Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-29 / 44. szám

• October 29, 1953, ,v.. v ' ' -• 1 "rt " *',a Piccard professzor tudományos hőstettei A fizika egyik legkorsze­rűbb kérdése: a kozmikus sugárzás. Á légkör alsó ré­tegeiben, a troposzférában, amely 11 kilométer magassá­gig terjed, a kozmikus su­gárzásnak már csak másod­lagos, szekundér állapota je-1 lentkezik. Az elsőleges, pri­mőr sugárzást közvetlenül csak a sztratoszférában lehet, vizsgálni. A sugárzás köz­vetlen vizsgálata pedig az el­méleti fizika legjelentősebb központi kérdéséhez, az anyag elemi részecskéinek természete megismeréséhez nyújt nélkülözhetetlen isme­reteket. Ez szülte meg a sztratoszféra felszállásokat. Piccard 1931 má’jus 27-iki felszállása volt az első. Az FNRS sztratosztáttal 15,800 méter magasra jutott. Vál­lalkozását kétszer ismételte meg. A szovjet, tudomány 1933-ban kapcsolódott be a sztratoszféra felszállásokba és már az első vállalkozással i . rekordot ért el. A szeptem­ber 30-án felszállt USSR- sztratosztát Prokofjev, Birn­baum és Godunov kutatókkal 18,900 méter magasra ju­tott. 1934 január 30-án Moszkvában felbocsátott, Osz- szoaviakim ezt is túlszár­nyalta. Elérte a 22 ezer mé­ter magasságot. A mélység meghódítása A kozmikus sugárzás azon­ban behatol a mélységekbe is. Ezért szükségessé vált, hogy mély tavakban, tenge­rekben is vizsgálják, kutas­sák természetét. A vizsgála­tok sorozatát Regnier indi- tot.ta meg a Bodeni-tavon. A korszerű buvárkészülékek le­hetővé teszik, hogy a kutató ember 120—180 méter mély­ségig is leszálljon és ilyen mélységekben tudományos kutatást végezzen. A kozmikus sugárzás ku­tatása azonban csak egyik része a mélytengeri kutatá­soknak. Sokkal szélesebb te­rületet nyit a biológia szá­mára. A tenger mélységeiből a kutató háló csak igen so­vány anyagot, hoz fel. A fe­nékpróbák némi betekintést adnak a tenger fenekén fel­gyűlt iszapban zajló életről. De kevéssé ismerjük az óce­áni viz mélyebb rétegeiben nyüzsgő életet. Vájjon mi­lyen mélységig terjed ez az élet, olyan rétegekben, ame­lyekbe már nem hatol nap­fény ? Miként alkalmazkodik az élő szervezet a mélység rendkívüli viszonyaihoz, a 10 méterenként egy atmosz­férával növekvő nyomáshoz, az örökös sötétséghez. Mi­lyen az élete a nagy mélysé­gekhez kötőt,t szervezetek­nek? Századunk elején kezdődött a tenger életének közvetlen tanulmányozása buvársisak segítségével. A kutató azon­ban buvársisakkal legfeljebb 12 méternyi mélységbe száll­hatott le. Ez elegendő volt a part és zátony életének tanul­mányozásához és éppen ebben az övben, a kisebb mélysé­gekben találhatók a tenger életének legpompásabb és legcsodálatosabb alakjai. A AMERIKAI MAGYAR SZÓ A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL | Repülés a mélybe vizalatti fényképezés, a fil­mezés feltárta ennek az ezer- szinü életnek csodái A batosztát William Beebe gondolt először arra, hogy mélysé­gekbe leszálló gömbalaku szerkezetet kell készíteni, az­zal alámerülni és reflektor fé­nyénél közvetlenül vizsgálni a gömb ablakai előtt elsuha­nó élőlényeket. így született meg a “batosztát” terve, a- melyet Barton Otis mérnök 1929-ben meg is valósított. 1930 junius 6-án 438 méter mélységig ereszkedett le a gömb. 1932-ben megkezdő­dött Beebe mélytengeri ku­tatásainak sorozat^. A ta­pasztalatok alapján a batosz- tátot egyre javították. Végül 1934 augusztus 11-én Beebe, Barton társaságában 923 méter mélységig ereszkedett. Telefonon diktált észleletei beszámoltak a mélytengerek titokzatos életéről, addig nem sejtett, nem ismert ha­lakról s más élőlényekről. Visszatérve, nyomban meg­adott utasításai alapján Else Bostelmann ecsetje felvázol­ta ezeket a rendkívüli lénye­ket: a háromcsillagos ördög­halat, amely 822 méter mély­ségben suhant el az ablak előtt, a 750 .méter mélység­ben úszkáló szivárványos csőröscsukákat» a 750 méter mélységben vitorláival szár­nyaló sápadt vitorláshalat és a többieket. Mélytengeri út­ját Beebe szép könyvben örö­kítette meg. Beebe 1934. évi leszállása két évtizeden át tartotta a rekordot. Még a szakemberek is megdönthetetlennek tar­tották. Hiszen a batosztát olyan régióba szállt le, a- melyben 92 atmoszféra nyo­más nehezedik minden négy- zetcentiméternyi területre. A technika rohamos fejlődése ellenére sem bíztak ennél ma- gyobb teherbírásban. A háború után a sztra­toszféra első bátor utasa, A. Piccard professzor vetette fel egy újabb leszállás tervét. Ebben a vállalkozásában is^ a kozmikus sugárzás tanulmá­nyozása volt a központi prob­léma. Nyomban hozzá is lát­tak a leszállás előkészítésé­hez. Piccard 4000 méter mélyre akart lejutni. Beebe gömbjét egyetlen nem csa­varodó, 22 mm átmérj ü acél­kábelen eresztették le. Hosz- sza 1000 méter, súlya, leme­rülve, 1800 kg, teherbírása 26,0000 kg volt, míg a 142 cm átmérőjű gömb súlya 2430 kg-ot, tett ki. Piccard batiszkáf ja Világos, hogy 2000—4000 méter mélyre már nem lehet acélhuzalon leengedni a göm­böt, mert a huzal elszakadna. 4000 méter huzal súlya 8 tonnát tenne ki, Piccard pe­dig Beebe batosztátjánál négyszer súlyosabb gömböt építtetett. Ez szükségessé tette a mély­tengeri leszállás technikájá­nak teljes átalakítását. Pic­card batiszkáfját sztratosz­féra- gömbjének mintájára alkotta meg. A batiszkáf gon­dola módjára függ egy külön­leges szerkezetű tengeralatt­járón. Az acénaszád 100,000 liter benzint visz útjára. A fedélzetre szerelt két pro­peller teszi lehetővé a Há­lását. Amikor a naszád mé­lyebbre süllyed, a gömböt ká­bellel mélyre ereszti és úgy vontatja a tenger fenekén, mint ahogy a léghajó viszi gondoláját. Minthogy a ben­zin fajsuljm 0.75—0.80, a 35 tonna súlyú naszád lesüly- lyeszt,éséhez 200 kg-os vas­tömbökből álló két tonnányi terhet kell használni. A ter­het elektromágnes fogja és szükség esetén elektromos irányítással lehet kioltani. A naszád tehát épugy szabadul meg fölösleges terhétől, mint ahogy az aerosztät kiveti ho- I mokzsákjait. 1947 végére már elkészült Piccard batjszkáfja, leszál­lásra azonban nem került sor. 1953 augusztus 12 Közben a francia tengeré­szet is hozzálátott kis űrtar­talom, könnyű, mélyre sü- 1 lyedő -buvárnaszádok szer­kesztéséhez. A tengerészet mérnökei megszerkesztették az F. N. R. S. tipusu kis bu- várhajó-modelleket. A na- tonna. A naszádhoz nem csa- szád súlya mindössze 15 és fél tonna, merülés közben 6 tolnak gondolát, a két búvár a naszád fiillrpipVicm ill pta a kvarcüveg-ablak mögül végzi megfigyelését. Augusztus 12-e volt a ne­vezetes nap, amikor az F. N. R. S. 3. batiszkáf a Földközi tengeren, a Cepet-szoros szé­lességéiben a mélybe szállott. Pontos mérés szerint a ten­ger mélysége a leszállás he­lyén 2300 méter. A francia part előtt ez a Földközi-ten­ger legmélyebb árka. 2100 méter Kilenc óra 20_ perckor húz­ták magukra a naszád kettős ajtaját Houot kapitány és Wülm tengerészeti mérnök. A lemerülés lassan kezdődik, félóra telik el, mig a naszád eltűnik a viz felszíne alatt, A kisérő hajó a lemerülés he­lyén marad, hogy állandó kapcsolatban legyen a ba- tiszkáffal. Minthogy a na­gyobb mélységből érkező rá­dióhullámokat a viz nagy mértékben elnyeli, az érintke­zést u 1 t rahang-készülékkel tartják fenn. A merülés ira­ma 800 méterig gyors, a na­szád . másodpercenként 50 centiméterrel süllyed, egy perc alatt 30 méterrel, tehát 27 perc alatt, jut 800 méterig. Innen 1500 méterig csökken a sebesség, másodpercenként 25 centiméter a süllyedés. Egy óra alatt jutottak le 1500 méter mélységig. A reflektor itt felmondta a szolgálatot. Addig a mélység csodálatos életébe pillanthat­tak bele: világitó halak ra­jai suhantak el az ablak előtt. Különösen egy nagy, na- rancssárga színű hal kötötte le figyelmüket, amelynek bestén gyöngykoszoruként he­Ml TÖRTÉNT A MUNKÁSMOZGALOMBAN Nemrég hagyta el a sajtót r egy 160 oldalas kitűnő könyv, amelyben egyszerűen és világosan bele vannak sűrítve mindazok a tények és tudnivalók, amelyek az amerikai , munkásmozgalom­ban az 1952-es év folyamán felmerültek. Az összeállítás j munkáját a Labor Research) Association végezte s az In- ■ ternational Publishers adta j ki. Nagy hasznára válik ez a j munka mindazoknak, akik USA gazdasági és politikai irányzatainak igazi megérté-} sére szomjaznak. Cime: La­bor Fact Book XI. Ez a Labor Fact Book-so- rozat, hovatovább az ország iegmélyenszántóbb, legérthe­tőbb, legtömörebb és leghi-. felesebb gazdasági és politi­kai kézikönyvévé válik. Nem nélkülözheti a munkásmoz­galmat tanulmányozó _ember, rtmnkás, haladó szakszerve­zeti tisztviselő, szerkesztő. A legújabb a 11. Labor Fact Book részletes és meggyőző képét adja az amerikai köz­gazdaságnak a hidegháború ezen korszakáról. Feltárja a municíógyártás méreteit és következményeit, a hadigaz­dálkodás hatását az országos termelésre, a munkásosztály és a néger nép életstandard­jára. Mélyrehatóan elemzi a Kongresszus által hozott tör­vényeket, a nagy háborps készülődések kiépítését és a koreai háborút. Legértékesebb vonása az az áttekintés, melyet, mint a korábbi kötetekben is tör­tént, a munkásmozgalomról, a sztrájkokról, a bérszerző­désekről, konvenciókról és belső fejleményekről nyújt. Az AFL és a CIO, valamint a független szakszervezetek legújabb célkitűzéseiről szóló nyilatkozatok és " legújabb konvenciók intézkedései rész­letes adatokkal olvashatók ebben a kötetben. Általában véve a Labor Fact Book-so­lyezkedtek el “világitó lám­pái.” . • 2100 méter mélységet ért el a naszád. Két percen át időzött ebben a mélységben. Megállapították, hogy felszí­ni réteg alatt a viz hőmér­séklete állandó volt. Most az elektromágnes elengedte • a súlyokat. Megkezdődött a fel­szállás, amely a süllyedés tartamának e g y h a rmada alatt ment végbe. 12 óra 36 perckor a batiszkáf tornya lassan a felszínre emelke­dett. A vállalkozás sikerült! Újabb próbálkozások Alig telt el két hét és már újabb mélytengeri vállalko­zásról számolt, be a sajtó. Augusztus 26-án délután J. Piccard professzor fia kísé­retében Capri szigete és az olasz párt között sziváralaku naszádjával, amelynek tat­ján függött, a gömb, a fe­nékig szállt le. A tenger itt 1051 méter mély. A felszínre szállás után Piccard kijelen­tette, hogy műszereit, kitü­nően tudta használni és fon­tos eredményekre jutott. Vállalkozása csak próba volt s legközelebb Ponza és Szardínia szigete között 4000 méter mélységre szándékozik ereszkedni. Az “F. N. R. S.” ugyan­csak megismétli kísérletét és az Atlanti-óceánon el akarja érni a 4000 méter mélységet. • 1953 augusztusában az ember batiszkáffal leszállt 2100 méter mélységbe. Meg­járta a sztratoszférát, alá­tekintett a Föld legmagasabb pontjáról, a Mount. Everest­ről, járt a tenger fenekén is és környezetében ismerte meg a mélytengerek élővilá­gát. Ezt már csak egyetlen élmény múlhatja felül: világ­űr-rakétán eljutni a Marsba! Talán századunk emberének már ebben az élményben is része lesz. Vécsey Zoltán (Budapest.) rozat a jelenkori munkástör­ténelem egyik leggazdagabb forrása, a legújabb kötet pe- dig teljes mértékben megfe­lel e könyvek hagyományai­nak. A 11. Labor Fact Book . sok fejezete közül kiemelke­dik az, amely a polgárjogok égető kérdését tárgyalja. Élénk képet nyerünk ebből a fokozódó fasiszta irányzatok halálos veszedelméről, ame­lyet hazánkban a McCar- thyzmus képvisel. Ez a fe­jezet, is hiteles számadato­kon épül és mélyreható elem­zés kiséri. A könyv-feltárja a hiiségvizsgálatok, a gondo- latszenzurás törvények, a né­gerek jogainak meglékelése, a munkásvezérek ellen ko­holt perek kiemelkedő moz­zanatait, s ezenkívül a jelen­leg zajló nagyszabású sok más támadást is, amelyet a nép keservesen kiharcolt demokratikus jogai ellen in­téznek. Ez a 11. Labor Fact Book I ott kell, hogy legyen minden­ki kezében, aki tevőlegesen harcol a szakszervezetekben, a haladószellemü politikai és néger nemzeti felszabaditási mozgalmakban. Ára 2 dollár. J'Cönij uózemle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom