Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
December 10, 1953, AMERIKAI MAGYAR o^ó (í~ L KÖZGAZDASÁG 1) Mr. Trumant megidézik ELFELEJTETT AMERIKAI FALUSI SZEGÉNYSÉG jövedelme volt. Mindezt leszámítva, a falu szegénységének jövedelme 1000 dollárra becsülhető — egy igen szerencsés évben. A városi lakosság nem érti ezt, hisz oly sokat fizet az élelemért és ruháért. Lássuk, mit kap ebből a fartner? 1 kiló marha- vagy disznó- hus farmer részére 25 cent. Városi ember fizet érte 1 dollárt,. Egy egész kenyérhez szükséges búza farmer részére 4 cent. Városi ember fizet érte 17 centet. Egy yard muszlinhoz szükséges gyapot (farmer részére) 5c. Városi ember fizet érte 40 centet. Egy kvart tej farmer részére 7 és fél cent. Városi ember fizet érte 25 centet. A farmer termékeinek egy dollárnyi városi eladási árából átlag 25 centet kap. A többi része a fuvarra, átdolgozásra megy és 59 cent jut a szétosztóknak. Úgy látszik a szétosztás vagy nagyon jól jövedelmez, vagy igazán rosz- szul van megszervezve. Ez a kép egy szerencsés esztendőre illik. Most közeledünk a gazdasági válsághoz és a mezőgazdasági árak zuhanásához. Mire fog a farmer életszínvonala leesni? «iimmmimiitiiiiiiiHiiiiitHiiiHMiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimia A szőrme és bőripari munkások szakszervezetének vezetőségi értekezletén Ben Gold, a független szervezet elnöke beszámolt arról, hogy a szakszervezetnek sikerült j béremeléseket és egyéb javításokat elérnie, annak ellenére, hogy az iparágban már erősen mutatkozó depressziós jelenségek következtében élesednek a szakszervezet elleni támadások. * A Ford társaság bejelentette, hogy elbocsát 3,100 munkást, miután az automobilok számára szükséges motor készítését a közeli jövőben a dearborni üzemben fogják végezni és nem River Rougeban. Az elbocsátott munkások közül valószinüleg 450-et visszahívnak és más munkakörben helyezik el. IlllllllllMlllllllllllllllllliMlllilHiiHIMIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIinmt Irta: EöRSI BÉLA Az amerikai sajtó kevés kivétellel a nagy tőke tulajdona, tehát, annak érdekeit szolgálja. így nyílt ellensége a munkásmozgalomnak. Nem nyílt ellensége a falu szegénységének, mert nincs miért félnie tőle, hanem csak agyonhallgatja azok vészkiáltásait. Mondok egy példát.. Missouri folyó 1950 februárjában és márciusában kilépett a medréből és elöntött 5 járást. - A legtöbb családot el kellett távolítani otthonából. Amikor a viz leapadt, a föld- birtokosok 10 ezer részaratónak (sharecroppernek) kijelentették, hogy nincs rájuk többé szükség. A Vörös Kereszt nem tudott az áradás után segíteni nekik. A járásnak nem volt pénze segélyre, különben sem voltak segélyre jogosultak, mert az amerikai törvény értelmében a részarató önálló vállalkozó. Ki hallott erről egy újságban? Ezt nem volt érdemes megírni, ha van egy jó gyilkosság azon a héten. 1947 volt a mezőgazdaságnak egyik legeredményesebb éve — tiszta jövedelme: 17 billió dollár. Mily szép nagy szám! Vizsgáljuk meg csak, hogy mi van e szám mögött. Először is a szám hamis, le kell venni félbillió dollárt adóra és félbillió dollár erejéig belesvindlizték a városi földtulajdonosoknak fizetett földjáradékot (rent). Még ha 17 billiót veszünk alapul, akkor is fel kell osztani ezt 5.275.000 tulajdonos és bérlő és 3,708.000 mezőgazdasági munkás között és igy mindenegyesre, ha egyenletesen el volna osztva, 1,900 dollár jutna egy személyre, vagyis 28 százalék a gyárimunkás bére alatt, amely 51 dollár hetibér volt 1947-ben. Az egész természetesen illúzió és szemfényvesztés. Hisz ebből lejön a gazdag földbirtokos haszna. Például azt mondják, hogy 1947-ben 8.000 iowai gazdag farmernek egyenként 20 ezer dollár A Bureau of Labor Statistics igazgatója szomorúan mutat az állandóan emelkedő megélhetési árak grafikonjára Abban a meggyőződésben,. hogy olvasóinkat érdekelni! fogja a magyarországi sajtói véleménye az Eisenhower-: kormány legújabb, Truman1 elleni hajszájáról, alant közlünk néhány részletet a budapesti Szabad Nép nov. 27- iki számában megjelent kommentárból: Herbert Brownell, az Eisenhower-kormány igazságügyminisztere egy chicagói banketten a “kommunista veszélyről’” beszélt s megjegyezte : Truman 1946-ban tudta, hogy White “kommunista kém”, mégis kinevezte a nemzetközi pénzalap igazgatójává. Az ügy a továbbiakban a boszorkányüldözés ismert szakácskönyvbeli receptje szerint ment a maga utján. Nagy sajtó-cécó, első- oldalas cikkek, megszólalnak a “tanuk”, mert Washingtonban egyszerre (milyen különös “véletlen”...) tucatjával emlékeznek a politikusok a hétesztendő előtti eseményre. Truman úgy tesz, mint áldozatai: felháborodik, tiltakozik, az igazságügyminisz-' tért hazugnak nevezi. Ugyj látszik, Harry S. Truman el-1 felejtette saját módszerét,, nem gondolt kormányzásé- j nak támaszára és talpkövére, i az FBI-re. Amerikában nem! gondolni az FBI-ra nagy hiba. Mert, ime: Edgar Hoover, az FBI Truman kinevezte főnöke is megszólalt és kerekperec megcáfolta volt gazdáját. Micsoda dolog az, hogy Tru-i man nem emlékszik az ügy-i re? Még, hogy nem tudta al White elleni vádat,? Tudnia kellett, állítja Hoover, mert az FBI már 1945-ben, majd 46-ban írásban jelentette a? elnöknek, hogy White “vörös kém”. Truman most már Ugyanúgy belegabalyodik a hálóba, mint minden szennybe rántott, megvádolt amerikai polgár, aki a bőrét és esetleg a becsületét is -félti. Ismét nyilatkozik: tagadja, hogy látott ilyen FBI-jelen- tést. Eisenhower kormánya keresteti a Fehér Ház irattárában: a feljegyzésnek nyoma sincs. Truman megkönnyebbül. Ezekben a na-i pókban megismerhette a szorongásnak és a fellélegzésnek, a felháborodásnak és az összeomlásnak mindazokat az állomásait, amelyeken az ő tudtával, nem egyszer az ő rendeletére becsületes amerikaiak százai mentek keresztül a hidegháború eddigi korszakában. Aztán jött egy újabb fordulat és a volt elnök még mélyebben megismerhette azt a posványt, a- melyet az ő kormányzásának szennyvize duzzasztott fel ily magasra: jelentkezett Byrnes, a volt külügyminiszter. Byrnes kétségkívül Truman társa az atlanti politika kiagyalásában, felelős a Tru- man-elvért, a hidegháborúért, a világ két részre szakításáért, az emberiség béke-, álmainak elrablásáért. De Mr. Byrnes most Dél-Karolina kormányzója és nyilván az is akar maradni. Ezért telefonál egyet-kettőt Washingtonba, összeszüri a levet Mc- Carthyval és nyilatkozik: igenis, Truman látta azt a bizonyos FBI—jelentést, ő maga adta a kezébe, de Truman nem vette tekintetbe. Erre vártak McCarthyék. És elmegy az idézés Harry S. I Truman amerikai állampol-1 gárnak, hogy jelenjék megj büntetés terhe alatt (“subj poena”, ahogy az amerikai törvénykönyv mondja) az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt. A nyugateurópai polgári sajtó pedig levegő után kapkod. Hiszen egyre világosabbá válik, miféle rendszerhez kötötték kormányaik az angol, a francia, a belga és a többi nép hajóit. E kormányok sajtója eddig azzal próbálta a kérdés élét venni, hogy felöltötte a demokratikus jogok fehér tógáját és ebben az álruhában dörgött — McCarthy ellen. A dolog egyszerűnek tíint: az amerikai fasizálódást megpróbálták teljes egészében McCarthy nyakába varrni. Valahogy igy: romlanak ugyan az Egyesült Államokban a közerkölcsök, vannak jelei a fasizmusnak, de azért egyes- egyedül az a csúnya McCarthy szenátor felelős: Eisenhower és a többiek nem tehetnek róla... Ez a politikai alibijáték most csődöt mondott. Ezúttal McCarthy a háttérben maradt és maga a kormány igazságügyminisztere mondta ki a vádat. Ki hiszi el, hogy a jelenlegi elnök nem tudott előzőleg arról, mi készül a volt elpök ellen? Ezért a nyugateurópai lapok — például a “Manchester Guardian” — “ocsmánynak, lehangolnak és ízléstelennek”, ne'vezik a botrányt és mind-! járt igyekeznek is megmagyarázni. Ez csak kérem afféle választási fogás, egyszerű kortes-ügy, nincs semmi baj az amerikai demokrácia | körül. Arról van csak szó, hogy a republikánus párt néhány közbeeső választáson vereséget szenvedett, hát igyekeznek borsot törni a demokrata párt orra alá. Ennyi az egész, kedves manchesteri, bordeaux-i vagy milánói olvasó, nincs veszélyben a demokrácia, lehet nyugodtan követni Uncle Samot. .. . Maguk az amerikai lapok nem ilyen finnyásak, s meg sem kísérlik a fasizmus lepráját ilyen kackiás angoltapasszal'eltakarni. A legtekintélyesebbnek kikiáltott lap, a “The New York Times” meg is mondja, hogy a Truman—■ White-ügyben az egész hábo- ruvégi és utáni politika, a roosevelti örökség minősíttetik “amerikaellenesnek”... Hogy Truman ezt az örökséget soha nem is hordozta? Az nem lényeges. Miután Roosevelt már meghalt, kell valamilyen bűnbak. És miután Trumanra még ma is sok naiv liberális esküszik, az ő meg- hurcolása épp jó ezeknek a megijesztésére. Világos dolog: ha már Trumant is akasztják... És mindenekelőtt azt akarják bebizonyítani az amerikai népnek, hogy Potsdam, Jalta, szóval a nagyhatalmi tárgyalások és a megegyezés politikája —■ “amerikaellenes.” Ezért volt szükség mosfc Truman megidézésére. Persze, a republikánus törzsfőnökök nem bánják, ha mellék- termék gyanánt Truman pártját is bekenhetik sárral. A cél azonban ennél több. A cél egy egész irányzat befe- ketPése, a cél az összes “libe- lÍ3abb” kisemberek megfélemlítése. Ezt az utat a mai amerikai politika kénytelen járni. Ez a belső logikája egy* olyan hatalmi rendszernek, amely politikáját a “kommunista” veszély” hazugságára, a “szovjet támadás” rágalmára és az esztelen kalandok baljós terveire építette. Ismerjük ezt a jelenséget az európai fasizmusok történetéből. Imrédyről, a faji törvények hívéről egy napon kiderítették, hogy nagyanyja nem is felelt meg a fajelmélet vérségi előírásainak.. „ Trumanra, aki az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságot az Egyesült Államok kormányzatának hivatalos intézményévé tette, rásütik, hogy maga is amerikaellenes. jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHirtiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiifHimuiiiiiimiiiiii'iiiiiiiiiiiHiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitHQr “Amerikában nem lehet valakit névtelenül rágalmazni”, mondta kissé naivul Eisenhower elnök az amerikai zsidóság kongresszusán. Képünk azt a jelenetet mutatja, amidőn az elnök, felesége és Mr. Schulz jelenlétében átveszi a szervezet ............... kitüntetését .... •iiMitiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiMiliiiiHiiiiiiiHiMiiiiiiMliMiiMiiiiiiiiinia<iiMiiiiMiiniiiiiiMiMiiiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiiiiiiiMiillQ Q7FP7PTT MAR EGY UJ olvasót a magyar szónak? ObCIlfcCI I A MAGYAR szó minden SZAMA a FELVILÁGOSÍTÁS KINCSESTÁRA. — ADJA SZOF^S/ÍDJA KEZÉBE!
