Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-31 / 31. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 30, 1953 NEHOGY ELFELEJTSÜK! “Az eszmék ereje óriási. Amidőn a szabadság, igazság és egyenlőség eszméi áthatották a világ népeit, ellenállhatatlan erejű forradalmi mozgalmak lettek következményeik. A Függetlenségi Nyilatkozat, amelyet mi amerikaiak szabadságunk oklevelének szerkesztettünk, ma inspirációul szolgál milliók számára Afrikában és Ázsiában, akik ma szintén függetlenek akarnak lenni, akárcsak mi a 18-ik században.” , “A függetlenségi küzdelem ma fontos forradalmi erő Ázsiában és Afrikában. Nem lehet leverni sem rábeszéléssel, sem ágyukkal vagy bombákkal.” “Ebben a forrongó világban minket amerikaiakat aszerint fognak megítélni, amit itt benn, saját országunkban hiszünk és teszünk. Külpolitikánk pontos visszatükrö- zője annak, ami itt bent az országban végbemegy.” “Ha a mi szerepünk a világban más, mint a gyengék és elnyomottak védelmezője, akkor nem vagyunk hűek jellemünkhöz. “És ezt a szerepünket nem tudjuk betölteni másként mint úgy, hogy hűek maradunk szabadságunk eszméihez. Amerika presztízsének hanyatlása a külvilágban egyenes arányban van a polgári szabadságjogok hanyatlásával hazánkban ...” “Legfőbb ideje, hogy tudomásul vegyük ezt. Legfőbb ideje, hogy véget vessünk annak a nézetnek, amely veszélyesnek tartja a gondolat és a szólás szabadságát. Legfőbb ideje, hogy véget vessünk annak, hogy bűnösnek nyilvánítsunk egyéneket, ha a többségnek nem tetsző könyveket vagy újságokat olvasnak, ha a többségnek nem tetsző szervagy újságokat olvasnak, ha a többségnek nem teasző szervezetekbe tartoznak. Legfőbb ideje, hogy újból fogadalmat tegyünk a Bill of Rights eszméi és rendelkezései fenntartására.” (Douglas, Legfelsőbb Törvényszéki Biró beszédéből, 1952 junius havában.) fftiki<»i'«rimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiitiiiiimmiiiiiiiiiiii'tiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiiH»iiiiiiiiiiii , 3GM3ATÁMADÁS A SZABADSÁG ELLEN A szenátus a múlt héten minden kihallgatás és szellőztetés nélkül megszavazta a McCarran féle, úgynevezett “immunitást biztositó” törvényjavaslatot. Most a képviselőház jogügyi bizottsága előtt fekszik a javaslat s bármely percben. szavazás alá bocsáthatják. Hogy mit jelent a McCarran féle uj förmedvény? Azt jelenti, hogy a Kongresszus hivatalosan melegágyben tenyéssze a besúgókat. Azt jelenti, hogy a zegyéni szabadságjogokra ledobnák a végső, pusztító bombát, hacsak az amerikai népnek nem sikerül elérnie, hogy a javaslat ügyében nyilvános kihallgatást tartsanak s lehetőséget adnak rá, hogy a nép kifejezze ellenzését. Mi áll e törvényjavaslatban? Felhatalmazza a Kongresszus boszorkányüldöző bizottságát, hogy “immunitást adjanak” a beidézett áldozatoknak, ha azok mint amerikaiak, az alkotmány ötödik kiegészítő szakasza alapján megtagadják a választ, amennyiben azt ellenük alkalmazhatnak. Azáltal, hogy “immunitást adnak”, a Veldek, McCarthyk és Jennerek kényszerithetnék az úgy-! nevezett tanukat, hogy “vallomást” tegyenek politikai nézetükről, barátaikról, ismerőseikről, vagy szembeszegülés címén vád alá helyeznék őket, ha ezt megtagadják. Az alkotmány ötödik kiegészítő szakaszát éppen azért teremtette meg Thomas Jefferson és az amerikai nép,#hogy megvédje az ártatlanokat minden csapda ellen, hogy politikai, vagy vallási nézeteikre vonatkozólag “vallomást” csikarhassanak ki belőlük, melynek alapján aztán üldözőbe vehetik őket. Most McCarran szenátor, aki az amerikai demokrácia egyik legnagyobb ellensége, az “immunitás” csapdájával meg akarja semmisíteni ezt a nagyszerű amerikai örökséget. Azt akarja, hogy a “tanuknak” nevezett áldozatokat kény- szerithessék “vallomásra”, hogy marxisták-e, haladószelle- müek-e, hisznek-e a szakszervezetekben s hirdetik-e a békét. Miután ezt megtették, nevekkel kellene szolgálniuk. Természetes az úgynevezett ‘‘immunitás*’ teljesen értelmetlen valami volna, mert az áldozatokat kiüldöznék állásukból a sajtó és az FBI segítségével, vagy a munkaadók megfélemlítésével s azonkívül ki volnának téve a professzionális “hazafiak” bíróságon kívüli “büntető módszereinek.” Az uj McCarran törvény segítségével az FBI egymásután Sorakoztathatna fel minden fizetett besúgót, mint “megtért” bűnöst”, aki beismeri tévedését és megnevez egy csomó ártatlan embert, miközben ellene nem lehet semmiféle eljárást indítani. Követelni kell e borzalmas törvényjavaslat megállítását s hogy a képviselőház jogügyi bizottsága nyilvános kihallgatást rendeljen el annak ügyében. Mert ha McCarrannak sikerül elpusztítania az alkotmány ötödik kiegészítő szakaszát, akkor a megmaradó szakaszok sem nyújtanak többé védelmet egyetlen ember számára sem. MW\A.njVWW\A/WW\AAA/\AAA/\AAMVWW» WWVUUVMMWV S7FR7FTT már EGY UJ olvasott a magyar szónak? OLLULL I I A MAGYAR szó minden szama a felvilágosítás KINCSESTÁRA. — A Dl A SZOMSZÉDJA KEZESE! ÉBREDEZNEK A KÖZÉPKELET NÉPEI tényleges megszállása alá kerülnének a közel- és középkeleti országok, megszilárdulna ezekben az országokban az imperialista gyarmati uralom. A Közel- és Közép-Kelet népei, amelyek nemzeti felszabadulásukra törekednek, határozottan ellenezték, hogy kormányaik tárgyaljanak a nyugati hatalmakkal a középkeleti parancsnokság felállításáról. A. közel- és középkeleti háborús terveivel és a gyarmati rabszolgaság állandósítására irányuló törekvéseivel szemben megnyilvánuló ellenállása arról tanúskodik, hogy széthullóban van az imperiaüzmus gyarma- mati rendszere. A megváltozott erőviszony ellen irányul, mert évtizedeken át az angol imperializmus volt e népek fő elnyomója. Az amerikai diplomaták például tudvalevőleg kezdetben egyáltalában nem ellenezték Iránnak az ásványolajipar államosítására irányuló szándékát, sőt inkább sarkalták az iráni államférfiakat erre a lépésre. Washingtonban nyilván arra számítottak, hogy az államosítás döntően aláássa Anglia pozícióját az iráni ásványolajiparban és az amerikai tőke kezére játssza az angol pozíciókat. E számításoknak csak első fele vált be. Ez azonban már az iráni nép akcióinak eredménye. Az iráni népnek esze ágában sincsen, hogy az angol csöbörből az amerikai vödörbe essen. A közelkeleti országokban egy idő óta rendkívül bonyolulttá és feszültté vált a politikai helyzet. Egymást követik a tömegmegmozdulások, véres ösz- szeütközések a rendőrséggel es a katonasággal, a katonai pucs- csok, államférfiakat gyilkolnak meg ezekben az országokban, megszüntetik a parlamenti kormányzási formákat. E feszült helyzet oka az, hogy Közel-Kelet bonyolult csomópontja a kapitalista világot jellemző számtalan ellentétnek. Ezek az ellentétek lényegében három csoportban foglalhatók össze: 1. Az imperialista hatalmak s a tőlük függő közelkeleti országok közötti ellentétek. 