Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-07-16 / 29. szám

A BERIA ÜGY Amióta az orosz cári birodalom népei lerázták magukról a cárok, a nagy földesurak, a bel- és külföldi tőkések es azok ügynökeinek uraimát 1917-ben s megalapították a világ első szocialista áílamát, a Szovjetuniót, kétféle világnézet ala­kult ki ezen áilam felől, kétfélekép magyarázták megalaku­lását, működését, eszmevilágát, gazdasági és politikai fej­lődését. Az egyik világnézet — a tckésrendszer urainak s ügy­nökeinek világnézete — szerint a Szovjetunió megaiakuiasa egy bizonyos '‘felforgató” kisebbség “összeesküvésének” volt az eredménye. Ez a kisebbség “terorral” tartja fenn uralmát és olyan módszerekkel, amelyek ellentétben vannak a természettel. Ennélfogva, mint egy természetellenes ál- lamalakitás, nem is fog sokáig fennmaradni, soha nem lesz képes iparát, közgadaságát kifejleszteni, s előbb-utóbb vagy az elégedetlenkedő nép fog annak véget vetni, vagy pedig, háború esetén, az ellenség első kardcsapása össze fogja ora- lasztani. Ez a világnézet, mint már fentebb említettük, a világ első szocialista állama megalakulása miatt jogosan aggódó tőkésrendszer urainak és ügynökeinek világnézete volt. A történelem a maga visszavonhatatlan fényeivel bebi­zonyította. hogy ez a világnézet illuzórikus, hamis, csalárd, volt. A Szovjetunió népe igenis képes volt egy működő gaz­dasági rendszert felépíteni, a világ egyik legelmaradottabb államából, igenis felépítették a történelmileg viszonylag igen rövid 36 esztendő alatt a világ második legnagyobb ipari és gazdasági hatalmasságát. Az orosz népnek esze ágában sem volt lerázni magáról a szocializmust. És amikor a hóditó valóban megjelent a lát­határon, amikor a hóditó valóban betette lábát a szovjet területre — a szovjet nép izzé-porrá zúzta, darabokra tépte. A második világháborúban kifejtett szerepével a Szovjetunió népe félreérthetetlen módon adta tudtul az emberiségnek, hogy a szocialista államrend, nemcsak képes egy működe közgazdaságot kifejleszteni, hanem a társadalom válságai­ban mindig a haladás oldalán, a népek érdekeinek oldalán lesz található. A Szovjetunió hatalmas kontribuciója nélkü — ehhez alig férhet kétség — ma a fasizmus sötétsége, a hitleri nácizmus uralma borítaná be a világ legnagyobb ré­szét — Amerikát is. A tőkésrendszer urai a második világháború után visz- szatértek ahhoz a világnézethez, amely a Szovjetunió fenn­állásának tényét és a szocializmus eszméit összeesküvésnek minősitette. Ezt a világnézetet, hazánkban törvényileg ko­difikálták is. (Amerika népe az idők múltán fel fogja ismer­ni az ok és okozati összefüggést saját szabadsága, alkotmá­nyos jogai aiáásásának, gyengülésének, a félelem, a hiszté­ria tobzódásának, a besúgók, denunciánsok feiiiikerekedésé- nek ténye — és e kodifikálás között.) Ezzel akarták Ameri­ka népe előtt eltakarni a szocializmus eszméinek világraszóló győzelmes előhaladását, azt a tényt, hogy a szerte a világon az eddig elnyomott népek újabb és újabb százmilliói léptek a szocializmus útjára — köztük a világ legnépesebb állama, Kina is. A másik világnézet a haladó emberiség, a haladó mun­kásmozgalom világnézete a Szovjetunió megalakulását, az abból folyó eseményeket, az azóta végbemenő nagy társadal­mi átalakulásokat a tőkésrendszer természetéből folyó elke­rülhetetlen fejleményeknek tekinti. \ tőkés világnézet hívei — 36 esztendei sorozatos ku­darc és meghazudtolás után — most lelkendezve kapnak a Beriával kapcsolatos fejleményeken, mint amelyek “bebizo­nyítják’*, hogy a Szovjetunió mégiscsak ingatag alapon nyugszik, hogy ott mégis nagy belső ellentétek, vagy ahogy Dulles, a Wall-streeti jogtanácsos kifejezte, ‘“belső vonag- lások” vannak és ha mi csak egy kicsit “piszkáljuk” vagy “elősegítjük” e vonaglásokat, akkor felbomlik, darabokra hullik ez az egész szocialista állam, bevonulhatnak a “felsza­badítók'’, a cári család maradványaival, Coca Cola koncesz- sziókkal, Dubinskvékkal, General Motorssal, a McCarthy féle Amerika-ellenes bizottságokkal, McCarranékkal és a nemze­tiségi területeken kitűzhetik az állomásokra és iskolákra a “For Whites Only” feliratokat. Nos, attól tartunk, hogy Dullés urék éppoly helytelenül ítélik meg a Szovjetunióban végbemenő fejleményeket s ami azt illeti a Szovjetunió erejét, mint 1938-ban a japán samu- raik és 1941-ben Hitlerék és a nürnbergi fajvédők. Hogy Mark Twain képletével éljünk, a Szovjetunió felbomlásának hire “kissé túlzott”. És szörnyű árat fizetne az amerikai nép, ha mai uralkodói ebből a hamis konklúzióból kovácsol­nák további külpolitikájukat. ★ A Beria féle fejleményeket véleményünk szerint nem le­het megérteni, ha nem vesszük figyelembe a második világ­háború ÖSSZES történelmi, politikai, ideológiai és — olva­sóink elnézését kérjük a tudálékosnak tetszhető kifejezés­ért — dialektikai következményeit. A második világháborúban a tőkés világrendszer katasz­trofálisan meggyengült, katasztrofális vereségeket szenve­dett. A tőkés világrendszer két leghatalmasabb gazdasági, politikai és katonai egysége, a német és japán imperializ­mus megsemmisült, az angol, francia és olasz tőkésrendszer a maguk hatalmas gyarmati uszályaival egyetemben rendkí­vül meggyengült. A tőkés világrendszer hatalmi súlypontja (Folytatás, a 2-ik oldalon) Vui. íi. i\o. iy. iiiursüay, üiny iö, 1953 New York, N. Y. Egyes szaru ara 15 Cent Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 at the Pos» Office of New York, N. Y. under the Act of March 2. Dulles kudarca Nem sikerült keresztülvinni provokációs kii! politikai terveit a “Nagy Három” tárgyalásán Kedden fejeződött be Wash­ingtonban az angol, francia és U. S. külügyminiszterek; tárgyalása. Dulles külügymi­niszter célja az volt, hogy az j angol és francia kormány j egyezzenek bele a háborús j feszültség növelését célzó ter­veibe. Mint a Wall Street Journal kénytelen megállapítani, Dul- lesnek nem sikerült elfogad­tatnia provokációs terveit, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem ért el eredménye­két. A főcél, mint a lap Írja: az let.t volna, hogy Francia- ország és Anglia csatlakoz­zon a tervhez, hogy “ki kell használni a vasfüggöny mö­götti nyugtalanságot és gyen­geséget”, azaz fokozni kell a! provokációt. Az angok és francia diplo- ' maták tudomására hozták Dullesnek, hogy kénytelenek számolni népeikkel, melyek békét, követelnek, nem a há­borús feszültség fokozását, hanem tárgyalást a Szovjet­unióval. Mint a Wall Street lapja Írja: lefegyverezték az­zal, hogy ha a Szovjetunió­ban gyengeség idei mutat­koznak, mint, azt Dulles han-; goztatja, akkor ez. annál na-J gyobb ok tárgyalásra, mertj esetleg engedményeket lehet elérni. Hozzáteszi a lap, hogy Dullesnek kénytelen-kelletlen el kellett fogadnia az érvet, bele kellett mennie, hogy va-| lamilyen formában tárgyalási történjen a Szovjetunióval. Ugyanakkor azonban elérte azt, hogy ez a tárgyalás ne a legfőbb vezetők közöt,t tör­ténjen, nehogy valóban meg­oldják azokat az ellentéteket és olyan egyezmény jöhessen létre, ami az általános, teljes békét jelentené. A tárgyalás csupán az ősszel fog megtör­ténni, de Malenkov, Eisen­hower é Churchill helyett egy újabb külügyminiszteri tár­gyalás lesz, azzal a korlátolt céllal, hogy létrehozzák a né­met és osztrák békeszerző­dést, s egyben Németország egyesítését. Dulles azonban ezt is csak a nyugatnémet parlamenti választások után akarja, hogy biztosítsa Aden­auer győzelmét. Egy másik eredmény, amit Dulles elért, az, hogy sikerült rávenni az angolokat, és fran­ciákat a Kínai Népköztársa­ság UN-be való felvételének elejtésére s hogy a koreai fegyverszünet után is fenn­tartsák a nyugati bojkottot és feszültséget Kínával szem­ben. Ugyanakkor Bidamt fx’ancia külügyminiszter Ígé­retet tett az indokinai háború fokozására, Dulles tervei sze­rint. Még egy fontos dologban kudarcot vallott Dulles. Bi- dault francia külügyminiszter kijelentette, hogy a francia parlament biztosan nem fog­ja megszavazni az U. S. ál­tal kitervezett európai hadse­reget, a németek részvételé­vel s ez a terv “halottnak” tekinthető. Miután az Eisen- howerék mindenképpen újból fel akai’ják fegyvei’ezni Hitler volt katonáit, a tárgyaláson nagy fejtörést okozott, hogy ezt miképpeix hajtsák v^gre a nyugateurópai népek megke­rülésével. Ami John Foster Dullest illeti, a tárgyalás végső mér­lege az, hogy a farkasból nem lesz bárány s a kifelé kém ;- teljesen, templomiasan hang­zó szavak, amiket, mint az episzkolpális egyház egyik világi vezetőembere hangoz­tat, a békéről,-az amerikai nép félrevezetéséx’e irányúinak. IlllllllllllllllllllllllllllllllllIII■1111111111111lilill! l.ll ..Illlllll Rákosi Mátyás kijelentette, hogy a 2 .via ügynek nem lesz kihatasa Ma­gyarország uj gazdaságpuurüca- jára. Helyeselte Nagy Imre gaz­dasági és politikai programját. Hangsúlyozta, hogy bar sz öt­éves tervet módosítani kell,' de a termelést azért tovább :s íj- kozni kell. llllillillllllillliMilllllimmiilliiiiiiitiiiiiiWiiti nini Az államadósság cayiKe Vúi'G B.Z. rí ­nak az Ígéreteknek, amellyel Wall Street republikánus ügy­nökeinek sikerült a választáso­kat megxxyerni. Az Eisenhzwer kormány most azzal a tervvel foglalkozik, hogy az államadós­ság törvényileg engedélyezett határát 275 billió dollárról 290 billió dollárra emeljék. Elvégezte a ''piszkos munkát , most le akarják mondatni! Eisenhower ék meneszteni akar ják a U. S. marshallt, aki vég­rehajtatta Rosenbergék kivégzését, de nem akar lemondani A nxult szombaton bejelentette Washingtonban az igazságügyminisztérium, hogy Eisenhower meneszti hivatalából William A. Carroll, newyorki U. S. marshallt s Thomas J. Lunney, bronxi republikánus politikust nevezte ki helyébe, az évi 9,500 dollár fizetéssel járó hivatalba. A bejelentés némi bonyodalmat idézett elő. William A. Carrol! kijelentette, hogy nem távozik hivatalából, melybe Truman elnök nevezte ki s melynek hatálya csak a jövő április 30-án ér véget. A U. S. marshall, aki mint országos rendőrbiztos működik a szövetségi bíróság mellett, továbbra is bejár hiva­talába s kijelentette: nem hajlandó megtenni azt a szívességet a republikánusoknak, hogy lemondjon április 30-ika előtt, miután elvégezte számukra a “piszkos munkát" a Rosenberg-házaspár kivégzésében. ‘‘A REPUBLIKÁNUSOK, — hangoztatta az újságírók előtt, — KÉT ÓRÁN ÁT TÁRGYALTAK VELEM JULIUS ÉS ETHEL ROSENBERG KIVÉGZÉSÉNEK ELŐKÉSZÜLETEIRŐL, DE EGYETLEN SZÓ SEM VOLT LEMONDÁSRÓL. A hl VÉGZÉS UTÁN VALÓ NAP, JUNIUS 19-ÉN KAPTAM AZ ELSŐ FELSZÓLÍTÁST. HOGY MONDJAK LE. A VÁLASZOM AZ VOLT: ELVÉGEZTEM NEKTEK A PISZKOS MUNKÁT, MOST AZT AKARJÁTOK, HOGY MONDJAK LE. EZT NEM FOGJÁTOK MEGKAPNI.” Carroll előadta, hogy két nappal később ismét telefonon hívta az igazságügy­minisztérium s közreműködésre, azaz önkéntes lemondásra szólították fel. Miután ezt megtagadta, Eisenhower egyszerűen kinevezte helyébe Lunneyt. Menesztéséről még nem kapta meg a hivatalos értesítést, de az igazságügyminisztérium szerint már útban van. Carroll elpanaszolta, hogy meg kellett volna kezdenie 30 napos szabadsá­gát, de a Rosenberg kivégzés miatt elhalasztotta. Személyesen felügyelt, hogy a ki­végzés simán történjen. Elvégezte munkáját. Két ártatlan ember életét sietve elvették s most menesz­tik hivatalából. Ez természetes is. Régi szokás, hogy az uralmon lévők igyekeznek eltávolítani azokat, akik emlékeztetnek bűneikre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom