Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-16 / 29. szám
July 16,, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Világ riport Hogyan készifették elő a berlini provokációi Még 1950 augusztusábani titkos megbeszélést hívtak j össze Bonnba Adenauerék az; úgynevezett “Egész Németország problémáival foglalkozó minisztériumba.” A demokratikus német sajtó jelentése szerint,, ezen az értekezleten dolgozták ki a Német Demokratikus Köztársaság elleni földalatti tevékenység terveit,. Akkor történt mindez, ami-' kor a fiatal Német Demokra-j tikus Köztársaság sikerrel fe-1 jezte be a nemzetgazdaság helyi'eállitásának kétéves ter-j vét. A Német Demokratikus Köztársaság sikerei vad haragra gerjesztették Németország egységének ellenségeit. A nyugatnémet, reakció összes erőit összpontosították a széles körben tervezett felforgató cselekmény előkészi-' tésére, amelynek célja a Német Demokratikus Köztársa-1 ság gazdaságának megbénítása, zűrzavar és rendbontások előidézése volt. A Jakob Kaiser vezetése alatt álló “egész Németország problémával foglalkozó minisztérium” a felforgató cselekmények előkészítésének operatív vezérkarává vált,. Kaisernek az egybehangoló központ funkcióival felruházott “minisztériuma” Kelet- Berlint szemelte ki a Német Demokratikus Köztársaságban folytatandó bűnös tevékenység legfontosabb támaszpontjául. A Bundes-Alleen megalakították Kaiser “minisztériumának” nyugatberlini fiókintézetét. Innen irányították a különböző felforgató és kémszervezetek tevékenységét, mint a szociáldemokrata szövetség “Keletj Irodáját”, a kereszténydemokrata szövetség “Keleti Irodáját”, a “Szabad jogászok Vizsgáló Bizottságát” és több más hasonló szervezetet. E központ vezetői már kezdettől fogva egy úgynevezett “nagy akció” előkészítésére törekedtek, amely méreteiben túlhaladja az apró napi diverziós tevékenységet, a provokáló kiáltványok terjesztését, stb. A New York Herald Tribune 1951 december 19-i jelentése szerint Tillich, az egyik terrorista csoport vezetője a következőket, mondotta: “Egyelőre nem vállalhatjuk a feleősséget a sztrájkokra, vagy a nyílt felkelésre való felhívásért. Bizonyosak vagyunk azonban, hogy előbb vagy utóbb lehetségessé és szükségessé válik egy ilyen akció. A politikai vezetőség meg kell állapítsa azt a pillanatot, amikor sikerre számíthatunk.” A nyugatberlini felforgató és kémközpont arra összpontosította erőfeszítéseit, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az ügynökök széleskörű hálózatát építse ki. Ezeknek kellett azután kirobbantani a zavargásokat, a “politikai vezetőség által megállapított” napon. A Német Demokratikus Köztársaságban az utóbbi években lefolyt perek folyamán megállapítást nyert, hogy a titokban befurakodott provokálok jeladásra vártak Nyugat-Berlinből, hogy a Német Demokratikus» Köztársaság különböző vidékein egyidejűleg akcióba lépjenek. Az elmúlt év elején folyt le a hírhedt, “Német Ifjúság Szövetsége” fiókintézNémetország három zónája ményének, a “Szabad Parlament” nevezetű fasiszta terrorszervezet tagjainak pere. Fischer vádlott a tárgyaláson kijelentette: az volt a megbízatása, hogy “bizalmi emberekből” alakítson maga körül csoportokat és készítse elő'őket az “X napra”. Az ügynököket Nyugat- Németországból és Nyugat- Berlinből küldték a Német Demokratikus Köztársaságba, egyeseket pedig helyben toboroztak. A múlt év tavaszán egy újabb kém- és felforgató szervet létesítettek, a “Németország egyeségesit.