2. Az e térség uralmáért egymással vetékedő s a közelkeleti országok belügyeibe beavatkozó imperialista hatalmak egymás közötti ellentétei. ö. Belső társadalmi ellentétek. A jelenlegi közelkeleti politikai és gazdasági jellegű események végső fokon a fenti ellentétek valamelyikének konkrét megnyilatkozásai. A népek szem beszállnak az imperializmussal Legélesebbek a közelkeleti országok s az elnyomó imperialista hatalmak közötti ellentétek, amelyek átszövik ez országok egész politikai életét. Ezek az ellentétek konkréten a közel- keleti népeknek a második világháború óta különösen erősödő nemzeti ellenállási mozgal- nában jutnak kifejezésre. A közelkeleti népek nemzeti felszabadító mozgalma 1951—1952- ben újabb jelentős sikereket ért el. Iránban az olajipar államosítása. Egyiptomban pedig az Angliával kötött szolgai szerződések felmondása érzékeny csapást mért az imperializmus ottani pozícióira. Ezeknek az eseményeknek hatására Szíriában, Libanonban és Irakban erősödött az antiimperialista mozga-1 lom. Eszmélni kezdenek Transz- jordánia, Szaud-Arábia és Ku- veit népei is. Ebben a helyzetben az imperialista hatalmak intézkedéseket tettek közel- és középkeleti pozíciójuk meg szilárdítására. Különösen a középkeleti parancsnokság még 1951 októberében felvetett tervéhez fűztek nagy reményeket. Azóta másfél év telt el s a terv még mindig papíron van. A középkeleti parancsnokság- tervének megvalósítását döntően akadályozza a közel- és középkeleti népek ellenállása. A nyugati hatalmak semmiféle reklámozással nem tudják elkendőzni ennek a tervnek imperialista voltát. E terv lényege az, hogy a közel- és középkeleti I országoknak úgynevezett “szövetséges parancsnokság” ellenőrzése alá kellene helyezniük fegyveres erőiket. E parancsnokságban amerikai és angol tábornokok játszanák a főszerepet. A közel- és középkeleti országoknak bele kellene egyezniök abba is, hogy a “középkeleti parancsnokság csapatai” cégére alatt amerikai-angol egységek tartózkodjanak területükön. Egy ilyen terv megvalósitása gyakorlatilag azt jelentené, .hogy az imperialista hatalmak csapatainak Az imperialista országok közös erőfeszítései a közelkeleti népek leigázására korántsem kendőzik el azt a tényt, hogy az imperialista országok között heves konkurrencia-harc folyik ebben a körzetben. A konkurrencia- harc főtárgya az ásványolaj. E körzet ásványolajkészletei a külföld szakértők adatai szerint az egész kapitalista világ ásványolajkészleteinek több mint feléi teszik ki. A Perzsa-öböl körzetében működő olajkutak teljesítőképessége százszorosa az amerikai olaj- kutakénak. Ráadásul a helybel. arab és iráni munkások félrabszolgamunkája rendkívül olcsó, ami példátlan magas profitot biztosit. Szaudi-Arábiában például az amerikai cégek az ásványolaj minden tonnáján 13 dollárt keresnek. Szaudi-Arábia- ban 1952-ben tudvalevőleg 41.5 millió tonna ásványolajat termeltek, ami több mint félmilli- árd dollár nyereséget jelent egy év alatt. A Petroleum Press Service ci- mü közlöny adatai szerint a Perzsa-öböl körzetében az ásványolaj termelés, 1946—1952 között 35.5 millió tonnáról 106.1 millió tonnára, vagyis háromszorosára nőtt. Fokozott tőke- befektetések nélkül ekkora növekedés elképzelhetetlen. Ezzel egyidejűleg egy másik érdekes jelenség is megfigyelhető. Meváltozott az amerikai és az angol ásványolajipari trösztök közötti erőviszony. A közelkeleti ásvány olajtermelés feletti ellenőrzés megoszlása az utóbbi években Anglia és az Egyesült Államok között százalékokban igy változott meg: Év Anglia USA 1950 52.9 44.0 1952 33 59 1939 76 17 Mondani sem kell, hogy ez a változás nem békés versengés, hanem elkeseredett konkurrencia-harc utján ment végbe s e harcban egyik fél sem válogatott az eszközökben. A Wall-streeti tőke jelenleg leginkább az úgynevezett “műszaki segély” révén tud behatolni a közel- és középkeleti országokba. Anglia, ha csak szeret ejtheti, iparkodik akadályokat gördíteni az amerikai “műszaki segély”-programm megvalósításának útjába. Az imperialista hatalmak a középkeleti országok belpolitikai helyzetét saját pozícióik megszilárdítására iparkodnak felhasználni. Az amerikai diplomácia ebben a tekintetben nem marad el az angoltól. így például arra spekulál, hogy" a közelkeleti népek antiimperialista jellegű' nemzeti felszabadító mozgalma-’ nak éle az angol imperializmus . Az angol imperializmus kétségbeesetten védelmezi pozicioit az Egyesült Államok nyomásával szemben. Egyiptomban, még inkább Irakban és Transzjorda- niábán még erősen tartja katonai és gazdasági pozícióit. A sözelkeieti helyzet mégis keserű gondolatokat ebreszt az angol vezetőkben. Látnivaló, hogy Közel-Keleten az angol-amerikai harc mérlegének nyelve nem Anglia felé billen. Belső társadalmi ellentétek Közel- és Közép-Kelet államai a kapitalista fejlődés utján haladó országok. A kapitalista termelőerők fejlődését azonban nemcsak a külföldi monopóliumok túlsúlya, hanem számos komoly feudális csökevény is gátolja. Tudnivaló hogy a Kelet gyarmati országai a kapitalista fejlődés különböző fokán állanak. Vannak közöttük ipari tekintetben teljesen elmaradott, vagy kevéssé fejlett országok, némelyik azonban többé-kevésbbé fejlett iparral rendelkezik. Szau- di Arábia, Yemen és Transzjor- dánia például az első kategóriába tartoznak. Irán és Egyiptom a kapitalizmus fejlettségi-foka tekintetében közel all a fenti kategóriák közül a harmadikhoz. Ezekben az országokban erős a nemzeti burzsoázia s ami a legfontosabb nagyszámú proletariátusuk van, amely az utóbbi években jelentős társadalmi erővé fejlődött. A hivatalos adatok szerint 1951-ben a munkások száma Egyiptomban több mint egymillió, Iránban pedig mintegy 600,000 volt. A földkérdés Irán, Törökország és az arab országok egyik legnagyobb társadalmi problémája. A mind gyakrabban ismétlődő parasztlázongások tanúskodnak erről. A vezető rétegek egyes lapjai feihivjak kormányukat, tegyen valamit, hogy feloldja a robbanásig feszült falusi légkört. Az erősödő pa- rasztmozgalom-keltette félelem látszólag a parasztság helyzetének megjavítására irányuló formális agrárrefcrmokra ösztönzi a közelkeleti országok vezető köreit. A munkásosztály bátran védelmezi szociális jogait. Erről tanúskodik a hivatalos tilalom (Törökország, Irán és Egyiptom) s a könyörtelen megtorlások ellenére is lezajlott sok sztrájk. Közel- és Közép-Kelet proletá- riusa ez országok népeinek vezérévé válik a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vivott harcban.
