Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-08 / 41. szám

VV/tUUCl O, AMERIKAI MAGYAR SZö KÉT TANÍTÓ 1929-et írtak azdn az őszön, amikor az uj tanító Alsóné- medire megérkézett. Szükség volt rá már nagyon, hiszen Alsónémedi akkoriban is többezerlakosu falu volt és a több mint háromszáb gyerek­kel egy tanító vesződött. Nem egy segítség kellett vol­na, de még jó volt* hogy ezt az egyet is küldték. A mesz- sziről jött, derüsarcu, so­vány, fiatal tanítót, Magyari Sándort szívesen fogadták! hát a faluban, ő pedig egy­szerű holmijával beköltözött a tanitóiakásba és néhány nap múlva megkezdte a mun­kát! Az iskolában — egy ütött-kopott kis földszintes házban csupán három tante­rem volt. A gyerekeknek csu­pán a fele fért be ide. Ezért aztán délelőtt is, délután is folyt a tanítás. Nehezen, nagyon nehezen haladtak előre a tudomány­ban, pedig a fiatal tanító leg­szívesebben a szivét is kitet­te volna értük. Több osztály volt összezsúfolva egy helyi­ségben, s amig az első osz­tálynak magyarázott, a fel­sőbb osztályosok unatkoztak, játszottak, még gyakrabban veszekedtek. Ha a nagyob­baknak tartott órát,, a kiseb­bekkel nem lehetett bírni. Sok gyereknek irkája, ceru­zája sem volt. Hiányoztak a szemléltető eszközök, hiány­zott, a földgömb, a térképek és ki tudná mindazt elsorol­ni, ami hiányzott még az ütött-kopott kis falusi isko­lából. Az évek múltak, a tanulók cserélődtek, a nagyobbak ki­nőttek ez iskolapadból — rendszerint a felső osztályok elvégzése előtt. Ez attól füg­gött, mennyire várta őket a kenyérkeresés, a mezei mun­ka. Alig néhányan járták csak végig az iskolát. Pedig voltak jófejű gyerekek, de nem volt pénz a szülői háznál és különben is alig várták már, hogy a gyerekeknek hasznát vegyék, nemhogy még magasabb iskoláért fi­zettek volna. Két esztendő múlva, 1939- ben kislány született, Ma- gyariéknál: a kis Ilonka. Mintha napsugár költözött volna vele a házba. Ha haza jött apja, kislánykáját rin­gatta, játszott vele és titok­ban azt remélte, mire a kis Ilonka felnő, már másképpen lesz Alsónémediben. Hogy hogyan lesz máskép, azt nem tudta, mégis reménykedett. Az is megfordult a fejében, hogy Ilonkából is tanítót ne­vei, hiszen ennél a hivatásnál nidcsen szebb, még ilyen ne­héz körülmények között sem. Múltak az évek, egymást váltogtta a tavasz és a nyár, a hűvös őszre csípős, fagyos téli- hónapok következtek. Csak Alsónémediben nem változott semmi. Ilonka nőtt és szépült, egyre több örömet okozott szüleinek. S ha meg­kérdezték tőle: “mi leszel, ha nagyra nősz?” — összehúzta pici száját, ugv mondta: “ta­nító”. .. Tanító akart lenni és apját.ól megtanulta, hogy a jó tanítónak nagyon sokat kell tudnia. Csak négy ele­mit járt Alsónémediben, az­után az ócsai polgáriba irat- Kozott. Ocsa öt kilométerre van Alsónémeditől. ősszel, meg tavasszal csak elkereke­zett biciklin, de a fagyos tél- oen gyalog kellett taposni a cérdigérő havat. Mégsem pa­naszkodott, mert hátha ki- /eszik a polgáriból, s akkor nem lehet, tanító. S ha Ilon- Ka tiz esztendővel előbb szü­letik, akkor aligha vált volna j /a) óra édesapja és az ő vá- j gya. így azonban másként történt. A felszabadulás után Ilon­ka Budapestre került tanító­képzőbe, majd onnan a Pe­dagógiai Főiskolára. De nem­csak a karcsú, barnahaj u iány lett a főiskola hallgató­ja. A már őszhaj u, de vidám ! mosolyu édesapa is. A nyári j tagozaton tanult tovább, hi­szen a régi világban nem vé-1 gezhetetf főiskolát. Ilonka, az első év után Rákosi Má­tyás ösztöndíjat kapott, kitü-! nő eredményéért, .s az édes-j apa is jól megállta a helyét, j Most ősszel kezdte meg Ma-j gyár Ilonka gyakorlóéves ta-1 nitását Alsónémedin. De mi­lyen más viszonyok között, j ! mint valamikor az édesapja, i Alsónémedinek ma nem egy,1 de három iskolája van. Mo­dern felszerelés, fizikai és! földrajz-szertár, torna- és; 1 sportszerek szerettetik meg! | a kis falusi gyerekekkel az j : iskolát. Az alsónémedi isko-; I Iának most 16 tanítója van, j ' minden tanító saját szaktár- I gyát tanítja. Ilonka földraj­zot és természetrajzot. Magyar Sándor régi remé­nyei valóra' váltak. Megválto­zott az élet Alsónémediben. Vass Éva. limilillllllltlIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIKIIIIIIIIIMIIíflIIIIIIIIIIIIUI ; Uj iskola Kazincbarcikán i 1 A régi Kazincbarcikának 4 iskolája volt, összesen hat tanteremmel. Ezek közül ket­tő csaknem száz évvel ez­előtt épült. | Az uj városban ez év ele­jén kezdtek hozzá egy kor­szerű emeletes, nyolctanter­mes iskola építéséhez. A mun- i ka befejezés előtt áll. Az iskolában a Világos, ba- í rátságos tantermeken kivül helyet, kap egy kémiai előadó terem is, amelyet korszerűen felszerelt bemutatóerem, il- etve szertár egészit ki. Az skolaépületet fedett folyosó köti össze a hatalmas, kor­szerű tornateremmel. A tor­naterem mellé zuhanyozókat és öltözőt építettek. icmiiiiimiiitiimiiiiiiimiiiitjiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ~\ debreceni [ Hajlitottbutorgyárban julius I 31-én elkészült a százezredik | exportszék. A gyár készítményei I már eddig is számos országbs j kerültek el. A mostani szállít­mányt Casablancába küldték. ítmimiiimiiiiimimi mn 111111111111111 iiiumm int mit 11 • A sárvári ; Cukorgyárban nagyiramu, ; hatalmas méretű munka fo- • j lyik: az idei cukorkampány- . ra készülnek fel. Még az öre- , gebb dolgozók sem emlékez­■ nek arra, hogy egy év alatt . annyi répát dolgoztak volna , fel,' mint amennyi az idén a ; gyárba kerül. A tavalyi meny­■ 1 nyiség több mint kétszeresé­■ re számítanak. — Magyarországi riport — A tudományos munkások világszövetsége az idén Bu­dapesten tartotta meg a har- j madik közgyűlését és ezt az! alkalmat használta fel a ma­gyar országos béketanács,! valamint a műszaki és ter­mészettudományi egyesületek szövetsége, hogy értelmiségi nagygyűlést rendezzen az Er­kel Színházban. A hatalmas színházat teljesen megtöl­töttek a magyar értelmiség kiváló kpviselői: tudósok, or­vosok, mérnökök, pedagógu­sok, művészek és irók, hogy meghallgassák a világ hala­dó tudósai kiváló képviselői­nek beszámolóit a tudomá­nyos munkások világszövet­sége közgyűléséről, az értel­miség előtt álló feladatokról. A szeptember 15-iki értel­miségi nagygyűlésen a nem­zetközi tudományos világ há­rom kimagasló szellemóriása tartott beszédeket: Frédérick Joliot-Curie, francia atom- tudos, A. I. Oparin, szovjet akadémikus és J. R. Bernal, angol tudósprofesszor. A há­rom elsőrangú tudós együttes szereplése már magában vé­ve is a kuiturélet kivételes világeseményévé avat.ta vol­na a budapesti tudományos találkozót. Jojiet-Curie felszólalása A nagygyűlést Rusznyák István Kossuth-dijas, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Ezután hosszantartó nagy taps kö­zepette Frédéric Joliot-Curie emelkedett szólsára. Beszédé­nek témája az energia kér- í dése volt, “Az energia felhasználásá­ban, mondta a francia tudós fejtegetése során, uj korszak kezdődött akkor, amikor az ember megismerte az atom­magban addig felhasználat­lan energiákat és azzal, hog\ leiismerjük azokat az ener­giákat,, amelyeket a Nap su­gárzása bocsát a Földre... Nem felejtjük el, hogy az atomenergia első felhaszná­lása az atomfegyver volt és íem feledjük azt a szörny 1 jusztitást, amelyet az atom- jómba Hirosimában és Na- gaszakiban okozot.t. Mennyi­re bűnösnek tartjuk, hogy az emberiség jólétének remé­nyével visszaéltek, hogy ren geteg erőt és pénzt fordítot­tak az atombomba előállítá­sára és tökéletesítésére, a- amelynek célja nem az em­beriség jóléte, hanem az em­beriség elpusztítása. Éppel ezért minden tudósnak — és nemcsak minden tudósnak hanem mindenkinek köteles sége, hogy harcoljon az atomerőnek ilyen pusztitc felhasználása ellen. Ezek í követelések kielégitőek lesz nek, eredménnyel járnak, hí valamennyien egységesei összefogunk és ha arra gon dőlünk, ho^y a már most ren delkezésre álló atömenergn elegendő ahhoz, hogy az em beriség jólétének igen nagy fokú emelésére fordítsák. . S ha megvan hozzá az erőnk hogy elérjük ezt a célt, e: “FÓRRA VILÁG” — Magyarországi riport — Budapesten junius elején mutatták be Gyárfás Miklós “Forr a világ” cimü színmü­vét a Magyar Néphadsereg Színházában. Az uj magyar szinmü megérdemelten nagy sikert aratott. BeszélgettünK a szerzővel, aki a darabbal kapcsolatban a következőket mondotta: — Éveken keresztül fog­lalkoztatott a magyar szabad­ságnak 1945-ben történt meg­születése. Meggyőződésemmé vált, hogy 1945 a régi ma­gyar szabadságharcoknak be­tetőzése volt, mert a szovjet csapatoknak hősi felszabad.tó hadműveletei után a magyar nép uj szabadságharca meg­kezdődött, mint szerves foly­tatása a régi megmozdulások­nak. — Ennek a győzelmes harc­nak egyik szakaszát az uj, demokratikus Magyarország első fővárosában, Debrecen­ben játszatom le éspedig 1944 október végétől, Debrecen fel­szabadításától kezdve, 1945 április végéig, az egész or- ország felszabadulásáig. A szinmü cselekménye Debre­cenben történik, itt, az ideig­lenes fővárosban gyűlt össze szinte az egész akori Magyar- ország és itt tartózkodtak az amerikai, angol és egyéb megfigyelők is. — Színmüvem középpontjá­ban a födreformért folytatott an, tudományellenes az “em- )er embernek farkasa”-elv. Sppen ellenkezőleg: hiszünk íz emberek barátságában és ;est,vériségében...” F. D. Bernal professzor beszél A lelkes tapssal fogadott beszéd után Bernal profesz- ?zor emelkedett szólásra. A tudósok világszövetségének tőcélját a következőképpen tiatározt.a meg: “összehozni 1 különböző rendszerekben §lő tudósokat és helyreállíta­ni a tudmány egységét az alapszabályainkban és alap­okmányunkban lefektetett módon”, mondotta. Az' ő alaptémája is az volt, hogy “azt akarjuk, hogy a tudo­mányt építésre, ne pedig rombolásra használják.” Fej- tgett,e, hogy: “A modern technika egy olyan tudato­san tervezett, és automatiku­san egybefüződő termelési rendszert von maga után, amelyben az ember többé nem rabszolgája, hanem ura a gépnek... A modern vi­lágban minden társadalmi és gazdasági rendszer azzal mérhető, hogy milyen mér­tékben alkalmazzák, az uj le­hetőségeket, amelyeket a technika teremtett — külö­nösen pedig: milyen mérték­ben képesek felhasználni a természet legértékesebb kin­csét, az intelligens, jólkép- zett, alkotó emberi szelle­met.” — Befejezésül ismer­tette a tudósok által hozott határozati javaslatokat, me­lyek egyike tárgyalást köve­tel a tömeggyilkos fegyverek használatának betiltására. _9_ Három világhírű tudós egy pódiumon Joliot-Curie, Oparin és Bernal felszólalása harc áll. Ennek a harcnak főhőse egy debreceni moz­donyvezető. Életének nagy erőpróbája a földreformért folyó harc, amelynek folya­mán olyan munkáshőssé vá­lik, aki méltó lesz arra, hogy az ország vezetői közé kerül­jön. Amikor láttam, hogy 1848-ról és 1919-ről egy­másután születnek meg a nagyszerű uj színpadi mü­vek: parancsoló kötelessé­gemnek éreztem, hogy 1945- öt, ezt a kort, amelynek tör­ténelmi és társadalmi lénye­gével éveken keresztül fog­lalkoztam, a maga történelmi izgalmasságában színpadra vigyem. Népdrámát akartam Írni, amelynek eszmei lénye­gét a mozdonyvezető fejezi ki azzal, hogy addig nem sza­bad az ember, amig nem cse­lekedett valamit maga is a szabadságért. — Külön ki kell emelnem . a Néphadsereg Színházának nagszerü együttesét: a ren­dezőket és színészeket, akik segítségemre voltak, hogy da­rabom és főleg annak eszmei mondanivalója minél világo­sabb formában kerüljön a közönség elé. A MAGYAR SZŐ A BÉKE. HALADAS, DEMOKRÁCIA SZAVA! Amit a “Magyar Szó” ir, az minden nyelven igaz! azért, van, mert szerejük a tudományt és minden tudá­sunkkal hozzá akarunk járul- nni egy olyan világ felépíté­séhez, amelyben jó élnni.” Oparin beszéde Ezután A. I. Oparin szov- i jpt akadémikus mondta el vé­leményét a tudományról. “A modern természettudomány grandiózus sikerei azt, mu­tatják, hogy az emberi ész lehetőségei korlátlanok és hogy képes bármilyen maga elé tűzött cél elérésére. A tu­domány azonban kétélű fegy­ver. Csak akkor valósíthatja meg sikeresen legfőbb célját, azt, hogy az emberek boldo­gulását és javát szolgálja, ha vaioban az egész népé. Ha viszont a tudomány a ha­szonra és hatalomra éhes kapzsi emberek kis csoport­jának kezébe kerül, ez ször­nyű és pusztító eredmények­hez vezet... Ez az oka an­nak, hogy mind szélesebb körben nyilvánul meg a vi­lág minden országbeli tudó­soknak az a törekvése, hogy ! egyesüljenek a békéért vi- ‘ vot.t harcban... Az élő ter­mészet olyan lehetőségeket ! rejt magában, amelyek ész- I szerű kihasználással kielégít­hetik a földgolyó minden 4a- j kójának szükségletét még akkor is, ha a föld lakossága mérhetetlenül megnöveked­nék. Kategorikusan tagadjuk annak jogosságát,, hogy a létért való küzdelem biológiai j törvényeit gépiesen át lehet I vinni az emberi társadalmi viszonyokra. Számú nkra alapjábanvéve elfogadhatat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom