Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-24 / 39. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 24, 1953 A JUGOSZLÁV MUNKÁSOSZTÁLY NYOMORA A jugoszláv dolgozók súlyos kizsákmányolás alatt sínylődnek, s saját szenvedéseiken keresztül érzik a visz- szaállitott kapitalizmus minden csapását. A jugoszláv vezetők háborús előkészületeikkel felbomlasztották az egész gazdasági életet: munkanélküliségre, nyomorra, hihetetlen nélkülözésre itéték a dolgozó tömegeket. Jugoszláviában százezreket sújt a munkanélküliség. Mint a “Za Szocialiszticsku Jugo- szlaviju”, a Szovjetunióban élő jugoszláv emigránsok lapja, a jugoszláv sajtó adatai alapján közölte: 1951-ben Jugoszláviában 213,285 munka- nélküli volt, azaz a munkások é3 alkamazottak összlét- számának 13 százaléka, 1952- ben már 534,692, azaz az ösz- szes munkások és alkamazot- t?k 40 százaléka! Megjegyzendő, hogy a jugoszláv sajtó mindent elkövet, hog megszépítse a munkanéküli statisztika adatait. Jellemző erre, hogy a munkaközvetítő irodák is csak azokat a munkanélkülieket sorozzák be a munkaigénylők kategóriájába, akiknek kétéves megszakítatlan vagy ötéves megszakitá- 30S termelési gyakorlatuk van. Tehát a munkanélküli hadsereg valóságos száma jóval felülmúlja a hivatalos statisztikában kimutatott létszámot. Az ország minden ki- sebb-nagyobb városában egyaránt megtalálhatók a munkaközvetítő irodák, a “köpködők.” Jugoszláviában mindennapos jelenség, bogy a dolgozódat egyszerűen utcára dobiák. Az elbocsátások leginkább a nőket és a fiatalokat érintik. A jugoszláv gazdasáLelki megnyugvás és krumplizsák Az amerikai könyvpiac egyik legnagyobb sikere az utóbbi hónapokban Rév. Norman Vincent Peale könyve, melynek címe: A pozitív gondolkodás ereje. Miután sem alkalmunk, de még kevésbbé pénzünk sem volt a könyv megvásárlására, igy nélkülöznünk kellett ama hasznos tanácsokat, melyeket több százezer, belső békét kereső amerikait annak megvásárlására késztettek. Most aztán a Readers Digest-ban, mélyen leszállított áron, potom 25 centért én is részesévé lettem a könyvben foglalt értékes ta- nácsak némelyikének. Hogyan érhetjük el a belső megnyugvást. Rév. Reale három módszert ajánl. A legelső módszer az, ha egy szép meleg nyári napon kimegyünk a szabadba és lefekszünk a földre. Mindenféle hangokat fogunk hallani, a falevelek suttogását, a bogarak zümmögését és aztán felfedezünk egy szabályozott ritmust. Ez elősegíti a belső megnyugvást. De tegyük fel, nincs alkalmunk, időnk kimenni a szabadba és lefeküdni a földre. Esetleg esik az eső, vagy náthánk van. Nos, akkor menjünk el a templomba. Abban az esetben, ha erre sincs időnk, mert dolgozni kell, sebaj, ne búsuljunk, megtaláljuk a ritmust a gyárban is. Ezt a tisz- teletes ur igy fejezi ki: “Egy nagy ohioi gyár tulajdonosa mondta nekem, hogy azok a legjobb munkásai, akik legjobban összhangba tudnak jönni azon gép ritmusával, amelyek mellett dolgoznak. Ezek a munkások kevésbbé fáradtak a nap végén.” Mily egyszerű és nagyszerű. Hogy erre még sosem gondolt senki. Például ha a kedves olvasó egy punch press mel. lett dolgozik, amely mondjuk tizezerszer formát présel ki egy óra alatt, akkor nem kell mást tennünk, mint kezünket, lábunkat, fejünket, agyunkat összhangba hozni az órán- kdnti tízezres ritmussal. Olyan patyolat frissek leszünk a nap végén, hogy táncolva és fütyülve fogunk hazamenni, még a villanyoson is csárdásozní fogunk. Persze, ha nem jövünk összhangba gépünk ritmusával, ina mondjuk kezünk csak 9900-szor emelkedik ritmusra, ak- kw persze ap^ó-cseprő kellemetlenségek származhatnak. Vágy a gép \ ágja le az ujjúnkat, vagy a bősz fájerol lassúság miatt, szóval kész a disszonancia. Ezért ajánlatos Rév. Peale és az ohioi gyáros tanácsát megszívlelni. Nq de ez még nem minden. Oszt a tiszteletes ur még srjí jó tanácsot. Még olyat is, amelyet nem ő készített, hanem még nálánál is nagyobb szakértő, Mr. Rickenbacker. Rév. Peale-t meglepte, hogy ez az igen elfoglalt üzletember, az Eastern Airline elnöke, nagy elfoglaltsága mellett is milyen nyugodt, milyen fesztelen. “Hogyan tud ön ilyen pihent, ilyen nyugodt lenni” — Kérdé az üzletember. “Igen