Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-31 / 52. szám
8_________________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ___________________________ December-31, 1953 Hírmagyarázat és kritika Mit hoz az ujesztendö? Ez az a szakasza az évnek, melyben az újságírók abbán vannak nagyban elfoglalva, hogy találgassák mit is fog hozni az uj esztendő. Hát, legalább egyszer egy esztendőben, engedtessék meg nekünk is, hogy csatlakozzunk a találatokhoz. Előrebocsájtjuk abbeli meggyőződésünket, hogy az uj esztendő — miként a történelem eddigi múlt esztendei is — nagy általánosságban azt fogja hozni, amit az emberek nagyon akarnak és amiért nagyon küzdenek. Ha az amerikai nép nagyon fogja akarni a békét, ha nagyon fogja követelni az öthatalmi ta- • lálkozót, a hideg háború megszüntetését, a nemzetközi feszültségnek békés tárgyalás utján való megoldását, akkor az uj esztendő meg fogja ezt hozni. De ha tovább engedik magukat félrevezetni a kalmársajtótól, Wall Street ügynökeitől, ha nem lesznek képesek fe'ülemelkedni a hitlerék által országpolitikává szervezett és most Amerikába is bevezetett intézményes vörösfalás ködoszlopán, akkor kapni fogják az uj esztendőben szabadság- jogaik további csonkítását, aláásását, megbénítását. Ami a gazdasági kilátásokat illeti, nagy a valószínűsége annak, hogy a koreai háború által megindított és táplált mesterséges “prosperitás” erős visszaesést fog szenvedni. A visszaesés fekete levesét, mint az már nálunk történni szokott, elsősorban a munkások és farmerek isszák meg. A U. S. News and World Report elemzése szerint a munkások létszáma közel másfélmillióval fog csökkenni 1954 folyamán. Ez kétségkívül alábecsülése a várható munkanélküliség méreteinek. A munkaadók élesen ellenezni fognak minden béremelési követelést, annak ellenére, hogy az árak alig fognak érni és a megélhetési költségek változatlanul magasak maradnak. De a munkások nehezebben fognak megélni, mivel a tulói’ák, amivel eddigelé pótolni 'tudták jövedelmük hiányosságait, az idén nagv mértékben csökkenni fognak. A farmerek helyzete továbbra is sülyedni fog. Készpénz jövedelmük, amely az utóbbi néhány évben már 20 százalékos esést mutatott, az idén további háromezer millió dollárral fog zsugorodni. Hogy ennek viszont milyen kihatása lesz az iparra, azt e pillanatban nehéz felmérni. A fogyasztóközönség ti billió dollárral foo- kevesebbet vásárolni, mint idén. Közel 10 százalékkal fog az ipar és bányászat termelése csökkenni. Egy dolog miatt nem kell aggódnunk. A részvénytársaságok tisrta profitja (az adók levonása után) még mindig kolosszális lesz. Egy pár ezer részvénytársaság tiszta haszna.annyi lesz mint —tízmillió farmer teljes jövedelme. (Mire alapozzuk ebbeli megállapításainkat ? A Department of Agriculture kimutatása szerint a 15 milliót kitevő formerlakosság várható jövedelme: 29 és félbillió dollár. Félmillió részvény társaság évi tiszta haszna 16.8 billió dollár. Ez azonban nagyrészt egy néhányezer mammutváüalat pénztárába magy.) Magyar téren habozás nélkül megjósoljuk, hogy szülőhazánk sportoló fiatalsága további világraszóló dicsőséget fog szerezni a magyar névnek. A magyar nép életszínvonala vissza fogj? tükrözni a tavalyi mnyhorderejű változások eredményeit, a nép é atszi.nvonala minden eddiginél gyorsabban fog emelkedni. Az amerikai magyar reakció, a Magyarországról kiseprüzött parazita és siserahad — amely itt még mindig kezében tartja az itteni magyar sajtó nagyrészét — annál hangosabban fogja fogait csikorgatni a mr gyár nép ellen, minél jobban fognak halványul - i vérmes és véres reményeik és terveik régi léhütő életük visszaszerzésére. Hogy magunkról is mondjunk valamit: Ha a mi csodálatosan lelkes, öntudatos, áldozatkész olvasótáborunk oly szeretettel és megértéssel fogja támogatni murvánkat-, mint az elmúlt esztendőben tették, aki or az amerikai haladószellemii magyarság nyugodt lehet, a lékéért s haladásért harcoló amerikaiak eo-yre növő táborában hüsé- dysen és kitartó?. j ott fog küzdeni a mi sajtónk 'Is, magasy tartva, mint tartotta eddig is a népek közötti egyet.'rtés, megértés, szeretet, a béke 9 haladás, lobogóját. AZ IRGALOM Miként langyos eső az egekből Akként permetez az irgalom kegye. Kétszeresen áldott az. Megáldja Azt., aki gyakorolja és azt akinek adják.. AJ ináén hatalmak hatalma. Jobban Ékesíti az uralkodót, mint a koronája. Jogara múló hatalmának jelképe Fenség és borzadály velejárója De az irgalom felülmúlja a fenséget Királyok szivébe illik trónusa És magának az Istennek tulajdonsága. (Shakespeare: A velencei kalmár.) A fenti idézettől eltekintve minden egyéb kommentár nélkül közöljük az alanti levelet, amely St. Louis és vidéke dec. 18-iki számában jelent meg: NYILATKOZAT! Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A “St. Louis és Vidéke” dec. 4. számában “Lelkipásztorok figyelmébe” c. alatt egy közlemény jelent meg. A cikk óvja a lelkészeket, nehogy aláírjanak egy nyilatkozatét, mely a kémkedésért kivégzett Rosenberg-házaspár emlékét akarja tisztázni. A cikkben meg van említve az is, hogy ez az óvás azért vált szükségessé, mert a Rosenberg-házaspár kegyelmi kérvényét tudvalevőleg kétezer amerikai lelkész irta alá. Híveim és a nagyközönség tájékoztatására kijelentem, hogy a kétezer lelkész aláíró között nem akad egyetlen katolikus lelkész sem, aki a kémkedésért elitéit Rosenberg-házaspár megke- gyelmezését kérte volna. A kát. papság minden közösséget megtagad a kommunistákkal és a velük rokonszenvezőkkel, — ha akadtak lelkészek, akik aláírtak egy ilyen nyilatkozatot, keressék azokat a más vallásfelekezetek között. Soraim közléséért előre is köszönetét mondva, maradtam hive, De Gvarmathy János, st. louisi plébános Iráni választások szurony heg gyei Ha el nem halasztják, akkor e hét csütörtökén megkezdik Iránban az országos képviselőválasztásokat, amelyek e középkeleti ország sajátos körülményeinél fogva hetekig, sőt hónapokig is eltarthatnak. Hogy miért kell Fazlollah Zahedi miniszterelnök-diktátornak a demokrácia képviselőválasztási módszerével takargatni parancsuralmi rezsimjét, azt a diktatúrák népámitásával lehet magyarázni. Ez a fasiszta demagógia azonban nem téveszt meg senkit: a lóláb túlságosan kilátszik. Hiszen teljesen elnémították mindazokat az elemeket, amelyekben az ellenzékiség szikrája pislákolt, mert Zahedi rendőrsége betiltotta ösz- szes lapjaikat. Az utolsó jelentékeny kormány- ellenes lapot, a ‘Sahed’-et, még dec. elején semmisítették meg. Bármilyen árnyalatú is valamilyen ellenzéki csoport, Zahediék “kommunistának” tekintik, amint ez fasiszta rendszerek alatt történni szokott. Ezek a nem-kommunista csoportok éppen ezért azzal fenyegetőznek, hogy bojkottálni fogják a medzslisz (alsóház) és a szenátus tagjainak megválasztására rendezendő szavazásokat, ha kimenetelére Zahediék befolyást gyakorolnák. Még a N. Y. Times iráni tudósítója, Welles Hangen, sem titkolja a választások előtti helyzetről adott beszámolójában, hogy' “nyugati mértékkel” nézve milyen egészségtelen Iránban a politikai helyzet. “A választások, írja Hangen, hagyo- mányszerűen a nagy földbirtokosok, nagyhatalmú mullah-ok (vallásos vezetők), gazdagabb kereskedők és a hatalomban levő politikai csoport akaratától függenek.” Ostromállapot van Iránban, állítólag azért, hogy az ellenzék meg ne zavarja a választások rendjét. Tilos kormányellenes röplapokat osztogatni, jelszavakat hangosan kiejteni, tilos a “provokáció” minden formája. Másszóval tilos a választási kampány. A választás egész időtartama alatt a rendőrség és a hadsereg külön felügyeletet gyakorol. A nem-kommunista ellenzéki pártok két legnagyobb vezére: Husszein Makki, az államosított, iráni olajmezők volt intézője, és dr. Mozafar Baghai, a dolgozók pártjának reformerszellemü vezetője, váltig mondja, hogy semmiféle “kommunista összeesküvésben” nincsenek benne és írja Welles Hangen — “azzal vádolják a kormányt, hogy jogtalanul járt el, amikor a választások megtartását még egy hónapnál is rövidebb időn belül rendelte el, miután Mohammed Riza Pahlevi sah feloszlatta a parlamentet.” Hogy Zahedi diktátor igyekezett megfélemlíteni a Tudeh-párt (néppárt, KP) vezetőségét, amelynek tizenhat tagja közül kilencet elnémított és az üldözést kiterjeszti a középpártokra is, arra vall, hogy egy egészen kis csopoi't ül a hatalomban a sah körül, mig az ország a maga egészében ellenzi annak működését. A polgárság, amelyet a nemzeti önállóság és függetlenség szelleme lelkesít és meg akar szabadulni a külföldi, vagyis angol-amerikai kizsákmányolóktól, egyre nagyobb mértékben tiszteli Moszadikot, aki most fellebbezi meg a hadbíróság Ítéletét, a háromévi fegyházbüntetést. A baloldaliak is ugv állítják be Moszadikot, mint Irán függetlenségének meg nem alkuvó hősét, igy hát az ellenzéki erők, az ország alsó- és felső rétegei voltaképpen még mindig Moszadik és az általa képviselt politikai célkitűzések vonalán önmaguktól találkoznak. Nyilvánvaló, hogy itt egy a szabadságáért küzdő ország gyötrődik a zsarnoki iga alatt és tiltakozik az ellen, hogy erőszakot tegyenek rajta. Olvasóink még emlékezhetnek arra, hogy még Moszadik miniszterelnöksége alatt történt, hogy az iráni rendőrséget Schwarzkopf amerikai ezredes szervezte újjá. Még a sah áUamcsinyje előtt sem volt titok, hiszen megírták a lapok, hogy a Négy Pont ürügye alatt nyujott “segély” amerikai intézői és más katonai és diplomáciai képviselők, akik csöndben a háttérben működtek, Schwarzkopf ezredes körül találkoztak és szövögették terveiket. Moszadik egyik legnagyobb politikai tévedése vagy baklövése az volt, hogy ezt a rendőrséget nem tartotta kellőképpen szemmel és kézben. Amikor a kettős puccs lezajlott Iránban, Sherman-tankokkal vonult ki a “rendőrség” Teherán utcáira és szorították vissza a Moszadik körül tömörült népi erőket. Ezzel az államcsínnyel vonták be Iránt is a “szabad világ” nemzetei sorába. . A_£ A fent ismertetett tényekből most könnyen megállapíthatják olvasóink, hogy néz ki a kalmársajtó által olyannyira magasztalt “szabad” világ egyik “szabad” országa. Megemeljük kalapunkat a Buffaloi Híradó szerkesztője előtt, hogy helyt adott lapja december 17-iki számának első oldalán a magyar labdarugók nagyszerű londoni győzelme méltatásának. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a cikkírónak, a szegény J. T.-nek (Jász Tibor?) a végén oda kellett biggyeszteni a szokásos magyargyalázó, hazug propagandaklisét. Ez az utolsó mondat homlokegyenest ellenkezik a cikk 99 százalékával. Mert miután a cikkíró hozsannákat zeng a “magyar csapat szemet- kápráztató gyönyörű győzelméről” arról, hogy a “magyar nemzet sportban a világ legjobbjai közt van” a “magyar faj elsőrendüségéről”, az utolsó mondatban hirtelen elszontyolodik és könnyes szemekkel gratulál egy “elnyomott ország szegény fiainak.” Kedves J. T. ur, “elnyomott országok szegény fiai”-ból nem igen válnak olimpiai és világbajnokok. Mert ha válnának vagy válhatnnának, akkor Helsinkiben és Londonban nem magyar fiuk szereztek volna világraszóló dicsőséget, hanem for- mózabeliek, délkoreaiak, egyiptomiak, marokkóiak, kenveiak, délafrikaiak, kubaiak, portorikóiak, fülöpszigetiek, irákiak, irániak, hinduk, kongóbeliek, tunisziak, portugálok, spanyolok, venezuelaiak, görögök vagy törökök, hogy az arabokról, afgánokról, berberekről, ciprusziakról, indiánokról, pakisztániakról ne is beszéljünk. Úgy bizony! Ahogyan nem szabad védelmezni a bevándoroltakat A clevelandi Szabadság szerkesztősége úgy látszik kezd feleszmélni arra, hogy az amerikai reakció és belföldi fasiszmus szabadságromboló támadásai már tulmennek a radikális munkások üldözése határain és kezdenek fenyegetni —- miként a lapunk már évek óta hangoztatta, hogy igy lesz ■— minden munkást, polgárt vagy nem pe' tekintet néV ’
