Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-17 / 38. szám

Ifi

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Szeptember 17. 1953

A SZÜRETI MULATSÁG HIVŐ SZAVA

i Egyszer egy évben mindenki megengedheti magának, hegy egy nagyot mulasson. Legyen ez az alkalom a most vasárnap, szeptember 20-án a bronxi International Parkban rendezendő “Régimódi szüreti mulatság” (814 East 225th utca). Még csak az sem probléma, hogy jut el oda az ember: beül a Lexington White Plains IRT földalatti vonatba és a 225. utcánál kiszáll és már ott van.

Idén úgy határozott a Magyar Szó, hogy a régi világ' szüreti mulatságainak vidám hangulatát varázsolja elő, ab-' ból az időből, amikor még nem tudtuk, mi fán terem a világháború. Legyenek szüretelő lányok és fiuk. Szóljon az az j édes-bus magyar cigányzene, pezsditse fel a munkától fáradt szivekben a tüzes ifjúságot, a vidám emlékeket, az édes-bus szerelmek emlékét és keverjük ezeket az emlékeket jelen-! levő válogatott, magyaros ételekkel, mint teszeb, magyar kolbásszal, gulással, töltött káposztával, lacipecsenyével, paprikás szalonnával és egyebekkel.

És persze kisérje zamatos italokkal, magyar borokkal, spriccerrel, sörrel, akkor aztán a tánc, főleg a ropogós csárdás is jobban esik. A szüreti mulatság rendezősége mindent megtesz, amivel az idei szüretet vidámmá tegye: szőlőlopást, mustpréselést, társasjátékokat rendez, lesz szerencsekerék, bazár, kávé, mákos- és dióspatkó, kalács, kuglóf és kedé-| Íves, régimódi terefere, adomázás, mindazonáltal a legjobb] rendező maga a vendég, ha azzal a jókedvű elhatározással megy oda, hogy tényleg mulatni fog és szorgalmasan koc-j cint barátaival és ismerőseivel, ha tehát maga is cselekvőleg j kiveszi részét mindenből, elveti gondjait, elfelejti bánatát,1 problémáit, nem várja, hogy mulattassák, hanem maga is mulatós kedvvel igyekszik hozzájárulni az általános jó hangulat fokozásához.

Amikor a Magyar Szó előfizetésői, barátai, támogatói, ismerőseink, munkástársaink összejönnek szórakozni, az különben, is mindig több, mint ’üres szórakozás. Tele van az mélyebb tartalommal, tele van az mélyebb értelemmel, hittel és bizalommal, melyet a jobb jövőbe vetünk. Tele van a közös harcban megedződött összetartással, a testvériesség, a nagy család felemelő tudatával, amelytől megszépül minden mosoly, erősödik a remény és drágább, szeretettebb min-1 den arc, amelynek vonásait ismerjük. Nincs magasabbren- dii szórakozás, mint együttlenni.

Az év minden más összejövetele közt a szüreti mulatság a leggondtalanabb, a legfesztelenebb s mindennek tete-| jébe oly szerény költséggel jár, hogy még az is megenged- > heti magának, akinek meg kell számolni a garast, mielőtt kiadja. Szeretnénk magunk körül látni, tudni,"érezni vala-j mennyiünket, mindazokat, akik New Yorkban laknak és( azokat is, akik a New York környékén. Jöjjenek minél szá- j mosabban ki a szabad ég alá. Ha meleg lesz, a szüreti borj hüsitőleg hat, ha hűvös lesz, ugyanaz a bor felmelegit. Oda-, várunk mindenkit és garantáljuk, hogy a baráti együttlét,; baráti kézszoritások után mindenki erősebb hittel, megerősödve és vigabb lélekkel fog visszatérni otthonába.

Viszontlátásra a szüreti mulatságon!

