Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-09 / 2. szám

“Educate and in farm the ivholi mass of the peo pie. They are th< only sure reliana far the preserva tion of our Liber ty.”-Th. Jefferson Vol. II. No. 2. Friday, January 9, 1953 New ÁRA 110 cent Entered as Second Class Matter Dec. 31. 19..2 at the Post Office of New York, N. V. under the Act of March 2, 1979. Mérleg a világ leggazdagabb országáról TRUMAN BUCSUÜZENETE: MILLIÓKAT ÖLHET A H-BOMB A Schuman elejtése ijedtséget kelt W ashingtonban Rene Mayer francia kormá­nyában Georges Bidault lett a külügyminiszter. Schuman volt külügyminiszter elejtése nagy ijedtséget kelt Washingtonban, mert ő volt a legfőbb hive a francia-német együttműködés­nek az Atlanti Paktum kebelé­ben. Bajban az európai hadsereg BONN. — Adenauer nyugatné­met kancellár — váratlan poli­tikai irányváltoztatással — ki­jelentette, hogy osztja Mayer francia miniszterelnök nézetét a tekintetben, hogy az európai hadsereg feláilitására vonatkozó szerződést nagy mértékben meg kell változtatni és világosabbá tenni. Eddig dr. Adenauer amel­lett kardoskodott, hogy a szer­ződést eredeti formájában kell ratifikálni. Dewey le akarja szállítani a népjóléti segélyt Thomas E. Dewey newyorki I kormányzó, a republikánus több- i séggel rendelkező állami gyű- j léshez intézett üzenetében beje- j lentette, hogy javasolni fogja az állami segélyalap leszállítását. Amennyiben a szakszervezetek és egyéb szervezetek meg nem állítják a kormányzó törekvését, az állam területén élő 407,000 segélyreszoruló agg, rokkant és kiskorú gyermek élete még az eddiginél is sanyarubbbá válna. Dewey 30 százalékkal le akarja szállítani az állami hozzájáru­lást a segélyekhez. Lewis ragaszkodik a T-H törvény visszavonásához WASHINGTON. — A délame­rikai útjáról visszatérő John L. Lewis kijelentette, hogy a Taft- Hartley törvényt nem lehet ki­egészítő szakasszal megjavítani, hanem vissza kell vonni. Kenny polgármester visszarug John Kenny, Jersey City pol­gármestere, bejelentette, hogy a város tulajdonát képező kikö­tőből kitiltja a John W. Mc­Grath rakodó-vállalatot. Nem tetszett neki a vállalat igazga­tójának a newyorki bünvizsgáló bizottság előtt tett ellene irá­nyított vallomása a rakpafti üzelmek ügyében. McGrath töb­bek közt azt vallotta, hogy Ken­ny “sugalmazására” 1950-ben 5 ezer dollárt kellett a vállalatnak költenie Kenny és emberei ete- tésére-itatására . Hannah a védelmi államtitkár NEW YORK. — Eisenhower tábornok John A. Hannah-t ki­nevezte védelmi államtitkárnak. Hannah Mrs. Anna Rosenberg helyét fogja betölteni. Eddigi foglalozása bankárkodás volt. A kongresszus tagjaihoz küldött utolsó elnöki üzeneté­ben Truman zárszámadást adott hét évi elnökségéről. Általában véve meg volt elé­gedve mindennel, amit tett. Az üzenet háromnegyed ré­sze a nemzetközi helyzettel, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyával és egy esetleges harmadik vi­lágháború borzalmaival fog­lalkozott. _ Truman elnök a Szovjet­uniót okolja a hideg háború kezdeményezéséért, (nem em­lítve Churchill fultoni beszé­dét) folytatásáért, a koreai háborúért, a görögországi, maláj földi, vietnami polgár- háborúért, nemzetközi atom­egyezmény létre nem jöttéért és még hosszú időre kilátás­ba helyezi a fennálló feszült- I séget. Truman elnök nem említette Sztálin legújabb i nyilatkozatát, hogy szívesen j tárgyalna Eisenhowerrel a í feszültség enyhítése végett j és hogy hajlandó közremü- I ködni a Koreai háború befe- I jezéséért. I Hangsúlyozva azonban, hogy ; ma már olyan pusztító fegy­vereink vannak, amelyek egy csapásra milliókat tudnak megölni, Truman megállapí­totta, hogy: “Háború a Szovjetunió és a szabad, nemzetek között megáshatja nemcsak a mi New Yorkot fehér hótaka­ró böritottá csütörtök reggel, aminek következtében a földalatti vasúton még na­gyobb volt a tolongás és a szorongás, mint a megelőző napokban, mióta az autóbusz­társaságok 8,200 alkalmazott­ja sztrájkba lépett. A városi vezetőség által kiadott je­lentés szerint nincs semmi remény közeli egyezményre az autóbuszsztrájk ügyében s Victor Riesenfeld, az Im- pellitteri polgármester által kinevezett közvetítő bizottság elnöke bizonytalan időre fel­függesztette a tárgyalást az autóbusztársaságok s a szak- szervezet között. A felfüg­gesztést azzal okolta meg, hogy sem az autóbusztársa­ságok nem engednek abból, hogy csak “megfelelő segély” ellenében hajlandók belemen- ii a 40 órás munkahétbe a bérek leszállítása nélkül, sem \ szakszervezet nem enged álláspontjából, hogy nem fogadja el a bérleszállitást. A tárgyalás felfüggeszté­sét megelőzőleg Joseph Cur­ran, a hajósmunkások szak- szervezetének elnöke, aki szintén tagja volt a polgár­sztálinista ellenfeleink, ha­nem a mi társadalmunk sír­ját, a mi világunkét ép úgy, mint az övékét.” Belpolitikai téren Truman elnökségének fő vívmányai­ként említette a háboruutáni depresszió elkerülését, a tár­sadalmi biztosítás kiterjesz­tését és egyes diszkriminá­ciók megszüntetését. Magától érthetődőleg az elnök nem tekintette vívmánynak az ár­ellenőrzés eltörlését, az in­flációt, a hüségpróbák beve­zetését, amely szabadjára engedte a reakció és hiszté­ria szellemét az országban. Beszéde közepén Truman személyesen fenyegette Sztá­lint a következő szavakkal: Háború a mai stádiumban “nem lehet más, mint pusztu­lása a rendszerednek és ha­zádnak.” LONDON. — Truman üze­netének egyes részeinek hal­latára “a hideg borzongás futott végig a külügyminisz­térium egyes tisztviselőinek hátán”, jelenti a N. Y. Ti­mes itteni tudósítója, majd hozzáteszi: “Az angol nép nem szereti az olyan emlékeztetőt, ami­nőt Truman adott nekik ar­ról, hogy a mai korszakban egyetlen bombával egy millió embert lehet megölni, ők lát­tak százakat elpusztulni a ré­gimódi bombákkal.” mesteri bizottságnak, beje­lentette kilépését, kijelentve, hogy nem hajlandó részt venni tovább annak munká­jában, mert a polgármester és bizottsága “politikát üz” a sztrájkból s arra használja fel, hogy tőkét kovácsoljon magának a jövő évi válasz­tásra. Később az újságírók előtt azt hangoztatta, hogy a polgármester rá akarja kény­szeríteni az autóbuszvezetők­re bérleszállitó javaslatát és az autóbusztársaságok 15 centes viteldijat akarnak ki- revolverezni. Wall Street- zllenes hangulat LA PAZ, Bolivia. — Victor Paz Estenssoro elnök, a katonai ál­lamcsíny erélyes leverése utáni napon, kijelentette, hogy “nem fogunk kompromisszumot (meg­alkuvó egyezményt) kötni, sem olyan megállapodásba nem fo­gunk beleegyezni, amely ártana Bolíviának ónunk eladásánál.” Az elnöki beszédet ezrek hall­gatták palotája balkonja alatt és azt kiabálták: “Halál a.yan- kee imperializmusra!” A tünte­tést a bolíviai központi munkás­front rendezte, hogy ezzel bizo­nyítsa a kormánynak nyújtott támogatását. FELFÜGGESZTETTÉK A TÁRGYALÁST AZ AUTÓBUSZSZTRÁJK ÜGYÉBEN USA nemzeti vagyona egy trillió 300 billió dollárt tesz ki — de az átlagos család még mindig adósságba veri magát Újév az elszámolások ideje. Lezárják az üzleti könyve­ket és a számlákat, elkészítik az évi mérleget. Ugyanakkor azonban az egyénekben is kifejlődött a szokás, hogy valami újat, jobbat remél az évek kezdetén, mintha az idő közepébe állított, képzeletbeli határkő valóban uj kezdet volna, ami nagy változást hozhat az életben. Anagv amerikai lapok, mint minden évben, ezidén is kinyomtatták a szokásos évi mérleget. A Wall Street lapjai általában megállapították, hogy minden nagyszerű és annak ellenére, hogy az év közepén közgazdasági visszaesés követ­kezhet be, nem kell félni a jövőtől. A jövő képének biztató lefestésében első helyen áll a reakciós Henry Luce sajtómágnás Life és Fortune maga­zinja, elégedetten megállapítva, hogy a helyzet soha nem volt ilyen virágzó, mint ma, Amerika soha nem volt ilyen gazdag, a nép soha nem élt jobban. Azzal kezdi, hogy Ray­mond Coldschmidt washingtoni közgazdász szerint az Egye­sült Államok vagyona megér 1 trillió és 300 milliárd dollárt. Ez olyan csillagászati szám, amit számokban leírva kevés ember tudna elolvasni s amit semmiféle formában nem lehet egy összegben elképzelni. Goldschmith szerint az ország épü­letei 505 milliárd dollárt érnek, az ipari termelési eszközök 150 milliárdot, a családok tulajdonában lévő automobilok, hűtőszekrények és egyéb tartós termékek 135 milliárdot, a nemzeti parkok 120 milliárdot, a katonai és tengerészeti fel­szerelés 90 milliárdot, a termőföldek, legelők és erdők 70 milliárdot, az ország által felhalmozott arany és ezüst 30 milliárdot, a külföldi befektetések 20 milliárdot. Akiknek még mindig csak adósság jut osztályrészül . .. Ezekben a számokban benne foglaltatik minden érték, ami az országban található, kivéve az embereket, a népet, kiknek értékét nyilván az szabja meg, hogy mennyit mond­hatnak magukénak a világ leggazdagabb országának vagyo­nából. (A Truman-kormány kimutatása szerint az átlagos amerikai családok 60 százaléka évi 400 dolláros adósággal zárja az évet.) A Life és a Fortune büszke arra, hogy a világ leggaz­dagabb országa vagyunk, melyben ug.van csak a föld lakos­ságának egyhatod része él, melynek ipari termelőképessége azonban majdnem akkora, mint a világ többi részéé együtt­véve. Legyünk őszinték, mi is büszkék vagyunk arra, hogy a világ minden részéből eggyé alakult amerikai nép. a be­vándoroltak és azok leszármazottjai az emberi munka és ve­rejték segítségével létrehozták ezt a hatalmas gazdagságot és termelőképességet. Már nem is tőkés rendszerben élünk — mondja a tőkéssajtó A mi véleményünk azonban mégis eltér Henry Luce lapjaiétól s ami a közeli jövőt illeti, sokkal, de sokkal keve­sebb a bizakodásunk. Megegyezünk velük abban, hogy Ame­rika a világ leggazdagabb országa, melyet nagysága, ter­mészeti kincsei és főleg emberanyaga tettek azzá. A baj csak ott van, hogy ennek a gazdagságnak legnagyobb része a nép csak egy igen kis hányadának tulajdonában van ts mindenekfölött áll ez az ipar termelő eszközeire. A Life ma­gazin, mely a néptömegek milliói számára készül s célja, hogy olvasóit kinevelje a Henry Luce által hirdetett “Ame­rikai Század” híveivé, katonáivá és szolgáivá, ékes szavakkal ismerteti a nagyipar áldását, amit az Amerika életében je­lent. Minthogy “tárgyilagos” akar lenni, megjegyzi, hogy az amerikai szocialisták “a kommunizmust elméletben ellen­zők" kritizálják az amerikai kapitalizmust a polgári sza­badságjogok miatt. A lap nagylelkű, beismeri, hogy a pol­gári szabadságjogokat illetőleg vannak mulasztások, sót odáig elmegy, hogy magáévá teszi az “erősen kommunista­ellenes szocialisták” álláspontját ebben a kérdésben s mi­után ezt megtette, kijelenti, hogy az igazi értelemben ame­rikai kapitalizmus nem is létezik, hanem egy újfajta, meg­határozatlan rendszerben élünk, melynek alapelve mindenki­nek arányosan többet adni. Igaz ugyan, hogv a n -~ vezetők többet kapnak, mint a munkások, de jövedelmük aránylag kevesebbel emelkedett. így például Walter t a - penter, a DuPont társaság volt vezérigazgatója 1923-ban 78,570 dollár évi fizetést húzott s 1947-ben csak 170,000 oui* (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom