Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-10 / 37. szám

Készüljünk a new yorki szüreti mulatságra Szeptember 20-án, vasárnap egész nap a bronxi International Parkban (lásd hirdetést a 3. oldalon) ~] mmmm a szokottnál is több (79) érdekes és tanulságos cikk van. Miután kiolvasta, adja e lapszámot tovább! Mit jelent az Adenauef-Dulles győzelem A New York Herald Tribune, a republikánus párt, Wall Street, Eisenhower, Dulles és Mc­Carthy pártjának new yorki szócsöve, az öröm és önfeleutség pillanatában e cimmel számol be Adenauer és a mögötte álló német és amerikai imperialisták vasárnapi választási győzelméről: Adenauer több szavazatot kapott, mint Hitler! Nem véletlenség, hogy Adenauerék győzelme Hitlerék 1932-iki “választási” győzelmének em­lékét idézi fel az amerikai imperialistákban. A két választás között valóban meglepő a párhuzam és hasonlatosság — egy bizonyos pontig. Mindenekelőtt mindkét, politikust ugyanazok a politikai és gazdasági hatalmasságok juttatták hatalomra, kampányukat ugyanazok a pénzfeje­delmek, elsősorban a Ruhr mágnásai finanszíroz­ták. Wall Street szerepe is ugyanaz volt mindkét eset,ben. Hitler hatalomrajutásának útját az amerikai Dawes és Young pénzügyi tervezetei és a nyomukban folyósított Morgan kölcsönök kö­vezték ki. Adenauerék és a mögötte máris felso­rakozott Hitler generálisok útját a Marshall-terv, az Operation X és ehhez hasonló intézkedések si­mították. S teljes hasonlatosság abban a tekintetben is, hogy mindkét választás dühöngő terror jegyé­ben zajlott le. A bonni rendőrhatósáog ezerszámra tartóz­tatta le azokat, akik a kommunista párt válasz­tási programját terjesztették, .elkobozták a de­mokratikus pártpk választási anyagait, betil­tották lapjaikat, feloszlatták választási gyűlései­ket, tettleg bántalmazták e gyűlések résztvevőit, és igy tovább. A, bonni hatóságok a demokratikus erők el­len indított hadjáratukban felhasználták a “Né­met, Ifjúsági Szövetség” nevű fasiszta terrorszer­vezetet és általában a társadalom salakját. Megvan a hasonlatosság még a nagybani csalás, a demokratikus szavazatok ellopása és csalárd választási törvény alkalmazásában is. Sőt, azt lehet mondani, hogy a bonni kormány e téren tult.ett a weimarin. Bonnban kevéssel ezelőtt népellenes válasz­tási rendszert hagytak jóvá. Az uj választási rendszer célja az volt, hogy tévedésbe ejtse a választót és további mesterkedésekkel megakadá­lyozza a haladó pártok és szervezetek képviselői­nek beválasztását a szövetségi gyűlésbe. A zűr­zavaros választási törvény széles lehetőségeket nyújtott a választások eredményeinek meghami­sítására. Az uj választási törvény értelmében minden választónak két szavazata van. Az egyik szavazatot az illető választási körzetben szereplő jelöltre, a másikat az egyes tartományokban be­terjesztett pártlajstromokra adja le. Ahhoz, hogy egy párt, mandátumot kapjon, meg kell szereznie a pártlajstromokra leadott szavazatok legkeve­sebb öt százalékát. A bonni reakciónek e fogás segítségével sikerült kizárni a szövetségi gyűlés­ből Németország Kommunista Pártjának, vala­mint a kispolgári-demokratikus pártoknak a képviselőit. Az amerikai és nyugatnémet monopolisták hatalmas pénzösszegekkel igyekeztek biztosítani ügynökeik győzelmét. Ezek az összegek a sajtó megvesztegetésére és eszeveszett demagóg agi­táció megszervezésére szolgáltak. A “Deutsche Woche” című lap adatai szerint a nyugatnémet nagyipari vállalkozói egymaguk 150 millió már­kát “áldoztak” a bonni vezető pártok választási hadjáratának céljára. Mielőtt tovaoomennánk, állapítsuk meg min­denekelőtt, hogy kik győztek a vasárnapi német- országi választásokon. Ez annál is inkább fon­tos, mivel az amerikai és külföldi tőkéssajtó Ade- nauert, mint “demokratát” és pártját, a keresz­tényszocialista pártot, mint “demokratikus” pár­tot tünteti fel. Mi sincs távolabb a valóságtól. Az a tény, hogy a vasárnapi választásokon a szélső jobboldali többé-kevésbbé nyílt náci pártok keve­sebb szavazatot kaptak, mint azelőtt, nem azt bizonyítja, hogy a nácizmus befolyása csökkent Németországban, hanem azt, hogy a nácik, a né­met imperialisták felismerték Adenauerben és pártjában azt az eszközt, amellyel sokkal hama­rabb juthatnak hatalomra, mint a nyílt nácizmus hitelétvesztett lobogója alatt. ADENAUER PÁRTJA MÖGÖTT SORAKOZIK FEL EGYSÉ­GESEN AZ ÚJJÁSZÜLETETT NÉMET IMPE­RIALIZMUS! Sok tekintetben ugyanazt a szerepet tölti be Adenauer pártja, amit Nagy Ferenc “kisgazda- pártja” töltött be 1945-ben. Miként a magyar reakció, feudalizmus, fasizmus minden megma­radt erejével Nagy Ferencék mögött sorakozott fel úgy sorakozott fel a hitlerizmus minden ma­radványa Adenauerék mögött. Adenauerék győzelme katasztrofális fordulat a sokat szenvedett német nép történetében. Ugy- látszik ismét sikerült behálózniuk azoknak a gaz­dasági erőknek, amelyek az elmúlt század alatt háromszor vezették a német népet támadó hábo­rúba, kétszer zúdították az emberiséget világ­háborúba. Most, rövid nyolc esztendővel a máso­dik világháború befejezése után, amely Németor­szág városaiból üszkös romokat csinált, amely a német népet megtizedelte, ismét az agresszió ös­vényére vezették azt a népet. És hogy agresszív, terveiket már fügefalevelekkel sem takarják, az kitűnik ugyancsak a newyorki Herald Tribune beszámolójából, melynek másik főcíme a német- országi választásokról az, hogy “Adenauer követ­kező' célja Kelet-Németország felszabadítása.” A németországi választás eredménye katasz­trofális fordulat Európa népei számára is, ame­lyek az utóbbi időszakban egyre határozottabban juttatták kifejezésre békeakaratukat. Minden európai nép áldozata volt már az elmúlt félév­században a reakciós vezetés alá jutott német nép agressziójának. Az angol, a francia, az olasz, a magyar, a lengyel, a cseh, az orosz. Ezek a népek kétségkívül azonnal felismerik a németországi választások jelentőségét, tudják, mit jelent Ade­nauerék győzelme. Miután mindezt előrebocsájtottuk, nézzük ám meg az érem másik oldalát is A reakció, a háború erői, kétségkívül megnyertek egy ütköze­tet. De a harc, a békéért, az egységes, béke­szerető, valóban demokratikus, szomszédjaival ióviszonyban élő Németországért folytatott küz­delem korántsem ért véget. Mert egy dolog csalással, terrorral, mérhe­tetlen megvesztegetéssel, a nácizmus salakjai maradványának felhasználásával “győzelmet” aratni. Más dolog a megtizedelt német népet is­mét zubbonyba bujtatni és támadó háooruba vinni. A német nép aligha felejtette el a t a lec­két, amelyet 1941 és 45 között kapott, tudják, hogy ma már 1953-at írunk és nem 1939-et vagy 1941-et. Tudják, hogy abban a pillanatban, ami­dőn agresszív lépésre szánják el magú at. ezer- szerte biztosabban, mint 1941-ben • saját halálos Ítéletüket Írják alá. Mert ma már a német nép fele, Kelet-Németország népe is a haladás, a de­mokrácia oldalán áll, szóval agressziójuk első gyümölcse polgárháború lenne. Es Keiet-c- ámet- ország mögött ott áll egységesen 800 milliós bé­ketábor, sokszorta hatalmasabban felvértezve a béke védelmére, mint 1939-ben. De szembe talál­ná magát egy agresszív Nyugat-Németország Európa minden más népével, Nyugat-Európa né­peivel is. És az atombombás világban csak egy teljesen eszeveszett klikk gondolhat arra, hogy Európa legsebezhetőbb, legsűrűbben lakott or­szágát, háborús kalandba vigye. A németországi választások eredménye nem­csak Adenauerék, hanem sokkal inkább Dullesék győzelmét jelenti. Az amerikai imperialisták 35 billió dolláros európai megvesztegetései