Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-22 / 43. szám

A NEW YORKI POLGÁRKESTERVÁLASZTÁS November 3-án polgármestert választ New York váro­sának népe. A választási harc ezúttal több mint a szókásos, koncokért való marakodás két ronnott politikai gépezet, a new yorki demokrata és republikánus gépezet között. A vá­lasztási harc ezúttal fontos tanulságokat tartalmaz az egész ország lakossága számára. Miért állíthatjuk ezt? Azért, mert a novemberi választásra felsorakozó jelöl­tek keresztmetszetét nyújtják az összes fontosabb politikai csoportosulásoknak, áramlatoknak, amelyek munkában van­nak országos arányokban és amelyek körülbelül ilyen cso­portosulásokban fognak felkészülni és felvonulni az 1954 országos választásokra és azontúl 1956-ban az elnökválasz­tásokra. Melyek ezek a csoportok? Ott van mindenekelőtt a republikánus párt, még min­dig diadalittasan az 1952-iki győzelemtől, amely ki akarja mélyíteni tavalyi győzelmét a fontos new yorki polgármes­teri választásban elérendő győzelemmel. A legnagyobb trösztök, pénzbárók pártja ez, jelöltjük egy szürke, jelenték­telen bürokrata, Riegelman. Hogy mostan kiderült, hogy nemcsak a demokrata vezéreknek voltak és -vannak kap­csolataik a gengsztervilág vezéreivel, hanem a republiká­nusoknak is, — miként az a Fay ügyben kiderült — nagy­ban csökkenti Riegelman amúgy is csekély esélyeit. A demokrata párt hivatalos jelöltje Wagner, a kiváló _szenátor fia. Van benne hajlam a liberalizmus felé, de kar­rierjét valójában apja nevének köszönheti. Mögötte áll a demokrata párt, a gengszterekkel szövetkező'romlott Tam­many Hall, a koreai háborút ránkhozó Trumani demokrata pártgépezet. Az amerikai szociáldemokrácia pártja, a new yorki Li­berális Párt is állított jelöltet, Halleyt. ömögötte van az amerikai munkásarisztokrácia egyik hírhedt vezére, Du- binsky. Ez a társaság már nagyban kinálgatja magát arra a szerepre, amelyet a hitlerelőtti Németországban a szociál­demokrata párt, Angliában a Labor Párt tölt be. Vörösfa- lásban, háborús uszításban méltó versenytársai a reakció nyílt pártjainak. A legsötétebb reakciónak a tőkésosztály legvadabb, legelszántabb rétegeinek, a McCarthystáknak, a fekete klé­rusnak is van jelöltje Impellitteri személyében. Ez egy mindenre kapható, kaländortipusu politikus, aki egyszer már port hintett a new yorki polgárság szemében, amidőn megválasztatta magát mint “független”. Most a fekete re­akció parancsára, a republikánusok titkos szövetségeseként ismét jelöltette magát, bár az előválasztásokon csúfosan kibukott. Az ő jelöltségével mutatkozik be a McCarthyzmus, mint szervezett politikai mozgalom és csoportosulás az ame­rikai közéletben. Ez a négy jelölt imperialista jelölt. Ezekkel szemben egyedül az American Labor Party jelöltje, McAvoy képvi­seli az igazi demokráciát, New York népének túlnyomó többségét alkotó munkásság/Js^kggíéposztálybeli kisemberek érdekeit. ~ "A • Rendes körülmények között nejn volna kérdés tárgya, kire szavazzon hát a becsületes hew yorki, az öntudatos munkás. A reakció ügyes sakkhuzásai következtében azonban ma olyan helyzet alakult ki a new yorki polgármestervá­lasztás körül, hogy ki vagyunk téve annak, miszerint VAGY A SZÉLSŐ, félfasiszta érdekeltségek jelöltje Impellitteri, vagy a város minden nyavalyájáért a demokratákkal együtt egyaránt felelős pénztröszt, a republikánus párt jelöltje Riegelman juthat* vagy helyesebben, csúszhat be és ra­gadhatja kezébe a világ legnagyobb városa ügyeinek veze­tését, js hozzáláthat a lakosság még alaposabb megnyuzá­(Folytatás a 15-ik oldalon) Vol. II. No. 43. Thursday, Oct. ‘Z'A, 1905 i\ew lorn, JN. 1. egyes szám ára 15 cent Published Weekly by the Hungarian' wuiu ia., uu ease lbtn oiueei, iNew Vork a, jn. y. Entered a» Second Class Matter üer- ii!. * oí Nvw York. N. Y. under the Act of March 2, 1871. ............................................................- - --——- -------------------------------------= A londoni tárgyalás mérlege John Foster Dulles kül­ügyminiszter hétfőn vissza- j repült Londonból, ahol a héti végén fontos tárgyalásokat j folytatott Churchillel s az angol és francia külügymi­niszterekkel. Az értekezleten hivatalo­san három kérdésről tárgyal­tak: a trieszti helyzetről, az fzráel és Jordánia közötti ko­moly határincidensről és a Szovjetunióval javasolt tár­gyalásról. A két első problé­ma fontos, de aránylag ki­sebb kérdés s a jelenben mindkettőt, tárgyalás alá vet­ték az Egyesült Nemzetek­ben. A Szovjetunióval való javasolt tárgyalás azonban az egész világ érdeklődésének központjában áll s az érte­kezletről kiadott hivatalos je­lentésről ítélve, Dulles londo­ni utazásának célja megint az volt, hogy megakadályoz­Vasuti sztrájk készül Tizenöt vasúti szakszervezet sztrájkszavazást rendelt el. A vasúti munkások béremelést kö­vetelnek. iiini ni min hi muni in in ni ii Iliim in iimiHicntimiuimo Meghalt Hutckeson William L. Hutcheson, az AFL ácsok és asztalosok szakszerve­zetének elnöke meghalt. 79 évet élt. zon egy cVan tárgyalást a. szovjet vezetőkkel, ami a vi- j lágbéke helyreállításához és annak biztosításához vezetne. I Még az értekezletet meg­előzőleg világossá lett több dolog, amit Washington igye­kezett titokban tartani. Mi­után Churchill júliusban ja­vasolta a nagyhatalmak leg­főbb vezetőinek találkozását, Washington sietve megtette ellen javaslatát és egy nyu­gati, “megelőző” tárgyalást javasolt Bermudában. A tár­gyalás “Churchill betegsége” miatt elmaradt. Ehelyett Washingtonban tartottak egy külügyminiszteri értekezletet, melyen Angliát Lord Salis-1 ourv, a megbetegedett Eden j helyettese képviselte. A meg-! beszélésen, mint az angol j munkáspárt kezdettől fogva j hangoztatta: Dulles és Salis­bury szabotálták Churchill javaslatát. Salisbury London-, ba való visszatérése után azt hangoztatta, hogy az U. S. és Franciaország képviselői elutasították a nagyhatalmi vezetők találkozására irá­nyuló javaslatot, azonban ké­sőbb Bidault francia külügy­miniszter kijelentette, hogy ő nem utasíthatta-'el a javas­latot, mert az szpl.*. sem ke­rült a tárgyaláson. ! A béke akaratát ! nem lehet megölni A washingtoni találkozó | óta Dulles fokozott mérték­ben nyomást gyakorolt, a nyugati szövetségesekre a nácik újbóli felfegyverzésé­nek elfogadására s a háborús politika fokozására. A nagy­hatalmi vezetők tárgyalására irányuló javaslatot igyekez­tek teljesen eltemetni, azon­ban az lehetetlen volt. Mint egyik angol munkáspárti kép­Hátralékos o Ivasóinkhoz! Amikor ön e sorokat olvasni kezdi, kérjük, nézze meg ip boritékjára ragasztott kis sárga cédulán a lejárati dátumot. Ha 1953 október 30 előtti dátum van rajta még, akkor kérjük adja meg azt a támogatást a lapunk fenntar­tásáért nehezen küzdő országos lapbizottságnak, kiadóhi­vatalnak és szerkesztőségnek, hogy hátralékát posíafordul- ,tával beküldi a laphoz. Mint a lap ügyeiért az egész ország haladó magyar­sága előtt felelős bizottság, kötelességünknek tartjuk kije­lenteni, hogy a hátralékos előfizetések aránya olyan méretű, hogy SÚLYOS VESZÉLYT jelent lapunk számára. Meg vagyunk győződve, hogy egyetlen hátralékos olva­sónk sem óhajtja veszélyeztetni lapunk fennállását és a legtöbb esetben csak elfoglaltságuk vagy elnézés okozza az elmaradást. Miközben ön e sorokat olvassa, szerte az országban a lap fontosságát megértő, lelkes áldozatkész magyar munká­sok járnak házról-házra, részben uj előfizetők után, részben felszólítani hátralékosainkat, hogy a Jap fenntartása érde­kében hosszabbítsák meg előfizetésüket. Nagyon kérjük önt, könnyítse meg a béke eme aktiv harcosainak, a munkássajtó áldozatkész hőseinek munká­ját azáltal, hogy önmagától beküldi hátralékját. Csak úgy biztosíthatjuk továbbra is, hogy a haladás szava nem nemül el Magyar Amerikában. Újítsa meg előfizetését a lapra most. Biztosítsa a lapot önmagának, magyar testvéreinek, a béke és haladás egész amerikai táborának. VIGYÜK SIKERRE A LAPFENNTARTÁSI KAM­PÁNYT! A MAGYAR SZÓ ORSZÁGOS LAPBIZOTTSÁGA. * 130 Használja az alanti szelvényt MAGYAR SZÓ LAPBIZOTTSÁG 130 East 16th St„, New York 3, N. Y. Tisztelt Lapbizottság! Megértettem felhívásukat és ennek megfelelően be­küldőm hátralékomat. $............ összegben, hogy meg­könnyitsem munkájukat lapunk további fenntartása terén. Tisztelettel: NÉV ............................................................................. cím.............................................!............ viselő, aki a kormány politi­káját kritizálta, kijelentette: “Hiába akarják halottnak te­kinteni a javaslatot, az olyan, mint az az ember, akit ha­lottnak nyilvánítanak, de nem akar lefeküdni és nem hajlandó behunyni szemét.” A népek akarata kikényszeri- tette a koreai fegyverszüne­tet, de nem állt meg s a nagyhatalmak béketárgyalá­sára irányuló követelés olyan méreteket öltött, hogy a nyu­gati táborban komoly szaka­dás állt be, ami megijesztet­te a washingtoni vezetőket. Dulles londoni utazásának célja a valóságban az volt, hogy amennyire lehetséges, helyrehozzák e szakadásokat* de anélkül, hogy komoly vál­tozások történjenek. így a tárgyalásról kiadtak egy nyi­latkozatot, mely bejelenti, hogy a szovjet külügyminisz­tert meghívták egy négyha­talmi tárgyalásra, mely a svájci Luganoban folyna le, november 9-én. A jelentés nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Dulles kijelentése sze­rint e tárgyalás, amennyiben eredményes lesz, “magásabb- rendü értekezletre vezethet” a Szovjetunióval. A nyilatkozat célja pusz­tán a békét követelő népek megnyugtatása, mert Dulles eleve tudja, hogy a tárgyalás nem vezethet eredményre, miután az Eisenhower kor- mány előfeltétele az, hogy a Szovjetunió elfogadja a né­met haderő visszaállítását az egykori náci tábornokok ve­zetésével. Nyilván a nyilatkozat nem nyugtatta meg sem az angol, sem a francia népet, melyek látják, hogy a cél éppen a békére vezethető nagyhatal­mi vezetők találkozásának el­kerülése. Az angol képviselő­házban, mely most ül össze nyári szünete ut,án, nagy vi­harokat várnak s hirek van­nak arról, hogy Dullesnek nem sikerült egészen elérni, amit akart. Ezen hirek sze­rint Winston Churchill kije­lentette, hogy egyedül utazik Moszkvába, hogy személye­sen tárgyaljon Male^kovval. Dulles figyelmeztette Chur- chillt, hogy — amennyiben keresztülviszi szándékát és Malenkovval tárgyal, csak sa­ját nevében beszélhet, s az US ellenzi ezt a találkozót. A hírekből következtetve úgy látszik, hogy a londoni tárgyalásnak nem sikerült el­oszlatni a nyugati ellentéte­ket, ugyanakkor azonban fel­tételezhető, hogy Churchill moszkvai utazási szándéka csak politikai húzás, ami az angol nép és az egyre harcia- sabb ellenzék megnyugtatá­sát szolgálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom