Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-12 / 46. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 12, 1953 — Magyarországi riport — Olyan vidékre indulok, a- melyet régen a legsötétebb Magyarországnak neveztek. Kilencven község, százötven-; ezer ember lakja, területe körülbelül húsz kilométer széles, negyven kilométer mély. Határai -északon a Zala folyó, nyugaton a Kerka- patak, keleten a Váliczka. Neve Göcsej, valamikor hazája volt a nagybirtoknak és a legsötétebb babonáknak. Vasútja nem volt, s ma sincs. Utjai göcsörtösek voltak, a revét is innen kapta. Zalaegerszegtől délre fekszik,! dombokon, hegyhátakon, hul- ,'ámzó mezőkön, daltelt hajlatokon. A hosszú ut, alatt kibomlik előttem a haza egyik legszebb szeglete, ez a hullámos, szép Göcsej. A táj annyira sajátos, hogy egyetlen magyar vidékkel sem vethető össze. A tengersik Alföldre, Bakony rengetegére, a visegrádi Duna-kanvar vadregé- nyes fájára, Mátránk zugá-.J sára, a kéklő alkonyatba vesző honti hegyekre, a Bükk szelíd lankáira, a gyönyörű Tolnára gondolok: nem, Göcsej egyikhez sem hasonlít. Nem síkság 'és nem hegyvidék. Göcsej egyszerre szántó és erdő, alföld és magaslatok. Játékos és vakmerő: felérsz egy dombtetőre s előtted olyas völgy bomlik ki, mint,ha régi Andersen-mese rézmetszetét látnád. Nem er- .ö borítja, csak erdőszigetek, busz-harminc egymásbafonó- dó fenyő, éger, bükk áll egy dombtetőn vagy kapaszkodik a lanka oldalába. Vérbarna galagonya, tüskés szeder- ' ökrök, kökény meg rekettye gubbaszt szerteszét, mint tiiz ölé hajló pihenő vándorok. A szilvafák roskadásig teltek. Nevető almák húzzák le ;z ágakat. A rétek oly halványzöldek, mint frissen serkenő fü, tavasz elején. S a fenyvesek felől az egész Göcsejt trillázó füttyszóba borítja a feketerigó. A világlátott ember, akire bosszú ut után ezen a gyönyörű tájon rábukkanok, Tá- losi István, baki pásztor. Szikkadt ember, hetven múlt tavasszal. De azért, fürge még, görbe lábaival olykor versenyt szalad a Bodrival, a iekete pulival, amint a kecskét vagy a juhokat terelgeti. — Régi dalokat keresgetek — mondom az öregnek. Leheveredünk az akácos szélén, hogy árnyékában legyünk. Nagy a csend. Csak annyit, hallani, amint egy fekete-szakállas kecskebácsika lassan és megfontoltan, két hátsó lábára állva tépi s mor- ssolgatja az akáclevelet. Ebben az erdei világban az öreg tompán énekelni kezd: ‘Hej karácsony, karácsony, Van-e kalács a rácson? Ha nincs kalács a rácson, Mit ér ez a karácsony?” Szomorú a nóta? Negyvenhét esztendeig a Batthyányi grófoknál volt cseléd az öreg. “Még valamit, öregapám.” Takargatja bozontos üstökét, no mi legyen az ? S rázendít,: “Ferencz József ládájába Be van az én nevem zárva. Eltörölt a láda kulcsa, Nem szabadulok ki soha.” Utazás Göcsejbe Csapzott arcú ember kocog az orvos ablakán: — Jöjjön, doktor ur, azonnal, Németfaluba, a feleségemhez. — Gyereket várnak? — Azt, Befognak a kétlovas kocsiba, az orvos kabátot ránt, j megindulnának Németfalu fe- í lé, de a lovak nem bírnak! mozdulni! Két embert kerítenek, az méterről méterre hányja el a havat-- Öt kilomé-! tért tesznek meg így. Még időben Németfaluba érkéz- j nek, az orvos levezeti a szülést. Egy másik kép: az orvost' csecsenfőhöz hívják. Akisgyerek nyakán amulett fityeg. — Mi van benne? — kérdi az orvos. — Szamár szőre —- feleli az anya. j — És az mire jó? . . Szégyenlős mosoly: — Távoltartja a rontást. Az orvos, aki néhány esztendeje kilenc községben ezerötszáz göcseji lakos gond- j ját viseli, öt.venegy észtén-!' dős agglegény: Szakáll Rezső. Zömök ét nyilthomloku. Megtéveszt a kora: harmincöt-negyvennek néztem. A csonkahegyháti körzeti orvosi rendelőt vezeti, hetenként kétszer odahaza rendel, a többi napokon — délelőtt —j nyolc községben megosztva.1 Kustánszegen például a ta- j nácsnál, Milejszegen az isko- j lai szertárban, Nagylengyelben, a tizedik községben, a-i hol jelenleg helyettesit is, az I egészségházban. Hatkor kelj utána; ahogy errefelé mondják, a földipicinyek. 1950 volt éppen a hetedik esztendő. — Az aranyat valóban megtaláltuk, mondja ma, 1953 őszén Buda Ernő, az olapjmező főmérnöke. Hozzáteszi: — De fekete aranyat. Olajat. S meghitt hangon, gyöngéd szeretettel beszélni kezd erről a dús képzelőerővel rendelkező, kiváló tehetségű göcseji népről. Az egerszegi göcseji múzeumban őriznek többek közt egy mesterLVa- j ragásu pásztorbotot, amelyet \ faragott skorpió ölel körül. .“Honnan vette a mintát ?”— j kérdezték a pásztortól, aki faragta. Elmondta, hogy vagy negyven éve olaszhon- j ban volt katona; ott látott; egyszer , egv skorpiót, azt mintázta le. B regie vies Károly pölöskei pásztor faragott; botjai még .Bécsbe is elkerül-j tek. Messze földön'hires ember például a pákái Kása Jó-1 zsef mesemondó pásztor, aki i ma nyolcvanöt esztendős, | már jártányi 'ereje sincs, de i mesemondó kedve olyan nagy, hogy .esténként még mindig a félvfalu népe gyűl össze aí szobájában. A göcseji olaj-' főmérnök a multkorábani megszólított egy ilyen mesemondó öreg pásztort: — N em mondana egy régi göcseji mesét,? — Miilent, — kérdezte az öreg. , — Olyan regényeset. A vén pásztor rááll, s mesélni kezd. A mese hőse Hek- tor török vitéz, aki az eger- J szegi vár ostrománál nagy küzdelmet viv Áh Illés gö- j cseji magyar huszárral. — Áh Illés kergeti a vár | körül a törököt, azután szab-j Ivat, ránt, megöli. . . De ismerős! — Mintha olvastam volna; már valahol. — Ezt ugyan, sehol. Mert; ez való göcseji töténet és még nem irta meg senki, soha.- De amikor a falóhoz ért az öreg, a főmérnök már nem tudta elfojtani bujkáló mosolyát : de hiszen ez Homérosz, az Iliász, a trójai háború! j Micsoda búvópatakon jutott | ide ? Hogyan lett Achiilesből | Áh Illés göcseji huszár? Az olajmunkások kilenc-1 ven százaléka göcseji ember. Első esztendőben még nem akartak Luca napkor dolgoz-! ni, a másdik évben nem munkába álltak december ti-! zenharmadikán is. Nyomult előre a gép s rendre szoritot- \ fa ki a babona világát, amelyet a képzelet “földpicinyek-' kel”, “ördöngős emberekkel”,, “iudvircekkel” népesített be.! A boszorkánybékákat (erről azt tartják, hogy a boszorkány helyett feji a tehenet) , széf,taposták a sztáiinyecek. a A dobronhegyi régi világ j után a csonkabegyháti uj vi-; lág ajtaján kopogtatok. Az öt'vés terv során épült uj j orvosi körzeti rendelőben j jegyzem fel ezt a két törté-1 netet: Tél van. A fák -súlyos te- j hertŐl roskadoznak. A zsúp-| tetős házakat’hósipkák bo-j ditják. Hull a fergeteg. Az! utakat belepi a fehér takaró. I A GftCSEN WEHEKEKKK Meg vagyunk győződve, hogy olvasóink ép oly élvezettel és meghatottsággal olvasták ezt a rendkívül érdekes és tanulságos óhazai riportot Göcsejről, mint mi a szerkesztőségben. Mi azonban ugv érezzük, hogy ez a riport nincs befejezve. Mi több, úgy érezzük, hegy a befejező részt a Magyar Szó olvasóinak kell Írni hozzá. Szülőhazánk népe óriási eredményeket ért már el saját sorsa megjavítására, az egészség, a kultúra fejlesztése terén. De természetesen nyolc év alatt még nem lehetett behozni évszázadok minden mulasztását. így aztán előfordul még sok helyen, hogy a magyar nép oly felbecsülhetetlen munkát végző köztisztviselőt, mint a göcseji járás körorvosa, nincs ellátva a feladata végzéséhez szükséges eszközökkel. Még mindig gyalog vagy szekéren kell felkeresni a betegjeit. Dr. Szakáll Rezsőnek, aki 1500 göcseji lakos és ki tudja hány ezer göcseji gyermek egészségét védi, nincs autója, de még motorkerékpárja sem. Mint a fenti riportból kitűnik, ez az amire legjobban vágyik az életben. A Magyar Szó szerkesztősége úgy érzi, hogy mi amerikai magyarok nem tisztelhetjük meg jobban az óhazai magyar véreinket oly hűségesen szolgáló göcseji kerorvost és rajta keresztül minden áldozatkész, népünk egészségéért oly csodás munkát teljesitő magyar orvost, mintha hozzájárulnánk ahhoz, hogy Dr. Szakáll Rezső ne legyen kénytelen nélkülözni az életmentő munkájához annyira szükséges motorkerékpárt. És ugv érezzük, hogy annak a sokezer göcseji gyermeknek sem adhatunk szebb karácsonyi ajándékot, mintha adunk egy motorkerékpárt körorvosuknak, hogy amikor szükségük van rá, az ő megbecsült orvosuk gyorsan és idejében gondjukat viselhesse. A Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala Dr, Pogány Béla, Deák Zoltán, Holló Jenő, Rosner Sándor 20 dollár felajánlásával megindítja ezt a gyűjtést. Hisszük, hogy megértő olvasóink közreműködésével a motorkerékpárt, . mely 230 dollárba kerül, az IKKA rendelés utján néhány napon belül eljuttathatjuk Dr. Szakáll Rezsőnek. Az adományozók neveit, kívánságait újra közölni fogjuk a lapban. A beérkező' összeget az átutalásig a Magyar Szó Ellenőrző Bizottsága fogja kezelni. S mikor zümmögve elhal a ial, megkérdem: — Járt-e valaha a világban ? , I — Ajaj! Przemysl, Isonzó..., Kern egy országot láttam. S megmutatja az emléket: őf,t seb. Szóval ez volt az éra a régi utilevélnek: kiment innen az, akit csatame-' core rendeltek az urak. • Megkérdem a fiatalasszonyt, iki az ebédre szánt buzáster- :et kevergeti:" — Luca napkor szokott-e rerrni ? — Már hogy varrnék —: hattan fel. —- Hogy bevarr-1 iám a tyúkok, fenekét? A babona ugyanis azt tart-' ia, hogy aki Dúca napkor zarr, annak egy évig nemi ojnak a, tyúkjai. A nagymama eleddig nem j beszélt, de most már nem i illja, hogy bele ne szóljon a! beszélgetésbe. “Hát amikor a! boszorkány halálakor az ágya | dől kiugrott a boszorkánybé. .. He, he, he!. . . “Mintha repedt rokka recsegne, így gajdolja a vén babonáját: a puskába koporsófedél (arabját kell betenni,, akkor i vadász előtt lábraállnak a íyulak. Fájós fület úgy kell meggyógyítani, hogy buza- hzenteléskor kitépett buza- ízálaf imádságos könyvben megszántunk és azzal a fájós :ület megpiszkáljuk. Hogy a zarka el ne vigye a kiscsi- bét, hushagyókedden disznó- ejet kell főzni, a csontlyu- íon, ahol .a disznó szeme volt, ■ i kieresztett kiscsibékre ki- íézni s közben ezt mondani: ‘Csóka, varjú, kánya, szarka,1 mind vakok legyetek, csak tz én csibéim legyenek szenesek.” Várhassál nem szabad orvoshoz menni, mert at- [ , ól csak “tisztul” a beteg. — Hol volt maga, öreg-! imyám, legtávolabb az élet- j ben? Pesten járt? — Ollan nagy városban j még soha. — Legmesszebbre merre art? — Egerszegen. jOtt még ánykoromban beszereztem j így gyereket, azzal hazajöt- * em. Azóta it,tvagyok s már. i második férjet fogyasztom.' Vonaton még soha nem i!t. Autóbuszon életében elő- j ,:ör tavaly. lőcsej szivében Élesen csapott össze a két j élág az olajmezőkön, Göcsej: szivében. 1950 októberében| , ér (ént. Megjelentek az olaj-i altató geológusok. Felhős, I i szemerkélő október volt, azj gen nap mint nap sürü fel-1 egek rohantak, a táj szürke' /olt, a föld sáros, az erdő ropott. A kámzsás -geológu- ok műszerek fölé hajolták; •gy néztek ki a határban, nint, messzi, imbolygó ár- íyak. , — A földipicinyek — suttogta a nép. — Aranyat ke- esnfek. Mert a vakhit azt tartja, hogy a várurak a török veszedelem idején a földben ás- ák el aranyaikat. . Minden 'etedik évben megmozdul a •oldben az- arany, ilyenkor rönnyebb nyomára bukkanni, víesebeli törpék kutatnak este kilenckor fekszik, havi háromszáz kilométer utat tesz meg, autója, motorkerékpárja nincs, kétlovas kocsin kocog, ha kell, szekéren s volt úgy, hogy gyalog. Megmutatja az orvosi rendelő napfényes szobáit; mindez ebben az évben épült. Idén — amint másoktól hallom, — az orvos “Jó munkáért” kitüntetést és ezer forint pénzjutalmat is kapott. Évek óta küzd a babonák ellen, de — bevallja — még nem tudta legyőzni azokat. — Mi volt a babonák forrása ?—kérdeztem az orvost. —- A szegénység, meg a magány. A szegénység: szertenézett e nép a gyönyörű hegyvidéken ; sehol semmi remény. Keletre Sulkovszky herceg birtoka, nyugatra Eszterhá- zy herceg erdeje, délre a Batthyány-grófok földje. Milyen félelmetes volt a magány; orvos azelőtt csak tizennyolc kilométerre volt, gyógyszertár csak Egerszegen és Nován. (Kilencven község közül.) S a szegénység gyötörte ember azon töprengett: miért élek igy? Kiért? A kámaházi Sulkovszky kastély messze volt s a vénasszonyok pusmogása oly közel: “Megszállt a ludvirc...” “Az ördög bujt beléd. ..” A szilvakék ég bealkonyul. Este búcsúzom az orvostól. — Mire vágyik legjobban az életben? — Egy motorkerékpárra — feleli gondolkodás nélkül. — De részletre — teszi hozzá a kiskapuban, mikor távozáskor megrázom becsületes kézét.