Sm.......mmmi.immmiiiiiiiiiiim...........iiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiuiiiii»»iiiiiiimiiiiiiii»iiiiiiiiiii«iiimiihiiiim«»«h»hh,»*»i

McCarthy hadjárata a un ellen

Zárt ajtók mögött kezdte meg kereszteshadjáratát Mc Carthy szenátor az Egyesült Nemzetek ellen. Kijelentette, hogy a UN-nél alkalmazott valamennyi amerikait tüzetes vizsgálatnak fogja alávetni, mert meg akarja állapítani róluk, ki kommunista és milyen erőfeszítéseket fejtenek ki a UN módszereinek irányításában.

Koronatanúja is van már Lautner János személyében.

Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Nemzetek őszi üléssza-; kának behirdetett megnyitásával egyidejűleg kívánja Mc Carthy magára irányítani a világ figyelmét, amely a Egyesült Nemzeteken csüng. De persze nemcsak .egyéni hiúság és hatalmi ambíció füti a szenátort. A mögötte meglapuló republikánus reakció a megfélemlítésnek ezzel a fegyverével magára a UN-re akar lesújtani, inert a közelgő béketárgyalásokkal kapcsolatban kiderült, hogy a UN tagállamaira már nem számíthat a Wall Street százszázalékosan. Növekszik és formálódik az ellenzék; a Wall Street csatlós államai között terjed a lázadás szelleme. Valahogyan szeretnék megfenyegetni a UN-t, amely végeredményben a béke fenntartására hivatott szervezet, megfenyegetni, hogy huzza be a farkát, máskülönben — hm — még a UN-re magára is rá fogják huzatni McCarthyval a “kommunizmus” vizes lepedőjét.

Franco fasiszta “Munkásminiszter”

diktátor kerestetik

és az US képviselői között, az utolsó hírek szerint létre-: jött a teljes megegyezés. Az ]

U. S. számára spanyol bázisokat és Franco szövetségét J biztositó szerződésről már csak az aláírás hiányzik és Franco biztosítékot kapott, hogy az eddig kapott dollárokat újabb küldemények fogják követni, mihelyt aláírja

»-»«XT ót q «ypryndpsyfi.

Mint á Wall Street egyik vezető lapja Írja: Eisenhower elnök olyan utódot szeretne találni a lemondott Durkin helyébe, egy szakszervezeti vezető személyében, aki nem hiszi, hogy a Taft-Harf- .ley. törvény káros a munkásságra s nem akar azon na* gyobb változtatásokat.

Megelégelték a kijátszást

Az AFL fémipari munkások szakszervezete bejelentette, hogy ezentúl nem köt olyan szerződést az atomipai- ral, mely kötelezi a munkásokat, hogy nem lépnek sztrájkba. James Brownlow, a szakszervezet elnöke azzal vádolja a kormányt, hogy egyes magánvállalatok hasznára fordítja az atomüzemeket.

mi m ii tmiiu ii ii un ui m mini n un mm mii m iniiiimii

Ártatlanul hangzó hirdetések a fasizmus, szolgálatában

(Folytatás a 3-ik oldalról)

pal dolgoztak”, nem mint mai alkalmazot.taik, akik “rö- videbb munkaidőt akarnak és magas fizetést” s hogy ezt elérhessék, szakszervezetekbe tömörülnek, “munkásmonopóliumokat” alkotnak, s azzal a jelszóval, hogy nagyobb darab kenyeret es jobb eletet akarnak biztosítani a munkásoknak, tönkre akarják tenni Amerika iparát, a “szabad vállalkozást.”

Ez az, amit ezek a hirdetések az egyéb propaganda mellett be akarnak adni az amerikai népnek, apró adagolásban, hogy elgyengítsék a valódi szakszervezeti mozgalmat s. aztán megvalósíthassák fasiszta mintára a munkásfrontot, melyre vonatkozólag már javaslatot terjesztettek be a törvényhozás elé. Éppen a legnagyobb monopóliumok azok, melyek megindították ezt a propagandát s jelszavuk az, hogy a “munkásmonopóliumot” meg kell semmisíteni.