egyszerű — válaszolt a nagy üzletember — és tulajdonképpen öntől tanultam. Bárki is megteheti. íme a módszerem : “Naponta többször elernyesztem magam. Azt képzelem, hogy egy nagy zsák krumpli vagyok. Akkor képzeletben felvágom a zsákot. A krumplik kigurulnak. És akkor elképzelem, hogy én vagyok a zsák. Az üyes zsák. Y'an-e valami ernyedtebb, pihentebb, mint egy üres zsák? Ugye nincs. És az erre való gondolás olyan pihentető.” Ez valóban kitűnő tanács. Jó volna, ha azonnel bevezetnék a Ford, a General Motors, a Republic Steel összes műhelyeibe. Minden második éra végén a munkások 15 percnyi pihenőt kapnak. Behunyhatják szemeiket és azt gondolhatják, hogy valamennyien krumpliszsákok. Aki esetleg nem szeret önmagára mint krumpliszsákra gondolni, az mehessen ki — company time — a szabadba lefeküdni a fűbe 15 percre. Egészen egészséges ötletei vannak a 'Rév. Peale-nek. gi vezetők azt tartják róluk, hogy ,‘nem rentábilis munkaerők”, vagyis nem hajtanak kellő hasznot. Hivatalosan beismerték, hogy tavaly több mint 90 ezer anyát bocsátottak el a vállalatok. Nem sokkal jobb azoknak a munkásoknak a helyzete sem, akiknek eddig sikerült megmenekülniük az ebocsátástól. Az üzemekben, gyárakban a munkások vállaira hatalmas terheket raknak. Arra kényszerítik őket, hogy 12—14 órát, sőt a katonai berendezések építésénél még 16 órát is dolgozzanak. Gyakori eset, hogy a munkások vasárnap is dolgoznak anélkül, hogy pótdijat is kapnának. S Jugoszlávia vezető lapja a “Borba” valósággal gúnyt üz emiatt a dolgozókkal. “A munkaidő 8 órára való korlátozása a munkások kezdeményezésének lefojtását jelentette volna -— írja. — A munkások jól megértik — fűzi. hozzá a lap — hogy a túlórában végzett munkát nem lehet megfizetni.” A “Dolgozók” cimü vajdasági lapból kitűnik, hogy a “Pannónia”, “Avala”, “Kroacia” és “Povrtár” vállalatoknál nemcsak, hogy nem fizetik ki a munkásoknak a tulórabért, hanem adó címén még 5 százalékot le is vonnak keresetükből. Ezekután nem meglepő, hogy a jugoszláv dolgozóknak a fizetett szabadságra vonatkozó jogát semmibe sem veszik. A lapok megírták, hogy Boszniában 23,702 bányamunkás közül tavaly mindössze 244-en részesültek fizetett szabadságban. A vegyiparban és a fafeldolgozó iparban csupán a munkások 2 százaléka kapott fizetett szabadságot. A munkások béreiből jelentős összegeket egyszerűen elrabolnak. A rablás “törvényes formája” a béralap megadóztatásáról szóló rendelet, a^ melynek értelmében magas adót vetnek ki a munkások keresetére. Hivatalos magyarázat szerint erre azért van szükség, hogy a piaci árakat le lehessen szorítani. Ugyanis — szerintük — azért fokozódik a drágaság, mert a munkásoknak “túl magas a bérük” és a túlságosan nagy “kereslet” hajtja fel az árakat. A munkabérek megadóztatásával a béralapot mintegy 20 százalékkal csökkentették. Ehhez hozzá kell fűzni még azt. is, hogy a társadalombiztosítás úgynevezett “racionalizálása” révén a dolgozók biztosításával kapcsolatos terheket is a mnkásokkal fizettetik meg. Ez újabb 20 százaléknyi bértől “szabadította” meg a munkásokat a tőkések javára. Sajtójelentések szerint a banovicsi bányák dolgozói már hosszabb idő óta nehezen szerzett fizetésüknek mindössze 80 százalékát, a macedóniai Dalekovod vállalat dolgozói pedig fizetésüknek mintegy 60 százalékát kapják kézhez. A kevesebb fizetés természetesen súlyos csapás, mert azt jelenti, hogy kevesebb kenyér, kevesebb i f' l*‘—*————————»————— II KÜLPOLITIKAI SZEMLE] Demokrácia, vagy nem demokrácia... a Wall Street lapjai felháborodással fordulnak az angol kormány ellen, amiért megengedte, hogy a délamerikai angol Guyanában a Haladószellemü Párt győzzön a törvényhozási választásban. A felháborodás mögött félelem van, amit be is ismer a U. S. News and World Report, mikor ezt Írja: “önmagá- banvéve az angol-guyanai választás nem nagyon fontos sem a U. S.