Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-17 / 38. szám
Szeptember 17, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 DR. POGÁNY BÉLA ÍRJA FÉLREVEZETŐ ÖSSZEHASONLÍTÁSOK Sokan azt hiszik, hogy a propaganda nem egyéb, mint maszlag és hazugság. Ez tévedés. A propaganda bizonyos ismeretek rendszeres és megtervezett terjesztése. Van jó propaganda és van rossz propaganda. Jó propaganda az, amelyik igaz, rossz az, amely nem igaz. Egy legújabb hivatalos, Wall-streeti propagandakampányban például úgy akarnak hangulatot teremteni a nagytőkés termelési rendszer mellett a szovjet rendszer ellen, hogy összehasonlítják az árakat. Előveszik az amerikai autómunkás “átlagos bérét” és azt állítják, hogy 22 perc alatt keresett béréből egy font vajat tud vásárolni magának, ezzel szemben egy szovjet autómunkásnak 7 és félórát kell dolgoznia, hogy a munkájáért kapott bérből egy font vajat tudjon venni. (E Wall-streeti adatok hitelességéhez kétség fér, mert hiszen eszerint az amerikai autómunkás átlagos órabére 2 dollár 70 cent volna. Kétséges tehát a szovjet 7 és félóra is. De ez most nem is fontos.) Majd azt állítják, hogy egy amerikai autóbuszvezető 3 napi és 4 órai munkájáért kapott béréből egy rend ruhát tud vásárolni magának, mig a Szovjetunióban 10 hétig és 4 napig kell dolgoznia egy öltözet ruháért:.. Ez, amint mindjárt látni fogjuk, rossz propaganda, mert nem igaz és félrevezető. De tegyük fel, hogy a számadatok i helyesek. Már most leszegezzük, hogy eszünk ágában sincs' és nem is volt soha, hogy lekicsinyeljük az amerikai munkás bérét vagy életszínvonalának magasságát, amelyet tudásával és szervezettségének erejével sikerült elérnie. Nemcsak, I hogy kívánjuk, hanem lankadatlanul harcoltunk és fogunk is harcolni mindig azért, hogy minél több bért kapjon és hogy munkája kis részleteinek, akár egyetlen percének ellenértékéül minél több vajat, ruhát, villanyos jégszekrényt, jobb lakást, jobb iskolarendszert stb. kapjon. Ez a célunk, ez a létokunk, küzdelmeink legszentebb értelme, hiszen Amerika munkásai építették és tették naggyá ezt az országot, megérdemlik tehát, hogy munkájukért a legnagyobb ellenértéket is kapják. Ugyanígy eszünk ágában sincs és nem is volt soha, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák ipari termelése által eddig' elért életszínvonalat magasabbnak tüntessük fel, mint az amerikait. De nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a szovjet rendszer csak harminchét éve létezik, a népi demokráciákban pedig mindössze a második világháború után tértek át a szocialista termelési rendre; hogy továbbá a népi demokráciákban, de főleg a Szovjetunióban, a háború pusztítása folytán lerombolt és feldúlt, országokat kellett előbb újjáépíteni, rendbehozni, mig az amerikai ipáid gépezetnek a hajaszála sem görbült meg, sőt fokozhatta kizsákmányolására épített gazdasági rendszerét. Ha tehát az áruk bősége és változatossága, valamint egyes áruk árainak alacsonysága tényleg megállapítható, ez még nem ok a kérkedésre és főleg nem bizonyítéka a rendszer felsőbbrendűségének, elvégre ez a rendszer régi és jól bevált irgal- matlanságának összes hagyományain nyugszik. Az ilyenféle összehssonlitás mindazonáltal olcsó kortesfogás, hitvány csepürágás és lelkiismeretlen népámitás. Az ilyen összehasonlítás csalárd jellege ott tűnik ki, amikor azt kérdezzük: vájjon ez az arány áll-e fenn az összes árucikkeknél is, vagy pedig csak kiválasztanak egy-két szembeszökő, előnyös adatot ? Van azonban más oldala is az összehasonlitásnak, ha igazak és tárgyilagosak akarunk lenni, vagyis ha valóban a valóságnak megfelelő képet akarunk alkotni magunknak. Például fel kell vetni összehasonlítás céljából azt a kérdést is: házbéréért hány napot vagy hetet dolgozik az amerikai munkás? A régelavult formula szerint egy hetet, ma már a 60—80 dolláros lakásokért még többet. A népi demokráciák munkásai viszont bérüknek csupán 4—5 százalékát fizetik házbérre s ezt a különbözetet is be kell számítani olyankor, amikor az általános árszínvonalakat hasonlítjuk össze. Fel kellene vetni többek között azt a kérdést is, hogy bérének hányszorosát kell fizetni egy amerikai munkásnak egészségének, orvosi ellátásának, kórházi költségeinek fedezésére és hány heti vagy havi bérébe kerül egy súlyosabb orvosi műtét? Mert hiszen ezek a költségek, különösen hosszas és bonyolult betegségek esetén, megfizethetetlenek az átlagos amerikai munkás számára, teljes anyagi összeomlásával, eladósodásával és gyakran halálával járnak, mig ugyanakkor a népi demokráciák munkásai ezért semmit sem tartoznak fizetni. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy mi az ilyen összehason- litgatásokat alapvetően inkorrektnek és félrevezetőnek tartjuk és ha ellenpéldákat hozunk fel, azért tesszük, hogy éppenséggel rámutassunk, miért helytelen a Wall-streeti módszer. Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nélkül a Wall- streeti propagandát azért sem, mert nagyon sokan propaganda nélkül is saját eszlüktől beleesnek ebbe a gondolkodás- és itéletbeli hibába. Mert lehet, hogy az, aki itt az országban robotol, több bért kap szám- vagy valutaérték szerint, mint az, aki a népi demokráciák rendszerében dolgozik, a bérek azonban nem szolgáltathatnak alapot összehasonlításra akkor, amikor a népi demokráciákban számos olyan kollektiv előnyt élveznek a dolgozók, amelyekért nem kell fizetniük, mert ingyen kapják, holott más országokban bérük tekintélyes részének feláldozása révén juthatnak hozzá. Amikor egy népi ország LEVELEK FEKETE HÉT A TŐZSDÉN j Válasz egy kritikára Igaza van Gy. B.-nek, hogy nein sokat, tanultam az újságból, mert mielőtt elkezdtem az Előre napilapot olvasni 1911-ben, én már akkor elolvastam egy pár tucat angol, magyar, francia Írótól kiadott tudományos könyvet, és még ma is azokat szoktam olvasni. Az újságból én csak a napi híreket és a világeseményeket olvasom, csak azok érdekelnek, a többi tudományos cikkek már ismertek nekem. Ha G. B. munkástárs olvasná a lapot rendesen, akkor többször olvashatta volna a munkám eredményét a lapban, mert 42 év alatt minden időmet a lap és a munkásmozgalomban töltöttem és töltöm ma is. Ma is mint lapkezelő 100 százalékos munkát végzek, mert. nekem nincs hátralékos olvasóm. És nagyon szeretném, ha visz- szahelyeznék napilappá, he- tenkint hat lapot és emelnék fel az árát, úgy mint a Szabadság, 12 dollárra egy évre. Mert nekünk a napilap többet ér, mint a heti magazin, mert egy tenyérnyi uj hir többet ér naponta, mint he- tenkint egy könyv. Tisztelettel S. HUGYIK, South Bend, 111. (Folytatás az 1-sö oldalról) kedett 1940 óta, ugyanakkor azonban a vásárlóerő csak 67 százalékkal. A termelés és a vásárlóerő közötti különbséget. részben pótolta a katonai költségvetés, a hadi megrendelések, melyek ugyanakkor azonban a polgári vásárlóerő rovására történtek, miután a népre a legsúlyosabb adóterheket rótták. A koreai harcok megszűnésével a háborús rendelések némileg lecsökkentek, ámbár az általános katonai költségvetést csak igen kevéssel szállította le az Eisenhower kormány. Visszaesés minden vonalon Miközben az acélipar csupán 1929 óta 20 százalékkal növelte termelőképességét, ez év májusától kezdve már túltermelés mutatkozott és csökkenteni kellett a termelést, mert az ország ipara nem tudta azt teljes egészében felhasználni. Az olajtársaságok ugyancsak csökkentik a termelést, miután a jelenben 140 millió hordó feldolgozott olaj van a tartályokban, 20 százalékkal több, mint a múlt évben. A mezőgazdasági gépgyárak élesen csökkentették a termelést, miután a farmerek jövedelme annyira visszaesett, hogy a legfontosabb szükségleteket is alig tudják beszerezni. Mig 1951- ben 704 ezer traktort termelt az ipar, a múlt évben már csak 667 ezret s ebben az évben sokkal kevesebbet fog termelni. Több mint 10 ezer munkás máris a munka- nélküliek táborához csatlakozott az iparban. A széniparban olyan visszaesés mutatkozik, hogy a bányák termelése ebben az évben kisebb lesz, mint 1929-ben, vagy 1940-ben volt. Az automobil- ipar, mely egyik legfontosabb tényezője az úgynevezett fellendülésnek, ugyancsak erősen kénytelen redukálni a termelést a raktárak felhalmozódása miatt s egyes gyárakban már megkedődött a munkáselbocsátás. Megismétlik a múltat Ahelyett, hogy mindezek az iparágak csökkentenék a rekordmagasságban, vagy majdnem rekordmagasságban lévő profitot és az árak leszállításával próbálnák az áruforgalmat fokozni, a munkások elbocsátásával kezdik a termelés csökkentését, miáltal inkább csökkentik a vásárlóerőt, azonban magasan tartják a profitot. Pontosan azt cselekszik, amit 1929-ben tettek, amivel még inkább siettették a depresszió bekövet(Hozzávetőleges becslés szerint, ahhoz, hogy hetenkint hatszor megjelenő érdemleges lapot adjunk ki, az előfizetést nem 12. hanem legalább 25 dollárra kellene emelnünk. Ha van legalább 3,000 olyan olvasó, aki egyezik Hugyik munkástárssal és hatenkint hatszor megjelenő napilapot akar, akkor . nem kell mást tenniök, mint posta- fordultával beküldeni hozzánk 25 dollárt és — akkor indulhat a napilap.—Szerk.) > I ■ 11111 ■ 11111111111111 i 11111111111111111111111 ■! 111111111 ■ Iliim mii Tömeggyülés a deportálások ellen Szeptember 27-én, vasárnap délután 2 órakor tiltakozó tömeggyülés lesz a Hotel Diplomáiban a fokozódó deportálási hajsza ellen. A nagyszabású gyűlést a “Non-Partisan Committee against the Walter-Mc- Carran Law’’ rendezi. i m mm ii ii ii in um in iiiiiiiiiiiiii«ii 111411111111111111111(1 mul Külföldi születésűek figyelmébe! A Külföldieket Védő Bizottság magyar osztályának irodája: 22 East 17th Streetről 130 East I6th Streetre lett áthelyezve. kezését. Az Eisenhower kormány minden jel szerint pontosan ugyanazt a politikát folytatja, mint annakidején a Hoover kormány. A Wall Street; lapjainak beszámolója szerint a milliomosokból álló republikánus kormány nem fogja utánoznni a “New Dealt”, hogy közmunkákkal biztosítson kenyeret azon munkások számára, akik kiesnek a munkából. Ezzel a lépéssel, ha nem is lehetne megakadályozni, csökkenteni lehetne a depresszió hatását a nép életszínvonalára, de még ezt is 'sokalják a nagytőke urai. A valóság az, hogy az országban annyi építkezésre volna szükség, hogy azokkal biztosítani lehetne mindenki számára a munkát. Ez évben 10 millió gyermek számára nem jut rendes iskolaterem és még sokkal több azoknak a családoknak a száma, melyek számára nem jut rendes lakás, nem beszélve a kórházakban és egyéb társadalmi intézményekben mutatkozó hiányokról, az utak leromlásáról, az uj gátak és vízmüvek szükségéről, a folyamok szabályozásáról. Mindezek azonban közelről sem biztosítanának olyan fnagas profitot, mint a hadi megrendelések s ezért az uralmon lévő reakció minden szemrebbenés nélkül feláldozza a nép' érdekeit s valószínű a háborús feszültség fokozásával igyekszik majd megakadályozni a profit csökkentését s ugyanakkor fokozni fogja a hajszát mindazok ellen, akik tiltakoznak a nép életszínvonalának leszállítására irányuló törekvések ellen, melyekben az első lépés a szabadságjogok elnyomása s a szakszervezetek meggyengítése. i!iiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiHiM*«m«fi “Segíteni” akar Ezra Taft Benson földmi- velésügyi miniszter azzal akar segíteni a búzát termelő nagyfarmokon, hogy 1 centes fogyasztási adót készül javasolni a kenyér fontja után, amit segély alakjában akar szétosztani. Szolnok megyében ebben az esztendőben útfenntartási költségekre 18 millió forintot fordítanak. A tiszafóld- vári téglagyárban 280 ezer forintos költséggel még ez év folyamán modern fürdő, zuhanyozó és öltöző épül a dolgozok részére. A Tisza Cipőgyár martfűi lakótelepén egy kétemeletes és egy egyemeletes munkásház épül. Bakos Józsefivé ESW» dolgozójának bérét halljuk, az összeget bízvást megszoroz- j hatjuk kettővel, hárommal, sőt többel, ha el akarjuk képzelni annak valóságos értékét és ha nem akarunk erőszakot elkövetni a valóságon. És ne felejtsük el azt sem, hogy amikor az amerikai munkások magas béreinek hangoztatásával akarjuk kiszúrni a világ szemét, vagy a magunkét, az amerikai munkást ezenkívül a munkanélküliség állandó átka sújtja, továbbá nem dolgozik egész éven át és akkor is, amikor dolgozik, állandó idegfeszültségben él állása minden pillanatban bekövetkezhető elvesztése miatt. Ez a félelem idő előtt felőrli idegeit és megkeseríti életét, mig az épülő demokráciákban e tekintetben nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert tudja, hogy holnap, holnapután és mindig szükség lesz rá. a munkahelyén, hogy tehát nem fölösleges embernek számit, nem rongy és üldözött, hanem övé az ország és magának dolgozik. Ezúton értesítjük a váratlanul elhunyt Bakos Józsefné munkástársnőnk jóbarátait és ismerőseit, hogy földi maradványait e hét szombatján, szeptember 19-ikén délután 2 órakor viszik örök nyugvóhelyére a Breiner Funeral Home-ból, 44 Green Street, Woodbridge, N.J.