ésé- nek problémáit vizsgáló tanácsot.” Ebbe a tanácsba különösen a háborús bűnösök soraibó^ kikerült pénz- és iparmágnások léptek be, a- kiknek Kelet-Németország területén lévő javaik a nép tulajdonába mentek át. A “tanács” elnökéül Friedrich Ernstet nevezték ki, aki Hitler alatt “a külföldön található német javak birodalmi kormánybiztosa” volt, jelenleg pedig Nyugat-Német,ország Központi Bankjának vezetője és más nyugatnémet vállalatok ügyvezető tanácsainak tagja vagy elnöke. A “vizsgáló tanácsnak” egy másik tagja, Spennrat, húsz nyugatnémet, monopólium ügyvezető tanácsának tagja. A DÉR SPIEGEL nyugatnémet folyóirat jelentése szerint Kaiser, a “vizsgáló tál nács” alakuló közgyűlésén azzal kérkedett, hogy az általános terv már befejezettnek nyilvániható és hogy az óhajtott nap “hamarabb elérkezik, mint ahogyan azt a kétkedők remélik.” A fasiszta puccs szervezői a provokáció előkészítésére zsoldjukba fogadták Nyugat-Németország és Nyu- gat-Berlin számos , fasiszta terrorbandáját. A puccsban különösen a “Német Ifjúság Szövetsége” tanúsított nagy ügybuzgalmat. A szövetség tagjai kivétel nélkül közönséges bűnözők, a Hitlerjugend, a rohamcsapatok és az SS- csapatok volt tagjai. Sajtójelentések szerint múlt év végén Nyugat n_ Az olaszországi helyzet Hét hete, hogy Olaszországban lezajlottak az általánosi parlamenti választások, -amelyek olyan ragyogó sikert hoztak a demokrácia erői és olyan csúfos bukást a reakciós kormányblokk számára. Nyugati megfigyelők, mint ismeretes, e választás eredményét egyöntetűen úgy értékelték, mint “vészjelt” a iiiinim 11111111111111 ■imiiiiiiiiu un iiiiii nun in min linbe érkezett Harwood amerikai tiszt, aki addig Hessen tartományban a terrorista “Német Ifjúság Szövetsége” tagjainak katonai kiképzésével foglalkozott. Harwood Berlinban egy külön “operatív vezérkart” szervezett,. A- mint az ADN hírügynökség jelenti, Harwood Berlinbe ér- kezte előtt a waldmichelbachi gyakorlótéren német ejtőernyősöket képezett ki. Ezeket a Német Demokratikus Köztársaság területén akarták ledobni, hogy a levegőbe repítsenek különböző épületeket. Az AACHENER NACHRICHTEN cimü nyugatné- metországi újság tavaly márciusban igy irt: “Óriási a Nyugat-Berlmben működő, külföldről pénzelt gengszterek száma. Nyugat-Berlin valósággal gyülekező helye a bűnözőknek, akik engedelmes eszközei a külföldnek és ju- dáspénzt fogadnak el.” A tények azt bizonyítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban már régen megszervezték a kémek és a provokátorok hálózatát. Nyu- gat-Berlinben a pogromlegények és a gyilkosok bandái csak a megbeszélt jelre vártak, hogy behatoljanak a város demokratikus övezetébe. És ezt a jelt megadták rövid idővel a junius 17-i berlini események előtt. A letartóztatott pogromlegények vallomásai végleg lerántották az álarcot a berlini fasiszta provokáció Bonnban székelő idegen szervezőiről. Ezek továbbra is megpróbálják bizonygatni, hogy “sem- j mi részük sem volt” a berlini I eseményekben. Megcáfolhatatlan tények viszont azt bizonyítják, hogy az egész “műveletet” egyetlenegy nyugatberlini központból szervezték és irányították. Nem véletlen, hogy Adenauer személyi hivatalának főnöke, Lenz főtitkár, junius 14-én Nyugat-Berlinbe érkezett,. Az sem véletlen, hogy junius 17-én Jacob Kaiser is megjelent Nyugat-Berlinben. A militarista körök — a- melyek úgy félnek Németország békés egyesítésétől, mint a tüztől — belevetették magukat ebbe a provokációs kalandba s nem törődtek azzal, milyen következményekkel jár ez a német népre. De a béke ellenségei csúfos kudarcot vallottak. A Német Demokratikus Köztársaság egész lakossága még szorosabban felzárkózik kormánya köré és el van szánva, hogy megsemmisítő | csapást , mér a hazája egvsé- I gére törő ellenségek minden i provokációj ara nyugati világ, de különösképpen az amerikai politika számára. Sulzberger, a “The New York Times” európai szerkesztője az alábbi következtetéseket vonta le az olasz választásokból: “Európa politika beállítottsága olyan változás irányába tolódik el, a- melyet, kedvezőtlennek keli tartani az Egyesült Államok politikába és érdekei szempontjából.” De Gasperi olasz miniszterelnök Az uj parlamentnek már a számszerű összetétele is jelzi azt a ragyogó előretörést, a- melyet, a választáosokon az olasz demokratikus erők elértek. A baloldali ellenzék mandátumainak száma 183-ról 218-ra növekedett a képviselőházban. Ugyanakkor a kormánykoalícióé 371-ről 303-ra zuhant. Ugyanaz a kormány, amely a választások előtt a képviselőházi mandátumok csaknem kétharmada felett rendelkezett, most alig múlja valamivel felül az 50 százalékot. A régi képviselőházban — a szólsőjobboldal képviselőivel együtt — a kormány játszva biztosíthatott volna magának egy alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget. Most meg a szélsőjobboldal képviselőivel együtt, is messze van a kétharmados többségtől. Természetes, hogy ez a “földcsuszamlás” igen súlyos csapás a reakcióra, s igen komoly nyereség a demokratikus erők harcára nézve. Jellemző erre a földcsuszamlásra, hogy az uj parlament megnyitásán nem vehetett részt számos közismert kormánypolitikus — olyanok, akiket a nép a választásokon kibuktatott, s most legfeljebb mások lemondása révén juthatnak mandátumhoz. Ezzel szemben már az első üléstől kezdve ott ülhetett a parlamentben Dante Correri képviselő, a hősi múltú antifasiszta harcos, aki a felszabadító háború idején a Garibaldi,hadosztály parancsnoka volt, de most négy és félévig sínylődött a börtönben a kormány által indított partizánellenes hajsza következtében. Négy és félévig hiába várt arra, hogy kitűzzék perének tárgyalását, amelyen megsemmisültek volna az ellene ! emelt alaptalan vádak. Gor- rerinak most a nép szavazata szolgáltatott igazságot: Parma, Reggio Emilia és Pia- cer.-a választói az (Tasz Kom munisfa Párt képviselőiekén', beküldték a parlamentbe — igy az alkotmány értelmében el kellett rendelni szabadláb- rahelyezését. Hasonlóképpen automatikusan érvénytelenné vált a fasisztaellenes harcok egy "másik hőse, Francesco Morianino ellen kiadott le- tartóztatási parancs, s Mora- nino is elfoglalhatja harci helyét a képviselőházban. A kormány, amely egész eddigi tevékenysége alatt süket és vak maradt a dolgozó nép követeléseivel szemben, most sem akarja tudomás l venni a nyilvánvaló tényeket és az olasz nép akaratát. “Általában úgy vélik — jelentette néhány nappal ezelőtt Rómából az “AFP” hírügynökség — hogy De Gasperi, akit minden bizonnyal felkérnek a kormány, raegal akitására, csak saját pártjához tartozó munkástársakkal és esetleg néhány szakemberrel veszi majd körül magák Az ilyenfajta kormányt — vélekedik a francia hírügynökség — a kereszténdemokratákon kívül a liberálisok és a republikánusok is támogatnák”. Vagyis a kormány terve: tovább haladni a régi utón. ! A “továbbhaladás” azonban nem lesz könnyű és még az sem biztosf hogy az indulás sikerülni fog. A háború és a nyomor politikájával a Wall Streettől való szolgai függőség politikájával, az országén belüli kommunistaellenes “hidegháború” p o 1 i t ikájával szembeszegül az olasz nép legaktívabb része, nem kevesebb, mint 10 millió választó. De akadályt jelent e politika útjában az a bizonytalanság és zűrzavar is. amely a kcr- mányblokkhoz tartozó pártbkon belül uralkodik. így például a jobboldali szociáldemokrata párt, amely a klerikális reakcióval való szövetségének eredményeként katasztrofális választási vereséget szenvedett, most elutasítja azt a gondolatot, hogy belépjen egy újabb Da /Gasperi-kormányba, sőt még a kormány támogatásának; gondolatát is. Ugyanakkor megerősödött De Gasperi ellenzéke saját pártja kebelén belül is. Mindez megnehezíti — ha éppen meg nem akadályozza — a régi többség fenntartását. | Akárhogyan fognak is alakulni a közeljövő eseményei, egy tény: nem lehet figyelmen kívül hagyni az olasz választók millióinak, az olasz nép békét, demokráciát, függetlenséget, szociális haladást követelő tömegeinek akaratát. Sem De Gaspe i nem hagyhatja ezt figyelmen kívül, sem azok, akik Olaszországra, mint az atom- bombás kere szteshad járat; egyik fő bázisára számítottak. 1 RÓMA. — A nemrég lezajlott olaszországi választás k legkiemelkedőbb ténye Ds Gasperiék kudarca és a baloldali pártok, a kommunista és a baloldali szocialista párt hat más előretörése volt. Mint gyik legjellegzetese b k >mme ltárt a választásokr í, alant közöljük Togliatti, ;.z olasz KP főtitkára nyilatkozatán -k egy részét: •' : tás a 16-ik oldalon)
