelnek életre benne. Olyan emberekről szól az irás, akikről azóta sem igen sokat lehetett hallani az iro­dalomban, de annál többet a küzdelmes, való életben. Ame­rikai munkásokról, főleg acélmunkásokról és elsősor­ban külföldi származású mun­kásokról, magyarokról, litvá­nokról, oroszokról, szlovákok­ról, lengyelekről van szó eb­ben a történetben, olyan munkásokról, akik munkát és szabadságot keresni jöt­tek az Egyesült 'Államokba és olyan elnyomásban és küszködésben lett részük, mint szülőhazájukban volt, ahonnan kimenekültek. Eben gubát cseréltek. Ez a regény elmondja éle­tüket és harcaikat, Nyugat- Pennsylvaniában. A nagy acélvállalat birtokba akarja venni azt a völgyterületet, ahol ezek a munkások élnek. A vállalat egy újabb acél­üzemet akar építeni ebben. De hogyan kaparintsa meg a földet ? Tervében a bankot használja fel segítségül: a bank foglalja le a házhitellel terhelt munkásházacskákat, ha a törlesztés elakad. A bank beszünteti a pénzköl­csönzést. A bank — külön­féle fogásokkal — kikény­szeríti a munkásokat rozoga házaikból és azután lerom­boltatja valamennyit. A munkások ellenállnak, sztrájkba lépnek, a környező erdőkben bújnak meg, ámde felfegyverzett állami kato­nák kutatják fel őket és kényszerítikj vissza, a gyár­épületbe^ Ezek mjá^etek, az tak. A magyar munkások is jól tudják ezt, hiszen magya­rok is alkotják az ország szénbányáinak és acélvállala­tainak egy részét. Már csak ezért is fog tetszeni ez a könyv a magyaroknak. Ez épugy az ő történetük, mint ahogyan minden munkás tör­ténete. Izgalmas történet. Egy tizenötéves fiú lelki­világán keresztül peregnek le az események lázas lüktetés­ben. Ez a. fiú kezdetben pap­nak készülő diák. Azt, hiszi, hogy a békét csak a vallás hozhatja meg. A próbárate- vés napján azt tapasztalja, hogy a vallás is az acélválla­lat mellé áll és papjai cser­ben hagyják a munkások, köztük a hős, Benedict ^aját édesapjának ügyét. Ez aztán megtöri a munkások ellenál­lását, me'gtöri Benedictet. Rájön azonban, hogy csakis a munkások maguk menthe­tik meg önmagukat. További sorsában aztán eggyéforr a munkásokéval. Gyönyörűen megirt könyv. Ajánljuk mindenkinek. TELEVÍZIÓ Mindaz, ami rothadt, társa-1 dalom és népellenes volt Hol­lywoodban, mindaz, ami rot­hadt a tőkéssajtóban, azt mind átvette és tovább fej­lesztette a televízió. De, akár tetszik nekünk, akár nem, itt van és valljuk be, legtöbbünk a család és különösen a gyer­mekek követelésére vet,t egyet. A kérdés az, lehet-e tenni valamit, hogy legalább a legfiatalabbakat megvéd- jük a televízió legbrutálisabb programjaitól, amelyet “gyer- mekprogramm” néven ada- goltat ki Wall Street. Természetesen, ahány nagyváros, annyi programm. Az úgynevezett láncprog- ramm (chain program) kö­zött is a legfelkapottabbak egyike a “Howdy Doody” programm. Alacsonyszinvona- lu, butitó, tartalmatlan prog­ramm. Egyetlen előnye, hogy legalább nem brutalizálja a figyelőt. Miután a nap azon idejében van vetítve, amikor a legtöbb háziasszony vacso- rakészitéssel van elfoglalva (esti 5.30—6) kényszerből ráfanyalodik, hogy a gyer­mekek nézzék. Ennél sokkal rosszabb va­lami a “Captain Video.” Az úgynevezett “cowboy” prog- rammokból (Roy Rogers, stb.) persze mindenki tudja, hogy alig van bennük más, mint szüntelen lövöldözés és minden két percben egy gyil­kosság vagy brutális vereke­dés, agybafőbe verés. Ez- a televízió “kulturmissziója”. Van azonban egy prog­ramm, a hat évnél fiatalab­bak számára, a “Ding-dong” iskola,' amely dicséretet ér­demel. Délelőttönként, 10 óra­kor vetítik. A gyermekek rajongnak éré, a programm- vezető Miss Francis, ügyesen, értelmesen tanitgatja, szóra­koztatja a csöppségeket. tMitiiiiiiiiimiiiiiiiiiieaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiuiiiiiiiiniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiniiiiiiuiiiiiaiiiii Gábor Zsazsa, Rubirosa és Barbara Hulíon A kalmársajtó és rádió nagy szenzációképpen foglal­kozik Porfirio Rubirosa, a hires sandomingói életmű- vész és diplomata és Barbara Hutton, a nagydohányu Woolworth-örökösnő, vala­mint a magyar Gábor Zsazsa legnjabb szerelmi ügyeivel. Regényes házasságaik és vá­lásaik után most újabb ak­cióra készülnek. Rubirosa, aki San Domin­go diktátorának, Trujillo ge- nerelisszimusznak volt ve je, nemrég nagy szerelmi bot­rány központjában szerepelt Párisban: Robert Sweeny, a milliomos golfozó, a feleségét rajtakapta Rubirosával és el­vált tőle. Erre Rubirosát el­csapták a diplomáciai szolgá­latból. Erre beleszeretett Gá­bor Zsazsába, aki Las Vegas­bari lép fel nővéreivel, egy mulát/íhelyen . heti ■2Q.,é&e£,. dollárért'.:.Rubirosa el akarta venni feleségül Zsá­zsát, jelentette a magyar művésznő a sajtónak, ő azon­ban — bár véletlenül egy szállodában laktak — nem szereti, mert “én dolgozó nő vagyok és nem jut időm olya­nokra, akik nem dolgoznak.” Kétségbeesésében Rubirosa most a mérhetetlen milliók­kal rendelkező Barbara Hut- tont, akarja elvenni, akinek korábbi férjei Cary Grant, Haugwitz von Reventlow gróf, Mdivani herceg és Trou- betzkoj herceg voltak, mig Zsazsa még mindig nem vált el legutolsó férjétől, George Sanders moziszinésztől. Ha igaz, amit a rejtélyes Rubirosa bejelentett a saj­tónak és a rádiónak, New Yorkba érkeztekor fontos nyilatkozatot fog tenni. Tár­sadalmi és erkölcsi életünk e kiválóságai egy. pillanatra el- homályositották a , politikai. ' élet óriási" szémelyis'égéí£. J^önifuázernle ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom