Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-11-28 / 6. szám

November 28, 1952

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

5

MI ÚJSÁG AZ ÓHAZÁBAN?

DHÉGELYPALÁNK TEGNAP — ÉS MA

— Magyarországi riport —

Móricz Zsigmond, a nagy magyar iró 1932-ben kelt “Kisfalvak, nagy bajok” című riportjában a következőket irta Drégelypalánk népének életéről: “A községnek van 2000 lakosa és van 2300 hold határa. Ebből 1200 hold a hercegprímásé, 1100 hold a kétezer léleké..

— Hogy él a nép? — Nagyon nehezen, nagyon keservesen. Van legalább 30 család, amelyik ősz óta nem Iá- j tott kenyeret, s aratásig nem I is fog. De nagyon sok család [ van, ahol már évek óta nem vágtak disznót és semmi ísi- rozójuk nincs. Legszegényebbek nem is krumplin élnek, hanem kukoricán. Megfőzik a szemes kukoricát vízben s azt eszik reggel is, délben is, vacsorára is.”

Nemcsak Drégelypalánk dolgozó népének, hanem a megye valamennyi szegényparasztjának ilyen élet jutott a “Horthy paradicsomából.” A Horthy-fasizmus sötét tu- dadtlanságba, mély nyomorba taszította a falusi szegény népet. Horthy Magyarország urai, kapitalistái, földbirtokosai, kulákjai, s hü szövetségese. a klerikális reakció pióca módjára élösködött a falu népén. Szécsény nagyközségben dr. Gross és Sza-I bados földesurak 486 cseléd keserves munkáján élősköd- tek. Jól emlékszik még erre Molnár Mihály, Juhász József, Galcsik Gyula és a volt többi cseléd, akik 25 éven át sanyarogtak az urak birtokán. Érsekvadkert dúsan termő földjén gróf Zichy, a hercegprímás, Fischer Jakab és a többi kapitalista rabolta ki.; A szegényparasztok elől majdnem hogy a levegőt is elzárták.

Szügy község dolgozóinak háromnegyedrésze csel édi sorsban tengődött. A kis- és középparasztok ezreit falta fel és juttatta koldusbotra a nagybirtok, az árverezés. A szegény népek börtöne és kinzókamrája volt a feudalis- ta nagybirtokrendszer.

Móricz Zsigmond a jövőbe látva, a következő szavakkal fejezte be riportját:

“Ma siralom völgye, de lesz ez még jobban is, ugye, magyarok ?

Lesz, hisznek benne, hogy lesz! Élet van az erekben.”

A magyar mezőgazdaság hatalmas ötéves terve nemcsak gépekkel, de a kultúra, a művelődés, a szórakozás számtalan lehetőségével, eszközével ajándékozta meg megyénk dolgozó.népét. Hogy ez mennyire igy van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az endrefalvi földművesszövetkezet egy hónap alatt 30 darab rádiót árusított el. A megyében augusztus hónapban 70, mig az utolsó 20 nap alatt 72 rádiót vásároltak meg a dolgozó parasztok. Szeptember 20-ig 111 darab modern tűzhelyet vásárolt a megye dolgozó parasztsága. A terv napró-napra növeli a dolgozó parasztság életszínvonalát. Ezt fényesen igazolja az, hogy a második negyedévben a pásztói földmü- /esszövetkezetek áruforgalma százalékkal emelkedett az 1951 negyedik negyedévi áruforgalmához viszonyítva.

A falusi dolgozók egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a könyvek felé. Az ünnepi könyvhét alkalmával 11,- 230 darab politikai, szépirodalmi, ifjúsági, mezőgazdasági könyvet vásároltak a lolgozó parasztok. A kultúra egyik jelentős fegyvere a dim. Megyénként 45 mozi fejleszti a dolgozó parasztok műveltségi színvonalát. Ez évben még négy község kap mozit. Egyre több dolgozó paraszt fejleszti tehetségét amelyet a múltban nem érvényesíthetett. Ez a magyarázata annak, hogy megyénként 170 kulturesoport működik.

Szabó Sándor, a tolmácsi gépállomás politikai helyettese a következő Írással fejezi ki a traktoristák boldog életét:

“A trakíoristáknak olyan kereseti lehetőségük van, hogy hatan uj családi házat építettek. Ezt a kapitalista rendszerben sohasem tudták volna elérni.” őrhalom községben a múltban csak két- három leggazdagabb embernek volt rádiója. Ma már 50 dolgozó paraszt házában szól a kultúra fejlesztője, a rádió.

Szügy községben 45 előtt csak a kulákoknál volt modern babakocsi. Ma már 80 darab van a községben, s mind a dolgozóké. Kalmár János Érsekvadkerten a múltban uradalmi cseléd volt, ma néphadseregünk főhadnagya. A másik fiú, Ferenc agronómus az Alföldön. Dósa Ferencnek, mig a kulákoknál cselédeskedett, pihenésre sem volt elég ideje, ma pedig felsőipari iskolán tanul. Szécsény nagyközségben 140 gyermek jár a tervnyujtóttá •óvodába. Az általános iskolában 786 gyermek művelődik. Szécsényben a terv mezőgazdasági technikumot alkotott. Csupán Szécsényből 16 dolgozó paraszt gyermekét képezi az állam agronómus- sá. Ebből láthatjuk, hogy a dolgozók állama hatalmas áldozatokat hoz azért, hogy a dolgozó parasztok gyermekeiből agronómus, tanár, orvos, mérnök, technikus vál- hassék, ha kedve, tehetsége van hozzá.

Szovjetbarátsággal vádolják Tito helyettesét

BELGRAD. — Tito rendeletére letartóztatták Meskovics helyettes jugoszláv miniszterelnököt. akit azzal vádolnak, hogy a Szovjetunió és a Kominíorm 1 barátja.

BUDAPEST. — A magyar ; kormány Milan Komatinát, a j jugoszláv követség! ügyvivőt,

i kémkedés vádjával illette és azonnali hatállyal az ország

! elhagyására kérte. A diplomáj ciai jegyzék szerint Komatina

‘ a követséget “kémfeözpontuT' használta, “rutul visszaélve dipj lomáciai jogaival.”

JÁSZBERÉNY ELSŐ NAGYÜZEME

—Magyarországi tudósítás— a

Amikor a múlt század vé- c gén Jászberényben cukor- 7 gyárat akartak épiteni, a vá- r ros urai tiltakoztak ellene, j Azt mondták: tönkreteszi a ^ gyár ezt a szép magyar vidé- , két, Attila városát! S közben azt fondolták, ha gyár lesz, £ felmegy a napszám, nem c ajánlkozik tiz cseléd is egy * helyett. Sikerült is elérniök, A iiogy az üzemet nem itt, ha- * nem Hatvanban építették 1 fel. A földbirtokosok évtize- 1 eleken át jól “megóvták” a * várost a fejlődéstől. Nem is ^ volt itt a felszabadulás előtt ‘ más üzem, mint egy hébe- hóba működő téglagyár — ' Jászberény közel 30 ezer la- * íosa közül 8000 pedig mun- 1 kát keresve az országot járta. 1

Két esztendeje hire járt, hogy az ötéves tervben gyár , épül Jászberényben. A hir j itán megjelentek az épitő- , munkások is, s a határban, a ] földeken magasodni kezdtek j a téglafalak. Egy esztendői múlva, 1951 augusztus 20-án ! , működni kezdett a város legelső nagyüzeme, a Jászberényi Apritógépgvár. A belső hatalmas csarnokban már több mint egy éve dolgoznak, s közben szüntelenül épül to- * vább a gyár: most készül a 1 gépház, s a külső darupálya. 1 A jászberényiek büszkesége, 1 szeretete uj nevet is adott az 1 üzemnek, s ugv hívják: 1 “ezüstgyár”. Azért nevezik igy, mert a ferde üvegtetők 1 úgy csillognak, szikráznak a I napsütésben, akár az ezüst. | ’ j Az egykori elmaradottt j mezőváros méltán büszke az | uj gyár gyönyörű, korszerű j épületeire, az óriási csarnok- { ban sorakozó vadonatúj gé- i pekre, az egész kibontakozó uj j üzemre, melyre sok tízmillió I forintot ad államunk. Az í üzemben aprítógépek készülnek: érctörők, kőtörők, fémkiválasztó-, cement-, tűzálló-1 téglagyári, öntödei gépek.* i * * * 5 * Százhatvanféle gépet gyár-j tanak majd az uj üzem ha-1 talmas, üvegtetős, világosi csarnokában. Szükség is van; rá — a kőtörőgépek segite-1 nek épiteni uj utainkat, a I téglagyártógépek előállítani | a milliónyi téglát az ország-j ban mindenütt épülő házakhoz, gyárakhoz; az ércfeldol-1 gozógépek kellenek az öntő- ‘

I dékbe.

A hatalmas csarnokban j sokféle gép sorakozik — az| uj gyár készítményei. Kiseb- - bek, nagyobbak — ,van itt például olyan forgókemence,1 amelynek súlya 200 tonna, j hossza 50 méter, s vannak, kis kőtörők, alig egvmétere-;

! sek. Óriási dobtest áll az1 j egyik oszlop mellett — érc- j törő golyósmalom. A dob bel- ! ső részének egyharmadát tiz- centis acélgolyókkal töltik meg, a többi helyet az érc, foglalja el. Mikor a dob fo- rogni kezd, a zuhogó acélgo- j ■ lyók összezúzzák az ércet. Az érctörő ezt is az ércfelöolgo-■

[ zásnál használják. A terem , végén kőtörők sorakoznak.

| Félmétemél nagyobb kötöm-, i bőket nyel el a gép szája, s,

■%

a mázsányi kövek két-három centiméteres darabokká zúzódnak a lassan mozgó, kemény “törőpofák” között. Itt a gyárban készítik az ércfeldogozáshoz szükséges “mechanikus usztatót” is, amelyet a‘ munkások “mü- okos” szerkezetnek neveztek el. A géphez több, más-más vegyianyaggal megtöltött cella sorakozik egymás mellett. Az érccel teli folyadék — miközben egy forgó lapát habosra keveri — végighalad a cellákon. Azt az ércet, amit az egyes cellákban a vegyianyag kiválasztott, a habbal elvezetik egy másik edénybe. S az ilyen nagyszerű gépek egész sora készül most az üzemben.

A gyár egyéves “múltjáról” beszélgetve, a dolgozók ma is emlegetik: sokan maguk sem hitték, hogy a sok, bonyolult szerkezetű gépet itt el tudják majd készíteni. Az uj gépek gyártásához ugyanis szakmunkások kellettek. — Jászberényben pedig igen kevesen akadtak még olyanok is, akik belülről láttak volna már gyárat. Pestről hoztak néhány szakembert, ők kezdték el tanítani a helybelieket. Hazajöttek azok közül is, akik eddig más városok üzemeiben dolgoztak. De a gyár legtöbb dolgozója uj ipari munkás — átképzős. S az üzem neveltjei egyre biztosabban, egyre jobban dolgoznak, sokan kerültek közülük a legelsők közé.

i Azelőtt alig több mint 100 munkás dolgozott a közel 30 ezer lakosú városban, 1948 óta a mezőgazdasági munká- 1 sok 40—45 százaléka vált ipari munkássá. Micsoda hatalmas erő is a mi tervünk: nagy üzemeket épit ott, ahol sohasem füstöltek gyárkémények, megmozgatja a hosszú évtizedeken át mozdulatlanul álló városokat, falvakat, szakmunkások százait neveli ott, ahonnan régen kubikolni is a Tiszántúlra kellett járni.

NEVETŐ BUDAPEST

Szabó nevű barátommá együtt üdültem. Egyik déi után, baráti beszélgetés köz- ben Szabó eldicsekedett sakk tudományával. Finoman ér tésemre adta. hogy ö majd nem Szabó László. (Szab; Bélának hívják.) Dühösen fe leltem:

— Akkor én egy Aljechh vagyok!

Leültünk egy sakkasztal hoz. Alighogy hozzákezdünk megjelent Kocog bácsi, az ot. üdülő sztahánovista vájár é beszegődött hozzánk kibic nek. Szabó minden egyes le pésnél hosszú ideig gondol kozott, fejét tenyerébe hajt va. Ilyenkor Kocog bácsit fi gyeltem, aki ide-oda topogot idegességében, majd elkez dett önmagának beszélni hogy izé, nyugatindiai véde lem, hogyismondjamcsak ma cedóniai támadás, sóhajtó zott, jeleket adott. Kezdet' kialakulni a parti.

Egyszeresük Kocog bácsi hirtelen kitört a sakkomáhh. Engem arrébb lökött, lecsa pott a figurákra és közbei hörögve mondta:-— Ezt ide, azt oda, azt ide azt oda... és matt!

Amikor a mattolás kéjébe magához tért. hebegett vala mit, hogy nem akarta, d egy.zsiger megrándult a jobl karjában és neki arrébb ke> lett tenni a figurát, ha akar ta. ha nem. Aztán arról da dugott, hogy neki sürgősei mennie kell. mert várják ; platánfa alatt... Karjait bo csánatkérően lengetve eltűnt Én egy kicsit dühös voltam de megbocsájtottam neki Tudom mi az az átkos szén vedély.

Újra* elkezdtünk egy játsz mát. No, most majd megtud jak. ki a jobb? De már ot is volt mellettünk Hajdi

Gáspár, Biharnagybajombói Figyelmeztettem:

— Kibic ne szóljon közbe

Hajdú bólintott. Sakkoztunk. Hajdú nem szólt egyetlen egy árva szót sem. csak állt, állt, és szemezett a királynőmmel. Minden jól és rendben ment volna, csak Hajdú idegesített, aki úgy állt mellettem, mint egy zsan- dár az apagyilkos mellett. Szobornak is beállhatott volna. Még a lélekzetét se hallottam, csak éreztem, hogy figyel, figyel...

Hirtelen rajta is úrrá lett ß szenvedély. Lehajolt és elkezdte rakosgatni a figurá- (kát:

! — Ezt ide, azt oda, azt ide,

azt oda... és matt!

Elkezdtünk sakkozni. Pár lépés után elvesztettem a bástyámat. Szabó nyeregben ült, azaz karosszékben, do úgy ült ott, mint egy világhírű sakkozó lovasszobra, i Nekem azonban egy zseniá- I lis lépés jutott az eszembe, csak úgy eszembe jutott, hogy:

— Ezt ide, azt oda, ezt ide, azt oda... és matt!

De ezt nem én mondtam,

I hanem Gyula a pincér, aki ! félkézzel tányérokat egyensúlyozott. . . Elrohant mellettünk, de futás közben hozzánk ugrott és villámgyorsan befejezte a partit, aztán büszkélkedve, kidül- lesztett mellel kérdezte:

— Elszaladtam a tábla mellett és egy pillanat alatt láttam á megoldást... Mit szóltok hozzá ?....

Csomagoltunk és hazautaztunk. Bezárkóztunk a spájzba, az ajtó elé odahuz- tuk a stelázsit. de óvatosságból az ajtó elé patkányfogót állítottunk és az ajtóra halálfejet festettünk a megfelelő lábszárcsontokkal. Alatta ez a felírás:

Vigyázni, a küszöb alá von aknázva!

Szeretnénk végre lejátsza- íi egy parti sakkot.