Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-12 / 8. szám
December 12, 1952 AMERIKAI MAGYAR SZÓ BETTY* SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN <Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. (8)-— A büdös istenit! — morgott a mészáros elkeseredve. Lemetszett egy darab fehér zsiradékét, bosszúból a földre ejtette, fölvette s rácsapta a húsra. Dühösen összecsomagolta az egészet, kitépte a kislány kezébe! a pénzt és bemondta az árat a főnöknek, a kasszába. Közben átkozta magában sorsát, hogy miért lett mészáros. A vágotthus-ügylet után a gyerekek Hass- lerhez mentek levescsonttért. Kassier mészárszékében jó csontot lehet vásárolni. Fasirtnakvalót nem vettek ebben az üzletben, mert a segéd hátul, zárt ajtók mögött darálja a húst és Isten tudja, mit rak belé. Neely kint vár a csomaggal. Nem akarták, hogy Kassler észrevegye, hogy a húst másutt vásárolták, s gőgösen az arcukba vágja, ott vegyenek csontot, ahol a húst vették. Francié kért egy szép csontot, öt centért. Egy kis hús is legyen rajta a vasárnapi levesbe. Hassler sokáig váratta. Elmondta megint az ócska viccet: bejött hozzá egy ember és kért két centért kutyának való belsőrészt. Hassler megkérdezte, csomagolja-e be, vagy mindjárt megeszi? A kislány bátortalanul mosolygott. A hentes a jégszekrényhez ment s egy fényes lehér csonttal tért vissza. Sárga velő volt benne, piros húscafatok légtak a két végén. Mutatta Fran- cienek milyen szép a csont. — A mama főzze jól ki — tanácsolta. — Mondd meg neki, vegye ki a velőt, kenje kenyérre, sózza meg, tegyen rá kis borsot és adja neked. — Jó, megmondom. — Edd meg, hadd szedj egy kis húst a csontodra, hahaha. A csont be volt csomagolva, a mészáros megkapta érte a pénzt. Leszelt még egy darab májashurkát és a gyereknek adta. Francié bűnbánóan fogadta el a hurkát. Becsapta a jó embert, másnál vette a húst. Kár, hogy a mama a íasirtot illetőleg- nem bízik meg benne. Kora este volt, ki sem gyulladtak még az utcai lámpák. Hassler mészárszéke előtt a járda szélén egy tormásasszony ült s reszelte a csípős gyökereket. Francié nyújtotta a hazulról hozott bögrét. Az anyóka két centért félig megtöltötte. Hála Istennek, a husügyet elintézték. A kislány folytatta útját a zöldségárushoz. Zöldséget vett a levesbe. Kapott egy soványka sárgarépát, egy fonnyadt cellert, egy puha paradicsomot és egy kis csomó friss petrezselymet. A zöldséget a csonttal együtt kifőzik a levesben, jó erős leves lesz belőle s húscafatok úszkálnak benne. Vastag, házilag gyúrt metéltet is főznek bele. Micsoda remek vasárnapi ebéd lesz ebből, meg a kenyérre kent, fűszerezett velőből! A zsirbasült frikadellen-ből, krumpliból, ösz- szelapitott süteményből és kávéból álló vacsora után Neely lement az utcára játszani a barátaival. A fiuk minden este összegyűlnek az utcasarkon vacsora után, pedig nem is beszéltek össze, külön jelben sem állapodtak meg. Zsebrevágott kézzel, előregörnyedt vállal ácsorognak ott, mig besötétedik. Vitatkoznak, nevetgélnek, lökdösik egymást, táncolnak és slágereket fütyörésznek. Maudie Donovan feljött Franciéhoz. Hivta, menjenek együtt gyónni. Maudie árvalány volt, két vénkisszasszony nagynéniénél lakott. A nénik otthon dolgoztak. Valami temetkezési vállalat számára varrják a rojtos szaténszemfedő- ket: a halott szüzeknek fehérek, a fiatalasszonyoknak halovány levendulaszinüt, biborpirosat 'a középkorú halottaknak és az öregeknek feketét. Maudie hozott Franciénak néhány szemfedőt. Gondolta, a barátnője csinál a szaténből valamit. Francié úgy tett, mintha örülne neki.. De megborzadt a fényes rongyoktól s gyorsan elrakta az ajándékot. A A templomban tömjénfüst szállongott s a csöpögő gyertyák gőze. Az apácák friss virágot tettek az oltárokra. A Boldogságos Szüzanya oltárát diszitették föl a legszebb virágokkal. A nővérek nagyobb tisztelettel vették körül Máriát, mint Jézust vagy Józsefet. A gyóntatószékek előtt hosszú sorok álltak. Fiuk meg lányok. Túl akartak esni a gyónáson az esti tánc. előtt. O’Flynn atya gyóntatószéke ejőtt várakoztak a legtöbben. ÖTlynn atya fiatal, kedves, elnéző és könnyű penitenciákat ad. Franciéra került a sor. Elhúzta a nehéz függönyt s letérdelt a gyóntatószék előtt. A pap félretolta a kis ablakot, s ime semmi sem választotta el a bűnöstől. És a kislány lelkét megfogta az ősrégi misztérium. Gyóntatója a kereszt jelével illette a rácsos ablakot, lehunyta szemét^ s sebesen, egyhangúan mormolta a szokásos latin szavakat. A gyermek beszivta a tömjén, a gyertyák, a viasz és a virágok illatát és érezte, hogy ehhez a furcsa illathoz hozzávegyül a pap finom fekete szövetből készült reverendájának s a jó borotvaszappannak a szaga. — Kérek liidvös elégtételt- és feloldozást.. . — A kislány gyorsan meggyónt, gyorsan megkapta a penitenciát. Fejét összekulcsolt kezére hajtva jött ki a gyóntatószékből. Térdre- hajtott az oltár előtt, majd a rács élé térdepelve elmondta a penitenciát. Rózsafüzérét morzsolta, hogy el ne vétse az imádságait. Maudie élete sokkal egyszerűbb volt, kevesebb bűnt kéllett meggyónnia, hamarabb elkészült. Kiült a templom elé a lépcsőre, ott várta meg a barátnőjét. Derekuk közé fűzött karral sétálgattak föl- alá az utcán. Brooklynban ig.y sétálnak a jóbarat- nők. Maudienak volt egy penny je. Sülttésztát vett rajta, s Franciét is megkínálta egy harapással. Maudie nemsokára hazament. Nyolc óra után nem szabad neki kimaradni az utcán. A kislányok megbeszélték, hogy jövő szombaton megint együtt mennek gyónná — Ma én mentem föl hozzád — kiáltotta Maurie, hátrafelé lépkedve az utcán. — Ne felejtsd el, legközelebb te jössz értem! — Jó, érted megyek! — ígérte Francié.- • Francié otthon vendégeket talál a konyhában. Evy néni jött el a férjével, Willie bácsival. Francié szerette Evy nénit. Nagyon hasonlít a mamára. Roppant vicces, folyton bolondozik, megnevetteti az embert, mint a színészek a színházban és a világon mindenkit le tud utánozni. Willie bácsi magával hozta a gitárját. Gitározott, a többiek meg énekeltek. Flittmann sovány, fekete ember volt, a haja sima, fekete, a bajsza fényes. Nagyon jól dolgozik, ahhoz képest, hogy hiányzik jobbkezén a középső ujja. Amikor a hiányzó ujját kellene használni, a pengetés he-, lyett jókorát csap a gitárba, hogy ki ne jöjjön a taktusból. Ez furcsa ritmust ad a dalnak. Francié későn ért haza, a műsor jóformán végétért;'már csak az utolsó szám volt hátra. A muzsika után Willie bácsi egy korsó sörért ment. Evy pumpernickel-kenyérrel s egy tizcen- tes limburgi sajttal kínálta meg őket. Söröztek, sajtoskenyeret ettek. Willie bácsi a sör után közlékeny lett. — Vegyük az én esetemet — mondta a mamának. — El van rontva az életem. — Evy néni erre a kijelentésre égnek meresztette a szemét, fejsóhajtott, s beszivta az alsó ajkát. — A gyermekeim nem tisztelnek — folytatta Willie. — Nem kellek a feleségemnek, Drummer, a lovam, esküdt ellenségem. Tudod a múltkor mit csinált velem ? Előrehajolt és Francié látta, hogy a szeme megfényesedik az elfojtott könnyektől. — Lemostam az istállóban. A hasa alatt mostam és teljesen lecsinált. Katie meg Evy lopva egymásra néztek. Szemükben kacagás bujkált. A mama hirtelen Franciéin pillantott, összeszoritotta a száját, de a szeme nevetett. A kislány lesütötte a szemét, összeráncolta homlokát, de magában ő is nevetett. — Igen, ezt tette velem. Az istállóban mindenki kinevetett. Mindenki mulat rajtam — kesergett Willie és felhajtott egy pohár sört. — Ugyan, mit törődsz vele — mondta a felesége. — Evy nem szeret engem — fordult Willie a mamához. — Szeretlek, Willie — nyugtatta meg Evy. Puha, kedves hangja olyan volt, mint a simoga- tás. , — Szerettél, amikor a feleségem lettél. De már nem szeretsz. így van ez. — Várt. Hallgatott. Evy nem felelt. — Látod, már nem szeret — panaszkodott a bácsi a mamának. — Késő van. Gyerünk haza — mondta erre Evy. 9 A két gyerek minden este lefekvés előtt két oldalt olvasott. Egy oldalt Shakespeareből és egyet a bibliából. Ez volt a szabály. Kicsi Korukban, amikor nem tudtak még olvasni, a mama olvasott fel nekik egy-egy oldalt a két könyvből. Minden este, akármilyen fáradtak is voltak. Most időmegtakarítás céljából Neely a bibliából olvasóit egy oldalt, Francié meg Shakespeareből. Hat éve olvassák ezt a két könyvet: a bibliában valahol a középen tartanak, Shakespeare “Összes mü- vei”-ben pedig a Macbethnél. Gyorsan lehadarták a két oldalt. Tizenegy órára az egész Nolan család ágyba bujt. Kivéve a papát. Ő nem volt otthon. Dolgozott. A mama megengedte Francienek, hogy szombat este az utcai szobában aludjon. A kislány összetolt két széket az ablak előtt, azon készített fekvőhelyet. Nézte az embereket az utcán. Feküdt s figyelte a házban az éjszakai hangokat. Emberek jöttek haza és bementek a lakásokba. Némelyik fáradt volt, húzta a lábát, csoszogott. Mások könnyedet futottak föl a lépcsőn. Valaki mégbotlött, átkozta a lépcsőházban fölteritett rongyos linóleumot. Szepegősen fölsirt egy kisbaba. A földszinten egy részeg férfi kiteregette a családi szennyest, hogy az ő felesége milyen Züllött'életet él. Hajnali két órakor Francié meghallotta & papa hangját. Halkan dudorászva jött fel a lépcsőn : Ott éldegélt árván Kiss Mollym, a drágám, Feltüzve a szoknyát. Ott hordta a rocskát.. . A mama a “rocska” szónál kinyitotta az aF tót. A papa találta ki ezt a játékot. Ha ajtót nyitnak mielőtt a sor végére ér, a család nyer. Ha a papa kint a lépcsőházban befejezi a sort, ő a nyertes. A két gyerek kimászott az ágyból. Valameny- nyien az asztal köré ültek és ettek. A papa letett három dollárt az asztalra s mindkét gyereknek adott öt centet. De a mama azt mondta, megyék a pénzt be a takarékba, mert az ócskavasért ma már kaptak pénzt. Papa egy tele stanicli ennivalót hozott haza az esküvőn megmaradt ételből. Nem fogyott el a megrendelt étel, mert nem jött el minden vendég. A fiatalasszony a pincérek között szétosztotta a maradékot. Volt a stanieliben egy fél főtt tengerirák, öt jéghideg osztriga és egy kaviár meg a rokforsajt sarka. A gyerekek nem szerették a tengeri rákot, a hideg osztriga izetlen volt, a kaviár túl sós. De nagyon éhesek voltak, s: mindent megettek, ami az asztalra került: meg is emésztették az éjszaka folyamán. A szöget is megemésztették volna, csak össze tudták volna rágni. Eves után jutott csak eszébe Francienek, hogy megszegte az éjfélkor kezdődő bötöt. A vasárnapi nagymise végéig nem lett volna szabad enni. Holnap nem áldozhat. Jövő szombaton meggyónja majd a papnak. Neely visszafeküdt az ágyba; rögtön egészséges, mély álomba merült. A kislány visszament asötét utcai szobába. Az ablakhoz ült. Csöppet sem volt álmos. Mama a papával a konyhában üldögélt. Hajnalig üldögéltek ott, beszélgettek. Papa a szombatéjjeli munkáról mesél; milyen embereket látott, hogyan beszéltek. Nolanék nem tudtak betelni az élettel. Szinültig tele voltak a maguk életével, de nekik még ez sem volt elég. A mások életéből is hörpintgettek. Mindenkiéből akikkel érintkezésbe kerültek. Johnny és Katie véigbeszélték az egész éjszakát. A szavak halkuló-erősödő lejtése biztonságos, megnyugtató morajként szűrődött át a sötétben. Hajnali három óra volt, az utca egészen csöndes. A szemközti lakásban lakó lány most jött haza egv fiúval a táncmulatságból. A kapu előtt álltak, szorosan összefonódva. Némán csóko- lóztak. A lány falnak támaszkodott véletlenül megnyomta a csengőt. Lejött az apja, hosszú alsónadrág volt csak rajta. Nyugodt hangon, de vaskos káromkodással megmondta a fiúnak, micsodába menjen. A lány fölszaladt a lépcsőn, idegesen vihogott, az udvarlója pedig fütyörészve távozott az utcán: “Egyedül voltam veled egy éjszakán...” Konflis közeledett. Mr. Tomony, a zálogház tulajdonosa jött haza a New Yorkiján eltöltött dáridós éjszakából. Mr. Tomony a zálojrüzletet s annak réffi, bevált üzletvezetőjét az apjától örökölte, ő maga be se tette lábát az üzletbe. Nem tudni, hogy Mr. Tomony miért lakik az üzlet fölött levő lakásban — hiszen gazdag ember. (Folytatjuk)
