Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-05 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR “SZA November 5, EMBER AZ EMBERTELENSÉGBE» Az alkalomból, hogy e számunkban olvasóink elé tár- j juk Amerika egyik legnagyobb protestáns egyházának, a; presbitériánus egyház Nagytanácsának körlevelét, amelyet e, héten küldtek ki 8,000 egyházközségük tagjainak, enged-1 tessék meg nekünk, hogy első megjegyzésünkként, ameri-1 kai magyar vonatkozásban egy szerencsétlen sorsra jutott magyar testvériünk, Eszterhay Antal esetét hozzuk azzal; kapcsolatba. Eszterhay Antal munkástárs hosszú évtizedek óta él í Amerikában. Becsületes, törvénytisztelő lakója volt ennek az országnak, sohasem volt letartóztatva, (bár, ami azt il-■ leti, becsületes ember is volt már gyakran letartóztatva) i sohasem igyekezett embertársai rovására előrejutni az életben, nem csalt, nem lopott nem sikkasztott, nem vesztege-' tett. Nem adott el értéktelen bányarészvényeket, nem adott j el értéktelen ingatlantelkeket, uem hirdetett értéktelen, sőt kártékony csodaszereket rádión. Nem lévén szakképzett munkás, kisegítőként dolgozott különféle kis üzletekben. Hosszú ideig a haladószellemü amerikai magyar munkáslap képviselője volt. E munkáját is becsülettel végezte. Alkotmányunk értelmében szabad a véleménynvilváni- i tás Amerikában. Minden társadalmi, * gazdasági csoport ad-| hat ki lanot. ha van pénze hozzá, és mindenki azt irhát abban, amit helyesnek lát. Ez volt az amerikai sajtószabadság i elve 17 4 éven át, legalább is a Smith-törvény hozataláig. | Azóta sok minden történt és hogy ezek a fejlemények ha- j zánkat a fasizmus borzalmának közvetlen szélére sodorták, i annak aggodalmas megállapítását most már bárki kiolvashatja Amerika egyik legnagyobb protestáns egyházának : fentemlitett körlevelében. Eszterhay Antalt, miként oly sok ezer más bevándorolt j munkást, a létért való küzdelem nehézségei összetörték, j Ezt az összetört embert, akit a városi orvos vitetett be szanatóriumba, ragadták meg a végrehajtó hatalom közegei és i hurcolták el Ellis Islandra. “Ott tartunk, hogy az árulás és különvélemény fogai-: mát összezavarják” — hangzik a presbitériánus egyház j vádirata korunk inkvizitorai ellen. Behatolnak a magánvélemény szentélyébe, ahova egyedül Istennek van joga belépni.” Ezt tették a mi szegény Eszterhay testvérünkkel is. Eszterhay lelke legmélyebb meggyőződését követte, amidőn egy haladó lapot igyekezett terjeszteni. A lapterjesztés eddig még soha nem volt bűn Amerikában, de még deportálandó cselekmény sem. Ezen az összetört, sorsüldözött emberen! keresztül akarja a kormány megfélemlíteni és elnémítani azokat, akik kritizálni merik politikájukat, amely a Presb. Tanács szerint is “megsemmisítéssel fenyegeti a gondolatszabadságot.” Az egyén és a társadalom e nagy tragédiájában minden becsületes magyar a legmélyebb szégyenérzettel tekinthet a magyar fasiszta szennysajtó new brunswicki képviselőjére. • A reakció sakáljai habzó szájjal marnak bele a megteszi- J tésre hurcolt becsületes amerikai magyar becsületébe és) testébe. Tudván, hogy a szegény Eszterhay testvérünk nem védekezhet, rágalmazzák, gvalázzák, “jómadárnak” nevezik, ők, akik nem voltak és soha sem lesznek méltók arra, hogy akárcsak saruit is megkössék. % A fák nem nőnek az égig. Mélységes reményünk, hogy a lászló dienes féle szörnyteremtményei korunk mérgezett légkörének, megéljék az időt', amidőn a gyalázat, hazugság, félrevezetés lidérces vára, amelynek építéséhez segédkezet adtak, összeomlik, hogy vezekelhessenek azért, hogy segítettek megfeszíteni egy ártatlan honfitársukat. Hogy ez az idő talán már nincs túl messze, annak véleményünk szerint, az amerikai presbitériánus egyház riadója a legújabb bizonyítéka. Deák Zoltán (Eszterhay Antal munkástárs óvadékát 2,000 dollárban állapította meg a hatóság. A Magyar Védelmi Bizottság ezúton kéri a magyarság támogatását avégett, hogy Eszterhay Antalt kiszabadíthassuk Ellís Islandról, ahol a jelenlegi egészségi állapotában elpusztulhat. A Magyar Védelmi Bizottság címe 180 E.iot lítth Sfvppf. New York.) Spanyolországban raktározzák fel 1 az atombombákat Talbott légügyi államtitkár bejelentette, hogy a U. S. spanyolországi bázisain fogja felraktározni az atombombákat. Franciaország korábban tiltakozott, hogy atombombákat halmozzanak fel területén, azonban Franco, a nyugati “demokrácia” legújabb védelmezője, nem ellenzi azok felhalmozását a ‘‘közös ellenség” ellen. xtiiii mii tuiitiiiiuiuiiiiiiin ni itiiiiictniuTTitiMiuiiuii iti Kavarodás az A-bombák körül Eisenhower elnök sürgősen a Fehér Házba idézte Wilson védelmi és Dulles külügyminisztert, miután a lapok azt jelentették, hogy U. S. a spanyol bázisokon atombombákat fog felhalmozni. Dulles hamarosan sajtóértekezletet tartott, tagadva a jelentést, mely állítólag Talbott légügyi államtitkártól származott. II»ii*Mmiiii*liMi**««ff'rtmtiiii*»»iMii»iiinm»iiiii»iiun»HH A 4-ik pont kimúlása (Folytatás a 2-ik oldalról) riiletek, melyek részesedni akarnak a programmban, nem maradhatnak többé semlegesek.” Természetesen a Négy Pont kezdettől fogva a hideg háború egyik eszköze volt. Célja az volt, hogy a gyarmati országokat közelebb hozzák az Egyesült, Államokhoz s propagandával kedvező talajt teremtsenek azokban az amerikai tőkebefektetők számára. E cél elérésére a Truman kormány érdemesnek tartotta néhány morzsa odadobását a gyarmati paraziták számára, miközben a nép nyomorán, az egészségügyi á 11 a p o tokon semmit nem változtatott. Esetleg valóban meg is tanították egyes helyeken a modern ekék és földmivelési eszközök használatát, azonban nem adtak módot arra, hogy a népek valóban be is szerezzék azokat. Az Eisenhower kormány már szükségtelennek tartotta, hogy fenntartsa a kirakatcélt szolgáló programmot, és annak költségvetését mélyen leszállította. Az egész Programm a “kölcsönös katonai segélyprogramm” intéző bizottságának felügyelete alá kerül. Mint a Times beszámol róla, több egyházi csoport, mely támogatta a programmot, tiltakozását, jelentette be, tiltakozott az International Good Will szervezet, a National Council of Churches, azonban Harold Stassen, a külföldi “segélyprogramm” főintézője egyáltalán nem vette figyelembe a tiltakozásokat. Az Eisenhower kormány legújabb lépése teljes egészében leleplezi azt, hogy a Wall St. politikájának még távolról sincs olyan célja, hogy kifizetődő ellenszolgáltatás nélkül bármit is adjon s ha nem t,udja megvásárolni a kormányokat, akkor megszüntet minden segélyt. Az országban mindenesetre már kezd mutatkozni némi ellenhatás s több olyan csoport, melyet félrevezetett a Négy Pont programm, kezdi követelni a háborús politika elvetéséi és- a béke helyreállítását a szocialista országokkal. ORVOSI TANÁCSADÓ Mit kell tudni a beteglátogatásról? Megszívlelendő kijelentéseket tett egy nagy kórházi gyakorlattal bíró orvos. Azt mondta: “A látogatók zavarják a beteg pihenését, orvosi rendeletéinek és étkezéseinek véghezvitelét és annyira fárasztják, hogy még felépülését is akadályozzák.” A beteglátogatásnak különösen a kórházinak, megvan a maga tízparancsolata. Nem árt elmélkedni rajta és betartani : Nem kell készpénznek venni, hogy a látogatót feltétlenül szívesen látják a betegszobában. Érdeklődjük meg előzetesen telefonon, vájjon rendben van-e, ha látogatást teszünk. Tudakoljuk meg a látogatási időt és azt is, hogy mennyi ideig maradhatunk a betegnél. Sose felejtsük el, hogy a beteg gyönge és könnyen kimerül. Tizenöt perc bőven elég minden beteglátogatásra. Ha pláne más látogatók is jártak ott előttünk, tiz percnél ne maradjunk tovább. Öt perc még jobb. Ha az időt eltaláljuk, a látogatás hasznos lehet. Aki meggondatlanul beszél, az még kárt is okozhat a betegnek. Főszabály: Ne beszéljünk magunkról. Olyasmiről beszéljünk, ami a beteggel van kapcsolatban, ami érzéseire jó hatással van: hogy milyen szépen rendbehozta a kertjét, vagy festette ki a házát, milyen kitűnő ételeket szolgált fel, amikor utoljára nála vacsoráztunk, milyen okos volt felszólalása a legutóbbi gyű- j lésen, beszéljünk neki barátairól, vágy műhelye legfrissebb eseményeiről. Általában véve bízzuk a betegre a kez-i deményezést. Ha politizálni i akar, az is jó, de ne vitatkoz-j zunk. Ha el akarja mondani; hátborzongató m ü t é tének| részleteit, hallgassuk végig; türelemmel, de ne mi kezdjünk beszélni róla. Diszőrség a koreai háború utolsó halottja, Harold R. Cross őrmester koporsója előtt a detroiti Veterans Memorial épületében. Cross egy vasúti szakszervezeti munkás fia volt. Nyílttéri ünnepély az Egyesült Nemzetek new yorki .székháza előtt az alapítás évfordulója*. Crr ;' J2, Egy másik szabály: Ne beszéljünk hangosan. Megvan az a rossz szokásunk, hogy amikor a beteget fel akarjuk vidítani, ordítozunk. Olyan helyen üljünk, ahol a beteg jól lát bennünket anélkül, hogy fejét el kellene fordítania. Sose érintsük vagy lökjük meg a betegágyat. £íe áruljuk el aggodalmunkat a beteg állapotát illetően, úgy kell viselkednünk, mintha már a jobbulás utján volna. Ha letelt az idő, menjünk el. Egyesek még a “viszontlátás” után is még ott ücsörögnek vagy tiz percig. Okos látogató ezt mondja: “örülök, hogy láttalak és biztos, hogy hamarosan túl leszel rajta. Sok szerencsét!” és már megy is, amikor a beteg szinte még azt szeretné, hogy maradjon. Térjünk át az ajándékok kérdésére. Egy sok tapasztalattal biró orvos azt mondta, hogy egy otthonfekvő beteg számára nincs kedvesebb ajándék, mint valami jófajta házilag készült étel, főtt csirke, fagylalt. Kórházbanfekvő beteg számára a legfigyelmesebb ajándék — költséges virágok helyett — fizessük ki például egynapi kórházi számláját ! «liliniliiiMtiiiiiiiiiiMiiiniiiiiiMiiffiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM M ed ve-veszedelem Kanadában Kanada több vidékén valóságos medve veszedelem van. A meleg időjárás miatt a medvék,. melyek ilyenkor már normálisan téli álomra vonulnak, ezévben elhalasztották az álmot, minthogy azonban az északi vidékeken már nem találnak élelemre, tömegesen délre vonulnak és megtámadják a magányos farmokat. Vancouver város mellett mintegy 50 medvéből álló csoport menekülésre kényszeritett egy négy tagból álló farmercsaládot s teljesen feldúlta lakóházát.
