Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-17 / 51. szám
December 1/ i»oo VAN-E “VÖRcíS’> IMPERIALIZMUS A német ipar szenzációs terjeszkedésével foglalkozva és annak okait magyarázva, a Wall Street Journal 1953 dec.; 15-iki számában a következő jelentőségteljes megállapításra bukkantunk: “Ironikusan hangzik, de tény, hogy a német ipar terjeszkedése napjainkban annak tudható be, hogy a németeket leverték a második világháborúban. Ázsiában és Afrikában a német ennélfogva nem gyanús, mint gyarmati hatalom — miként Anglia és Fi’anciaország gyanús, sem nem mint “dollárimperialista ország” miként Amerika.” A Wall Street Journal tehát kénytelen beismerni, hogy a világ nagy részében Amerika határain kívül, az Egyesült Államokat imperialistának tekintik. Mondanunk sem kell, hogy ez nem tetszik Wall Street és Washington urainak, igyekeznek mosni magukról az imperialista jelzőt. E mosakodás egyik módja az, hogy — másra kenik. A Wall-streeti propaganda a Szovjetunióról állitgatja, hogy az egy — vörös imperialista állam. Fából vaskarika. Hogyan tudjuk bizonyítani, hogy ez egy tarthatatlan és hamis állítás? Sokféleképpen, de a rendelkezésünkre álló hely korlátozottságára való tekintettel ezúttal csak egy szempontot óhajtok kidomborítani. Mindenki tudja, hogy az imperialista államok politikájának egyik legkiemelkedőbb jellegzetessége az volt és ma is az, hogy a náluknál elmaradottabb országokat, legyenek azok gyarmatok vagy félgyarmatok, vagy névleg független országok, megakadályozták iparuk kifejlesztésében. Nézzük mi ezzel szemben a helyzet a Szovjetuniót és a népi demokráciákat illetően! A népi demokráciák Csehszlovákia kivételével mindj iparban és tőkében hátramaradt országok voltak. A fasiszta! vagy monarchikus fasiszta kormány megakadályozta a külföldi tőke érdekében az ipar fejlődését. Mindenütt a mező- gazdaság volt túlsúlyban az iparral szemben. Ez jellemző tulajdonsága a hátramaradt országoknak. Mit látunk: a népgazdaság ipari része ezekben az országokban, nem hogy vissza volt tartva vagy akadályozva, ép az ellenkezője: az ipari termelés évi növekedése Lengyel- országban 26%, Csehszlovákiában kb. 20%, Magyarországon 30%, Romániában 29%, Bulgáriában 24%, Albániában 49%. Sőt a népgazdaság a Szovjetunióból kapja nyersanyagát és iparában azt fejleszti ki, aminek gyors növekedéséhez a legkedvezőbbek a feltételek. Lengyelországban pl. a széntermelés, a színesfém termelés és a vegyipar. Romániában az ásványolajipar és ásványolajiparhoz szükséges felszerelések (pl. csövek). Magyarország nehéziparának sajátos vonása a gépipara, amely nemcsak a belföldi szükségleteket fedezi, hanem külföldre is küld, de a háború előtt nem volt szerszámgépgyártás, amelyet most erősen fejlesztenek. Komoly helyet foglal el a terveikben a bányaipar, többek között a bauxitter- melés és ennek alapján az alumíniumipar. Bulgária megteremti saját kohóiparát. Albániában mégj gépiparra gondolni sem lehet; ásványolajiparát és ép:tő-í anyagiparát fejlesztik ki. Csehszlovákiában elsősorban a nehézgépipart és a ko-| hóipart fogják fejleszteni. A Német Demokratikus Köztársaság ipari fejlődésének sajátossága, hogy meggyorsítják a gépgyártás és a kohóipar, valamint a finommechanikai ipar és az optikai ipar fejlődését. 1953-ban az ipar össztermelése 133%-ra emelke-' dett az 1948 évi termeléshez képest. Valahogy ezek az ipari fejlődések ellentmondanak az imperializmus alapgondolatának, hogy a gyarmatokban ne legyen ipar és főként nehéz ipar. Most jön az imperializmus másik feltétele. Nyersanya- j got kivinni a gyarmatból és visszaszállítani mint iparcikket, j Ép az ellenkezője igaz. Oroszország saját iparától elveszi a felszerelést és segít felépíteni a nehézipart a népi demokráciákban. Nova Huta kohó-kombinát és a minőségi acélgyárak Lengyelországban, Magyarországon a dunai Sztálin Vasmű; a romániai nagy kohó-kombinát, az albán cukorgyár és vízerőmű, a bulgáriai vegyi-kombina legfontosabb felszereléseit a Szovjetuniótól kapta. Nem helyes a vörös imperializmus megállapítás azért j sem, mert Magyarország a kapitalista világ körébe tartozott ■ a Horthy-időkben és 3 millió koldus földműves éhezett a falvakban és százezrek az ipari munkástömegből, mig orvosok gyakran villamoskalauzként voltak kénytelenek dolgozni és vegetálni. Az ipari cikkek árai igen magasak voltak a nagy védővám következtében, viszont melegágyban növeke-i dett a magyar szövőipar, mert búzánkat szomszédaink nem akarták átvenni. Ma Magyarország ipari árut küldhet 800 millió népet, képviselő baráti gazdasági egységnek. Mezőgazdasági termé-; keit maga fogyasztja el ,nem kell az éhező emberek szájából kivenni és külföldre küldeni valutáért. Gazdasági lehetőségének fejlesztését és jobb jövőt várhatnak a népi demokrata államok az úgynevezett “vörös imperializmustól.” Eörsi Béla Cjívaóóinh írjál? Még egy .hozzászólás a göcseji motorkerékpárhoz Ti .-.telt Szerkesztőség! Mar régóta készülök olyan kérdésekről Írni, mint a göcseji orvos kerékpárja, dé a legutóbbi számban közölt eisinorei Balog levél azonnali írásra késztet. Levelének az a része, a- melyben elitéii az önök által kezdeményezett g y ü j tést, enyhén szólva, felháborít. Csak a jóakarat, hiánya, avagy meg-nem értés adhat valakinek ilyen gondolatot, hogy ilyen bajok feltárása az ellenség kezébe muníciót jelent. Magyarország népe olyan hősies munkát végzett az elmúlt nyolc év alatt, hogy a jelenlegit megelőző kormányok egyike sem tett harminc év alatt,. Felsorolni ezeket egy levél terjedelme nem engedi meg. Könyveket lehet arról csak írni. Hiába adott volna a magyar kormány kerékpárt a göcseji vagy más orvosnak is, ha a hidak és az utak, amit az ellenség felrobbantott és tépett, nem lettek volna először újjáépítve. Ezt megtették. Amit sem Anglia, sem a győztes országok egyike sem tudott megtenni, az adagolás (ration) a magyar kormány megcsinálta hamarabb. Sem Marshall kölcsönt, sem CARE csomagot, de még amerikai útlevelet sem lehet Magyar- országra kapni, amely meglehetős összeget von le az ország valutájából, nem is beszélve arról, hogy egy üveg magyar barackpálinkára három dollár a vám, csak azért, hogy én és Balog testvér ne segíthessük a valuta éhségét a szülőhazánknak, sőt az ellenség kilopott Magyarországról annyi magyar pénzt, hogy most itt árulják nyílt piacon a száz forintos bankjegyeket 3 dollárért, amelynek jogos értéke tizenkét amerikai dollár lenne. Ennyi és ilyen nehézségek után csoda-e, avagy szégyelni való-e, hogy a demokrácia nem tud még motorbiciklit adni minden orvosának? Ezt elhallgatni avagy letagadni öncsalás lenne. A csoda ott van, hogy Göcsejen egyáltalán orvos is létezik. Legyünk büszkék arra, hogy ilyen kemény fajtájú néppel vagyunk testvérek, a- kik ha kell, gyalog is végzik a kötelességüket és nemcsak azt operálják meg, akinek van jó biztosítása, hanem azt, aki beteg. Legyünk büszkék ráj uk, hogy annyian iratkoztak az egyetemekre ebben az évben, mint az 1910—1940. évben összesen Magyarországon. Legyünk büszkék arra, hogy mig az ifjúság egy része fegyverben a kézben őrségen áll, a másik része Kazincbarcikát, Sztálinvárost épít, dacára a sok szökevény magyar üvöltésének és annak. bosszúságára. 1 Levelem kissé hosszabb ! lett, mint szántam. Egy jó- ; barátom egy kis javító munkával kisegített, a házamon I és. nem fogadott el érte sem- I mi díjazást, azt mondta, hogy I ő azt hiszi, én találok arra j elég jó helyet, hogy hova ! juttassam, amit arra szántam. Megtisztelt ez az eljárása és ime, igy nyugtázom. Tíz dollárt ($10.00) önökhöz küldök abból a célból, juttassák a kerékpár alapra, a göcseji orvosnak. A másik tiz dollárt üdvözlettel a lap javára azért a nemes és céltudatos gondolatért, amely- lyel ezt az akciót megindították. Munkástársi üdvözlettel Alex Smied Chicago. • Füiöncsipett hazugok Tisztelt Szerkesztőség! 1 Azt írja a clevelandi Szabadság a december 9-iki számában, hogy Oroszországban még mindig 219,000 magyar hadifogoly van “szovjet rabságban”. Hát I tisztelt Magyar Szószerkesztő- I ség, én nem vagyok se katonai ' szakértő, sem statisztikus, de annyit mégis eltudok gondolni, hogyha Horthy Miklósnak egy 1 félmillió katonája volt az orosz I harctéren, az már sok volt és akkor majdnem minden második embert el kellett, hogy fogjanak az oroszok, amelyre én azt mondom, hogy nem történt meg. Ha még ma is 219,000 van ott, akkor az azt jelenti, hogy még egyet sem bocsátottak haza, erre megint csak azt mondom, hogy nem igaz. De még ha egy millió katonája lett volna is Horthynak az orosz, harctéren, 1 amelyet már mindenki tulzott- I nak gondol, akkor is az oroszoknak majdnem minden negyedik embert el kellett volna hogy fogják, az sem történt meg és abból is akkor még egyet sem I bocsájtottak volna haza, holott még a St. Louis Post 'Dispatch I is jelentette egyik számában, j hogy magyar hadifoglyok érkeztek haza Oroszországból. Munkástársi üdvözlettel: Taylor (Szabó) József • Rossz idők járnak ja bányavidéken Itt, Princeton környékén, W. I Virginiában egyre rosszabbak a munkaviszonyok. s Sok bányát l teljesen lezártak, mások csak i 2—3 napot. Olyan, amelyben 5— 6 napot dolgoznak a munkások, csak igen kevés van. Innen igen sok bányász elköltözött, elment [ a gyárakba dolgozni. Egy nyugdíjas bányász 0 Roth József west virginiai munkástársunk j.e hó elején súlyos operáción j ment át. Barátai és jóakarói ! úgy West Virginiában, mint lapunk szerkesztőségében és ki- adóhivatalában ezúton kívánnak j neki mielőbbi és teljes felgyó- ' gyulást. s....................• j Újévi kívánság I Tisztelt Szerkesztőség! I Az ünnepek alkalmával fogad- I ják üdvözletünket és szivbéli jó- ! kívánságainkat. Azt kívánjuk, : hogy az újév, 1954, hozza meg a I tartós békét, melyet a világ jó- 1 zanul gondolkodó milliói óhajtanak. A fentiek beteljesedése reményében maradtunk munkástársi tisztelettel: Holtyék Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos, nem tudom az egész előfizetési összeget beküldeni, mert a betegség felemészti azt a kis nyugdijat, amit kapok. Pedig az a Walter Reuther tele- kürtölte az egész országot, hogy ő milyen jó nyugdíjintézményt 1 létesített a munkások számára! Holott még azok a kizsákmányolok, akik a munkásokat minden erejük latbavetésével dolgoztatják, még azok is 175 dolláros nyugdijat állapítottak meg. Elég az hozzá, hogy még olyan öreg autómunkások is, akik immár 30 éve robotolnak, 137 dollár 50 centes nyugdijat kapnak, de még azok se mind, hanem sokat mondok 100 közül ha 10 meg- : kapja. így teszik lóvá a dolgo- i zókat. Nem akartunk belenyu- > gcdni és egy szép napon szegény elaggott műnk ástársaimmal 1 együtt elmentünk a nyugdijhi- vatalba, panaszra. Ott azt felelték, hogy nagyon sajnálják, de hát a nyugdíj tervezet igy volt kidolgozva.. Kedves Munkástársak! Mikor fog már végre szép jövő és jobb élet virradni a munkásokra? J. P., egy öreg autómunkás (Detroit) Amikor a magyar nemzet az édesapját siratta Úgy emlékszem arra a napra, mintha tegnap történt volna. Már nagyocska gyermek voltam. Cukrot, meg cimetet törtem mozsárba a kalácshoz amikor bejött hozzánk égj tréfát kedvelő barátunk és as asztalon a gyúrásra vári csomó liszt felé bökve, az' kérdezi anyámtól: “Hát ez is a gyermek törte össze?” . Ekkor arra lettünk figyel mesek, hogy kongani kezdte! a harangok, hirdetve, hog; meghalt valaki. Az anyár megkérdezte a látogatónktó hogy “Nem tudja ki a hí lot.t, István bátyám?” “De tudom”, felelte bari tunk: “Meghalt Kossuth L; jós, őneki harangoznak.” És most az 1953-iki na] tárt lapozgatva, látom, hog a Kossuth apánk emlőként gyűjteményből hiányzik gyászdal, amit róla énekelt nép. “Napnyugatról száll a mad; keletre, Levelet hoz a magyarnak, sötét bánat van benne. Még az ég is beborulva, könnyet, ontva sir velür Kossuth Lajos édesapánk nem üzen már minékünl Tisztelettel Id. Nagy András. fiilliiiliiliitiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiii A.z igazi veszély PORTLAND, Ore. — A faip szakszervezet (CIO) hivata lapja, az “International W01 worker” vezércikkben foglal! zik a politikai és gazdas helyzettel. Kijelenti, hogy n a kommunizmus képezi az Ai rikát fenyegető főveszélyt, ! nem az, hogy a nagytőke cs nem teljesen átvette a k mányt..
