Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-03 / 36. szám
September 3, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZo DR. POGÁNY BÉLA ÍRJA A WALL STREET BIZTONSÁGÁNAK HATÁRAI Meggyőződésem, hogy államvezetőknek kutyakötelessége gondoskodni népeik 'biztonságáról. Hogy is nézne ki a dolog, ha egy 160 millió lelket számláló ország felelős vezetői mindig csak golfoznának, jachtoznának, nagy fogadónapokat, gai'den-partykat rendeznének, canastáznának, vagy huszonegyest játszanának, nyilt vagy zártkörű kupaktanácsokat tartanának, a köz tulajdonát képező tengerparti olajmedencéket, közpénzen épített vízmüveket, villánytelepeket adományoznának magánérdekeltségeknek, stb., stb. — a százmilliós tömegek, a nép biztonságával pedig fikarcnyit se törődnének?! Én lennék az első, aki e visszásság ellen felemelném tiltakozó szavamat s akkor aztán vakaródzhat- hának! Csak az a kérdés: hogyan gondoskodnak a biztonságról? És még az is kérdés: kinek a biztonságáról gondoskodnak ? Eleinte úgy vélték elintézni a biztonságot, hogy rakásszámra gyártották az atombombákat, a nagy monopóliumok magánzsebére bízott atomtitkok alapján. Az A-bombát követte a H-bomba, a hidrogénbomba. Akkor kitalálták, hogy a haladás eszméit úgy háríthatják el a legbiztosabban, ha idebent az országban üldözőbe veszik és koholt perek alapján bebörtönözik a munkásság vezetőit, az Írókat, a tanárokat, az értelmiséget, pontosabban azokat, akik nem titkolják, hogy a haladás hívei, harcoltak és harcolnak a népjogok, a haladás és a béke ügyéért. Kifelé, a nagyvilágban pedig a monopóliumok úgy gondoskodnak a biztonságról, hogy Marshall-dollárokkal támogatják bármely <^rszág reakciós, népnyuzó kormányait és érdekcsoportjait, amelyek esküdt ellenségei a haladásnak, a népek törekvéseinek és akaratának. Ehhez csak azt kell hangoztatni, hogy nem avatkoznak be idegen államok belügyeibe és nem sértik meg a nemzetek önrendelkezési jogait és máris beavatkozhatnak és megsérthetik ezeket az önrendelkezési jogokat. Közben a Marshall-segélyből, miután nevét büvészmódra több ízben megváltoztatták, fegyverszállítás és biztos üzlet lett. A “segély” megvonásának ostorpattogtatásával engedelmességre lehet rugdalni a külföldi reakciósokat, akik egyébként külső kényszer nélkül is szives örömest' forrasztják a bilincseket saját népeikre, a múlt forradalmain okulva azonban még olykor óvakodnak nyíltan ujjat huzni a népek haragjával. Ha szükség úgy kívánja, kétszinüsködnek, mintha csakis a Wall Street és a Pentagon világuralmi nyomásának engedve nyomorgatnák az istenadta népeket, sülyesztik le a tömegek életszínvonalát, a munkások bérét, de hát mit csináljanak, nyomás alatt állnak. , A reakciósok, a diktátorok, a fasiszták, tekintet nélkül politikai rovott múltjukra, igy lettek barátai vagy szövetségesei a Wall Streetnek és a Pentagonnak, legyen az Hiro- hitó, Adenauer, Franco, Csang Kaj-sek, Bao Dáj, Schuman, De Gasperi Syng. Rhee, Reza Pahlevi sah vagy Fazollah Za- hedi, Nagib vagy akár Fulgencio Batista és a többi, mind olyan nevek, amelyek a zsarnokság, az elnyomatás, az emberi jogok meggyalázása, a munkásosztály és a nép letiprá- sa körül szereztek viseltes világhírt maguknak. Mindezeket a reakciós és elvileg züllött politikusokat arra igyekeznek a Wall Streeten felhasználni, hogy a földgolyó felszabadult 800 milliós, a békés munkát és építést végző, a haladást és szabadságot élvező népe ellen szervezzék be — kölcsönök, baráti kapcsolatok, atlanti és egyéb paktumok örve alatt. így képzeli a Wall Street biztosítani a biztonságot, a magáét, de nem a népét. A hétezer mérföldnyi távolságban lezajlott koreai események is okok voltak a nyugtalanságra és több mint három évig folyatták amerikai fiuk vérét érte és még most is, a fegyverszünet megkötése után is, jobban csörgetik a kardot, mint annak előtte és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem enegedelmeskednek követeléseiknek, újra kezdik a lövöldözéseket a UN-el vagy nélküle. De még mindez sem elég! A biztonság még mindi; nincs meg. Nemcsak azért, mert amint kiderült, a szovjetnél is van atombombája, sőt legújabban már H-bombája is, ha nem azért is, mert még idebent az országban sem sikerül láncra