Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-01 / 40. szám

October 1, 1953

AMERIKAI MAGYAR SZÓ-LL

A “kijózanodott” Stevenson

“A világ fáradt. Általános a kívánság és a türelmetlenség, hogy enyhítsék a feszültséget és minden lehetőséget próbáljanak meg, hogy egyezmény jöjjön létre, tárgyalás, utján.”

E mondat ezúttal nem a béketáborának vezetői szájából hangzott el, akik évek óta hangoztatják ugyanazt, rámutatva arra, hogy a kormány hideg háborús politikája teljesen szemben áll a valósággal s a világ népeinek kívánságával. Nem volna semmi újdonság a szavakban, ha a béketábor valamelyik vezetőjének szájából hangzottak volna el, azonban nem más személyiség, mint Adlai Stevenson, volt demokrata elnökjelölt hangoztatta azokat.

Stevenson .miután megbukott az elnökválasztásban, világkörüli útra indult, megfordult Ázsiában és a baráti, nyugati országokban s úgy látszik, ez az utazás némileg kijózanító hatással volt számára, de ugyanakkor kiábrándító is volt. Ugyanaz a Stevenson a Truman által megindított, háborús külpolitika folytatásának szükségességét hangoztatta választási kampányában. Pontosan ugyanazt a külpolitikát folytatja az Eisenhower kormány, még inkább kiélezve s most Stevenson, a televízió által közvetített beszédében összegezve külföldi tapasztalatait» kénytelen volt arról beszámolni, hogy “a külföld teljes bizonytalanságban-varr Amerikáijáa-3'hha'k céljait illetőleg. Azt kérdezi, hogy az-e a,célunk, hogy tárgyalások utján próbáljuk enyhíteni a feszültséget, vagy még inkább fokozni akarjuk-e a hideg háborút? Az-e a cél, hogy együttéljünk a kommunista hatalommal, vagy ki akarjuk-e irtani azt?”

Másszóval a demokratikus párt tituláris feje felfedezte, hogy a népek békében akarnak élni. Nem válaszol a sajátmaga által felvetett, kérdésekre, de “kijózanító utazása” arra a meggyőződésre juttatta, hogy a világ békeakaratának további, teljes félredobása katasztrófát hozna az országra.

Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a legcsekélyebb szempontból is meg akarja változtatni eddig hirdetett, hidegháborús programját, melyet “ijedt és fáradt, barátaink” félelemmel szemlélnek, de kénytelen bejelenteni, hogy nem lehet többé figyelmen kívül hagyni a béketárgyalásra irányuló követeléseket.

“A tárgyaló teremhez vezető ajtó, a békéhez vezető ajtó,” hangoztatta. “Nem szabad, hogy valaki is azt mondhassa: Amerika nem

akarta azt átlépni.”

Olyan szavak ezek, melyeket bizonyára szívesen fogad a magas adóktól és magas áraktól sújtott amerikai nép, mely életszínvonalával fizet a fegyverkezésért. Azonban az amerikai nép a múltban is igen sokszor hallotta politikusainak szájából

ADLAI E. STEVENSON I

a békét ígérő szavakat, hogy aztán kijátsszák azokat. A szavak nem hozzák létre a békét, csak a tettek. Ezért, az első kérdés az kell legyen, hogy Stevenson valóban akarja-e a béke létrehozására szükséges nagyhatalmi tárgyalást, vagy csupán azért nangoztatja azt, hogy 1954- óen szavazatokat szerezzen a demokrata jelöltek számára.

Mint az autóipari munkások CIO szervezetének értekezlete rámutatott, a tárgyalásokban szükséges az, hogy a résztvevő felek hajlandók legyenek kölcsönös engedményekre. Az ultimátumok és előfelételek eleve lehetetlenné tesznek minden egyezményt.

Azáltal azonban, hogy Stevenson ugyanazon beszéd további részében támogatja £ hidegháború lépéseit, azt uselekszi, hogy szája egyik szögletéből béketásgyalást javasol, a másikból helyesli azt a politikát, mely megakadályozza azt.

Mindazonáltal Stevenson beszéde azt jelenti, hogy kénytelen tekintetbe venni a valóságot s ebből a szempontból teljesen ellentétben áll az a demokrata párt kétnapos értekezletén elhangzott más beszédekkel, sőt saját beszédével is, mely egy nappal előbb hangzott el a párt vacsoráján. Maga az a tény,

A DETROITI LAPKONFERENCIA UTÁN

Irta: PETRAS PÁL

logy St.evensönnak azt keleti hangoztatni, hogy támo- ;atja a nagyhatalmak békét :élzó tárgyalását, mégha csak élszivvel teszi is ezt, azt je- enti, hogy a külföld mellett izámolnia kell az ország né- )ének egyre fokozódó béke- cövetelésével. Mint politikus, iki a jövőben ismét pályázni ikar, kénytelen volt ezt fel- smerni s maga ez a tény bi- ;onyos elégtétel az ország harcos béketáborának, mely íezdettől fogva a békés tárgyalás szükségét hangoztat- ;a s melynek érvei minden íehézség, minden hajsza el- enére is utat találnak a nép tömegeihez.

<*

Stevensonnak az elkövetkező hónapokban bőven les’z ideje, hogy bebizonyítsa: vájjon komolyan gondolja-e -szavait, vagy csupán választási csaléteknek szánta azokat. Mindenekelőtt bebizonyíthatja azt azzal, hogy a januárban újra megnyíló Kongresszusban felsorakoztatja a demokrata szenátorokat, akik 1954-ben választás alá kerülnek, mint Douglas (111.), Humphrey (Minn.), Murray (Mont.), Neely (W. Va.), Gillette (la.), hogy ezek a béketárgyalás követelése mellett szólaljanak fel a törvényhozásban. "

.Stevenson beszéde azt jelenti, hogy a demokrata párt tituláris vezetője felismeri a nép békeakaratát, őszinteséggel elérheti, hogy a demokrata szenátorok, akik a nép és a munkásság támogatására számítanak, szembeforduljanak a fegyverkezéssel és a háborús politikával. Ugyanakkor a jövő évi választás lehetőséget ad a demokrata pártnak, hogy a béke valódi programjával visz- szaszerezze többségét a Kongresszusban, ehhez azonban szükséges, hogy a demokrata politikusok tettekkel bizonyítsák politikájukat, mert a nép és a szakszervezeti tag ság többsége most már valóban megtanulta, hogy ne higyien többé a szavaknak.

ÜDVÖZÖLJE AZ AMERIKAI ÉS AZ ÓHAZAI MAGYARSÁGOT LAPUNK

1954-IKI NAPTÁRÁBAN!

A Magyar Szó 1954-iki naptára, híven sajtónk hagyományaihoz, az idén is a szeretet és együttérzés hídja lesz az óhaza és Amerika magyarsága között!

Küldje ön is üdvözletét az itteni és az óhazai demokratikus magyarsághoz a naptárban elhelyezett üzenet és köszöntés révén.

AZ ÜDVÖZLETEK ÁRAI:

Full Page ..................* $100.00 One-eight Page............ 10.00

Half Page ...................... 50.00 One-sixteenth Page .... 5.00

Quarter Page............... 25.00 Two-line greeting...........2.00

Használja az alanti szelvényt:

Magyar Szó, 130 E. 16th St., New York 3, N. Y.

ÜDVÖZLETI SZELVÉNY

.......................................................1953

Kérem helyezzék el üdvözletemet .......................... oldal

nagyságban a Magyar Szó 1954-iki nagy Naptárában. Az üdvözlő egyén, üzlet vagy szervezet neve és cime:

. . ................................................. 4**. . . .; . • . .

>> * • .f ■ ,• * • • • * • i * • * * • • • • » • • « • < • » • • *»••••»•• » • • • •

Jó pár hete, hogy a detroiti lapkonferencia lezajlott és még ma is örömmel tötl el az a hangulat, amely a konferencia első napján, szombaton, megmutatkozott. Tagadha- hatatlan, hogy nagy erkölcsi és anyagi sikert értünk el, de bizonyos értelemben éppen ez a nagy siker egyszersmind aggodalommal is eltöltötte szivemet. Úgy éreztem, hogy a nagy lelkesedés és áldozatkészség a konferencia keretén belül még nem azonos azzal az eredménnyel, amelynek majd a konferencia után kell kézzelfogható formában jelentkeznie.

Igaz, a konferencia második napján, vasárnap, a hozzászólások nyomán arról kellett meggyőződnöm, hogy aggályaim kissé túlzottak. Mindazonáltal, mi tagadás, nem oszlottak el teljesen. Mert a nagy lelkesdésben elhangozttt Ígéretek sokszor nem válthatók be a kitűzött időre. Azt gondoltam, hogy országszerte még nem vagyunk úgy megszervezve,- hogy ígéreteinknek eleget is tegyünk.

Kimondtuk, hogy a régi vállalat tulajdonának átvételére tízezer dollárt kell előteremteni. Nyolcezer dollárt az eső nyolc hét alatt. Azok a fogadalmak, amelyek a delegátusok ígéreteiben jutottak kifejezésre, elég biztatóak és határozottak voltak ahhoz, hogy higyjem, hogy hiánytalanul meg is fogják tartani. Csakhogy-van itt egy másik kérdés is: megtartják-e a beígért időre?

Ne legyen kínos dolog erről nyíltan beszélnünk. Az eddigi jelentések szerint a beígért összegekből még csak igen kevés futott be a laphoz. Igen ám, de a lapnak mindenképpen meg kell jelennie, ha törik, ha szakad, még akkor is, ha a szerkesztők és a.lap többi alkalmazottai nem kapják meg a fizetésüket rendesen. A nyolcezer dollárt feltétlenül össze kell hozni. Ez nehéz és fáradságod munka azok számára, akik a lap terjesztése körül végzik a munkát. Ha csak az volna egyedüli feladatuk, hogy a lapot terjesszék és fenntartsák, nagy fárdozással bizonyára felhajtanák a megígért I összegeket, csakhogy ugyanakkkor az ő vállaikra nehezedik J az egész mozgalom sokoldalú vezetése is és ez lehetetlenné I teszi, hogy teljes erejükkel éá tudásukkal az anyagiak behajtására koncentrálják magukat.

Célkitűzéseinknek csak az adhat lökést, ha lapunk olvasói, akik csak tehetik, segítségére sietnek a lapkezelőknek. ^Keressék fel ismerőseiket, barátaikat, hívják fel figyelmüket a lapunkban megjelent cikkekre, amelyek éppenséggel arra mutatnak rá: mi vár ránk, munkásokra, ha most nem fogunk össze és nem erősítjük meg lapunkat. A béke, a drágaság, az a^ó és munkanélküliség emelkedése, a szer^ vezeti munkások és a bevándorolt munkások elleni támadások, stb. mind olyan kérdés, amelyet lapunk állandóan napirenden tart. .

Igen jó összefoglaló anyagot adott Deák munkástársunk mindezekkel kapcsolatban a Magyar Szó szeptember 3-iki számában. Ha ezt. a jelentést gondosan áttanulmányozzuk, mindenki talál benne magának való vitaanyagot. Ki kell mennünk az emberek közé, fel kell keresnünk ismerőseinket és barátainkat, munkásokat, kisfarmereket, kis üzletembereket ; beszélgetnünk kell velük ezekről a kérdésekről; ki kell nyitni a szemüket és akkor biztosra veszem, hogy nemcsak a kívánt összeget, hozzuk össze, hanem ezt a kiszabott határidő előtt el is érjük. Ecélból ki kell lépnünk a kényelmes nemtörődömségből, fel kell adni azt a felfogást, hogy “csinálja más, miért éppen én!” A lap mindnyájunké, hozzánk és minden munkáshoz szól, tájékoztat és vezet.

A helyzet parancsoló szóval sürget bennünket Cselekvésre és mindent, meg kell tennünk, ha meg akarjuk menteni mindazt, amit eddig kivívtunk és ha biztonságosabb jobb jövő felé akarunk haladni saját érdekünkben, lapunk fenntartására és megerősítésére.

iimntiiiiMiitm

50 év a kuliura és haladás szolgálatában

MAX BACHNER

Van-e valaki New Yorkban és környékén, de talán az egész magyar Amerikában, aki nem ismeri Max Bachnert, aki valaha nem élvezte volna szavait, előadásait, humorát, vagy akinek nem volna tudomása arról a rendületlen, soha nem fáradó munkáról, amellyel mindenkor támogatta a new yorki haladó magyarság minden megmozdulását, minden intézményét, beleértve a bronxi Magyar Házat? Természetesen mindenki ismeri és mindenki tiszteli és szereti őt.

Az idén — hogy múlik az idő! — 50 esztendős évfordulója lesz annak, hogy Bachner munkástárs elszegődött a haladás eszméjének szolgálatába. Ezt az alkalmat nagyszámú tisztelői fel akarják használni egy olyan társasösz- szejövetel megtartására, amely méltó lesz Bachner munkástárs működéséhez. Az összejövetel, társasvacsora formájában november 7-én, szombaton este lesz a bronxi Magyar Házban. Vacsora jegyek 3 dollár 50 centért már kaphatók a Magyar Ház tagjainál vagy a Magyar Szó kiadóhivatalában, 130 East 16th Street.

Q7FB7FTT mar egy vj olvasót a magyar szónak? OLCIiLEiI I A MAGYAR szó minden szama a felvilágosítás KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMSZÉDJA KEZÉBE!