Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
1« AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 10, 1953 SPORTVILÁG MIT IR AZ AK8GL SAJTÓ A MA IVAR FUTBALLGYÖZELEMRÓL? London, november 26. A “The Times” vastagbe- tüs címben közli: “Anglia elvesztette évtizedes veretlenségét a magyar csapattal szemben.” — Majd igy folytatja: “A szerdai komor, téli délután bekövetkezett, az elkerülhetetlen. Azok számára, akik látták az utóbbi években az árnyék közeledtét, ez nem volt meglepetés. Az angol csapatot szilárd angol talajon, idegen hóditó, az olimpiai bajnokcsapat győzte le, amely most, rendkívül értékes diadallal, az angol hazafiak számára hihetetlen arányú győzelemmel tér visz- sza hazájába. A vereség fő oka, hogy az angol védelmet foszlányokká tépte a bámulatosan játszó magyar csatársor. Százezer néző látta az “istenek alkonyát.” Nincs értelme, hogy azt Írjuk, az angol csapat gyenge volt,, hiszen a wembley-i gyepen tetszésük szerint cikáztak a magyar játékosok, megsemmisítő rohammal, fenséges ügyességgel közelítették meg az angol kaput. Sok szó esik a nemzetközi labdarugóvilágban a különböző stilusvitákról. Általános vélemény az volt, hogy a tökéletes labdarúgás valahol a kemény és a finom támadójátékmód között van. A magyarok játékukkal megmutatták azt az utat, amely a tökéletességhez vezet.” A magyar labdarugók játékának méltatása ut,án igy fejeződik be a cikk: “A magyarok történelmet csináltak azzal, hogy egyaránt meg- verték Angliát földön, levegőben és taktikában. Az an-j goi labdarúgás visszatekint-, hét büszke múltjára, de fel kell ébrednie az uj jövőre.” “Daily Telegraph”: “A ragyogóan játszó magyarok megtörték az angol válogatott veretlenségi sorozatát. Óriási vigasz a vereségben, íogy a magyar csapat, mely ízt a varázserőt megtörte, a legtökéletesebb angol stílusban játszott. A legnagyobb iabdarugómüvészett,el vívták ki a magyarok a győzelmet. A magyarok úgy villantak el szemeink előtt, olyan hatal-j más erővel és lendülettel, mintegy v á 11 ó futócsapat. Emellett a labdakezelés, gyorsaság és lövőkészség tekin-! cetében magasan az angol já-1 tékosok felett álltak. A magyar válogatott az első perctől kezdve korlátlan ura volt a pályának. Sokkal jobbnak bizonyult,' mint a legutóbb Londonban játszott konti- nens-válogatott. Az eredmény j egész könnyen "'kétszámjegyű is lehetett volna.” j A “Daily Mirror” cimü lap ‘Oh, az a hatgólos csép- lés” cim alatt Írja: “Nem volt titok, miért győztek a magyarok. Az első perctől az utolsó pillanatig, “amikor a leszálló köd mintegy szürke fátyolt borított Anglia megaláztatására”, ezek a varázslatos magyarok mindvégig szédületes gyorsak voltak. Angliát, a régi mestert megverte a játékban és lövőkészségben egyaránt jobb, uj, áramvonalas bajnok, Európa, sőt merem mondani, a világ legjobb csapata.” A ‘Daily Mail” írja: ‘Vereség és tanulság Anglia számára.” ‘öröm volt nézni a magyar csapat játékát” cim alatt: ‘A legkiválóbb labdarugóegyüttes rombadöntötte, porrázuzta Anglia 90 éves hazai veretlenségi rekordját. Egyszersmind megmutatta jövendő futballfejlődésünk irányát. Nagyszerű volt egyszerűségében a tizenegy magyar fiatal játéka. Művészetükkel gyönyörűséget szereztek mindenkinek Wembleyben.” A cikk az angol labdarúgás átszervezésének sürgetése után igy folytatja: “A szerdái wembley-i labdarugó eseményre sokáig emlé-! kezni fognak a szerencsés nézők és a televíziós közönség milliói. Ezúttal elsőizben történt meg, hogy az angol csapatot valósággal lerohanták. A magyarok gyors, pontos játékukkal műélvezetet nyújtottak. Gyorsabbak voltak a labdával is, a 'labda nélkül is. Jobbak voltak a levegőben és a földön. Keményeknek és elszántaknak bizonyultak, akik azonban egy pillanatra sem vesztették el az elegancia vonásait, amely játékuknak az elbájoló egyszerűség látszatát kölcsönözte.” “Amikor a százezer néző eltávozott a wembley-i stadionból hazamenet is a ma-j gyarok ragyogó játékát vitatta. Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal atlózott a magyarok lenyűgöző labdamíivészetének. Húsz éve nem láttak ilyen labdarúgást Angliában, mint amilyent, a magyarok bemutattak, akik klasszikusokkal múlták felül az angolokat.” hogy bémutót tartsanak a közönség előtt, játszadozzanak a labdával, mintha a luxemburgi válogatott ellen játszanának.” A “l’Unitá” tudósítója ezután részletesen ismerteti a mérkőzés lefolyását, majd tudósítását igy fejezi be: “Egy amatőr csapat megverte tehát az angol professzionista válogatottat és nem véletlen az, hogy a csaknem egy évszázad óta tartó angol verhe- tetlenség mítoszát egy olyan ország fiai törték meg, ahol uj társadalom született, és újfajta emberek alakultak ki.” Vittorio Pozzo, a világhírű olasz sportszakértő a torinói “La Stampá”-nak küldött tudósításában a csodálat hangján ir: “E nagyszerű játék, a labdarúgás rajongóinak, de a sport összes híveinek is meg kell jegyezniök az 1953 november 25-i dátumot. Felejthetetlen nap marad ez azok számára is, akik nem voltak abban a szerencsés helyzetben, hogy jelen legyenek a Wemley- stadionban. Korszak- alkotó esemény volt ez a labdarúgás történetében. A labdarúgás kezdeményezői és mesterei, az angolok, vereséget szenvedtek attól a tanítványtól, amely ma a labdarúgás legmagasabb fokát érte el. A magyar válogatott, mely a multévi sportidény végén Rómában Js megmutatta, hogy mit tud, Londonban most valóban remeket produkált” — írja a továbbiakban Vittorio Pozzo. “Felejthetetlen volt a magyarok londoni játéka — Írja Aldo Bardelli, a, “Gazetta del Popolo” Londonba küldött tudósitója. — Az az érzésünk, hogy soha még jobban labdarugók nem játszottak és nehéz elképzelni, hogy a jövőben valaha ennél eredményesebben és ragyogóbban játsz- szanak.” A legnagyobb római bur- zsoá lapnak, az “II Messag- gero”-nak Londonba küldött tudósítója igy foglalja össze benyomásait: “Soha még nem voltunk tanúi ilyen tökéletes, ilyen ragyogóan sportszerű játéknak. A világnak egyetlenegy csapata sem tudta volna megállni helyét a magyar sportolók villámgyors láma- dásával szemben.” Az “II Giornale d’Italia” beszámolójának ezt a címet adja: “A világ legszebb játéka folyt Wembleyben. A magyar 1 a b d arugógéniusz pozdorjává zúzta a régi angol játékmodort.” A lap kommentárjában ezeket Írja: “A magyar labdarúgás olyan fejlettségi fokot ért el, amelynek folytán világviszonylatban az élre került. A legmagasabb színvonalú labdarúgás ez ma, és ennél jobb talán még nem is volt soha.” “A félelmetes magyar csapat porig alázta az angolokat” — ezt a címet adja tudósításának Gianni Brera, a legelterjedtebb olasz sportláp, a “Gazzetta dello Sport” fő- szerkesztője. “A magyarok játéka már Rómában is mély benyomást keltett — Írja — de akkor egy rossz formában játszó olasz csapat ellen győztek. Most azonban olyan játéknak voltunk tanúi, mely megérdemli, hogy művészetnek nevezzük. Ebben a játékban van erő, fantázia, gyorsaság, lendület, taktikai tudás, cselekvőkészség és csillogóvillogó technika. A magyarok szerdán olyan játékot mutattak be, amelynek senki sem tudott volna ellenállni és a- mellyel bámulatba ejtették a több mint százezerfőnyi angol közönséget.” Az európai lapok a magyarok lo \doni győzelméről A magyar válogatott labdarugócsapat londoni győzelmével nagy cikkekben, tudósításokban foglalkozik az európai sajtó. Szovjetunió A “Pravda” csütörtöki száma “A magyar labdarugók győzelme” címmel londoni tudósítójának beszámolását közli a mérkőzésről. Hangsúlyozza, hogy az érdekes nemzetközi mérkőzésen a magyar csapat lenyűgöző fölénnyel győzte le az angolokat. Románia A bukaresti “Sportul Popular” hatalmas teret szentel a mérkőzésnek. Első oldalán közli a' magyar csapat fényképét, majd hosszú tudósítást ad. Bevezetőben a többi között a következőket írja: “A rádió hullámai az egész világra szétvitték a győzelem hírét, amely nekünk is nagy örömet okozott. A magyar győzelem több egyszerű győzelemnél. Az uj szellemű sport, az uj életforma győzelmét hirdeti, a népi demokratikus országok igazának szószólója.” Svédország A “Stockholms Tidningen’ igy ir: Fenomenális — ezt dolgozók a rádióból megtudták az eredményt, lelkes hurrá és bravó felkiáltásokban törtek ki. ' Ausztria Az “Österreichische Zeitung” címei: “A század játéka — Magyarország tönkreverte Angliát. — A tanító- mester ezúttal csak tanuló volt.” Német Demokratikus Köztársaság “A magyar labdarugók végérvényesen bebizonyították, hogy a világ legjobbjai” — állapítja meg a “Tribüne.” Az olaszországi visszhang Róma, november 26. “A magyarok a labdarúgás királyai — igy kezdi tudósítását Martin, a “l’Unitá”. Londonba küldött sporttudó sitója. — Anglia veretlensége a múlté. A fehér mezben játszó angol csapat maga is ragyogóan játszott, de a magyarok mégis kétvállra fektették. A magyarok 90 percen át szakadatlanul bombázták az angol kaput, valósággal lehengerelték az angolokat, sőt még' azt a fényűzést is megengedték maguknak Magyar élményekről — LiOnaoni ripori — A fiuk még mindig a mérkőzés hatása alatt állnak, elemzik a rúgott és kapott gólokat, megbeszélik az egyes jeleneteket. Mindenkinek van valamilyen élménye. Felejthetetlen élmények ezek. Hadd mondjam itt el, hogy az asztaliteniszmérkőzés szünetében félreültünk Bozsikkal i beszélgetni. ! Narancslevet ittunk és ép- i pen azt meséltem neki, milyen * nagy az öröm odahaza* ami- j kor odajött hozzánk egy is- I meretlen kövér, alacsony i férfi. — Bozsik ur? — kérdezte j magyarul. I — Igen — felelte Bozsik. — Szeretnék önnel egy ki- j csit beszélni. Ha lehet négy- I szemközt. Bozsik kényszeredetten fel- ■■ állt. Félrevonultak. Három perc telt el és ismét ott ült mellettem. — Százezer dollárt Ígért — mondta egyszerűen. Ránéztem. — És te? — Ugyan! — elmosolyogta ‘ magát. — Igyekeztem neki ! megmagyarázni, hogy az élet- ] ben vannak nagyobb dolgok ! is a pénznél, például, hogy az 1 ember akkor gyújthat rá egy Harmónia cigarettára, ami- ' kor jólesik neki. Aztán milyen jó az, amikor otthon Risked mondanunk a magyarok játékáról. Soha nem látott magasszinvonalu mérkőzésen érte el a világraszóló eredményt a magyar válogatott. Csehszlovákia A “Práce” igy ir: “A magyar csapatot lélekben milliók kisérték el Londonba. A magyarok küzdelme a mi küz- j delmünk is volt, az ő örömük 1 a mi örömünk is. Mindannyian tiszta szívből »üdvözöljük a magyar sportnak ezt a hatalmas, igazán megérdemelt j győzelmét.” A “Lidova Demokracie” cikkében “történelmi győzelemnek” nevezi a magyar csapat sikerét, majd igy folytatja: “Hogy mennyire szeretik 1 nálunk a magyar labdarugókat, bizonyítja az is, hogy a ! mérkőzés alatt megszámlálhatatlan kérdéssel fordultak szerkesztőségünkhöz a mérkőzés lefolyásáról, eredményéről.” Bulgária A bolgár sajtó is nagy cikkekben foglalkozik a magyar labdarugócsapat diadalmas londoni szereplésével. Megírták a lapok, hogy a bolgár városokban és falvakban min- I denütt hatalmas volt az ér- i deklődés és amikor a bolgár pesten végigmegyek az utcán. Sok embert ismerek ismerek és szeretek ott. Ha kedvem van, megállók egy kicsit beszélgetni. Ha nincs kedvem akkor bebújok a szobámba átolvasok, vagy elmegyek édesanyámhoz, akit nagyon szeretek. Egyszerű kis dolgok ezek. De hol van a világon olyan hely, ahol ezt pótolni lehetne? Délelőtt megnéztük a mérkőzésről készült filmet. Amikor kijöttünk a moziból, az utcán egy újságíró rámutatott egy elsőoldalas ujságcim- re: “Egész Európa a magyarokról beszél” — igy szólt a cim. Aztán az angol megkérdezte Buzánszkyt: “Mit jelent ez maguknak — pénzben? Buzánszky a tolmácshoz fordult: “Mondja meg neki, hogy ezért a győzelemért mi gyalog, mezítláb is eljöttünk volna hazulról és ha most igy kellene hazamennünk, nem szólnánk egy szót sem. Vagy talán van annyi pénz a világon, amennyiért egy ilyen győzelmet meg lehetne vásárolni? Mondja meg őszintén, van-e ?” Az angol újságíró nem szólt egy szót sem. Kénytelen volt elhinni. Mert ha az ilyen játék csak pénzen múlna, ők már bizonyára régen megvették volna.
