Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-05-15 / 20. szám
May 15, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 VÁZLAT KÖNYVEMBŐL... írja: GELLÉRT HUGÓ A művészet dollárországban VESZÉLYBEN AZ ORSZÁG ISKOLAI, AZ EGÉSZSÉG ÉS MINDEN KÖZTULAJDON Clark tábornok, az amerikai távolkeleti haderők főparancsnoka, nemrég százezer dollár ígért annak a kommunista pilótának, aki egy szovjetgyártmányu MÍG repülőgépet játszana kezére. Ezen ajánlatával aztán előidézte az öt világrész minden becsületes emberének a felháborodását. Az úgynevezett “szabad” világ egy másik Szent Gyöfgy- lovagja, az újdonsült “Sir” Winston Churchill, azzal ünnepelte meg “előléptetését”, hogy az angol parlamentben védte Clark tábornok “nemes” ajánlatát, mondván: “jobb árulónak lenni, mint halottnak.” Mig Angliában a legkonzervatívabb lapok is kikeltek Sir Winston ezen valóban mai államférfihez illő kijelentése ellen, a mi nagy lapjaink megütközés nélkül közölték Clark jellemző ajánlatát, sőt akadt olyan is, mely megdicsérte őt. Milyen lehet a művészet arculata egy olyan világban, ahol minden emberi érték bank utján leszámítolható s ahol a szégvelnivaló mint erény arcátlanul emberi szem elé merészkedhet. Becsületes, felvilágosult vélemény csak tiltakozás lehet eme állapotok ellen. Azért a becsületes felszólalást már eleve csirájában kell elfojtani. Ez meg is történik. Az önéize- tes művész, akinek polgári jogait már alaposan megnyirbálták és őt magát gazdaságilag bojkottálták, anyagi gondok súlya alatt jobbára tétlenség-e fanyalodik. Hogy az ilyen körülmények nem nyújtanak nagy lehetőséget a művészet fejlődésére, az természetes. A mai légkör a művészet terén nagyon kevés kivétellel csak sivár csenevész alkotást képes létrehozni. A legtöbb művész alkalmazkodik a helyzethez. Igyekszik minden kellemetlenséget elkerülni. Művészetét olyan mederbe tereli, ahol nem j jhet ellentétben a nyeregben ülök véleményével. Munkáit iparkodik távoltartani a mindennapi élet problémáitól. S azok mindinkább elvont, burkolt jelleget öltenek. Mig végre megfelelnek az Ótestamentum kitételének: Nem ábrázolnak semmi olyant, ami hasonlít ahhoz, ami létezik a földön, a vízben, vagy a levegőben. Ennek elérésében minden eszközzel segítségül szolgálnak a_myzfiumok emberei, a pénzes vásárlók és a “hivatott” kritikusok. Képvásárlások utján, pályadijak és más kitüntetések odaítélésével és megfelelő “kritika” alkalmazásával szorítják a művészetet ebbe az irányba. így az ember ábrázolása majdnem egéSzen eltűnik a művészetből. Természetesen minden mai emberi problémától is “megtisztul”. Az ilyen művészet aztán sokkal inkább elfogadható, sokkal megfelelőbb a társadalom mai urai és lakájai számára, ők valóban a “tiszta” művészet rajongói. Ki szereti, ha kevésbbé tiszta tetteire valamelyes célzás esik? Az ilyen “tiszta, ne mtárgyi” művészet természetesen minden ilyen veszélytől teljesen mentes és igy végtelenül kívánatos... Van aztán ennek még egy másik előnye is! Még pedig az, hogy az emberi vonatkozások elsikkasztása a művészetből összefügg az atombomba által előidézhető megsemmisüléssel ... Az ilyen emberábrázolástól mentes művészet lassanként hozzászoktathat bennünket a teljes megsemmisülés kecsegtető lehetőségéhez. A nagytőke bérencei és intézményei ádáz ellenségként lépnek fel minden egészséges műalkotás ellen, mely olyan férfi vagy nő teremtő erejéből származik, aki minden kockázat ellenére is hü marad embertársai, a haladó emberiség eszméihez. íme egy példa: Az Amerikai Légió és néhány más álhazafias alakulat összeesküdött egy pár képviselővel a kitűnő festőművész, Anton Refregier munkái ellen, melyek San Francisco város egyik nyilvános könyvtárának falait ékesítik. Refregier nem átalotta békét sürgető ivek aláírását. Ez halálos bűn! Legyen bár a művészi munkája a legkitűnőbb, az urak szemében meg nem tűrhető. Aztán Refregier egy másik megbocsáthatatlan dolgot is elkövetett. Hü korképet adott San Francisco történetéről. Megfestette azt, amit az urak szívesebben felednének. Most e nagyszerű munka elpusztítása körül folyik a harc.' . A helyzet valósága, amelyet itt valamelyest megvázoltam, nagy jelentőséget kölcsönöz egy nyolcoldalas kis lapocska megjelenésének. A lap cime: “Valóság” (Roality). Az első oldalon olvasható a “KIÁLTVÁNY” 48 művész aláírásával. Idézem belőle az utolsó mondatot: “Dolgozni fogunk azért, hogy visszaállítsuk a művészet szabadságát és méltóságát, hogy a művészet mint az élet élő kifejezésmódja létezhessen.” A művészek megmozdultak. THEODORE Roosevelt volt az BARK szigeten, az angol csator- Egyesült Államok legfiatalabb nában ellopták a börtönajté elnöke. 42 éves volt mikor elő- lakatját. A börtön 1951 óta nem szőr megválasztották. volt használatban. Dr. Earl J. McGrath, a kormány nevelésügyi hivatalának vezetője, kinek hivatalát az újonnan szervezett, Mrs. Oveta Culp Hobby ve zetése alatt, álló Egészségügyi és Népjóléti minisztérium alá rendelték, április 22-én személyesen vitte el lemondó levelét a Fehér Házba. Dr. McGrathnak meg kellett, volna jelennie a szenátus költségvetési bizottság'a előtt, mely a hivatala, illet,ve az iskolák céljaira előirányzott költségvetést tárgyalta. Erre a célra összesen 88,970.000 dollár előirányzatát .kért.e az Eisenhower kormány, 193 és félmillió dollárral kevesebbet, mint a multévi költség- vetés volt, ami ugyancsak: messze elmaradt a legmini-' málisabb szükséglet mögöt.t. j Dr. McGrath az elnökhöz in-1 tézett és a sajtó számára) közreadott levelében bejelen-, tette, hogy lemond hivatalé-1 ról, mert a költségvetést | védhetetlennek tartja s azí “lehetetlenné teszi, hogy hi- j vatala valóban szolgálja a nevelésügyet.” Az országban egyre nagyobb szükség van uj és jobb iskolákra, de a hideg, háború, illetve a fegyverkezési verseny óta évről évre leszorították a nevelésügyi költségvetést s az Eisenhower kormány, úgy látszik, már csak a látszat kedvéért tartja fenn a hivatalt. A minisztérium másik két osztálya: a népegészségügyi és népjóléti osztály hasonló elbánásban részesült. A múlt év márciusában Eisenhower kijelentette az Amerikai Orvosok Szövetsége előtt, mely ádáz harcot visz az egészség- ügyi biztosítás ellen, hogy ellenzi az orvostudomány “szocializálását”, ahogy az AMA (American Medical Association) nevezi az egészségügyi biztosítást s ígéretet tett, hogy ha elnökké választják, kormánya semmit nem tesz annak érdekében. Az országos egészségügyi és népjóléti hivatal számára ugyancsak 42 millió dollár- ' ral kisebb költségvetést kért a kormány, mint a Truman- éra utolsó évében, Mrs. Oveta Culp Hobby egyik legelső miniszteri tevékenysége volt, hogy kijelentette: “az általános jólét segítésének gondolata” fogja vezérelni munkájában s nem az az elv, hogy “gondoskodni kell az általános jólétről.” Az iskolák mellett a kór- | házak és egészségügyi intézmények fogják legjobban megszenvedni a költségvetés leszállítását,, valamint a gyermekek segítését célző intézmények. Mrs. Hobby szavaiból kitűnik az is, hogy Eisenhower nem fogja teljesíteni Ígéretét, mely szerint a Társadalmi Biztosítást kiterjesztik mindazokra, akik eddig még nem részesülnek benne. A valóság az, hogy még a meglévő intézményeket is szeretnék megsemmisíteni és igy J. Allen Frear delawarei szenátor beterjesztett egy javaslatot az aggkori biztosítás megszüntetésére. F.rro ban már mégsem valószínű, hogy sor kerül, mert a javaslat megszavazása halálát jelentené mindazon politikai pártnak, mely azt megszavazza. A Truman kormány megkezdte a népjóléti költségek nagyarányú leszállítását, a “védelemre” való hivatkozással. Az Eisenhower kormány még fokozottabb mértékben folytatja ezt, a politikát, híven kiszolgálva a legreakció- sabb csoportok követeléseit.. Az olcsó lakóházak építését, melyet a minimálisra szorítottak le, teljesen meg akarják szüntetni. Mikor a kongresszusi bizottság előtt azt javasolták, hogy legalább évi 35 ezer lakást építsen a kormány, mint eddig, ami a szükségletnek körülbelül S százaléka, Norris Cotton, new hamphsirei republikánus képviselő haragosan tiltakozott a javaslat allen, azt han goztatta, hogy az olcsó házépítési program “szocializmus, borzalmas, Amerika-el- lenes kísérlet.” Másnap a Kongresszus 187 szavazattal 66 ellenében meg szavazta a lakbérellenőrzét teljes megszüntetését, miutál ez szintén a kiskeresetű csoportok, elsősorban a munkás ság érdekét szolgálta, tehát nyilván “Amerika-ellenes.” Az Eisenhower kormány négy és fél hónapot töltött hivatalban s működéséből az derül ki, hogy a nép jóléte egyáltalán nem érdekli, de annál inkább a monopóliumok érdekei. A Kongresszus mindkét háza megszavazta a javaslatot, mely- kiszolgáltatja az államoknak s rajtuk keresztül a monopóliumoknak a hengermelléki olajat. A. Legfelsőbb Bíróság döntésében kimondta, hogy ez az olaj soha nem tartozott az államok tulajdonába, arra azok semmi igényt nem támaszthatnak. Az olaj tröszt számára azonban, melyben a Rockefeller érdekeltség viszi a vezető szerepet, a számítások szerint 40 billió dollárt fog jelenteni ez az olaj. így a Rockefeller csoport fő emberei nem hiába öntött/ék pénzüket a republikánus választási kasszába. Az olaj azonban csak a kezdet volt és már hivatalos célzások történtek arra, hogy hamarosan következnek a köztulajdonban lévő erdőségek, az erőmüvek. Miközben az Eisenhower kormány “takarékoskodik” a nép jólétét szolgáló költségvetéssel, a fegyverkezési költségvetéssel s a közjavak elajándékozásával adakozik a monopóliumok számára. Gorsi a McCarran törvény megváltoztatásáért 33ta, r, éüzV’ és it áik á;y a gók on zt na>RT beize», és-nse (Zó ood 213. Oil, 1504 ;h. 9929 ban J fon: , O. rak. HIO i unk 1363 ános and íás. odrenea gyá*4421 f M ha ilO órain relésl tára. D. O. ház9. --hó léseit 9564 inket Sídéi 7ö. oad. 9250 :nes mk. NY »122 than. ómra mint a fasizmust e? A bevándorlást helyezzék : munkaügyi miniszter hatáskörébe Corsi visszahelyezné a bevándorlási kérdéseket a munkaügyi minisztérium hatáskörébe, mint az azelőtt volt, elválasztaná azt az igazságügyi hatásköréből. Szeretné megóvni úgy a polgárokat, mint a nem polgárokat a törvénytelen elfogátásoktól, házkutatásoktól és zaklatásoktól. Fontosnak találja annak a kérdésnek meghatározását, hogy kit lehet deportálni. Szerinte senkit ne deportálhassanak, aki egyszer engedelmet kapott a letéle- pedésre, csak az esetben, ha bejövetele csalárd alapon történt. Azt, is helyesnek találná, ha határidőt szabnának, hogy meddig lehet valakit üldözni, illetve deportálni letelepedési ideje után. A bevándorlási törvények ítszövegezését olyan fontosnak találja Corsi, hogy minien gondolkodó amerikai figyelmét felhívja rá. ALP ünnepély utnius 28-án Az American Labor Party lágyszabásu népünnepélyt és gyűlést rendez jun'.us 28-ám a landall Island Stádiumban. A íépünnepély az ALP 1953-as vá- asztási kampányának megindi- ,ása lesz, melynek jelszava: íarc a békéért s a polgári sza- »adságjogokért. Az ünnepély ke- etében nagyszabású zenés mü- ;ort mutatnak be. A főszónok Tito Marcantonio, az ALP eli PÉNZRŐL leginkább azt tu NEW YORK. — Edward n Corsi, a bevándorlási hatósá- ^ gok volt vezetője, úgy nyilatkozott, hogy a Walter-Mc- ^ Carran bevándorlási törvény egyáltalában nem felel megj Amerika szükségleteinek. — v Nem jó magának az állam-; V, nak sem, a külföld előtt pe- k dig egyenesen rossz benyo-fe mást, kelt. j ü Az Anti-Defamation Liga, mely a B’nai Brith szervezet égisze alatt dolgozik, köny- ^ vecskét adott ki, melyben * Corsi egyenesen felhívást in- téz, hogy változtassák meg a ^ McCarran-törvényt úgy, hogy összhangban maradjon Ame- ' rika igzai érdekeivel. ^ Sértő a nemzeti p származás kérdése k Corsi különösképpen elitéli * a ‘nemzeti eredet’-tel kapcso- ^ latos kvóta-rendszert, mert, „ “ellentmond egy demokrati- , kus állam alapvető fogalmai- i nak”, mondta. Jobb volna, ha ^ a kvótát az elnök ajánlata n alapján állapítanák meg és ^ figyelembe vennék a politi- kai menedékhely, a családok egyesülési lehetőségének kér-; / dését, a U. S. szükségletei-' • nek, valamint a “szabad vi-, •' lág” szükségleteinek kérdé-j sét, a bevándorlási lehetősé- n gr gekkel kapcsolatosan. ^ A? ország biztonsága érdé- n kében ne tűrjék, hogy ké- Is mek, szabotálok, “felforga- ti tók” vándoroljanak be, de b vegyék figyelembe az egyes b; emberek helyzetét, amennyi- jr< ben “kényszeritve voltak a to-,s< talitáriánus kormányok alatt V i pártokhoz való csat.lako- j a zásra.” Engedjék be azokat.!- í_2 1
