Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-30 / 5. szám
January 30, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 . .................................................................................................................. Olvasom kedvenc lapomban: a Magyar Szóban, hogy pénteken, január 30-án kerekasztal konferencia és vitaestély lesz a bronxi Magyar Házban a prágai perrel és a moszkvai letartóztatásokkal kapcsolatban. Mivel engem a konferencia színhelyétől csekély 1,000 mérföld választ el, személyes részvéte] helyett ezzel a pár sorral kívánok a vita anyagához hozzájárulni: Szerte az országban az uszító és rágalmazó sajtó nagy müfelbáborodással terjeszti a hirt, hogy a “vasfüggöny” mögötti országokban megindult a hitleri receptet kpvető, tervszerű zsidóüldözés: a zsidószármazásu ex-vezéreket tucatszámra teszik el láb alól: vagy kivégzik vagy pedig börtönbe vetik őket. E tendenciózus közleményeknek minden második mondata nyomatékosan hangoztatja, hogy a vád alá helyezett egyének túlnyomó többsége zsidó eredetű és egyetlen bűnük az, hogy zsidók. A vádak “természetesen” egytol-egyig hamisak, ezek a zsidó vezetőemberek mind ma született bárányok, s voltaképpen jaekik köszönhető, hogy az a rendszer, amely őket most a halálba vagy a börtön fenekére küldi, egyáltalán megszülethetett és megerősödhetett... Alapos megfontolás után, határozottan merem állítani, hogy azok a sajtóorgánumok, amelyek ezeket a híreket ilyen beállításban tálalják fel olvasóiknak, százszorta antiszemitábbak és ezerszerte többet ártanak a zsidóságnak, mint azok a nép kormányzatok, amelyek egy tucat megtévelye- dett vezérembert — akik történetesen zsidókként jöttek a világra — különféle törvénybeütköző cselekményekért bíróság elé állítottak. Mert e lapok voltaképpen nem VÉDENI, hanem ellenkezőleg: a legdiabolikusabb körmönfontsággal — amit az átlagos olvasó nem képes felfedezni — VÁDOLNI akarják a zsidóságot körülbelül ilyeténképpen: • “Látjátok feleim, valahányszor egy-egy csoport összeesküvőt rajtacsipnek a kommunista országokban, mindig kiderül, hogy azoknak a többsége zsidó... Ezek ugyanazok a zsidók, akik ezekben az országokban segítettek építeni, terjeszteni és állandósítani ezt az átkos rendszert. Ezeknek a zsidóknak köszönheti a világ, hogy a földtekének egy tekintélyes része kommunista kezekbe jutott... Most aztán az a szörnyeteg, amelyet ezek a zsidók hoztak létre, felfalja őket... Hát nem világos ebből, hogy a kommunizmus elsősorbán és mindenekfelett egy zsidó mozgalom?! Ha nem volnának zsidók, kommunizmus sem volna, ők az okai minden bajnak, felfordulásnak... Hiszen a kommunizmus atyja: Kari Marx is zsidó volt...” Miközben a zsidóság védelmezőinek a szerepében álszenteskednek, egy sokkal mélyebbre ható és sokkal szélesebb- medrü antiszemitizmusnak a magvait hintik el ezek a lapok. Ha sikerül az a pokoli tervük, hogy az olvasók széles rétegeinek a tudatába beletölcsérezzék azt^a “tényt”, hogy a világ legnagyobb veszedelmének: a kommunizmusnak elsősorban a zsidók a szerzői és terjesztői, akkor egy olyan zsidógyülöletnek vétették meg az ágyát, amilyenről Hitler még álmodni sem mert. Ha pusztán azért, mert a Prágában elitéit 13-ból a többség zsidó volt, arra a következtetésre jutunk, hogy a kommunizmus tervszerűen üldözi a zsidóságot, akkor egész nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy az amerikai hatóságok ugyanazt teszik, hiszen a minap New Yorkban bűnösnek talált 13-nak a többsége szintén zsidószármazásu... De egyetlen lapban sem olvastam, hogy hitleri receptet utánzó zsidóüldözés folyik Amerikában. .. Soha még ebben az országban halálra nem ítéltek béke idején kémkedéssel vádolt egyéneket — a zsidó Rosenbergék az elsők, akik ilyen súlyos és embertelen büntetést kaptak. Nem következik-e ebből, hasonló logikával, hogy itt hivatalos antiszemitizmus dühöng? De erről egy szót sem olvasunk a lapokban... Amilyen abszurd volna ez a feltevés, éppen olyan ostoba az a vád is, hogy a kommunista országokban zsidóüldözés folyik. Sőt még ostobább, mert tudtommal csakis