verni a gondolatszabadságot, általában véve a gondolatot, az eszméket és azok hordozóit. Nincs a Wall Stree számára biztonság, ha nap nap után egyre világosabbá váli az emberiség előtt, hogy tőkés rendszer nélkül is tqd halad ni a világ és nem dől össze. Még az is érthető, ha a Wall Street ragaszkodik a maga biztonságához. De elvégre is mi biztosíthatja a biztonságot? Az atombombája nem elég hozzá, ugylátszik. Szövetségeseket toborzott és vásárolt magának. Ez sem elég, hiszen folyton újakra szervez és segít puccsokat. Teleépitette a világot hadibázisaival és repülőtereivel. Igaz viszont, nem tart igényt nagyon gyarmatokra, mert olcsóbban is meg tudja szerezni idegen népek természeti kincseit és gyarapíthatja dús profitját, ha pénzügyileg tartja kezében ez országok, gyarmatok, félgyarmatok, protektorátusok stb. kormányait. És biztonságának még sincs határa. Biztonságát érzi veszélyben forogni, ha csak azt hallja, hogy a szocialista országok élnek és virulnak, ha esnek az v ott és emelkednek a bérek, ha uj gyárak-épülnek arra- \ Wall Street urai gyakran úgy néznek ki, mintha hamot kapnának attól, hogy odaát kényelmes, egészMIKOR ZAHEDI HITLERT SZOLGÁLTä Fitzroy Maclean, angol tory képviselő néhány évvel ezelőtt “Eastern Approaches” cimü könyvében elmondja Faziollah Zahedi tábornok, Irán uj miniszterelnökének nácibarát tevékenységekért való letartóztatását a második világháború alatt. A képviselő mint brigadéros teljesített szolgálatot az Iránban állomásozó angol katonai kirendeltségben s ráhárult a letartóztatás végrehajtása. Elmondja, hogy Zahedi Isfahan városban lakott s a város közelében állomásozó perzsa hadosztály parancsnoka volt,. Az egész idő alatt összeköttetésben állt az ország déli részében működő német nácikkal, akiknek célja az volt, hogy megakadályozzák a Szovjetunió számára Iránon keresztül történő szállításokat. A tábornok fontos helyet foglalt el ebben a manőverben,' azonban letartóztatását úgy kellett eszközölni, hogy a város ne vegyen arról tudomást, mert az angolellenes tüntetéseket válthatott volna ki. Angliának ugyanis, mint idegen hatalomnak, nem állt jogában hazájában letartóztatni a nácibarát tábornokot. A letartóztatást úgy rendezték meg, hogy pontosan kidolgozott terv alapján lakásából ugv rabolták el a tábornokot, hogy még a ház előtt álló őrszem sem vette azt észre. A tábornokot az ablakon kerersztül kényszeri- tették a ház mellett álló autóba s mikor az autó elhaladt a kapu előtt, az őr merev tisztelgő állásba vágta magát s a tábornok viszonozta tisztelgését, miközben Mclean oldalának szegezte revolverét. Minthogy a városon kívül fekvő iráni kaszárnya mellett kellett elhaladni a hely felé, ahol repülőgép várt, a tábornokra, az angolok elvágták a város telefonvezetékét, nehogy a kaszárnyát értesíthessék a parancsnok elrablásáról. Zahedi tábornok egészen a háború végéig az angolok “vendége” volt, egy palesz- inai fogházban. Most az US ezetői örömmel üdvözlik, nint, “erős” miniszterelnököt, ki a “Szabad Világ” meg- úzható védelmezője Franco, lyngman Rhee és Csang vai-sek mellett. ( KoZfiflZDflSftGI SZEMLE ) isért emelkednek az élelmiszerek, mikor a farmerek bevétele csökken? A nagyipar lapja megmagyarázza az ellentmondást I Ilii IIIII • >1 III mi i 1111111111111111(11111 S3 millió és 408,000 az alkalmaztott munkások száma US-ben, jelenti a kormány. • A munkanélküliek száma 1 millió 240,000. Eisenhower egyik fő kam- pányigérete volt az infláció, azaz az áremelkedések megállítása. Nyolcadik hónapja, hogy az Eisenhower kormány hivatalba lépett s azóta az árak, elsősorban az élelmiszerek állandóan emelkednek. Ugyanakkor a farmerek bevétele a mélypontra esett, vásárlóerejük annyira lecsökkent,, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágakban máris súlyos visszaesés mutatkozik. A munkásság már régóta elégedetlenkedik valódi bérének állandó csökkenése miatt s a farmerek zúgolódnak bevételük csökkenése miatt. A nép életszínvonala az Eisenhower kormány hivatalba lépése ót,a több ponttal visszaesett, azaz követte a lefele irányuló vonalat, mely állandó a “hidegháború” megindulása óta. Mindaddig azonban, mig csupán a munkásságról és a farmerekről volt szó, a nagyipar egyetlen lapjának sem okozott fejtörést az élelmiszerek áremelkedése és a farmerek jövedelmének csökkenése közöt,t mutatkozó ellentmondás. Ha véletlenük megemlékeztek róla, takarni próbálták a valóságot s inkább a jövőről festettek színes képeket, azt hangoztat,va, hogy a “szabad vállalkozás’ rendszere minden problémát meg fog oldani. A jövő bekövetkezett s i probléma nem oldódott meg de rosszabbodott, annyira hogy a mezőgazdasági gépipar profitja határozott visz szaesést mutat. Ez aztán mái olyanvalami, ami fájdalma san érinti a nagyipari érdé kéltségeket. Most már muszáj foglalkozni a dologgal annál is inkább, mert a városi polgárság, mely még sem esett egészen a feje lágyára, csatlakozni kezd munkássághoz a kérdésben: Miért emelkednek az élelmi szerárak, mikor a farmerei egyre kevesebbet kapnak terményeikért ? Az U. S. News and World Report, mely a nagyipai egyik legbefolyásosabb lapjává nőtte ki magát, azzal magyarázza meg a dolgot, hogy minden a munkabérek emelése miatt történik. Más szóval, a városokban azért kell többet fizetni az élelmiszerekért, mert az élelmiszerfeldolgozó és a farmerek, vaii iiiiiii ■itiiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiuitiiHiiiiiiiiiiiiiiimiitiiiiiii ni m itaiiiiiiii>aiiiiiiiiic«iiii«iii«i a tudat, hogy amott emelkedik a termelés, nincsenek gazdasági válságok, megszűnt a munkanélküliség átka. Dehát hol van mégis a Wall Street biztonságának határa? Ha ez igy megy tovább, ijedten össze fog rezzenni akkor is, ha megneszeli, hogy amott biciklit vásárolt egy ifjúmunkás, ha egy külföldi munkásanya egy pár uj cipőt vett gyermekének, vagy egy beteg öregembert nem hagytak j a kapualjban kimúlni az árnyékvilágból, hanem kórházba ( szállították. Dührohamot kap vagy pedig fogai fázósan megvacognak, ha neszét veszi, hogy egy gyarmat, félgyarmat j vagy protektoritás, amelynek talán nevét se hallotta azelőtt megelégeli a gyarmatosítók embertelenségeit és — két zeliét ! lamint a fogyasztók között közvetítő üzemek többet kell, hogy fizessenek munkásaiknak, s ugyanakkor erősen megdrágult a szállítás, természetesen szintén a munkabérek emelése miatt. Mindez mellébeszélés, ami ; nem állja meg a helyét, mint az alábbiakból ki fog tűnni. Mindenekelőtt azonban lássuk, mi történt az élelmiszerek árával. A kormány kimutatása szerint 1946-ban, az árellenőr- I zés megszüntetése’ után az j átlagos, négy tagból álló munkáscsalád évi 767 dollárt köl- tött élelmiszerekre. Ebben az : összegben nincs benne az, amit kávéért, halért s kül- : földről behozott dolgokért, fi- ! zetett, ezt az amerikai mező- ! gazdasági terményekért, illetve a belőlük készült élelmiszerekért fizette. Természetesen az árellen- I őrzés alatt jóval kisebb volt az átlagos család kiadása, 1 azonban erről nem szól a jelentés. Ugyanazokért az élelmiszerekért, melyekért 1946- ban Hil dollárt fizetett a munkáscsalád, ma 1,017 dollárt fizet, a hivatalos kimutatás szerint, ami azonban már nem mai keletű. 1946-ban a farmer 52 cen- í tét kapott minden élelmiszer- j re kiadott dollárból, ma már csak 44 centet kap. Itt jön aztán a magyarázat, hogy mindez azért történik, mert az élelmiszereket forgalomba hozó üzemek munkásai átlagosan hat százalékos béremelést kaptak s a vasúti dijak emelkedtek. A munkások valóban megkapták a 6 százalékos béremelést ezekben az üzemekben s azt mindjárt meg is semmisítették az emelkedő árak. A 6 százalékkal szemben^ azonban az élelmiszer- árak sokkal magasabb arányban, sok esetben 50—100 százalékkal emelkedtek, a profit pedig rekordmagasságot ért el, amit azonban nem osztanak meg a farmerekkel. A profiton elsősorban az élel- miszerközvetitő üzemek, a vasutak osztozkodnak. Kisebb rész jut azokból a nagy- kereskedőknek, még kisebb a kiskereskedőknek, a farmereknek pedig semmi. Ugyanakkor a farmerek termelő költségei szintén emelkedtek. Többet kell fizetniük a műtrágyáért, a mezőgazdasági gépekért, a nyersanyagokért, magasabb kamatot a kölcsönök után. Az élelmiszereket feldolgozó és közvetítő üzemek munkásainak bére 6 százalékkal emelkedett, az élelmiszerfel- | dolgozó és közvetítő társaságok profitja 17—35 százalékkal, a vasutak profitja pe- | dig majdnem 100 százalékkal. Az utóbbiakról azonban, meJL.