és tőkés- mentő politikájuk meghozta első nagy gyümöl­csét. Mostantól kezdve, sokkalta határozottabban mint eddig, Nyugafnémetország lesz Wall Street. dédelgetett európai kedvence. Fokozatosan visz- sza fogják vonni “támogatásukat” olyan orszá­goktól, mint Olaszország, Franciaország, Anglia, amelyek népei nem lelkesednek a háborúért, az európai hadseregért és amelyekben sok a “meg­bízhatatlan” elem. Hiszen Olaszországban és Franciaországban a parlamentek fele kommunis­tákból és baloldali szocialistákból áll. Ám itt van Nyugat-Németország, tele tehetséges, jól képzett és “gyakorlott” hitlerista tábornokokkal, hatal­mas iparral, megértő rokonlelkü nagytőkésekkel, egy “megbízható” szociáldemokrata párttal, és 10 millió DP-vel, (Nyugat-Németországban kb. 10 millió kitelepített vagy Keletről megszökött német él és vett részt a választásban), akik haj­landók magukat odaadni minden eszeveszett ka­landnak. Egy ilyen országot érdemes támogatni a Wall Streetnek! Mi lesz mindennek a következménye? A nyu­gati blokk ellentéteinek növekedése. Mert az ame­rikai nagytőke által támogatott német ipar még jobban kiélezi az ellentéteket a nyugati blokk Tagjai között, növekedni fog a gazdasági versen­gés. Ugyanakkor a német agressziótól aggódó népeik nyomására az angol, frania és olasz nem­zet józanabb elemei s kormánykörei fokozottab­ban fogják sürgetni a német kérdés békés rende­zését, az öthatalmi konferenciát. És az amerikai nép is tudatára fog ébredni, hogy az a politika, amelyet Truman és Acheson kezdett és most Ei­senhower és Dulles folytat, micsoda katasztrófát bocsájtott szabaddá abból a Pandora szelencéből, melynek “hideg háború” és “vörösfalás” a mai neve. Deák Zoltán Truman folytatja a demagógiát Labor Day napján 20 ezer főnyi tpmeg gyűlt össze a detroiti Cadillac Square-en, hogy meghallgassa Truman volt elnököt, aki az AFL és CIO által közösen megrende­zett ünnepi gyűlés diszszóno- ka volt. Trumannak ez volt az első politikai beszéde, mi­óta kivonult a Fehér Házból s minthogy munkások előtt, beszélt,, visszatért ugyanah- j hoz a demagógiához, melyre még az 1948-as választási kampányból emlékszünk. A volt elnök beszédének legnagyobb részében az Ei­senhower kormány politiká­ját ostorozta, kijelentve, hogy az teljesen a pénzérdekek kormánya, melynek vezérmo- tivuma az, hogy ami a Gene­ral Motorsnak jó, az jó az országnak. A kormány nem­csak természeti kincseitől fosztja meg a népet s a pénzérdekeknek adományozza azokat, mint az olajjal tette s az erőmüvekkel tervezi, ha­nem a munkásság és a far­merek, általában a kisembe­rek terheit súlyosbítja és el­veti minden nekik tett, vá­lasztás előtti Ígéretét. Miközben az Eisenhower kormány politikáját, kritizál­ta, Truman hallgatott arról, hogy tulajdonképpen ő volt az, aki elindította a nép ér dekeit feláldozó, a háborús profitérdekeket kiszolgáló po­litikát, a hideg háborút, és a koreai háborút. Beszédének fő pontja az volt, hogy a kormánynak nem szabad te­kintettel lenni a költségvetés egyensúlyára s mnden esz­közzel, főleg a légihaderő ha­talmas arányú kiépítésével fokozni kell a fegyverkezést,, azaz mégis csak a General Motors és a trösztök háborús Arkansas pöröl Arkansas állam pert indított a washingtoni szövetségi bíró­ságon a kormány azon intézke­dése ellen, mely az egyes álla­moknak és azokon keresztül az olajtrösztnek adományozza a partmelléki olajat. Az igazsag- ügyminiszter a per elvetését kérte a biróságtól. profitérdekét kell szolgálnia, ami minden népellenes intéz­kedés kutforrása. Vol. II. No. 37. Thursday, Sept. 10, 1953 New York, N. Y. Egyes szám ára 15 cent Entered »s Second Class Matter Dec 31. 1952 at the Pos1 ^ ^ -»t 2 I a*’*------------ - ■ -- —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom