Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-17 / 51. szám

AMERIKAI AiA(IYAß SZÓ December 17. 1953 |külpoutikai szemle] KI LESZ k SZOVJET VMMU Eisenhower elnöknek az atomenergiára vonatkozó ja­vaslatát a Wall-streeti sajtó azzal az elsietett körítéssel vitte a nagyközönség elé, hogy a szovjet kereken el­utasította és kijelentette, hogy a javaslat mindössze Wall-streeti propaganda. Ez az állítás nem felel meg a té­nyeknek. Az összes szovjet lapok közölték Molotov szov­jet külügyminiszter kijelen­tését, hogy a Szovjetunió az Eisenhower-javaslatot “a leg­komolyabb tanulmány tár­gyává teszi.” Már pedig Mo­lotov ezt a kijelentést az Eisenhower-beszéd elhangzá­sa előtt egy nappal tette, . mert Charles K. Bohlen, az I Egyesült Államok moszkvai . i nagykövete, előre közölte Mo- lotovval a beszéd teljes szö­vegét. Az igazság tehát, az, hogy a Szovjetunió eltökélt szándéka az, hogy semmiféle lehetőséget nem hagy figyel­men kívül, amely a feszültség , enyhítéséhez és a világbéké­hez vezethet. Igaz, Andréj Visinszkij, a .! .UN szovjet fődelegátusa, a beszéd elhangzása után azt a , megjegyzést fűzte hozzá, hogy Eisenhower meg sem említette az atomfegyverek eltiltásának kérdését, sőt ha­marosan ez a vélemény ala­kult ki az egész UN-ben is, a Szovjetunióból érkező sajtó­hírek azonban arra vallanak, hogy olyan javaslatban, a- mely egy nemzetközi uráni- um-pool létesítésére vonatko­zik, különféle nagy lehetősé­gek rejlenek. Molotov nyilat- kozatárak a Fehér Ház vasár­nap már kijelentette, hogy azt a “legbiztatóbbnak” ta­lálja. Szenátorainkat a dolgok ilyen állása meglehetősen nagy zavarba ejti. Az egyik fél, hogy a szovjet a javas­latot elfogadja, a másik an­nak örül, hogy az Eisenhower javaslat “kiveszi a kezdemé­nyezést a szovjet kezéből”, a harmadik már előre dörzsöli a tenyerét, hogy “meg lenne lepve, ha a szovjet nem ug­rana be”, a negyedik attól ireszket, hogy a szovjet ily- módon “meg fogja szerezni az összes atomtitkainkat”, aztán “újra felölti régi ma­gatartását”. Vezető atomtu­dósaink mosolyognak az “atomtitkok” gond olatára, mert, szerintük ilyesmi soha­sem létekett. .. E sorok írásakor, még mi- slőtt a világ közvéleménye iló került volna a Szovjet- mió hivatalos válasza, amely toltehetően mélyreható elem­zéssel fogja felfedni az Ei- senhower-javaslat igazi ér­elmét és lehetőségeit, még lem alakult ki végleges ál- ásfoglalás egyik oldalon sem. lég mindig csak a vélemé- vek laj stromozásánál tar­unk. Jogos az a vélemény, hogy zok,' akik az Egyesült Nem­etek felügyelete alatt mükö- ő uránium világszervezetet ?y “ újabb Négy Pont” el- mdolással azonosítják, gon­Szudánban november, folya­mán képviselőházi választások zajlottak le. A választás ered­ményei arról, tanúskodnak, hogy? Afrika fontos pontján újabb ve-1 reség érte az angol gyarmatos!-j tókai Hogyan jött leire ez a válasz-, tás, s mi az előzménye az angol gyarmatositók vereségének? Azokban az években, amikor befejeződött Afrika felosztása az imperialista hatalmak kö­zött, Szudánt Nagy-Britaünia es Egyiptom “condominium”-ának, közös birtokának nyilvánították. A közös birtoklásnak ez az ün­nepélyes kinyilvánítása — me­lyet az 1899. évi angol-egyipto­mi egyezmény rögzitett — va­lójában csupán spanyolfala volt a Szudán feletti angol uralom bevezetésének, hiszen ebben az időben már Egyiptom