Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-17 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ December 17, 1953 10 Mi újság Magyarországon? Élüzem címmel tüntettek ki tíz állami gazdaságot BUDAPEST, december 7. — A földművelésügyi miniszter és a mező- és erdőgazdasági dolgozók szakszervezete a harmadik negyedévi terv teljesítésében elért jó eredmények alapján tiz állami gazdaságot tüntetett ki élüzem címmel és a velejáró pénzjutalommal. Kitüntetést kapott a nádorpusztai (Középmagyarországi Igazgatóság), a bögötei (Sertés- tenyésztő Igazgatóság), az alsótekeresi (Dunántúli és Duna- Tiszaközi Gyümölcstermelő Igazgatóság), a nvirmadai (Északmagyarországi Gyümölcstermelő Igazgatóság), a felsőnyomási (Tiszántúli Gyapottermelő Igazgatóság), a sur- jáni (Rizstermelő Igazgatóság), a meggyespusztai (Észak- dunántúli Igazgatóság), a karcagtilalmasi (Északtiszátuli Igazgatóság), a pécsi (Keletdunántuli Igazgatóság) és a pakodi állami gazdaság (Törzsállattenyésztő Igazgatóság). A kitüntetett állami gazdaságok határidő előtt végezték el az őszi szántást-vetést, vezetnek az állattenyésztési terv teljesítésében és jó eredményeket értek el az önköltség csökkentésében is. Filmhíradó készül az angol-magyar labdarugómérkőzésről BUDAPEST, dec. 3. — November 25 óta a dolgozók százai ostromolják telefonon, levélben, táviratban a Híradó- és Dokumentumfilmgyárat, hogy mikor készül már el a magyar labdarugócsapat londoni diadalát megörökítő film. A híradó anyaga kedden reggel érkezett meg a Hiradó- és Dokumentumfilmgyárba, s azonnal munkához is láttak a hiradószerkesztőség munkatársai. A film bemutatja majd a magyar csapat indulását, lelkes búcsúztatását, a párisi edzőmérkőzést és a londoni edzést. Megelevenednek a mérkőzés legizgalmasabb eseményei. Lassított felvétel mutatja be Hidegkúti szabálytalannak ítélt gólját — amely teljesen szabályos volt — és azt a feszült pillanatot, amikor Hidegkúti a földön fekve továbbította a. labdát Puskásnak, s az akcióból ismét magyar gól született. Mind a hat magyar gólt sikerült megörökiténiök Macskássy János és Szabó Árpád operatőröknek. A film befejezéseként a csapat hazaérkezését láthatjuk az országhatártól egészen Budapestig. A híradót — amelyhez az angol-francia hiradófilmeket is felhasználták — előreláthatólag a jövő héten mutatják be Az amerikai magyarság reméli, hogy ebből a filmből jutni fog, legalább egy az amerikai magyarság előtt való bemutatásra. így üdvözölték a magyar bányászok a futballisták győzelmét Dolgozóink nagy szeretettel várják a Londonból csütörtökön reggel hazatérő győztes magyar labdarugókat. Számos üzemben, bányában a munkások elhatározták: szerda reggeltől csütörtök reggelig átlagon felüli teljesítményekkel köszöntik sportolóinkat, akik nagy dicsőséget szereztek hazánknak. Szerda esti jelentések szerint az ózdi Szénbányászati Tröszt kollektívája 109.2 százalékra teljesítette az első harmad előirányzatát. A királdi bányászok 138, a farkaslyukiak 124, az egercsehiek 113.5 százalékos eredménnyel üdvözölték győztes labdarugóinkat. Újabb lakások a bányavidékeken Tatabányán az idén már sok uj lakás épült fel. Szerdái reggel újabb 24 lakást adtak át az építők és ezzel elkészüli az újvárosban a nyolcszázhatvanadik korszerű lakás. A2 újváros öt épületében most 270 lakás épül. A lakóépületei földszintjén üzletek lesznek, posta, orvosi rendelő is nyílik hamarosan. A tatabányai lakásokat szalagrendszerben építik. A munka nagy részét gépesítették. Oroszlányban másfél héttel ezelőtt költöztek be a bányászok tizenhat uj lakásba. Szerdán reggel Gi’áczia Istvár főépítés vezető újabb 22 korszerű lakás kulcsát nyújtotta á1 a lakások tulajdonosainak, a termelésben kiváló bányászoknak. Egercsehiben a bányaüzem dolgozói részére két lakó házban 12—12 lakás készült el. Az egy- és kétszobás, fürdőszobás lakásokat a bányaüzem legjobb dolgozói, stahano- v’stái kapták. Nagyarányú házépítés Szabolcsban Több mint 200 családi házat építtetnek állami kölcsönnel a szabolcsmegvei gépállomások dolgozói. Ebben az évber 208 családi ház építését kezdték meg, s ezek nagyrészét mái be is fejezték. A jövő évre már eddig 266 gépállomási dől gozó jelentette be, hogy családi házat szeretne építtetni. Debrecen 9 éve szabad 1944 októberében hontalanul hányódtam-vetődtem valahol a hajdúsági pusztákon, mint egy munkaszolgálatos , század tagja. Újság, posta, rádió, telefon már régen nem létezett számunkra. Ósak egy hírforrásunk maradt: a Szovjet Hadsereg ágyúinak halkuló vagy erősbödő; távolodó vagy közeledő dörrenései. És mégis elterjedt és egyre szilárdabban tartotta magát' a hir: Debrecen elesett. Igen, szégyennel kell megvallanom, igy mondtuk akkor még mi: Hitler és Szá- lasi halálraítéltjei is. Pedig a mi városunk nem elesett akkor, hanem felszabadult. 2. Hogy is volt csak? Már a hónap elején látnivaló volt, hogy rettegnek a rabszolgatartók. Egyre szörnyűbb fenyegetések hangzottak el a katonai parancsokban, egyre fenhéjázóbb, egyre ostobább kérkedés töltötte meg az újságokat. Akkor még Debre-1 cenben voltunk. Láttuk, hogy a hitleri hadsereg lázas sietséggel erősiti a város keleti határát. Parancsnokaiknak még mindig srófra járt az eszük. Mivel a térkép azt mutatta, hogy a szovjet csapatok keletre állanak a várostól, mást el sem bírtak képzelni, minthogy azok majd a Diószegi utón vonulnak föl, szembe az ő nagyszerű drótakadályaikkal, tankcsapdáikkal, beásott ütegeikkel. A szovjet tábornokok azonban semmi tiszteletet nem mutattak a hitleri stratégia iránt. A Vörös Hadsereg villámgyorsan előretört Oradeáról és Sza- lontáról Szoboszlóra, Kabára és nyugat felől támadta meg a várost. így is súlyos, véres, pusztító volt a küzdelem, de október 19-én Debrecen “elesett.” 3. Mert valóban volt egy Debrecen, amelyik elesett, örökre elesett 1944 október 19-én. És ezt nemcsak azért tudom, mert azóta újra tanultam az ország és a város történetét. Szemléltető, kéz- I zelíogható oktatást is kap- | tani belőle, 1944 novemberé- 1 ben — más foglalkozás híján !— mint népszámláló jártam ja várost. Beosztásomra nem lehetett panaszom: úri negyedet kaptam. Gazdag polgárok családi házaiba kopogtam be, elegáns villalakások ajtaján zörgettem. Nem volt sok munkám velük. A lakók — nem voltak otthon. Olykor az az érzésem volt, hogy falán kihalt az egész ház, az egész utca, az egész város... * De ni-ni, mintha ott a pinceablakon megmozdult volna a függöny. Mintha a szűk kis i hátsóudvari lakásból hangoI kát hallanék. Hiszen itt még. emberek élnek... Igen éltek, itthon voltak. A pinoelakásban, a szobakonyhában ott találtam a munkás- f családot, a házmesteréket, a favágóékat, a napszámost, a j mosónét, a hordárt, a bejá- ] ró takarítónőt. A régi világi nyelvén szólva: “a ké:kézi szegény embereket.” A népet. (Elvégre népszámláló voltam.) A nép nem menekült el. A várost azok tartották meg, akiké nem volt. Akiket mindig pincébe, istállóból lett “keresztépület”-be kényszeri-1 tették, föld alá nyomtak és hátraszorifottak az urak. Az urak, akik viszont egy szálig “elmenekültek.” Nekik csak addig volt városuk a város, hazájuk a haza, amig j)aran- j