Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-17 / 38. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Szeptember 17, 1953 _ kiét végi leuél Írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. McCarthy, Hitler utánzója Az emberi törekvések minden terén — legyen az gazdasági, politikai vagy kulturális jeliegtj — a haladás rugója és megindítója mindenkor az volt, hogy valaki elégedet-i len volt a meglévő állapotokkal és javítani akart azokon. Aki meg van elégedve a saját sorsával és ugyanakkor a mások sorsát is kielégítőnek találja, aki tehát úgy véli, hogy minden úgy van rendjén, ahogy van, az még sohasem vitte előre az emberiség ügyét egy jottányival sem. Csak az az egyén, akiben van elég értelem felismerni, hogy a jelenlegi állapotok nem valami rózsásak es elég képzelőtehetség meglátni, hogy vannak módok és lehetőségek a korrigálásra és mindezek tetejében van benne elegendő bátorság ahhoz, hogy a változás szükségességét hangoztassa és lehetőségét demonstrálja — csak az ilyen egyénről lehet elmondani, hogy hozzájárult az emberiség sorsának a javításához. Másszóval: az emberi haladásnak az igazi forrása nem egyéb, mint a meglévő helyzettel való elégedetlenség és egy különb helyzet után való vágyakozás. Ha ez a két tényező' nem játszott volna döntő szerepet az emberiség történeté-] ben, akkor még ma is kődárdával vadásznánk az őserdőben,« hogy a mindennapi nyers húst megszerezzük és azon nyersen | felfaljuk, mert ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy tűzeti is lehetne gerjeszteni, aminek segítségével a nyers, véres húst meg lehetne főzni vagy sütni és ilymódon élvezhetőbbé tenni ? ?!! Minden emelkedés és fejlődés annak köszönhető, hogy valahol akadt valaki, akinek az a vakmerő, forradalmi gondolat cikázott át az agyán, hogy “ez vagy az lehetne másként is; ezt vagy azt talán pótolni lehetne valami jobbal; ezt vagy azt egy kis igyekezettel különbbé lehetne tenni...” Ezt a fajta elégedetlenséget a legüdvösebb emberi erénynek tekinthetjük. Az öntudatos, magáraébredt dolgozót ez a fajta elége-j detlenség jellemzi. Tudja, hogy a meglévő állapotok távolról] sem tökéletesek; tudja, hogy van mód és lehetőség a fogyatékosságok kikorrigálására; de azt is tudja, hogy ezek a hí-1 ányosságok soha önmaguktól — automatikusan — megszün. • ih nem fognak: tehát a kezébe veszi a kezdeményezést —[ rámutat, hogyan lehetne a meglévő visszásságokat kiküszö-j bölni és próbál szerezni magának eszme- és fegyvertársakat, akiknek segítségével a helyzet megváltoztatását kivívhatja magának. Az ilyen harcos, jövőbetekintő, öntudatos munkás elméjében manapság gyakorta — és jogosan —• felmerülhet ai kérdés: “Minek törjem magamat, miért vigyem a bőrömet aj vásárra, amikor azok, akiknek szivvel-lélekkel a mi oldalun-í kon volna a helye, vagy közömbösen haladnak el mellettünk, j vagy pedig egyenesen szembefordulnak velünVV” Hiába is* tagadnám: az ilyen kérdés az én elmémben is felbukkant — j Hem is egyszer... Ilyenkor arra gondolok, hogy ha a mi harcos eleink szin-1 tén attól tették volna függővé a harc folytatását, hogy j mennyi támogatást és biztatást kapnak a munkásosztálytól, hát bizony — hogy egyebet ne is említsek — mai napig is 12 órát dolgoznánk naponta, hat napon át hetenként. . . i De a mi elődeinket nem bátortalanitotta el a legközelebbről i érdekelt munkásrétegek közönye; ők mentek tovább a küz- j delem rögös országútján és lankadatlanul harcoltak olyas-1 miért, aminek az előnyeit ők maguk legtöbbször nem is éi- j vezhették és mert ők nem hagyták abba a küzdelmet: mi ma összehasonlíthatatlanul jobb viszonyok között élünk, mint! ők éltek. De vájjon akad józaneszlj ember, aki merné állítani, [ hogy ma olyan viszonyok között élünk, hogy azokon javítani j már nem lehet? Ha viszont lehet, akkor nekünk éppúgy kö-j telességünk harcolni az utódaink jövőjéért, mint ahogy aj mi eleink kötelességüknek tartották, hogy viaskodjanak a mi érdekeinkért. Ezzel tartozunk a múltnak, de még inkább tartozunk a jövőnek! A munkásosztály a harcot sohasem adhatja fel, akár- j milyen jó dolga is legyen viszonylagosan szólva. Nem ad-' hatja fel mindaddig, amíg el nem érte azt a pontot, hogy aj saját sorsának a kovácsa lehet, önmagának termelhet és önmagának építhet. Sőt: amikor elérte ezt a pontot, a küzdelem j akkor sem sziinhetik meg, hanem csak irányt változtat: akkor a munkás azon fáradozik, hogyan tudna többet és jobbat termelni, hogyan emelhetné magasabbra életnívóját, miiként bővithetné tudását, hogyan válhatna külön tagjává annak az uj társadalomnak, amelynek létrejöttét sikerült kivívnia. ★ Én egyszerűen képtelen vagyok vagyok szebb és nemesebb Ügyet elképzelni, mint a haladásért való szüntelen küzdelmet. Abbanhagyni akkor fogom, ha valakinek — mondjuk: McCarthy- nak — sikerül engem meggyőznie, hogy az a rendszer, amelyben ma élünk, a lehető legtökéletesebb a világon, amely semmiféle javításra nem szorul többé... Ha ez sikerül neki, akkor elhallgatok ... Az alábbi cikk rövidített kivo- i nat Arthur Eggleston, a kiváló szakszervezeti iró “McCarthy’s Kampf” cimü cikkéből, ‘ mely a Monthly Review szeptemberi számában jelent meg. Eisenhower kijelentette, hogy McCarthy “a legnagyobb veszélyt jelenti Amerikában,” “a spanyol inkvizíció felélesztését” és a “nácikat utánzó” módszer alkalmazását. “Mikor McCarthyra gondolok, önkényteleneül Hitler jut eszembe,” hangoztatta Eisenhower a Los Vegas Sun julius 23-iki számában megjelent nyilatkozatban.* A féreértések kedvéért sietünk kijelenteni, hogy nem Eisenhower elnök volt az, hanem Kansas Cityben élő bankárfivére. Eisenhower elnök hallgat McCarthyról és ezzel a hallgatással segíti annak inkvizícióját és politikai emelkedését. Fivére azonban, mikor megkérdezték tőle: mi a véleménye McCarthy céljairól, igy válaszolt: “Természetes, hogy magasabb céljai vannak. Minden áron el akarja érni, hogy az újságok Írjanak róla. A legrégibb politikai játékot követi, ami abban áll, hogy akinek neve legtöbbet szerepel az újságokban, azt gyakran a lema- gasabb hivatalra választják ki.” Pontosan ezt a tanácsot adta Hitler Mein Kampf cimü könyvében, melyet McCarthy gyökeresen áttanulmányozott, mikor elhatározta, hogy politikai pályára lép. Hitler azt Írja könyvében, hogy nem számit, mit írnak a lapok: jót, vagy rosz- szat. A legfontosabb az, hogy írjanak személyéről, hogy a végén a tömegek szemében úgy tűnjön fel, mint a legnagyobb hatalom, akivel mindenkinek számolni kell. McCarthy, a tanítvány McCarthy pontosan követi! a Hitler által kijelölt utat. Már 1951-ben annyira hir- herdtté vált, mint aki nyomtatásban akarja látni nevét, hogy az év októberében George Huberman, az AFL egyik vezetője kijelentette róla az AFL Wisconsin állami szervezetének értekezletén: “McCarthy eladná hazáját azért, hogy naponta első, oldalas hirekhen foglalkozzanak vele a lapok.” Néhány újságíró mindjárt kezdetben rámutatott arra, hogy McCarthy éppen úgy. mint Hitler javasolja könyvében, teljesen alaptalan, fantasztikus vádakat kovácsol s meg sem próbálja bizonyítani azokat. Ez hozzátartozik a módszerhez. Legkézzelfoghatóbb példa erre a külügyminisztériumban működő “kommunisták” elleni kampánya, a- mit, 1950-ben indított meg s amit 1952-ben választási kampánykérdéssé növelt. Először az volt a vádja, hogy “205 aktiv kommunista párttag, egy kémszervezet tag jai” működnek a külügyminisztériumban. Később leszállította ezt a számot, 57-re, majd felemelte 81-re, hogy megint leszállítsa háromra sj végül egyre. Persze nem is igyekezett bizonyítani a vá- iakat, melyekről tudta, hogy alaptalanok. Végül kiderült, hogy az “egy” kommunista Owen Lattimore, aki soha nem állt a külügyminisztérium alkalmazásában, soha nem volt “kémhálózat tagja.” MeCarthynak azonban sikerült tönkretenni igen sok ember életét, hogy a végén már maga a szenátus Tyding elnöklete alat.t működő bizottsága kijelentette róla: “A hazugság technikáját, amit a diktátorok pusztító eredménnyel alkalmaztak másutt, első ízben látjuk állandó módszerként, alkalmazni hazánk történetében. Látjuk, hogy a hazugságok állandó ismétlése félrevezeti az amerikai nép egy részét s ugyanakkor behatol az Egyesült Államok Szenátusába.” McCarthy azonban megkapta a kivánt, nagybetűs címeket az újságokban, naponta megjelentek ezek s az sem izgatta, hogy első esetben a szenátusi bizottság “hazugsággal” vádolt hivatalos jelentésében egy szenátort, mármint őt. Hitler azt hangoztatta, hogy mindegy: jót irnak-e, vagy rosszat, a fontos az, hogy Írjanak. Ugyancsak pontosan követi Hitler azon tanácsát hogy minden erőt egyetlen ellenfélre kell összpontosítani. “A közönség buta és hamar felejt,” irta a náci vezér, “soha nem szabad a tömegek elé két, vagy több ellenfelet állítani.” Ez ellen az ellenfél ellen aztán minden* hazugságot akamazni kell, mert minden hazugságból marad valami a köztudatban és minél nagyobb a hazugság, annál ke- vésbbé kételkednek benne. A lélektani magyarázat az, hogy normális emberről nem tételezik fel a hihetetlen hazugságot s ha sokszor ismétlik azt, a végén hihetőnek látszik. A tanítvány fejleszti a módszert Mig Hitler a “zsidó marxistákat” választotta céltáblájául, beleértve ebbe a csoportba mindenkit, aki bármiben ellenezte politikáját és módszerét, McCarthy céltáblája a “kommunisták ’ s ezek közzé befoglal mindenkit, aki kritizálja, vagy ellenzi működését. így például mindazok, akik a háborús szövetség alatt együttműködtek a Szovjetunióval, mint Marshall tábornok és Dean Aclie- son volt külügyminiszter, szintén a “kommunnizmust szolgálták”, mert, nem akadályozták meg. hogy a Szovjetunió megerősödve ne kerüljön ki a második világháborúból. Marshall tábornok még bünösebb abban, hogy nem akadályozta meg a korrupt Csang kormány bukását Kínában. Ép; enugy mint Hitler számára nem volt semmiféle bonyolult kapcsolat a politikai és közgazdasgi fejlemények között, hanem minden “bűnös összeesküvés” eredménye, McCarthy ugyanezt az elméletet hangoztatja, ami különösen egy hisztériás és közgazdaságilag bizonytalan világban hasznosnak bizonyul a nagy hazugság elméletét alkalmazó politikusok számára. Egyes kritikusok szerint McCarthy túlszárnyalja mesterét, mert “mig az a nagy hazugságra alapozott mindent, McCarthy kis hazugságokat is alkalmaz, egyiket a másikba kapcsolja és hol az egyiket, hol a másikat veszi elő újból és újból.” (McCarthy az ember és a szenátor 366-ik oldal.) McCarthyról sok esetben bebizonyult a hazugság. — Mindez azonban nem állítja meg, hogy tovább hazudjon és ugyanaz a sajtó, mely néha enyhe kritikai hangot penget meg vele szemben, tudatosan sgiti, mint a mögötte álló, hatalmas üzleti érdekek, akik az amerikai fasizmus vezérét látják benne. fiitmmiiiiii iinmii miiiiiiiiiiiiiiiDiMtiimuin’iiam Adenauer és a szakszervezetek A vasárnapi választással és az U. S. segítséggel hatalmában megerősített Adenauer nyugatnémet kancellár első lépése a baloldali és szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszrvezetek megsemmisítésére irányul. A kancellár a Keresztény Demokrata párt kebelében működő, úgynevezett keresztény szociális! a szakszervezetbe akarja beolvasztani a német acél és fémipari munkások szak- szervezetét, . mely az ország legerősebb munkásszervezete. A szakszervezet kétnapos ér- tekezet után egyhangú határozatban bejelentette, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel szembeszáll Adenauer törekvésével, melynek célja a valódi szakszervezetek megsemmisítése. I A lengyel püspök beismeri a kémkedést Czeslow Kacmarék kielci érsek beismerte, hogy kémkedést követett el az U. S. számára. A varsói rádió közvetítette a püspök részletes vallomását, melyet az ellene és három paptársa ellen lefolytatott tárgyaláson tett, melyben elmondta, hogy kapcsolatban állt Arthur Bliss Lane volt U. S. követtel, aki már 1945-ben a Szovjetunióval való háború elkerülheti t- lenségét hangoztatta. A püspök beismerte, hogy információkat adott U. S. számára. iifiimNiiiimiiiiiii ii Iliim •iiiiiiiiiimiiiiMiiiuiHiiMMinii Emelték a külföldi levelek postadiját A Kanadába és Mexikóba címezett levelek kivételével a posta igazgatósága felemelte az összes külföldi küldemé- nyk viteldiját. Az egyszerű levél viteldija az eddigi 5 cent helyett ezentúl 8 cent lesz, a levelezőlap díjazása 4 cent, az eddigi 3 helyett.