a kommunista országoknak vannak olyan törvényei, amelyek a faji megkülönböztetésnek még a legenyhébb megnyilvánulási formáját is szigorúan büntetik? Ebben az országban például bárki terjeszthet akármilyen förtelmes vádakat, rágalmakat a szidóságról, nincs törvény, amelynek alapján a kutmérge- zöt felelősségre lehetne vonni. Gerald L. K. Smith, Col. Sanctuary, G. B. Winrod és^a többi zsidófaló demagógok szabadon izgathatnak a zsidók ellen; nincs rá törvényes mód, hogy ebben megakadályozzák Őket és még kevésbbé van rá törvényes eszköz, hogy ezért a vasrács mögé tegyék őket. De a népi lemokráciákban egy sértő szándékkal elhangzott “büdös zsidó”, vagy “buta sváb”, vagy “vadrác” kifejezés elégséges ahhoz, hogy a vétkest móresre tanítsák. Ahol törvény védi a kisebbségi fajokat, ott az antiszemitizmusnak egyszerűen nincs talaja! Ismétlem: az igazi aritiszemitákat ott kell keresni, ahol nem győzik eléggé, fciha/.igsulyozni, hogy a prágai elitéltek legnagyobb része ssiáó volt és igy próbálják azonosítani a A szenátus lapul McCarthy előtt Joseph R. McCarthy szenátor, akinek szenátori fizetése négy év alatt összesen 60 ezer dollárt tett ki, 172 ezer dollárt takarított meg ugyanezen idő alatt. A Tru- man-kormány megbízta a szenátus kiváltságokkal és választási ügyekkel foglalkozó albizottságát, hogy vizsgálják ki McCarthy pénzügyeit. Az albizottság jelentésének zöme most végre napvilágot látott. “Az Egyesült Államok szenátusa egy tagjának becsületességéről sem írtak még ennél elitélőbb dokumentumot”, írja a jelentésről H. H. Wilson a “The Nation” január 23-iki számában. Csak fejcsóválva veheti tudomásul az ember, hogy a- mikor Eisenhower elnök letette hivatali esküjét, majd utána az újonnan megválasztott szenátorok is felesküdtek, egyetlen hang sem szólalt meg, hogy McCarthy beiktatása ellen tiltakozzék. Egyetlen szenátornak sem volt elégséges bátorsága ahhoz, hogy kihallgatásokat követeljen a McCarthy ellen elhangzott vádak ügyében. Az albizottsági jelentésnek azt a figyelmeztetését sem vették a jelek szerint tudomásul az urak, hogy “ez a kérdés túlnő a pártpolitikán és a szenátusi testület tekintélyét, becsületességét és azt a tiszteletet üti Szivén, amelyben az ország népe a szenátust részesíti.” Az ügyet lezártnak tekintik. A szenátus úgy áll az emberek szeme .előtt, mint a “felforgatásra” gyanús liberálisok és radikálisok minden fajtája ellen kegyetlen buzgalommal hajtóvadászatot rendező testület, amely azonban képtelen erélyesen fellépni akkor, amikor valamelyik tagjának igazi felforgatása ellen emelnek vádakat. És igy bebizonyul, hogy McCarthy kérdkedése alapos volt, amikor azt mondta: “Hamarosan rájönnek, hogy engem sem megijeszteni, sem félreállitani nem tudnak.” A tizennyolc hónap alatt, amig az albizottsági vizsgálat folyt, McCarthy sértegette, meghurcolta és terrorizálta. a bizottság tagjait és természetesen azzal vádolta őket, hogy “kommunisták” és hogy “tízezer dollárokat lopnak ki az amerikai adófizetők zsebéből.” Gillette szenátor leköszönt, Monroney szenátor külföldre utazott. Jack Poorbaugh, egy másik vizsgáló, pedig azért mondott le, mert szerinte az albizottság nem járt el becsületesen McCarthvval szemben. EUrről «arról kiderült, hogy McCarthy embetv volt és össze játszott vele. sőt a választások alatt a kortese volt. McCarthyt a bizottság Viafsy.or idézte maga, elé kiMcCarthy hallgatásra, de egyetlenegyszer sem ment el. Ami pedig a szenátor pénzügyeit illeti, az albizottság figyelmen kívül hagyta a sze- nátorsága előtt történt ügyeit, amelyek elsorolására itt nekünk sincs terünk. Csak azt a 10 ezer dollárt említi meg, amelyet McCarthy tisz- teletdijként elfogadott a Reconstruction Finance Corporation által pénzelt Lustron Corporationtól. Ä jelentés azt mondja, bogy McCarthy felhasználhatta az RFC-nek a Seaboard Airlines Railroadra vonatkozó terveivel kapcsolatos értesüléseit, s a Lust- ron-féle 10 ezer dollárért Seaboard-részvényeket vett, majd 1951 szeptemberében 1,000 részvényét 35,614 dollár tiszta profittal eladta, Wilson elmondja, hogy McCarthy azzal a