csolhattak benne. Ahogy áldozni, szenvedni, küszködni1 kellett volna, máris futottak, j j És magukkal sodorták még a! megtévesztett értelmiségnek, | kispolgárságnak azt a nagyI részét, is, mely hitt a butitó, I rémitő fasiszta propaganda j halálfejes plakátjainak. í 5. Igen, az urak Debrecenje’ elesett, a nép városa felsza- j badult. Felszabadult es újjászületett. Ma már a ig tud- i juk magunk elé képze ni a kilenc évvel ezelőtti, í. mene- i külő hitleri hirdáktól kifosz-1 tott, a heves harcoktól föl- dult Debrecent. És lassan fedésbe merül az a város is, amelyben a dolgozó embernek csak a pincében, az udvar végében vagy “isten háta mögött”, a város szélén volt szabad laknia. Pedig sem erről, sem arról nem szabad megfeledkezni. Mert akkor megfeledkeznénk a Szovjet Hadseregről, amely felszabadította, s a magyar dolgozó népről, amely újjá, nagyobbá és szebbé teremtette a várost, a hazát. És megfeledkeznénk arról a mindennél hatalmasabb erőről, amely boldogságunkat, szabadságunkat, jelenünket és jövőnket védi a fenekedő gonoszság ellen. Azok ellen, akik vissza szeretnék hozni a múltat s benne az urak Debrecenjét is minden eddiginél borzalmasabb és véresebb pusztítás árán. E szörnyű szándék ellen nincs más oltalom, mint a világ minden becsületes emberének békemozgalma. Városunk felszabadulásának évfordulóját csak azzal ünnepelhetjük méltó módon, ha újból megerősítjük elhatározásunkat, hogy minden erőnkkel, szocializmust építő munkánkkal a jelenben és a jövőben védelmezzük hazánk és az emberiség békéjét. KARDOS PÁL (Debrecen.) Egy esztendő mérlege a termelőszövetkezetben I részesedés jutott munkaegységenként. Az egy munkaegységre járó összes jövedelem 66.96 forint. A szövetkezet tagjai örül- I nek az elsőévi jó eredmények1 nek. Idős Molnár István, fiá| val és leányával 837 munka- i egységet szerzett, s ezért 1 készpénzben 10,236 főrintot 'kapott. A család évi jövedel- ' me mintegy 56 ezer forint. Tóth Mátyás egymaga 353 munkaegységet tel. esitett, s j évi jövedelme 23,636 forint, ! ami 1969 forint havi átlag- I keresetnek felel meg. A szövetkezet tagjai most kezdtek hozzá egy 50 holdas rizstelep létesítéséhez. Növelik a kertészet területét, a- mely az idén is nagy jöve- I delmet hozott ; csupán a két | hold földön termelt salátamagért 5500 forintot, kaptak. Alig múlt egy esztendeje, hogy Hajdúböszörményben megalakult a Rákóczi terme- (lőszövetkezet. Az első eszten- ■ dő tapasztalatai is igazolják, i hogy a szövetkezet 27 tagja helyesen választott, amikor a közös gazdálkodás Útjára lépett. Meggyőzően mutatják ezt a zárszámadás eredméI nyei. 1 | A szövetkezet tagjai az : idén összesen 3749 munkaegységet teljesítettek, s a munkaegységek után járó részesedés minden tagnak jó megélhetést biztosit. Egy- egy munkaegységre 4.17 kilogramm búzát, 10.60 kilogramm csöveskukoricát, há- ' rom kiló szénát, 3.60 kilogramm burgonyát« 46 deka ' cukrot és még más' terményt ' is osztottak. A terményeken kívül 12.23 forint készpénzMARTIN NIEMÖLLER: blagyarorszJgon teljes vallásszabadság van BERLIN, december 8. —, j Martin Niemöilei, a hesseni I evangélikus egyházkerület el-1 aöke kéthetes magyarországi tanulmányútja után a na- j pókban visszatért Nyugat- Németországba. Niemöller mámzi sajtóértekezletén kijelentette: | —- A Nyugat-Németország' i. ban terjesztett célzatos és rágalmazó hírekkel szemben meggyőződtem arról, hogy Magyarországon az állam nem gördít akadályt az egyházak működése elé. A magyar református egyház hívei, akárcsak a többi egyház követői, teljes vallásszabadságot élveznek. ■.
