Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
AMERIKAI MAGVAK SZÓ December 10, 1953 AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN Brownell támadás csúcspontján hangott el és általában arra magyarázták, hogy ez az első, igazi ellentmondás a mccarthyzmus ellen. A negativ hazafiság — hangoztatta MacLeish — keserű és éles ellentétbe helyezi azokat, akik a hűséget a Szovjetunió elleni gyűlölettel mérik és azok között, akik szerint az Amerika iránti szeretet jelenti az igaz hazafiságot. “Soha a mi életünkben és azt hiszem, hogy az államok között folyó polgárháború óta nem volt idő, mikor ilyen éles és elkeseredett ellentét választotta volna ketté az amerikai szellemet. Ez gonosz s romboló valami.” Az egyetlen mód a gonoszság leküzdésére az, “hogy felújítjuk, újraélesztjük az amerikai álmot, az ember iránti szeretetet, az emberi lehetőség iránti szeretet, azt a szeretet, melynek Lincoln élete volt legnagyobb kifejezője.” telmében az Egyesült Államok szárazföldi, légi és tengeri bázisokat kap Spanyolországban, dollárok és fegyverek ellenében. November 30-án már elindult az első segély Franco számára s bejelentették, hogy 85 millió dollárt kap még ebben a költségvetési évben. E hónap 11-iki számában egyik legfontosabb Wall Street lap örömmel megállapítja: “Az Egyesült Államok végre elhatározta., hogy szövetségesként kezeli Spanyolországot. Minden gyorsasági rekordot felülmúl abban a törekvésben, hogy felhatalmazza az olyan anyagok küldését, amiket Madrid már régóta akart.” Ugyanazon lap beszámol róla, hogy a múltban a U. S. lassú volt a baráti közeledéssel s “dicsérik Eisenhowert, akivel uj korszak kezdődik.” Vájjon kik a felforgatok? Nixon alelnök azt hangoztatta: kár volt szétrombolni Japán katonai erejét a második világháború után. Dulles külügyminiszter megegyezik vele és még hozzáteszi, hogy igen nagy tévedés volt Németország lefegyverzése. A kijelentések a valóságban azt jelentik, hogy kár volt legyőzni a fasiszta tengelyt s tévedés volt harcolni ellene. Mert most Dulles és társainak hivatalos célja Németország és Japán újbóli felfegyverzése a Szovjetunió ellen. Az ő szempontjukból határozott tévedés volt Amerika részéről, hogy nem csatlakozott mindjárt kezdettől ezekhez a hatalmakhoz. Ugyanez volt" azok felfogása, akik annakidején létrehozták Hitlerrel a müncheni egyezményt és támogatták azt. Ezek közé tartozott John Foster Dulles is, aki dicsérte Hitler Németországát mint “dinamikus” hatalmat, mellyel az Egyesült Államoknak együtt kellene működnie. Miután nem tudták elérni az eredeti célt és Roosevelt elnök az ország érdekeinek megvédésére háborúba vitte az országot a fasiszta hatalmak ellen s szövetségbe a Szovjetunióval, ezek az emberek következetesen arra törekedtek, hogy aláássák a háborúban elért eredményeket s újból felfegyverezzék a német, valamint japán fasisztákat. Ez a törekvés egészen biztosan szerepet játszik abban, hogy McCarthy és társai most azokat vádolják “felforgatással” és “kémkedéssel”, akik résztvettek Roosevelt kormányában. Azokra a volt kormányhivatalnokokra próbálják ráütni a “kémkedés” bélyegét, akik hűséggel szolgálták a nemzeti politikát, melynek célja a második világháború megnyerése volt, együttműködésben a Szovjetunióval. Valószimüinek látszik, hogy a végén majd magára Rooseveltre is rá akarják sütni a bélyeget, ha már úgy látják, hogy az amerikai népet, mely még mindig mély tisztelettel s szeretettel övezi Roosevelt nevét, majd sikerül teljesen elnémítani. A mi véleményünk az, hogy az Egyesült Államok érdekeinek igazi felforgatói és árulói azok, akik kijátszották a második világháború győzelmét a fasizmus fölött s akik most azzal szentség- telenitik meg a háború amerikai halottainak emlékét, hogy újból felfegyverzik a német és japán fasisztákat és militaristákat. 'Archibald MacLeish, a költő, a mccarthyzmus ellen Két héttel ezelőtt az összes rádió és televíziós hálózatok közvetítették Eisenhower elnök beszédét, melyet az Anti-Defamation League bankettjén tartott. Az elnök a beszédben szépen hangzó szavakkal köszönte meg a szervezet kitüntetését, de nem kötelezte magát semmire a faji és vallási megkülönböztetést, valamint a politikai üldözést illetőleg, melyek ellen a szervezet harcol. Ugyancsak közvetítette a rádió és a televízió a broadwayi és hollywoodi sztárokat, akik az elnök beszédét megelőzőleg felléptek a műsor keretében, legnágyobbrészben semmitmondó, jelentéktelen számokkal. A bankett azonban csupán befejező aktusa volt az Anti-Defamation League évi értekezletének, melynek keretében igen érdekes beszédek és felszólalások hangzottak el. Ezeket egyáltalán nem közvetítette a rádió és televízió s az úgynevezett legnagyobb lapok csak pár sorral emlékeztek meg róluk, vagy elhallgatták. A felszólalások között szerepelt Archibald Mac Leish, a költő, aki Franklin D. Roosevelt kormányzata alatt a Kongresszus könyvtárának igazgatója volt s jelenleg a Harvard-egyetemen tanít. MacLeish az álhazafiságról beszélt, a negativ hazafiasságról. “Az a hazafiság,” hangoztatta, “melynek mértéke a Szovjetunió elleni gyűlölet -s nem az Amerika iránti szeretet,” pusztító, gonosz valami, ami katasztrofálisan kettéválasztja az Egyesült Államokat. “Az az ember, aki a gyűlöletnek él és nem a szeretetnek, beteg ember és hasonlóan beteg a nemzet is. Nagy tragédia az, hogy a gyűlölet jobban él bennünk, mint a szeretet, az odaadás.” MacLeish beszéde a mccarthyzmus ellen, a Harry Dexter White személyével kapcsolatos Magyar nők gyalázása Jóizlésünk tiltja, hogy érdemileg foglalkozzunk azzal a posvánnyal, amellyel ma a legtöbb reakciós magyarnyelvű vidéki hetilap vagy a napisajtó egyértelmű. Nem tudjuk azonban megjegyzés nélkül hagyni azt a következetes, szégyenletes és szemérmetlen magyai’gyalázást, amelyet a Jersey Híradóban végez egy neveletlen alak. Ez az illető első oldalas rovatából a szó legteljesebb értelmében szennycsatornát csinált és abból mocskolja hét-hét után Magyarországot, a magyar népet, a magyar nevet. A lap legutóbbi számában sorozatos trágár “viccekkel” szórja rothadó lelkének szennyét a magyar népre. Végül nem tudván mást kiagyalni az óhazai asszonyokra és lányokra szórja saját beteg fantáziájának piszkát, amikor ezt a sze- menszedett hazugságot Írja róluk: “A Rókus-kórház szülészeti osztályánál ilyen parancs van kifüggesztve: ‘A népi demokráciában a férjes asszonynak gyereket szülni büntetés terhe mellett kötelesség, a leányoknak pedig dicsőség’.” Hát a trentoni és a new jerseyi magyarság mindent eltűr? Megértjük, hogy vannak köztük sokan, akik nem pártolják a mai magyar rendszert. De ennek jegyében hajlandók eltűrni minden magyar asszony és minden magyar lány nyilvános gyalázását egy olyan újság hasábjain, amelyet az ő dollárjaik és centjeik tartanak fenn? Hát Béky Zoltán, az a nagy magyar hazafi, megengedi, hogy ugyanazon lap ugyanazon oldalán dicsőitsék őt, amelyen a sárba rángatják a magyar asszonyok és magyar lányok becsületét? Hát nincs egy önérzetes magyar, aki oda vágja ennek a jöttment magyargyalázónak, hogy eddig és ne tovább! 30 órai munkahét 40 órai fizetéssel A Ford Local 600-é az érdem, hogy megkezdték a küzdelmet a heti munkaidőnek 30 órára való leszállításáért 40 órás fizetés mellett. Itt az ideje, hogy minden szakszervezet sorompóba álljon e jogos követelés mellett. Az amerikai nagyipar szüntelen folytatja üzemei mechanizálását. Újabb és újabb gépek egyre több munkást szorítanak ki állásukból. Jellemző ezzel kapcsolatban, hogy Michiganban már 133 ezer a munkanélküliek száma, melyből Detroitra 80,000 jut. Ha az automobilok eladása olyan ütemben csökken, mint eddig, akkor az autóipari munkások el lehetnek készülve további tömeges elbocsájtásokra. Itt az ideje annak is, hogy a michigani munkások követeljék az állami törvényhozástól a heti 60 dolláros munkanélküli segélyt a munkanélküliség teljes idejére. Állítson fel minden unió munkanélküliségi biztosítást. Ha elég sokan fogjuk követelni, ki fogjuk tudni harcolni. És annak most az ideje, nem amikor a munkanélküliség már nyomorra Ítél milliókat. Nagy sietség 1953 szeptember 26-án aláírták a barátsági és közgazdasági szerződést az Egyesült Államok és a fasiszta Spanyolország között. A szerződés érA bermudai konferencia Azok a politikai és gazdasági érdekeltségek, amelyek meghatározzák az Eisenhower-kormány politikáját, ellenzik a háborús feszültség csökkentését. És mivel az öt világhatalom vezetőinek személyes tárgyalása kétségkiviül csökkenthetné a feszültséget, ellenzik az öthatalmi konferenciát. Mindazonáltal a békevágy olyan óriási politikai nyomást fejlesztett Európában, hogy az alól sem az angol, sem a francia kormány nem térhetett ki — a legkomolyabb politikai következmények felidézése nélkül — s ezért a hétvégi bermudai találkozón Eisenhower beleegyezését adta — ha nem is az öthatalmi, de a négy nagyhatalom, USA, Szovjetunió, Anglia és Franciaország külügyminiszterek tanácskozásába. Nem véletlenség, hogy felszisszent erre minden olyan csoport Amerikában, amelynek leplezetlenül a hideg háború fenntartása, sőt a harmadik világháború siettetése a fő célja, mondhatni életcélja. 11 Ilyen csoportosulás elsősorban a McCarthy mögött meghúzódó imperialista és monopolista érdekeltségek, a China Lobby, az olajtröszt, a fémtrösztök stb. Kétségkívül ezek javasolhatták Mc Carthynak azt, hogy kezdjen egy sürgönyküldési kampányt a Kínával való kereskedelem s ezen keresztül Kina elismerése ellen. Egy másik nyílt háborús uszító csoport a balti államok itt élő renegátjai, akikkel a többi, hazát- áruló emigráns klikk, köztük a Nagy Ferene-féle is, szoros kapcsolatot tart fenn. Ez a banda, amelynek konferenciáján részt vett a nagy humanitáriánus, Herbert Hoover is-, “legnagyobb megdöbbenésének” adott kifejezést, hogy Eisenhower hajlandó egy külügyminiszteri tanácskozásra összeülni a szovjet képviselőjéval. Ferguson republikánus képviselő figyelmeztette Eisenhowert az “engesztelési” politika veszélyei ellen. Jól tudjuk, hogy ezt a kifejezést, az “engesztelési politikát” említi a szélső reakció valahányszor, bármely forrásból a legenyhébb javaslat érkezik a nemzetközi ellentétek békés elintézésére. Az a tény, hogy most már Eisenhowerral, Wall Street dédelgetett kedvencével, a militaristák szive szerinti elnökével kapcsolatban is hangoztatják az “appeasolás” “veszélyét” tisztán mutatja, hogy ezek az érdekeltségek, a leghatalmasabb amerikai monopolisták politikai szószólói és képviselői, elleneznek BÁRMILY békés, egyenjogú tárgyalást a szocialista és népi demokrata világgal. Csak hogy egy dolog az, amit a maroknyi pénzkirály és iparbáró akar — még akkor is ha kezükben van a kormány, a sajtó, a rádió és minden — és más dolog az, amit a nép, Amerika népe is akar. De az is biztos, hogy nem elég akarni — akaratunkat kifejezésre is kell juttatni. Jelenleg úgy tudjuk a békeakaratunkaf leghatásosabban kifejezésre juttatni, ha küldünk egy sürgönyt Eisenhowernek, helyeselve a négyhatalmi külügyminiszteri konferenciát és kérve, hogy azon túl adja beleegyezését az öthatalmi államfői konferencia megtartásába is. _8___________________