is brit függőségi területté vált. Szudán kincsei Több mint 50 éve tehát, hogy Anglia kényére-kedvére foszto­gat a Nilus völgyében, az Egyip­tomtól délre fekvő Szudánban. A hatalmas országból, amely 2.46 millió négyzetkilométer ter­jedelmű, tízszer akkora, mint Nagy-Britannia és Észak-Iror- szág együttvéve, immár öt év­tizede áramlik az angol tőké­sek feneketlen zsebébe a szu- dáni arany és az ország sok más kincse, közte a hires szu- dáni gyapot, amely a világ egyik legfinomabb gyapotfajtája. A kegyetlen kizsákmányolással e gazdag, s valaha független or­szágot koldusszegénnyé, a lakos­ság életét pedig csaknem elvi­selhetetlenné tették a külföldi elnyomók. A szudáni nép azonban már hosszú évtizedek óta kemény harcot folytat a gyarmattartók ellen, s e harc különösen a má­sodik világháború után lángolt fel nagy méretekben. Szudán népe csakúgy, mint az egyipto­miak, a Nilus-völgy fölötti brit uralom megszüntetését és az an­gol csapatok kivonását követel­te. Hogy e mozgalmat ma már nem lehet semmibe venni, azt az angol gyarmattartók is el­ismerték, amikor 1948-ban — a szudáni és a nemzetközi közvé­lemény elámitására — látszóla­gos jogokat adtak Szudánnak. Úgynevezett alkotmányreformot j hoztak létre, s “választásokat” ; - — —........... ——— 1 kívül felmerül az a lehetőség, hogy az atombombagyártás­nak is megvannak a maga határai. Nem lesz szükség mód és idő, hogy tízezer atombombával pusztítsák el a világot. A mennyiség tehát elveszti értékét egy bizonyos határnál, vagyis egy bizo­nyos határon túl már telje­sen kárbaveszett pénz és erő az, amit bombagyártásra fordítanak. Ez annyi, mint vizet önteni lukas hordóba. A roppant drága és ritka atomerőt tehát akarva, nem akarva hasznosabb célokra kell felhasználni és meg kell akadályozni a céltalan pazar­lás meddő őrületét. Bármi let.t légyen is a nem­zeti biztonsági tanács szán­déka vagy számitgatásainak célja — mert az Eisenhower- beszédet olyan körök és erők készítették el. amelyek az Elnököt csak szócsőül hasz­nálják; fel, — - bizonyosnak látszik, hogy az.aUmaerő kér­désének tisztázására az idő megérett. doljanak arra, hogy mivé tette az Eisenhower-kor- mányzat a régi Négy Pontot. A N. Y. Timesnak egy nem­rég közzétett áttekintése rá­mutatott, hogy Eisenhower hadnagya, Harold. Stassen kezében á Négy Pont.-prog- ramm “hamarosan az ameri­kai hidegháborús politika eszközévé válik” (N. Y. Ti­mes, 1953 szeptember 24), amelyet a kormány • kezéből magánkezekbe csúsztatnak át, igen csekély .segédösszeget képvisel, de még ennek elle­nére is leváltották régi fő- embereit és szakembereit,, a- kíket katonai és üzletembe­rekkel helyettesítettek. E Programm eredeti célkitűzé­seit oly gyorsan elferdítették, hogy vallási, munkás, női és veteránszervezetek tiltakoz­tak miatta. Éppenigy figyelemreméltó W. Sterling Cole, new yorki republikánus képviselőnek, a képviselőház és szenátus örö­kös atomenergia bizottsága elnökének nyilatkozata, a- mely szerint a Szovjetunió megelőzheti USA-t az atom­erőnek villanyenergiává való átalakítása terén. Cole kép­viselő azt mondja, hogy “a szovjet az atom- és hidrogén­energiát sokkal előbb meg- nyergelte katonai célokra, mint ahogy mi számítottuk, hasonlóképpen nagy meglepe­tést okozhatnak nekünk azzal a gyorsasággal is, ahogyan villanyos energiát, fejleszte­nek az atomerőből. Már azt is tudjuk, hogy Angliában meg­kezdték egy ilyen gyártelep­nek építését. Nem zárhatjuk ki tehát ajt a lehetőséget sem, hogy valamelyik más nemzet is megelőz bennünket ilyen gyárüzem felállításá­val.” A magunk részéről feltéte­lezhetjük, hogy itt van a kérdés magva. A Szovjetunió­ban már régóta békés célok­ra használják az atomener­giát s nap-nap után egyre szélesebb területen alkalmaz­zák. Ha ez igy folytatódnék, kiszámíthatatlan méretekben fokozná fejlődését s már messze elől fog járni, amikor a Wäll Street észbe kapna. Mert miközben a szovjet a maga módján előre t,ör a ha­ladás utján, a Wall Street impériumában megállt a fej­lődés, mert az atomenergiát kizárólag atombombák gyár­tására fordítják s ezzel pár­huzamosan a hadi költségve­tés szívja fel az ország min­den életerejét. Közben a gaz­dasági, társadalmi, politikai és kulturális színvonal foko­zatosan sülyed, a termelési rendszer kátyúba jut, a kül­kereskedelmi piacok zsugo­rodnak, a belföld vásárlóere­je folytonosan hanyatlik. A helyzet feltétlenül gyors meg­oldást kíván. Közben kiderülhet egv má­sik mozzanat is. Ha atomhá­borúval akarnák a válságos helyzetet'megoldani, .az atom­háborúban a Wall Streetnek is megvan minden esélye, hogy elpusztuljon. De ezen­s tartottak — jellemző azonban 1 reform mélységire, hogy nem 1 -választások a;apján létesítet­tek törvényhozó gyűlést, hanem "endeleti utón, olymódon, hogy 1 gyűlés tagjainak többségét a so: many, tehát az angol gyar­mattartók nevezték ki. Termé­szetes, hogy a gyarmatositók e manővere nem sokat változta­tott a helyzeten: továbbra is megmaradt az angol uralom a j maga súlyos béklyóival. A szu- iáni nép a maga részére bojkott tálta is e kirakatválasztásokat, a választóknak mindössze fél százaléka járult az urnákhoz. Az angol-egyiptomi és az an- gol-egyiptomi-szudáni kér dés rendezését azonban a két ország nemzeti szabadságmozgalma a közelmúltban újból napirendre kényszeritette. A novemberi választásokon lé­nyegében két párt küzdött a hajlómért: az egyik az “Al-Um- ma”-párt, amelynek céljsr az angolok uralmának fenntartása, de amely ezt a törekvését a “teljes függetlenség” népszerű jelszavába rejti, s ilymódon igyekszik félrevezetni a tömege­ket. A másik: a “nemzeti union- ista párt”, amely több párt ösz- szefogásából keletkezett és az Egyiptommal való föderációt, államszövetségben való egyesü­lést követeli. Terror, kémek Az angol gyarmattartók a nyilt terrortól a megvesztegeté­sen át, egészen a kémek és ügynökök bedobásáig, minden eszközt felhasználtak, hogy meggátolják az Egyiptommal való egyesülés mellett kiálló párt győzelmét. Ezt megkönnyí­tette számukra, hogy a tényle­ges hatalom — a főkormányzó és apparátusa révén — még ma is az ő kezükben van. A szudáni angol közigazgatási hivatalno­kok minden eszközt igénybe vettek, hogy nyomást gyakorol­janak a szavazókra. A beavatko­zás azonban ezúttal sem járt sikerrel. A választások a különböző fortélyok és bonyolítások ellené­re is a brit gyarmattartó hata­lom számára kedvezőtlenül ütöt­tek ki, A londoni rádió jelentése szerint a szudáni választásokon a parlament képviselőházának 97 mandátumából az Egyiptom­hoz való csatlakozás mellett ál- lástfoglaló nemzeti unionista párt 43-at szerzett meg. Az Al- Umma-párt 22-tőt, a déli tarto­mányok csoportja tízet, a füg­getlenek 14, a köztársasági szo­cialisták három mandátumot kaptak. A még hiányzó öt man­dátumot a pótválasztásqk ered­ményei alapján osztják majd szét. Miután az úgynevezett függetlenek erősen hajlanak az unionisták felé, a nemzeti un­ionista párt győzelme elvitatha­tatlan. Brit imperialista körökben elkeseredést okozott a választá­sok eredménye, amelyet nem le­het másként, mint a birodalom újabb kudarcaként értékelni. Angliában különösen attól tartanak, hogy a szudáni válasz­iz angol-egyiptomi viszony to­vábbi alakulására. Nem alapta- anul arra számítanak, hogy ez i választás bátorítást jelent az egyiptomi kormány számára, a- nely most ismét felvetheti az angol csapatok Szudánból (és 3zuez-ből!) való gyors kivonu­lásának követelését. A brit im­perialisták attól is tartanak, hogy az esetleges szudáni válto­zásokra érzékenyen reagál Ke­nya, Uganda, Rhodézia, Nyasz- szaföld és az egész Brit-Kelet- ítfrika. 25 év az átlagos ^ életkor A szudáni választások termé­szetesen nem fejezik ki a szu­dáni nép teljes akaratát. E tisz­tának és szélesnek nem mond­ható választásokon korántsem vehetett részt az egész nép, s még az urnák elé járulók akara­tát is sokban meghamisították. Egy dolgot mindamellett félre­érthetetlenül megmutatott ez a választás: azt, hogy a szudáni nép nem kér az angol uralom­ból, s le akarja magáról rázni az angol gyarmatositók nehéz béklyóit. A szudáni nép tudja, hogy a gyarmati rendszer a fe­lelős azért, hogy a lakosság 90 százaléka még ma is analfabéta,, hogy az országban 25 év az át­lagos életkor, s széles körben pusztit a nyomor, az elmara­dottság. a betegségek. E válasz­tások azt mutatják, hogy Szu­dán népe megelégelte ezt a sor­sot, megelégelte s már aktivan küzd ellene — csakúgy, mint Ázsia és Afrika számos többi né­pe. Ez a választás is mutatja, hogy a “sötét” Afrikát a vilá­gosság egyre több fénysugara járja át. Repedezik a gyarmati rendszer, mind több országban kelnek fel a népek az imperialis­ta uralom lerázásáért, szabad­ságukért és függetlenségükért. Szilágyi Éva fliitliitHiliiiiiiiiiltiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiiiiiiiiumui Be akarják csempész­ni az általános hadkötelezettséget WASHINGTON. — Wall Street urai és a hadsereg uj csomago­lásban akarják elfogadtatni az amerikai néppel az általános hadkötelezettséget: “Nemzeti Biztonsági Kiképzés” cégér alatt sorsolással döntenék el, hogy a 18 évesek közül ki vonulna be két évi katonai szolgálatra és kinek kellene “csak” hat hónapi kiképzésnek alávetni magát. Ezt a javaslatot terjesztette be Eisenhower elnök elé a NaT tional Security Training Com­mission. Az amerikai nép egységes el­lenzése a militaristák összponto­sított propagandája ellenére az elmúlt években meghiúsította az általános hadkötelezettség beve-r zetését, amely hazánkat is ép- olyan kaszárnya állammá alakí­taná át, mint amilyen a csá­szári _ Németország vagy Auszt- ria-Magyarország volt és ami azok bukását előidézte. Az amerikai nép jobb sorsot érdemel, mint egy kaszárnya­_• tások eredménye hatással lesz I nemzet sorsát. _____' : \ £ AMERIKAI r Magyarázó->• • Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7,00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. I •*£•>• 84 130 E. 16th St., New York 3. N. Y. - AL 4-0397—0398 2 A gyarmati politika veresége Szudánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom