Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-16 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 8 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. (Folytatjuk) (13) Ivét órakor az étkezési szünetben biztosan haza- szalacl egy percre. Délelőttre jár az idő. Most mar hazajöhetett volna. De taian az anyjához ment, lefeküdt egy kicsit aludni az éjjeli munka után: A fiatalasszony igyekezett elhitetni magával, hogy minden rendben van. Az ura majd megmagyarázza, mi történt és megnyugtatja. A bába elment, s nemsokára megjelent Evy. A szomszédságból, elszalasztottak érte egy kisfiút. Evy kis friss vajat hozott és egy csomag kekszet. Teát főzött. A tea nagyon jól esett Katiénak. Evy megnézte a babát, eieg hitványkának találta, de egy szóval sem mondta a testvérének. Johnny még be sem tette a lábát a lakásba s Evy prédikálni kezdett neki. De azután látta, hogy 'milyen sápadt, hogy meg van rémülve. És ekkor a asszonykának eszébe jutott, milyen fiatal ez a fiú... Most lett busz éves! — És lenyelte a szemrehányásokat. Megcsókolta a sógorát, vigasztalta, ne aggódjék és friss kávét főzött ÜÚ3K1« Johnny alig nézte meg a gyereket. Még mindig az„ a két avocado-gyümölesöt szorongatta a Lc-Acii. Letérdelt Katie ágya mellé, zokogott, mert a szive tele volt aggodalommal és féleiem- irc1. Katie is sift. Az éjszaka nagyon vágyódott a férje után. ó csak mellette volna!‘Most arra gondolt, bárcsak titokban hozta volna világra a gyereket, bárcsak elment volna valahová s akkor jött volna haza, mikor mindennek vége volt. Azt mondta volna a párjának, hogy minden a legnagyobb rendben ment. Rettenetes szenvedés volt a vajúdása: mintha forró olajban főzték volna, és nem volt menekvés, nem tudott meghalni, nem szabadulhatott a gyötrelemtől. Rettenetesen szenvedett. Úristen! Hát ez sem elég? Miért kell Johnnvnak is szenvednie? Az ura nem arra született, hogy szenvedjen, de ő, ő igen. Két órája sincs még, hogy világra hozta gyermekét. Olyan gyönge, hogy meg sem tudja emelni fejét a párnán. És mégis ő vigasztalja a férjét, ne eméssze magát, ő majd gondját viseli. Johnny lassan-lassan magához tért. Már megnyugtatta a feleségét, semmi az egész; hallotta, más férjek is keresztüimennek ezen a borzalmon. — Hát én is keresztülmentem rajta — mondotta. — Férfi lett belőlem. Rettenesen örült most a gyereknek. Azt akarta, kereszteljék Francié névre a babát, az Andy mennyasszonya után. Katie beleegyezett. Legyen hát Francié Melany a kisbaba keresztanyja. Talán vigasz lesz a szegénykének, hogy a gye rmeket úgy hivják, ahogyan őt, az özvegyen- maradt mennyasszonyt hívták volna: Francié Női tannak. Johnny finom ecettel-olajjal elkészítette az avocado-kat és a salátát bevitte Katienek. Az asszonykának nem ízlett. Johnny biztatta, egye meg, meg kell csak szokni az izét. Mint az olajbogyóét. Katiét meghatotta ez a figyelmesség és a férje kedvéért megette a salátát. Evvt is kínálták, kóstolja meg. Meg is kóstolta,' de azt mondta, a paradicsom sokkal jobb. Johnny a konyhában itta a kávéját és akkor az iskolából jött egy fiú az igazgató levelével. Johnnyt elcsapták a hanyagsága miatt, jelentkezzek az iskolában a hátralékos bérért. Az igazgató levele azzal végződött, hogy ne kérjen bizonyítványt. Johnny olvasta a levelet és az arca elsápádt. Egy ötvencentest adott a gyereknek és viss,aüzent, mindjárt jön. Eltépte a levelet és nein szólt Katiénak. Johnny eiment az igazgatóhoz. Megpróbálta kimagyarázni a dolgot. Az igazgató kereken megmondta neki: gyermeket vár, annál lelkiismeretesebben kellett volna végeznie a dolgát. Azután mégis megenyhült. Megnyugtatta a fiút, nem fizetteti meg vele a kárt, amit 41 csőrepedés okozott: majd ő elintézi a-közoktatásügyi minisztériummal. Johnny megköszönte a jóságát. Az igazgató a saját zsebéből kifizette Johnnvnak a bért és aláíratott, vele egy Írást, hogy a hátralékos bérösszegről szoló csekket az igazgatóra engedményezi. Alapjában véve az igazgató a maga szempontjából elég emberségesen járt el ebben az ügyben. Johnny kifizette a bábát, letette a háziúrnak a jövő havi lakbért. Kissé megrémült, ha arra gondolt, hogy most egy gyerek is van otthon. Katie jó ideig nem tud nehéz munkát vállalni. És mindketten munka nélkül állnak. Végül mégis csak megvigasztalódott: a lakbér ki van fizetve, egy hónapig nincs gondjuk. Addig majd csak lesz valami. Délután átsétált az anyósához és elujságolta, hogy meglett a gyerek. Útközben beszólt a gyárba, ahol Sissy dolgozik és kihivatta a munkavezetőt. Megkérte áz embert, mondja meg a sógornőjének, hogy megjött a gyerek, nézzen fel hozzájuk munka után. A munkavezető vállalta a megbízatást. Oldalba lökte Johnnyt és azt mondta: — Szerencsés fickó vagy, Miska. — Johnny vigyorgott. Tíz centet adott az embernek, vegyen egy jó szivart és szívja el az ö egészségére. — Megteszem, Miska, — ígérte a munkavezető. Kezet szorított a fiúval s megígérte, okvetlenül szól Sissynek. Mary Rommely sirt, amikor a nagy újságot megmondták neki. — Szegény gyerek! Szegény kis csöppség! — jajgatott. — Miért kellett erre a keserves világra születnie? Szenvedés és nélkülözés lesz a sorsa. Jaj, kevés boldogságban lesz része. Csak munka meg munka lesz az élete. Jaj, jaj! Johnny Rommelynak is el akarja mondani a nagy újságot, de Mary megkérte, most ne szóljon. Thomas gyűlölte ezt a vejét, mert ir származású volt. Az öreg gyűlölte a németeket, gyűlölte ' az amerikaiakat, gyűlölte az oroszokat, az íreket meg egyáltalán nem szenvedhette. Szívből gyűlölte a saját fajtáját. Amellett tele volt faji elő- it élettel. Az ő elmélete szerint a különböző fajú szülők, házasságából korcs gyermekek születnek. Ezzel érvelt: — Mi sül ki abból, ha összepárosítok egy kanárit meg egy tehenet? — Johnny elkísérte anyósát a lakásba, azután munka után nézett. Katie örült, hogy eljött az anyja. Még most is sajgott mindene. Most értette meg, hogy szenvedett az anyja, amikor őt világra hozta. Édesanyja hét gyermeknek adott életet, mind a hetet fölnevelte. Három gyermeke meghalt — s tudta, mi vár az életbenmaradottakra: éhezés, végnélküli robot. Katié megérezte, hogy az ő egynapos kisdede is belekerül ebbe a szörnyű körforgásba. Majd eszét vette a gond. — Mit tudok én? — kérdezte az anyját. —• Mire taníthatom a gyermeket? Csak arra, amit magam tudok. Én olyan keveset tudok, anyám! Te szegény vagy. Én meg az uram — mi is szegények vagyunk. A gyerek is Szegénységben nő fel. Sosem jutunk előre. Néha az az érzésem, hogy a zelmult esztendő a legszebb év az életünkben. Mi jobbat várhatunk? Múlnak az évek. Mi ketten megöregszünk. Nem várhatunk semmit az életben. Most legalább fiatalok vagyunk, erősek, dolgozni tudunk — egyebünk sincs. És amint múlik az idő, még ennyink sem lesz. A fiatalasszony most döbbent csak rá az igazságra. • — Én. tudok dolgozni — gondolta. — De Johnnyra nem számíthatok. Nekem kell majd gondoskodnom róla. Édes Istenem, ne adj nekem több gyermeket. Akkor nem tudok Johnnyra keresni. És nekem keresnem kell Johnnyra. ö nem tud magáról' gondoskodni. Édesanyja szakította meg szomorú gondolatait. Mary azt mondta: — Mink volt nekünk az óvilágban? Semmink. Parasztok voltunk. Majd éhen haltunk. No és akkor átjöttünk ide. Itt sem volt sokkal jobb, de az apádat nem vitték el katonának, mint az óhazában. Különben... különben itt még nehezebben küszködtünk. Vágyódom a hazai föld után, hiányoznak a fák, a nagy mezők, a kedves, családias élet, a régi ismerősök. — Miért vándoroltatok ki Amerikába? Itt se remélhettél jobb életet. — A gyermekeim miatt. Azt akartam, hogy szabad ország polgáraiként szülessenek. — Ne mvolt valami jó a sorsa gyermekeidnek anyám — mosolygott Katie keserűen. — Itt van valamink, ami a régi hazában nem volt. Nehéz az élet, idegen a környezet, de itt legalább reményünk van. A régi hazában az ember abban az életben hal meg, amiben az apja élt. Annyire is csak akkor viszi, ha inaszakadJanuary 16, 1953 táig dolgozik. Ha valakinek ács volt az apja, őbe- íöie is csak ács lehet. Tanító, pap, nem lehet belőle. Boldogulhat valahogy, de többre mint az apja nem viszi. Az óhazában mindenkit hatalmában tart a múlt. Itt mindenki előtt nyitva a jövő. A jószándéku, becsületes, tisztességesen dolgozó emberből ebben az országban minden lehet. —Tévedsz, anyám. Mi sem jutottunk előbbre mint te. Mi nem boldogulhatunk itt. Mary Rommely felsóhajtott. —■ Talán én vagyok ebben a hibás. Nem tudtam tanítani a leányaimat. Hiszen énmögöt- tem semmi sincs. Az én családom évszázadok óta földesurak földjén robotolt. Első gyermekemet nem küldtem iskolába. Tudatlan voltam, kezdetben, még azt sem tudtam, hogy a magunkfajta emberek gyermekei számára ingyenes oktatásról gondoskodik az állam. Sissy emiatt nem jutott előbbre, mint én. De ti hárman..-, ti iskolába jártatok. —Kijártam a hat elemit. Ezt nevezed iskolázott súgnak ? —- A te Yohnnyd — (Mary nem tudta kiejteni a J-t) — a te Johnnyd is. kijárta a hat osztályt. Tudod ez mit jelent? — Mary hangja izgatottan remegett. — Ez a kezdet — a jobb élet kezdete. — Az öregasszony felemelte a csecsemőt. Magasra tartotta karjaiban. — Ennek a gyermeknek mindkét szülője, tud irni-olvasni — mondta egyszerűen. — Nagy csoda ez, leányom. — Én fiatal vagyok. Tizennyolc esztendős vagyok anyám. És erős. Keményen akarok dolgozni, anyám. De nem akarom ezt a gyermeket arra nevelni, hogy kemény munka legyen az egész élete és semmi más. Mit tegyek, anyám, hogy más életet, más világot teremtsek a számára? Hogyan kezdjem? — írni, olvasni — ez a titka — ez nyitja meg előtte az életet. Te olvasol, édes leányom. Olvass fel minden áldott nap egy oldalt a gyermekednek valami jó könyvből. Olvass neki, minden áldott nap, mig a gyermek megtanul olvasni. Akkor olvasson ő minden nap. Tudom, ezen múlik minden. — Olvasni fogok — foga Okozott Katie. — De ilem tudom, melyik a jó könyv. — Két könyv van, két hatalmas könyv. Shakespeare nagyon jó könyv. Hallottam, hogy abban a könyvben benne van az élet minden csodája. Minden szépség, amit az ember meglátott, minden bölcsesség, amit megtanult, az élet minden törvénye. Azt mondják, hogy ezek a mesék voltaképpen nem is mesék, hanem színdarabok; a színpadon játszák őket. Én senkitsem ismerek, aki színházban látta volna ezt a csodálatos dolgot. Egyszer régen, Ausztriában véletlenül hallottam, a földesurunk azt mondta, hogy Shakespeare némelyik lapja dalol, énekelni lehet, mint a dalt. r — Német könyv az a Shakespeare? — Angol könyv. Ezt is a földesurunktól hallottam, a fiának mondta. A fiatalúr akkor Hei- delbergbe készült, valami nagy egyetemre. — És mi a másik könyv? — A biblia. A protestánsok bibliája. — Hiszen minekünk, katolikusoknak is van bibliánk! Mary lopva körülnézett a szobában, nem hallja-e valaki. — Jó katolikusnak ezt nem szabad mondani, de én azt hiszem, hogy a protestáns biblia szebb — nincs ennél szebb könyv' kerek e világon. Volt egy protestáns barátnőm, az olvasott föl nekem egyszer az ő bibliájából. Akkor jöttem rá erre. — Szóval ez a könyv kellene neked és Shakespeare — folytatta. Mary. — Olvass fel minden nap egy oldalt a gyereknek, el ne mulaszd egyszer se. Az se riasszon vissza, ha magad sem érted, mi van ezekbe a könyvekbe Írva. Olvass akkor is, ha nem tudod helyesen kiejteni a szavakat. El ne mulaszd soha a mindennapi olvasást; a gyermek a könyvből tanulja meg idővel, milyen nagy, milyen szép dolgok vajinak az életben — igy tanulja meg, hogy ez a nyomorúságos willi- amsburgi bérkaszárnya nem az egész világ. — Szóval a protestáns biblia és Shakespeare. — És mesélj a gyermeknek. Meséld el azokat a meséket, amikét én meséltem neked. Éri. is az anyámtól hallottam ezeket a meséket. Mesélj neki tündérmeséket a régi hazából. Mesélj neki csodálatos lényekről. Ezek örökké élnek az ember szivében. Mesélj neki tündérekről, ■ manókról, törpékről, hableányokról és a többi csodálatos lényről. Mesélj arról a hatalmas szellemről, aki az apád családjában kisértett, mesélj a boszorkányról, aki szemmel verte nagynénédet. (Folytatjuk)