pénzzel a- melyet “kommunistaellenes” “kereszteshadjáratára’-’ kölcsönadtak neki bizonyos hívei, szójabab-spekulációba bocsátkozott s 1950 októberében 17,354 dollár tiszta hasznot csinált rajta. És felveti azt a kérdést, hogy miért nem hozták nyilvánosságra a vizsgáló bizottság által már hónapokkal ezelőtt megállapított tényeket — a novém- beri választások előtt ? Az egyik pénzkölcsönzőről, Alvin M. Bentleyről, a lapok nem írták meg, hgoy kongresszusi képviselő. Sokan mások adtak pénzt a szenátor választási kampányához és bár a bizottság az illetők^ neveinek birtokában van, egynéhány kivételével még mindig nem hozta azokat nyilvánosságra. McCarthy saját fivére beismerte, amikor a szenátor bonyolult és sokfelé ágazó ügyeit tárgyalták, hogy McCarthy bankszámlát nyitott Julia Connolly nevére elővigyázatosságból az esetre, ha vizsgálat indulna a szenátor ügyeiben. Az ilyen hangos politikai vádaskodók nem légüres térben, elvont elvekért okoznak botrányokat, hanem mindig gyanus anyagi érdekek lapulnak “ hazafiasságuk ” mögött. Hogy ez a társadalom beteg, azt mutatja az a közömbösség, az a lapulás, amellyel az ilyen leleplezéseket fogadják. A kalmársajtó persze mindent megtesz ilyenkor, hogy szépítse a dolgokat, elhallgasson részleteket és hogy üres formaságok "színében állítsa be a vizsgálatokat és azok megállapításait. Most azonban, hogy a szenátus adta az ártatlant és úgy tett, mintha nem is volna tudomása a McCarthyról szóló jelentésről, máris bizonyságot tett arról, miféle “vezetés” várható tőle. Hallani fogunk majd dörgedelmes kijelentéseket és hitvallásokat, a valóságban azonban sokkal kevesebb tiszteletben fogják részesíteni az amerikai hagyományokat. tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiaiiatiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniB KEDVES MAGYAR SZÓ! Egy megható elismerés (A Szerkesztő bevezető megjegyzése: Az alább következő levelet a meghatottság érzésével közöljük. Olvasván sorait, fokozódó lelkesedéssel éreztük, hogy milyen mély értelme van lapunk hosszú évtizedes nevelő is ismeretterjesztő munkájának, társadalmi harcának és hogy minden erőfeszitésiin- <et, áldozatos odaadásunkat továbbra is annak a nagy :élnak szolgálatába kell állítanunk, hogy sajtónkat a ?ord idők minden nehézsége is megpróbáltatásai ellenére Is fenntartsuk. Köszönjük a szives szavakat, köszönjük a -“Ikerttő erőt, amelyet levele sugárzói magából.) Tisztelt Szerkeszt -d Nagyon megértem önen^r IU**iMOMIlltllllllll n^iiiiiiiiiiii»iiiiin»MM*iinniiiiiimi*iiiiinniililum5iniiiii»imnMi MII IMIM II lltlIMililll Hl «*11 kommunizmust a zsidósággal és azt az impressziót kelteni, hogy minden bajnak, ellentétnek, hideg háborúnak, gyarmati forradalomnak voltaképpen a zsidók az okai, akik megteremtették és elterjesztették a kommunizmust. Ezzel többet ártanak a zsidóságnak, mint azok a kommunista kormányok, amelyek egy-egy összeesküvő társaságot a vádlottak padjára ültetnek. Elvégre: árulók a »sidók között is akadnak és ha árulásuk rájukbizonyul, ők sem érdemelnek különb bánásmódot, mint nemzsidó bűntársaik. és szégyenlem hanyagságomat. Valamennyire jóvá akarom tenni és ezért most — megbüntetem magamat 10 dollár erejéig. Ha netán a Naptár miatt a múlt évről 1952-es volnék, kérném, egyenlítsék ki belőle tartozásomat, bár nem tudom elhinni, hogy annyira hanyag volnék, — de meglehet. Nagyon szeretem a “Magyar ßzö”-t és a Naptárt úgy, hogy egyes helyeken meg is csókolom. Ugye, ez nem szégyen, ha az ember igy fejezi ki őszinte érzését és csodálatát valami iránt. Hiszen talán nem örökös ez a roppant erőfeszítés, amelyet kifejtenek miattunk, a hanyagok: miatt. Ismételve maradok mély t&ztelettel J. B., Detroit. A koreai veszteséglista A védelmi minisztérium legújabb jelentése szerint a U. S. koreai veszteséglistája 129,153. A halottak száma: 20, 392, a sebesülteké: 95,737, az eltűnteké; 13,024. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiitiiiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiii<ii«iM*j Hétvégi levél | írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M.