Sajnos, a legutolsó kimutatás szerint az iparban és mezőgazdaságban dolgozó 62 millió amerikai munkás közül mindössze 15 millió tartozik a szakszervezetekhez. Eza a “munkásmonopólium.”

Az országban körülbelül 50 ezer lokális szakszervezet működik s 500 ezer részvény- társaság. A hivatalos kimutatás szerint 1940-ben, a félmillió részvénytársaság közül 780 tulajdonában volt az összes ipar 52 százaléka. Az arány azóta még inkább megnövekedett. Ma 30 olyan részvénytársaság van az országban, melynek vagyona meghaladja az 1 milliárd dollárt.

Miközben ezek a valóban monopóliumokba tömő rült részvénytársaságok azt hangoztatják, hogy a szakszervezetek segítségével kiharcolt munkabérek tönkreteszik a “szabad vállalkozást”, a tény az, hogy a profit az utolsó évtizedben fant asztikusan megnövekedett, sok esetben megháromszorozódott.

Mindaddig azonban, mig valódi szakszervezetek működhetnek s mig a munkásságnak olyan szervezetei vannak, melyek kikényszeríthetik a kollektiv tárgyalást, ezek a szervezetek, bármenynyire megalkuvó is legyen azok vezetősége, fórumot, jelentenek a munkástömegek számára s ellenállást a fasiszta törekvésekkel szemben. Ezért folyik a szüntelen kampány azok megsemmisítésére.

MI SZÁRAD A “LÁTNOKOK” LELKÉN

(Folytatás a 2-ik oldalról)

azért nem lettek további fejleményei, mert a birci igazságszolgáltatás tökéletelenségéből kifolyólag nem lehet a halottakat még egyszer megölni a villamosszékben, már pedig akkor hol marad az élvezet.

A látnokok ugylehet még sajnálják is, hogy a Rosen- bergék kivégzését annyira siettették. Holott az innen egesz Moszkváig ellátó és mindent jobban tudó csodálatos iátnok- ságnak nagyobb része volt a halálos Ítéletben, mint akármi másnak. Nem lehet elfelejteni, hogy a Rosenbergék azért érdemelték ki az ítéletet és a kegyetlen elutasítást, mert a látnokok feltették a pápaszemet, összeszedték minden erejüket és ellátva Moszkváig és Koreáig meghallották, amint a szovjet kormány igy szólt a koreaiakhoz: “Hál’ istennek a Rosenbergék ép most küldtek el részünkre két atombombát expressz ajánlva, most már ti csak kezdjetek valami izét” — és erre kitöi't a koreai háború. Világos, hogy Rosenbergék egyedül egy ilyen látomás alapján is bőségesen megérdemelték a halált, főként, amikor ezzel világosan bebizonyíthattuk a kételkedő világnak, hogy itt meg egy iskolázatlan asztalossegéd által összeszedett fecsegésben is több tudomány van, mint a szovjet akadémia összes agyveleiben. A frászkarika bele, hogy most meg ezzel a hirogénnel bosz- szantanak bennünket, Isten óvja meg most már azt az idevalósi susztert, vagy kárpitost, vagy akármi irni-olvasni tudó embert, aki elárulta az oroszoknak azt a titkot, hogy a viz két rész hidrogénből és egy rész oxigénből áll.

Ha látnokaink nagy tehetsége minden csodálatunkat kiérdemli is, el kell ismerni, hogy nem-működik a napnak minden órájában. Néha szünetel is. így történt például a háború folyamán 1943 május 18-ika körül.

