Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-01 / 40. szám
October 1, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Howard Fast beszéde amikor Paul Robeson-nak átadta a Sztálin-békedijat Azért vagyok itt, hogy eleget tegyek a bizottság felkérésének, amely a Sztálin nemzetközi békedijat Ítéli oda. A bizottság felkért, hogy nyújtsam át a kitüntetést és az aranyérmet Paul Robe- sonnak. Elhihetik, hogy azzal is tisztában vagyok, hogy ez a felkérés magában véve sem kis megtiszteltetés. Olyan időkben élünk, amikor az emberiség sok millió tagja tudatára ébredt, hogy maga az emberiség ' puszta neve magában foglalja, hogy a háborút az emberiség folytatólagos létezésének tekintetében nem lehet eltűrni. Ami- •óta számon tartjuk a történelmet, az emberek mindenkor beszéltek és Írtak a rab- lóháboruk gyengeelméjűségéről és annak a cselekedetnek különös rútságáról, hogy emberi életeket oltsanak ki. Az emberi nem fejlődésének ahhoz a pontjához értünk, ahol az élet szentségének érdekében százmilliók emelik fel hangjukat, akik hatalmas békemozgalomban forrtak eggyé. Jómagam úgy érzem, hogy mi már végefelé járunk a háborúskodásokkal való kísérletezés korának, az embermészárlás és pusztítás korának, az esztelen tömeggyilkosság, a barbár lés gonosz pusztítás korának — és hogy ma már a béke korának küszöbére léptünk; A békéért való küzdelem természetesen nem könnyű sor. Ki képzelné, hogy a küzdelem olyasmiért, amit, az emberiség oly sokra becsült létezése folyamán, könnyű küzdelem lenne? Nemcsak hogy nem könnyű dolog a békéért való harc. hanem a legnagyobb, a legnehezebb, de ugyanakkor a legnemesebb küzdelem is, amelyre az emberi nem valaha vállalkozott. Ugyanezen meggondolás alapján a békeharc hősei a legnemesebb, a legbátrabb hősök, akiket az emberiség kitermelt magából. Amikorra majd véglegesen feljegyzik korunk igazi történetét, amikor majd eljövendő évezredek alatt, egy emberséges és jó társadalomban élő leszár- mazottaink visszapillantanak ezekre az időkre, az emberi dicsőségről és méltóságról szóló évkönyveikben igen magas helyre fogják helyezni azoknak a bátor férfiaknak és nőknek a neveit, akik a békéért harcoltak. Magától értetődik, hogy azokon a területeken válik a küzdelem a legnehezebbé, a- honnan a háború veszélye leginkább fenyeget,. Ma itt állok azon férfiú mellett, aki magára vállalta ezt a ragyogó erényt és bátorságot és megnemesitette. Sok-sok éve ismerem Paul Robesont, — oly régóta, hogy nehéz magam elé gondolni azt az időt, amikor még nem ismertem— és ezek alatt az évek alatt vele együtt vettem részt a küzdelmekben. Megtiszteltetés, igen nagy megtiszteltetés rám nézve, hogy egy hatalmas ember fejlődését közelről figyelhettem, olyan emberét, aki sokkal inkább a jövőé, mint a múlté. Nem véletlen, hogy csaknem az egész világ úgy tekint fel Paul Robesonra, mint az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb és iegbátrabb fiára, ő a példája annak, ami országunkban a ' legjobb, Ő fenntartás nélkül vállalkozott az emberiség békéjéért vívott szent, harcra. Életét, karrierjét, szivét és, elhihetik, egész jövőjét a béke és az emberiség jóléte i ügyének szentelte. Beállt saját népe hatalmas és nemes küzdelmébe, amelyet, szabadságáért vív, az egész emberiség küzdelmébe, amelyet az emberiség szabadságáért vívnak. Ezen a harcon keresztül magasodott fel elénk alakja a gyűlölet és képmutatás tengeréből, a hideg terror és íorró elnyomatás mélységéből, a hazugságok és szemfényvesztések mocsarából, akárcsak egy regebeli óriás. Mennyire illő dolog, hogy ma ő kapja meg ezt a gyönyörű jutalmat, a legmagasabb kitüntetést, amelyet az emberi nem csak adhat valamelyik tagjának. Mint a ' Sztálin nemzetközi békedij I nyertese, Paul Robeson korunk nagy halhatatlanjainak sorába lép, akik életüket nem ennek vagy annak a népnek, hanem az egész emberiség azonos egységének szentelték, mert az emberiség már várva várja azt a napot, amikor mint a szeretet és testvériesség egyetlen közössége elfoglalhatja ezt a földet békében és boldogságban. így hát, Paul, hadd fejezzem ki iránt,ad érzett saját szeretetemét, hogy igy próbáljam kifejezni milliók sze- retetét, és egyben azt a megtiszteltetést, amely nemcsak engem ér ezzel a cselekedet- j tel, hanem egyszersmind hon- ! fitársaim millióit is. Ezennel átnvujtom neked a békedijat. • iiiiiiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii RÖVIDEN Athlyn Deshais, a Chicago Daily News “Society” rovat iro- :a, kétségbeesve panaszolja, hogy a szegény “magas társa- ság”-beliek képtelenek megélni az ő átlag 75 ezer dollárnyi évi bevételükből. És kérte, hogy a cormány erre való tekintettel levesebb jövedelmi adót vegyen 1 tőlük. — Bizonyára az a meg- yőződés vezette, hogy inkább a nsbevételüekre kellene több idót róni, mert ők nincsenek zokva 3—4 autó, celédség stb. artására. A gyémántok, mink- jundák ezrekbe kerülő estélyek artása és hasonló dolgok nélkül s boldogok. Ezek emelik fel a 'zegény nagy társaságbeliek jövedelmét. Ha netán valaki csakugyan kétségbe esne afölött, hogy azok a szegény gazdagok, hogyan is tudnak kijönni csekély 75 ezer lollár jövedelmükből és hogy képesek fizetni a nagy adót, vigasztalódjon, mert például csak a közelmúltban történt, hogy . egy ilyen nagypénzü ember, egy íis villásreggelit adott, amely czsgővel és a virágokkal együtt "■sak 750 dollárba került. Csak 12 legjobb barátja vett részt azon, de eladott nekik annyi részvényt, hogy azon 5 ezer dol■ lárt keresett és a 750 dollárt ■ beírta üzleti költségnek, amely . adómentes. A ílEi YCM! m A Hilit^iÁÉMU ÉLLEK! A CIO New York állami szervezete szembefordul a Dulles-féle külpolitikával s tárgyalást követel a béke helyreállítására Olyasvalami történt a New York állami CIO szervezet értekezletén, ami azt a látszatot kelti, hogy a CIO-ban végre megindult egy olyan folyamat, mely a háborús politikát eddig támogató vezetőket üj mérlegelésre kényszeríti. A CIO New York állami szervezete. egyhangúlag elfogadott egy határozati javaslatot, mely elitén az Egyesült Nemzetekben folytatott Dul- .es-Lodge politikát s a McCarthy társaság befolyását a külpolitika irányításába. A Long Beachen tartott állami CIO értekezleten Jacob Potofsky, az Amalgamated Jiothing Workers Union elnöke figyelmezteti, hogy az US-nek meg kell tanulnia az együttélést a Szovjetunióval és olyan külpolitikát kell iólytátnia, mely “egyenlőnek” tekinti a Szovjetuniót és tárgyalás utján igyekezik elintézni a világban fennálló ellentéteket. Potofsky szavai olyan egyhangú tapsot és tüntetést váltottak ki, amilyen hosszú idő óta nem volt egyetlen más CIO értekezleten. A 800 delegátus tapssal és lábdobo- gássál ✓adott, kifejezést helyeslésének. Potofsky, aki egyszersmind a CIO elnöke is, a külpolitika megváltoztatásának követeié-' se mellett éles támadást intézett, a McCarthyzmus ellen, rámutatva, hogy az a munkásság és az ország legnagyobb ellensége s felszólította Eisenhowert, hogy “tegyen valamit” ellene. Alapvető változásokat követelt úgy az ország kül-, mint, belpolitikájában, a munkásság- képviselőinek részvételével a “legmagasabb fórumon”, melynek ezt létre kell hoznia. “Azonban a munkásság képviselőinek, mint aktiv tagoknak kell az ilyen konferencián résztvenniük, nem pedig mint tanácsadóknak,” hangoztatta. Beszédében Potofsky odáig elment, hogy kijelentette: “Az országban nincs semmiféle 'kommunista veszély,” majd rámutatott arra, hogy i vörös hajszát azok alkalmazzák, akik önző, politikai •ólokat akarnak elérni általa. Washington egész politikáját újból kell mérlegelni, — hangoztatja — s ezúttal a munkás ság részvételével, ugyanakkor az úgynevezett védelmi közgazdaságot békés közgazdasággá kell átlakita- ni, mert ha a jelen politikát nem változtatják meg, az atomháborút és a civilizáció teljes elpusztítását hozhatja. Potofsky, aki a múltban a hidegháborús politikát teljes egészében támogatta s most “változásokat akar”, azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió “nehéz és trükkös tárgyaló fél, de nincs olyan nemzetközi ellentét, amit a végső elemzésben meg ne lehetne oldani tárgyalás utján. Ha elhatározzuk, hogy az emberi méltóság szellemében tárgyalunk,” folytatta, “s problémáinkat' úgy mérlegeljük, mintha a magunkéról volna szó, akkor véleményem szerint a béke felé haladunk.” Egyenlő alapon “Nevezhetjük ezt együttélésnek egy olyan országgal, melynek filozófiáját megvetjük,” hangoztatta. “Még akkor is tárgyalhatunk azonban egyenlő félként, ha gyűlölünk mindent, amit ők hirdetnek. Bármennyire megveti is valaki a kommuniz must, a világ fele annak be folyása alatt áll. Szeretnénk ha nem igy volna, de sajnos igy van. • “Lehet ezek után egyétlei épelméjű ember is, aki félté telezi, hogy lövedékekkel e. tudja azt intézni? Az atombomba és hidrogénbomba napjaiban az öngyilkossággal egyenlő az ilyen képzelődés.” A delegátusok lelkes tapsai közepette Potofsky kijelentette: “A munkásság az, melynek legnagyobb szükséglete a béke”, ezért — tette hozzá — a munkásságnak aktiv részt kell követelni a politika központi kitervezésében s a szakszervezetek saját felelősségüknek kell, hogy tekintsék a jelen politn, megváltozásának szükségét “A munkásságnak részt ke vennie a kormány legmaga sabb ténykedéseiben, azonban “teljesjogu társként” s nem mint megtűrt külső ta nácsadó. “Az amerikai rnur kásság egyik nagy tragédiá ja, hogy soha nem kapta mej jogosult helyét az ország kü politikájának irányításában melyben olyan hatalmas érdekeltsége van.” Potofsky 4 pontból áll programmot javasolt: 1) Bi zotíyitsuk be külföld előtt hogy úgy élünk, amint be szélünk s nincs semmiféle támadási szándékunk, 2) Terjesszük ki az úgynevezett Point, Four programmot, azonban ezt he tehessük meg fegyverekkel. 3) Be kell vonni a munkásságot az ország életét megforifiáló politika létrehozásába. 4) Komoly békeértekezletet kell kezdeni a Szovjetunióval. A McCarthyzmus a főellenség A McCarthyzmusról azt hangoztatja Potofsky, hogy benn az országban ez a legnagyobb ellenség s ugyanakkor a legbiztosabb ut arra, hogy elvesztisük külföldi barátainkat. “Mindaddig, mig a ! McCarthvzmust és McCar- ranizmust ki nem irtjuk, mindaddig, mig meg nem j szűnik a félelem és hisztéria ! uralma, melynek sok magas- í állású vezető is beadta derekát, csődöt, fog mondani mindazon törekvésünk, hogy barátokat szerezzünk külföldön.” I A kongresszusi vizsgálatok teljesen inkviziciós üldözésekké lettek, hangoztatta a ruhaipari munkások elnöke, melyeknek célja szabadságjogaink teljes kiirtása. Az elnököt szólította fel, hogy állítsa meg a jogbitorló kongresszusi bizottságokat. Miközben helyenként maga Potofsky is enyhébb vörösfa- lásokat alkalmazott, úgy ő, mint Emil Rieve, a textili- ri munkások szakszervezi nek elnöke ki j elentették, hogy támogatják Adlai Stevenson javaslatát a béke tárgyalás utjáni helyreállítására s ugyanakkor követelték a békés közgazdasághoz való visszatérést, mert, egyedül ez mentheti meg az országot a sulvos depressziótól. Brazília gazdasági helyzetéről MONTEVIDEO. — Mint a Correio Da Manha cirnü brazíliai lap jelent;: Osvaldo Aranhia, Brazília pénzügy- minisztere a szenátusban nyilatkozatot tett az ország gazdasági és pénzügyi helyzeté vei kapcsolatban. Utalt arra hogy Brazília állami költség- vetésének deficitje az év végéig eléri a 10 milliárd cru- zeirot. Az állami bevételek csökkenése s a kiadások féktelen növekedése ingataggá teszi az ország pénzügyi helyzetét. Két lehetőség között kell választani: vagy csökkentik az állami kiadásokat, vagy a bankjegyforgalom növelésével, az adók emelésével és újabb belső kölcsönök kibocsátásával növelik az állami bevételt,. A pénzügymininsztér véleménye szerint, újabb bankjegyek kibocsátása annyira fokozná az inflációt, hogy az ország nem tudná elviselni a következményeket. Aranhia kijelentette, hogy Brazília számára a legkomolyabb kérdés, a külkereskedelem hanyatlása. Üzemanyaggal, nyersanyaggal, ipari felszereléssel és tehergépkocsikkal való ellátásra Brazília exportbevételének 80 százalékát kell hogy fordítsa. A helyzetet méginkább súlyosbítja, hogy az idegen tőkeberuházások utáni jövedelem nem marad az országban. Ha ez a helyzet továbbra is igy tart, Brazília nem tudja kifizetni adósságait, nem t,ud eleget tenni pénzügyi kötelezettségeinek a külföldi államokkal szemben, nem tudja külföldről behozni a szükséges árukat, ami teljes gazdasági hanyatlással fenyegeti az országot. 1 A külföldi tőkeberuházásokkal foglalkozva, a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a külföldi társaságok Brazíliában elért jövedelme következtében ezek annyira növekedtek, hogy meggátol- I ják a nemzeti tőkeberuházá- ] sok fejlődését. Függetlenséget követelni * rendzavarás A newyorki városi b'rós-’'? rendzavarásért elitéit 9 portónkéi születésű asszonyt, akik pi- ketelték az Egyesült Nemzeteket j és függetlenséget követeltek j Porto Riko számára. JL
