Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 December 10, 1953, A KKK BEVONUL NEW YORKBA .Mint az elmúlt hetek bizonyítják, New York egyáltalán nem esik nagyon messze Floridától és más déli államoktól, melyekben mindennapi esemény a néger polgárok alkotmányos jogainak sárbatip- rása. A gyűlölet bombavetői éppenugy működnek New Yorkban és környékén, mint Floridában. A kétszinu politikát folytató nagyipari érdekeltségek gondoskodnak róla, hogy szigorúan tiszteletben tartsák a gettó-intézkedéseket, melyekkel kizárják a néger családokat a normális emberi élethez méltó lakóházakból. A város közepén álló Stuyvesant és Knickerbocker lakótelep tulajdonosa, a Metropolitan Life Insurance Co. egyáltalán nem csinál titkot belőle, hogy nem akar néger családokat házaiban látni. A várost szinte alapjaiban rázta meg a harc, melyet a biztosítótársaság indított, hogy kilakoltassa a telepén lakó, egyetlen néger családot, melynek egy fehér lakó átadta lakását A társaság kilakoltatással fenyegette a fehér családokat is, akik szembehelyezkedtek a négerellenes tilalommal. Hasonló tilalom Van azonban a társaság tulajdonában lévő Parkchester- házak néven ismert bronxi lakótelepen is. Mig azonban a Metropolitan Life Insurance Co. a bíróságokra viszi a négerek elkülönítését célzó harcát, miközben szépenhangzó nyilatkozatokat ad ki “saját jogairól”, a New York külvárosainak számító long islandi lakótelepeken valóságos terror uralkodik és ismeretlen tettesek egyszerűen felgyújtják a házakat, melyekbe néger családok akarnak beköltözni. • í Copaigne long islandi városban tiz napon belül kétiz- ben gyújtották fel ismeretlen tettesek Clarence S. Wilson néger illatszergyáros házát. A november 22-én történt, második tűz után a négerek haladását szolgáló országos szervezet gárdát szervezett a Wilson-család v é d e 1 mére, hogy saját, megvásárolt háA múlt pénteken dr. Reed Eugene Reed, a négerek haladását szolgáló szervezet megyei vezetője, a gárda megszervezése után aláirásnélküli leveleket kapott, melyekben testi épségét fenyegették. A múlt pénteken Dr. Reed és a négereket védő szervezet több vezetője felkeresték Philip Hartmant, Copaigne és Deauville községek polgári szervezetének elnökét. A szervezet tagjai a két község legtekintélyesebb polgárai, a társadalom úgynevezett oszlopai. Hartman nem volt hajlandó elitélni a gyujtogatókat. Mindössze annyit mondott, hogy az ő szervezetének tagjait nem terheli felelősség. A helyi rendőrség vezetője ugyancsak azt hangoztatta, hogy nem tehet semmit Wilson házának védelmére. A második gyújtogatás után a biztosítótársaság meg akarja tagadni a tűzbiztosítást. • . Copaignetől mintegy 10 mérföldnyire fekszik a liliomfehér Lewittown, melybe valamiképpen becsúszott egy néger család, melynek kiköltöztetési ügye bíróság előtt van. A lakónegyed fehér csa- ládainak legnagyobbrésze bizottságot alakított néger szomszédjuk védelmére, hogy biztosítsák a perköltségeket. Lewittowntól d é 1 keletre, mintegy 10 mérföldnyire fekszik Uniondale község. A múlt héten ebben a községben felgyújtották egy fehér család házát, mert a ház felső részében lévő lakást egy néger házaspárnak adták bérbe. Harry Normon, a ház tulajdonosa, fenyegető, névtelen leveleket kapott, mikor kiderült, hogy néger lakót akar befogadni házába, aki újsághirdetésre jelentkezett. — Ugyancsak elhalmozták fenyegetésekkel a telefonon keresztül. A gyújtogatás következtében a ház leégett. Wilson és Normon esetében teljesen nyíltan alkalmazták a fajgyűlölő Ku Klux Klan taktikáját. Lewittown és a Metropolitan Life Insurance Co. a bíróságokat használja ^ugyanazon cél elérésére. • Tévedés volna azt hinni, hogy a gyújtogatások a csőcselék munkája. A háttérben működő, valódi szervezők a monopóliumok, melyek számára profitot jelent a gettók fenntartása s melyek minden követ megmozgatnak, hogy változatlanul megmaradjanak a régi állapotok. Ebben a törekvésben segítségükre vannak a törvény végrehajtó közegei, akik még mindig “nem tudták” kézrekeriteni a gyujtogatókat és segítségükre van a társadalom oszlopait magában foglaló polgári szervezet, melynek elnöke, mint dr. Reed hangoztatta: egyáltalán “nem rokonszenvezett” a gyújtogatás elleni tiltakozókkal. • Mindez New York long islandi részében történt, mely a gazdagok játszótere volt a múltban s melyet meg akarnak őrizni, “kizárólag fehérek számára.” A helyzet nem sokban különbözik a floriaditól, annak ellenére, hogy Lewit- townban bizottság alakult a faji megkülönböztetés megszüntetésének kiharcolására's hogy az American Labor Party megyei szervezete hasonló harcot folytat. IllllIlii A MINE MILL AND SMELTER WORKERS DEPRESZ- SZIÓ ELHÁRÍTÁS AJÁNLATA Az International Union of Mine, Mill and Smelter Workers programmot javasolt a depresszió leküzdésére. A szakszervezet rámutatott a vasmentes fémipar összes ágában történt erős visszaesésre s hogy az egész amerikai ipart általános közgazda- sági visszaesés fenyegeti. A depresszió leküzdésére javasolta a munkanélküli segély fölemelését, általános béremelést és nagyobb adókedvezményeket a munkások számára, valamint nagyarányú közmunkák megindítását és a kereskedelmi kapcsolatok teljes visszaállítását Nyugat és Kelet között. J. Edgar Hoover harcvonala 1940-ben a néhai George Norris, nebraskai republikánus szenátor ezeket mondta egyik beszédében, mely megtalálható a Kongresszusi Naplóban: “Hacsak nem teszünk valamit, amivel megállítjuk a rajongásnak és magasztalásnak ezt az őrületét, akkor az FBI képében egy olyan szervezetünk lesz, mely — ahelyett, hogy az embereket megvédene a bűnözők gonosz cseleke- deitől — a közeljövőben sajátmaga fogja zsarnoki erővel dirigálni a kormányt, mintahogy a világtörténelem tanúsága szerint ez történt minden esetben, ahol titkos rendőrök és titkos detektívek szaglásztak a becsületes emberek körül. “Ha csak meg nem állítjuk ezt az eljárást, az én véleményem szerint hamarosan elkövetkezik az idő, mikor kémet látnak az országban minden ajtó mögött és detektív rejtőzik minden szekrényben.” Hasonló kijelentés hangzott el igen sok liberális és konzervatív vezető ajkáról márj 1908-ban, Theodore Roosevelt kormányzata alatt s azóta is. i jk Volt idő néhány évvel ezelőtt, mikor legtöbb amerikai polgár sötét alaknak tekintette J. Edgar Hoovert, mint egy veszedelmes politikai j rendőrség fejét, aki kartoté-, kokat tart olyan személyisé-j gekről, mint Eleanor Roose-. veit, Fiorello H. LaGuardia és' mások. A szószékéről nyilvánosan elitélték Hoover személyét olyan törvényhozók, mint Norris és Burton K. Wheeler szenátorok. Hoover azonban minden kritika ellenére megtartotta hivatalát úgy a republikánus, mint a demokrata j kormányzatok alatt. Hatalmát annak köszönheti, hogy irattárában jelentéseket őriz minden személyről, aki valamit számit. Tudja mitől dög- lik a légy. Még a leghatalmasabb politikai vezetőket is megzsarolhatná. Az FBI hatalma arányosan megnőtt irattárával. Hasonlóan növekedett költségvetése. Hoover azonban csupán a második világháború után érte el, hogy személyét érinthetetlennek tekintik s az FBI-t a kormány egyetlen j olyan intézményének, melynek kritizálása tilos. A hajszával növekszik Hoover hatalma Ha Hoover panaszkodott a Jenner-bizottság előtt “az ország légköre” miatt, mely a Roosevelt-kormányzat alatt uralkodott, a Truman-kor- mányzat alatti légkör már egyenesen az ő rendeletére készült. A Truman-kormány szovjetellenes politikáját sietett arra felhasználni, hogy az országban lecsapjon a kommunistákra és haladó- szellemüekre. Ezzel a manőverrel hatalmas mértékben megnövelték az FBI számára megszavazott összegeket és az intézmény hatalmát. Egyideig kritizálták az FBI hatalmának k : t erjesztését. Max Loewenthal, a kormány egyik ügyvédje, aki közeli kapcsolatban állt Trumannal, még egy könyvet is irt, melyben pellengérre állította az FBI-t, nemcsak Hoover szerepét leplezte le a Palmer korszak hajszájának kitervezésében, hanem a támadásokat is, melyek a gondolat és társulási szabadság ellen történtek. A könyv megjelenését és jelentőségét a sajtó igyekezett lekicsinyíteni, hamar osan visszavonták a könyvüzletekből s azt lehet mondani, hogy) elnyomták. Azóta a legmé-| lyebb csend van az FBI működése körül. ★ A liberálisok még mindig támadták McCarthyt és társait, akik a Kongresszusban űzik a boszorkányüldözést, de az FBI-t már senki nem merte kritizálni, mintha valami szent intézmény lett volna. Egyes liberális-demokrata törvényhozók odáig mentek, hogy ezt a jelszót faragták: “Bízzuk az FBI-ra!” Azt gondolták, hogy ezzel McCar-, thyt sikerül eltávolítani a munkából és az FBI kizárólagos hatáskört kap a “felforgatok” felderítésére. Világos, hogy J. Edgar Hoover keze erősen- benne volt a Harry Dexter White személyével kapcsol atos “kémvádban”, melynek célja! a demokrata párt piszkolása. így Harry S. Truman, aki segítette Hoovert, az FBI főnökének fő célpontja volt a Jenner-bizottság előtt elhangzott tanúskodáson. Hoover úgynevezett tanúskodásával nyilvánvalóvá lett az FBI főnökének sötét szerepe igen sok olyan ember előtt is, akik a múltban magasztalták az FBI-t. Kritikák hangzottak el, melyek elitélték Hoover szereplését a White- ügyben. Kétségbevonták a bizonyítékokat, melyekre az FBI a halott White elleni vádat alapítja, követelték a jelentések nyilvánosságra hozatalát, melyekre az egész White ügyet alapozták. A követelések olyan méreteket öltöttek, hogy William Randolph Hearst Jr. vezércikket irt, melyet összes lapjainak első oldalán jelentetett meg. A vezércikk védelmébe vette Hoovert és azt hangoztatta, hogy az FBI főnöke a liberálisok támadásának “fő célpontja” lett. Olvasóit felszólította: “Ne vegyék be a propagandát, mert Mr. Hoover hazafias amerikai, aki megérdemli minden honfitársának háláját.” Hearst figyelmeztette olvasóit, hogy “szidalmakat fognak hallani a hooverizmus- ról” amit a ‘gestapohoz’ (náci rendőrséghez) hasonlítanak. A vezércikkből kitűnik, hogy Hearstet nyugtalanítja, hogy ilyen vádak felmerülhetnek s maga az a tény, hogy a fasizmus fő amerikai szócsöveinek kiadója fél, meg kell, hogy erősítse azokat az amerikaiakat, akik meg akarják menteni az ország demokratikus hagyományait. Mert jó jelnek tekinthető, hogy végre megtört a bűvös varázs, amivel körülövezték az FBI-t és a tisztán látó. amerikaiak ismét kritizálni merészelik e politikai' rendőrség hatalmával való visszaélését. Az idők jele Japán és Kina között a kereskedelem november hónapban kilencszerese volt a megelőző hónapoknak. Japán 1,596,000 dollár értékű árut szállított Kínának és 1,322,000 dollár értékűt importált onnan. A múlt évben jóformán semmi kereskedelmi kapcsolat nem volt a két ország között. Uj kedvencek képeit akasztja fel a republikánus elefánt