A május 18-ra virradó éjjel a szövetségesek légiflottája végrehajtotta a háború talán legeredményesebb bombázását. nem lakott városokat pusztított el, hanem ami sokkal fontosabb volt, bombáikkal lerombolta az egész Ruhr-vidék hadiiparát tápláló vízmüveket, gátakat és ezzel tönkretette a nagy villamosmüveket és vízzel elárasztotta a völgyeket, teli gyárakkal és bányákkal. A német hadiipar fele teljesen megbénult a háború folyamára ezzel az egyetlen támadással. A következő nap az egyébként annyira titkolódzó európai szintér katonai vezetősége nemcsak nyilvánosságra hozta a támadást, hanem nyilvánosságra hozta, vagy eltűrte hogy az összes újságokban leközöljék azt a hirt, hogy a bombázás ötletét és annak részletes terveit a hadvezetöség egy Németországból menekült zsidó embertől kapta.

Ezúttal a nagy látnoki erők szüneteltek. Már pedig látnoki erők nélkül egyszerű józan ésszel hogy az ördögbe láthatták volna előre az illetékes körök, hogy ennek a hírnek milyen rettenetes következményei lesznek.

Figyeljük meg jól a dátumot. 1943 májusa volt. A varsói gettóban még élt egy pár tízezer ember. Csehszlovkiá- ban vagy százezer zsidó, Magyarországban 800,000, Németországban 50,000, hogy a többi áldozatokról ne is beszéljünk.

Göbbels, Hitler jobbkeze, igy irt naplójában május 19- én: “Elrendeltem, hogy azt a hirt, amely szerint egy berlini menekült zsidó tervezte a légitámadást — leközöljék a lapok, különösen a támadás által érintett területeken. Ez ismét mutatja, hogy a zsidók milyen veszélyesek és milyen igazunk van, hogy ártalmatlanná tegyük őket.”

Persze Göbbels finomsága nem engedte meg, hogy kiirtásról és gázkamrákról beszéljen. Ilyen csúf szavak naplójában elő sem fordultak. Ő csak a zsidókérdés gyökeres megoldásáról beszélt. Sose használt nagy szavakat. Három nappal később a varsói gettó végnapjainak mészárlásairól csak ilyen egyszerűen irt: “A csata a varsói gettóban folytatódik. A zsidók még mindig ellenállnak. Egészében az ellenállás nem veszélyes már és lényegében megtört.” Persze egy működésben lévő látnok kellett volna, hogy talán az utolsó ezrek megemenkülhettek volna, ha az általunk leadott hir nem fokozza fel a németek kegyetlenségét.

Vagy vegyük a röviddel ezután az irtótáborokba küldött és legyilkolt 600,000 magyar zsidó sorsát. Horthy egy hónappal azelőtt látogatta meg Hitlert. Ápr. 18-án Göbbels igy ir: “A vezér (Hitler) nem válogatta a szavakat és különösen hangsúlyozta Horthynak, hogy mily helytelen politikát folytatott a háborúval és a zsidókérdéssel kapcsolatban.” Horthyék akkor ugyanis még nem kezdték el a mészárlást. Még május 8-án is Göbbels a naplóban azt mondja, hogy Hitlernek csak részben sikerült Horthyt a saját álláspontjára bírni. Valószínű, hogy akkor még csak százezer ember legyilkolásáról volt szó.

A többi történelem. A Ruhr-vidék bombázása után a magyar zsidókról több szó nem esett Göbbels naplójában. Nem kellett. 800,000 magyar zsidó sorsát az ügy megpecsételte. A varsói gettónak túlélője nem maradt. Ki tudja meg, hogy mennyi francia, német és olasz zsidót pusztított el a német bosszuállás a Ruhr-vidékért.

Csodák csodája, amikor a látnokok színes képzeletüket követik, akkor pontosan tudták, hogy a Rosenberg-pár okozta a koreai háborút, de amikor csak az egyszerű józan ész szavát kellett volna követni és a legelemibb előrelátást gyakorolni, akkor a dolog nem működött és hogy, a Ruhr vidéki bombázás katonai titkának nyilvánosságra hozatala végsőleg mennyi emberéletbe került, azt tán még a legtávolabb látó és mindent legjobban tudó washingtoni látnok s tudná megmondani.