-re, sem Angliára. Egészen más azonban a kommá, nizmus felé hajló tendencia, ami Dél-Amerikában mutatkozik. Nemrégiben Guatemalában győzött a néppárt a választásokban, most az angol uralom alatt levő Guyanában, a Haladószellemü Párt minden vonalon teljes győzelmet aratott. A Haladószellemü Párt a népi és imperializmust ellenző csoportok koaliciója, melyben a kommunisták is részt vesznek. A győztes párt programmja, melyet a Wall Street lapjai “kommunista” programmnak neveznek: széleskörű földreform, az ország kivitelének ellenőrzése, ami “zavart okozhat az amerikai cukortermelőknek és az aluminium gyártásához szükséges bauxit bányák termelésének U. S.-be való szállítása körül.” Mint egyik Wall Street lap felháborodással írja: “Az uj baloldali kormány, amellett, hogy bajokat okoz, még sérteget is s bejelentette, hogy nem hajlandó delegátust küldeni Jamaicaba, hogy üdvözölje Erzsébet királynőt, tervbe vett jamaicai látogatása alkalmából.” A felháborodás az angol kormány ellen irányul, mely megtűri nemcsak azt, hogy baloldali kormányt válasszanak egyik területén, de nem hajlandó saját országában sem a Dulles-McCarthy politikát szolgáló tisztogatást elrendelni és nemcsak azt engedi meg, Rogy a szakszervezetek és a nép szószólói béketárgyalást követeljenek, de azt is, hogy a kommunisták megmaradjanak a szakszervezetekben. A német militarista-soviniszta erők előretörését Euró- paszerte növekvő aggodalom kiséri. Amig azonban egyes polgári elemek egyelőre csak mélabus összehasonlításokat tesznek a harmincas évek helyzetével, addig a hazafias erők — éppen a történelmi tanulságokon okulva — aktiv harcra szervezik a béke híveit. A fasiszta terror áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából a berlini Thaelmann-téren az egész német főváros lakosságának 75,000 képviselője foglalt állást Adenauer háborús politikája ellen. A nagygyűlésen felszólalt Otto Grotewohl miniszterelnök is, aki válaszolt Adenauernak az Odera—Neisse békehatárral kapcsolatban tett kardcsörtető nyilatkozatára. “A német és lengyel munkások és parasztok békében akarnak élni egymással — hangsúlyozta Grotewohl. — Ezért örökre kiküszöbölték kapcsolataikból a háborúskodást, a gyűlöletet és senkinek sem engedik meg, hogy újra eg3rmás ellen uszítsa őket.” Csikalenko ezredes, a Szovjetunió képviselője, a Szovjetunió népeinek azt a meggyőződését tolmácsolta: a német anyák nem fogják szótlanul eltűrni, hogy Adenauer és a hitleri tábornokok újból pusztulásba kergessék gyermekeiket.- • Manhes ezredes (Franciaország), a volt ellenállók, a fasizmus üldözöttéi és politikai foglyai nemzetközi szövetségének elnöke, kijelentette, hogy a francia nép túlnyomó többsége minden eszközzel igyekszik megakadályozni a bonni és párizsi háborús szerződések ratifikálását. A párizsi La Tribune des Nations adatokat közöl, amelyek beszámolnak a Wehrmacht magasrangu tiszti kádereinek gyorsitott iitemü kiképzéséről. A lap szerint 18 tiszt hadosztályparancsnok lesz az “európai hadseregében, hat tisztet hadseregparancsnokká neveznek ki, 8—10-et pedig az atlanti főparancsnokság törzséhez vezényelnek. Hzek között olyanok vannak mint Guderian, Von Mackensen, Speidel. Kesselring. A “Gross-Deutschland” megteremtésére irányuló előkészületek a francia burzsoázia egyes képviselőit is arra késztetik, hogy felemeljék szavukat a francia nemzeti érdekek védelmében. Michel Debré, a Francia Köztársasági Tanács tagja a ITnformation-ban élénken tiltakozik az ellen, hogy Francia- országot bevonják az “európai hadseregbe.” “A valóságban Európa egyesítése arra hivatott — Írja —, hogy a Reich- nek teljes egészében visszaadja gazdasági és katonai hatal. mát és sarkalja imperialista törekvéseit, amelyek háború nélkül — kétségtelenül — megvalósíthatatlanok. És ebben a háborúban Franciaoi'szág újra az első áldozat lesz.” ruházat jut a dolgozóknak. A jugoszláv dolgozók kizsákmányolásának súlyos következményeit tetézik az embertelen munkakörülmények. Nem csoda, ha annyi jugoszláv dolgozó lesz baleset áldozatává. Ezt a hivatalos kö-j rök is kénytelenek beismerni, i Az eddigi képet kiegészíti1 az a súlyos lakásínség, amely t a jugoszláv városok munkás- negyedeiben uralkodik. A lakások jórésze lakhatatlan. Szörnyű a túlzsúfoltság. A kapitalista kizsákmányolás kegyetlenül sújtja a jugoszláv dolgozókat. A munkásosztály elnyomorodása Jugoszláviában is, mint minden kapitalista országbn, mindinkább fokozódik.
