Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-11-21 / 5. szám
AMERIKAI MAGVAK SZŐ November 21, 1952 EBÓM TFUES XESES ÍEDEIMIKAPCS0LAT01 AKAI) A SZSyjETUNIÓVAL ÉS KÍNÁVAL Nyugat-Németországban terrorizálják a gyárosokat és kereskedőket, hogy elijesszék őket i Kelet-Eurónával folytatott kereskedelmi kapcsolatoktól. « izraeli állam valutaprobléhái Egyesült Államoké. Leírja a Szovjetunió által kiállított ipari gépeket, melyek igen nagy érdelödést keltettek a nemzetközi vásárlókban és meglepetéssel állapítja meg, hogy .Kina máris milyen hatalmas elohaladast tett a géptermelés és a nehézipar, /alamint a villamossági ipar terén. A cikk figyelmeztet, | hogy az amerikai gyárosok-1 nak és külkereskedelmi vál-: lalatoknak komoly figyelembe kell venniük a lehetősé-' get, hogy a jövőben hatalmas versenytársuk lesz a ^ Szovjetunióban és Kínában, j Ugyancsak elmondja, hogy | ami Európát illeti, az összes országok komolyan foglalkoznak azokkal a gazdag kereskedelmi lehetőségekkel, [« melyeket Kína és a kelet- j európai országokkal való tel-! jes kapcsolat jelentene számukra. A beszámoló értésére adja az amerikai nagyiparnak,1 hogy az európai országok megelégelték a közgazdaságukat és kereskedelmüket meg-1 fojtó amerikai politika követését és le akarják bontani i rájuk kény szentelt korlátokat. Terrorizálják a népi demokráciákkal kereskedelmet akaró nyugatnémet Üzletembereket A Szovjetunióval és a népi demokráciákkal teljes keres-' tedelmi kapcsolatokat akaró törekvés nemcsak Angliára,! Franciaországra .és az északi, illamokra vonatkozik, ha-j icm Nyugat-Németországra: s, ahol többszáz gyáros és kereskedő megalakított egy szövetkezetét azzal a céllal, hogy kereskedelmi kapcsolatot folytassanak a keleteurópai országokkal és Kínával. A múlt hónap elején ezek i gyárosok és kereskedők névtelen leveleket kaptak, melyekre egy akasztófa volt rajzolva. A levélben mindössze az a fenyegetés állt. hogy a címzettek számítsanak a halálra, ha nem szüntetik be a kereskedelmi kapcsolatot a “kommunista” országokkal. A fenyegetés alatt ez a két betű állt: O. G. Az üzletemberek, akik a leveleket kapták, tudják, hogy mit jelent az 0. C. betű. Teljes nevével annyit jelent: “Organization Consul”. Egy szélsőségesen jobboldala katonai szervezet felélesztését jelenti, mely felelős a huszas években meggyilkolt liberális politikusok haláláért. Az újonnan feltámasztott szervezet, mely mögött hatalmas pénzek állnak s mely igen jól mgeszer- vezett kémszolgálatot tart fenn, első lépésként k kelet- európai országokkal folytatott kereskedelmet akarja megakadályozni. Minthogy a Dr. Ernst Moser vezetése alatt működő, a keleti országokkal kereskedelmi -kapcsolatokat közvetítő szervezet az, jmely közvetíti és lebonyolítja a nyugatnémet iparosok és a keleteurópai országok között folytatott kereskedelmet, ami egyébként amerikai nyomásra nagyon megcsappant az utolsó időben, a kereskedelmi csoport tagjainak terrorizálásával akarják elérni minden kapcsolat beszüntetését a Szovjetunióval. Az Organization Consul azonban nemcsak levelekkel fenyegeti -a német gyárosokat és kereskedőket, hanem telefonhívásokkal is. Megtörtént, hogy a szervezet egyik névtelen vezetője telefonon felhívta Dr. Ernst Moser feleségét s figyelmeztette, hogy ha férje Berlinbe utazik egy kereskedelmi szerződés aláírására, mint tervbe vette, soha többé nem kerül haza élve. Dr. Möser mindazonáltal elutazott Berlinbe s két nappal visszatérése után .egy nagy Mercedes autó állt: meg’ háza előtt, melyből két elegánsan öltözött férfi lépett ki, egy csomagot nyújtva át a szobalánynak, azzal, hogy az ajándék Dr. Moser számára. A dobozban egy vipera volt es csupán Dr. Moser lélekjelenléte mentette*meg a halálos kigyómarástól. Ez a támadás azonban nem áll egyedül. A rendőrség nem tesz semmit a támadók ellen, miután magasrangu rendőri vezetők is tagjai az úgynevezett “Organization Consul” terrorszervezetnek. Az Adenauer kormány, ahelyett, hogy fellépne a terror ellen, nem- hivatalosan támogatja a terrorszervezetet, melynek egyik másik munkája az, hogy a fenyegetéseken túl gyaláz, hazugságokkal tele kiadványokat terjeszt azok személyéről, akik kereskedelmi kapcsolatot hirdetnek a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval. A legelső gőzmozdonyt 150 évvel ezelőtt építették Angliában egy szénbányában való használatra. 1950 szeptemberében amerikai cionista és nem cionista szervezetek képviseletében egy ötventagu zsidó pénzem-1 berekből álló bizottság járt Izráelben. . Ezek az üzletemberek, amint már említettük a múlt számunkban, nem tartották elégséesnek azokat az engedményeket, amelyeket az izraeli parlament külföldi, főleg amerikai tőkebefektetőknek adott. E kifogások következtében további újabb és újabb engedményeket adtak nekik. így többek közt megengedték azt, hogy pénz he-j lyett saját gépberendezései-’ “két hozzák Izráelbe a befek-! tetők, ezenkívül árucikkeket is, hogy azokat izráeli piaco-! kon értékesítsék. Az ebből származó összegeket, izráeli fontokat, használták fel bérek j fizetésére, nyersanyagok vásárlására, stb. így többek közt. például textilárukat is hoztak be sok minden mással és ezek nagy konkurenciát jelentettek izráeli termékekkel szemben. Mindezek tetejébe még különleges úgynevezett turistaüzleteket nyitottak, amelyekben korlátlan kereskedelem bonyolódott le idegen valutákkal. A “New York Times” 1950 októberi jelentése a következőképpen kommentálja az igy előállt helyzetet: “Azok a határozatok, hogy az importárut vám nélkül behozhatják, továbbá, hogy a turista-üzletek szabadon működhetnek, azt rejtik magukban, hogy a .kormány készen áll, hogy az ellenőrzés nélküli üzletet az ellenőrzés alatt álló kereskedelemmel együtt megtűrje.” Ez röviden szólva azt jelenti, hogy mig az Izráel népére alkalmazott “takarékos- sági rendszert” egyre jobban megszigorították, a külföldi tőke által bonyolított üzleteket semmiféle intézkedéssel sem ellenőrizték. A befektetők nem pénzt fektettek be,, .lauem árut és ez kiszorítja a piacról az izráeli cégeket. A külföldi befektetők úgyszólván nem fizetnek adót, a munkásokat “takarékossági” bérekkel veszik fel, legalább 10 százalék profitot visznek ki az országból olyan cikkekért, amelyeknek értékét maguk állapítják meg. Az ellenőrzésen kívül álló turista- üzletek az árellenőrzés, a feketepiac és az izráeli valuta tönkretevésének h a t a Imas központjaivá válnak. Egyszóval : több pénzt visznek ki Izraelből, mint amennyit bevittek. Izraelnek volt külföldi valutatartaléka dollárból, angol fontból és másféle pénzből az import fedezésére. Volt 80 millió dollárja 1949 végén, de ez két millióra olvadt le 1952 február végén. Ez igazán nem pénz egy ország számára. Izráel fizetés- képtelen lett és nem tudott volna fizetni legközelebbi élelmiszer vagy petróleum, impórtszállitmányaiért. A válságot újabb engedmények adásával próbálta az izráeli kormány megoldani. Az izráeli fontot 2.80 dollárról 1.40, majd 1 dollárra devalválta a külföldi tőkéseket érintő üzletek lebonyolítása kedvéért. így aztán az előbbi ár feléért, egyharmadáért tudták megvásárolni a külföldi befektetők az izraeli munkaerát. Ugyanakkor az izráeli font értékét változatlanul fenntartották a létfontosságú cikkek behozatalának megfizetésénél, vagyis az olcsó fonttal fizetett izráeli munkásoknak drága fonttal kell fizetniük élelmiszerek ért. Az árak 50—100 százalékkal felugrottak. Csakis külföldi befektetők kapnak behozott nyersanyagokat, de nem az izráeli cégek, amelyeket az izráeli kormány mint “kev^sbbé eredményeseket” megkülönböztet. Lord Boyd Orr nemrégiben kié jelentette: “Én vagyok az egyetlen épeszű imperialista” s ez a kijelentés egyre inkább megértésre talál Angliában. Alig múlik el egy hét, hogy ne történjen valamilyen kereskedelmi szerződés az augol ipar és az úgynevezett ' “vasfüggöny mögötti országok” között. “A Londoni Külkereskedelmi Bizottság jelentése szerint 1,100 olyan cég van Angliában, mely üzleti kapcsolatot akar a Kínai Nép- köztársasággal és erre vonatkozólag meg is kezdődtek a tárgyalások. Mindössze hét olyan társaság van a kivitellel foglalkozó cégek között, melyek nem akarnak kapcsolatot Kínával, de csupán kettő közülük foglal el nyíltan ellenséges álláspon- [ tot. A jövő hónapban több szerződés jön létre Kina és az angol magánvállalatok kö-j zött, melynek értelmében j hivatali gépeket, textilgyártáshoz szükséges gépéket és hűtőszekrényeket szállítanak Kínába.” Ez a kitétel a New York World Telegram október 17- iki számából való. Ugyanaznap azonban a New York Times is nagyobb cikkben foglalkozott a népi demokráciák és Anglia között folyamatban lévő kereskedelmi kapcsolatokkal, beszámolva arról, hogy az egyezmény értelmében, melyet a Lord Boyd vezetése alatt álló magánküldöttség kötött a moszkvai közgazdasági értekezleten, már 28 millió dollár értékű árut leszállítottak. “Lord Boyd Orr vezetése alatt létrejött egy társaság,” | írja a Times, “mely “"főleg1 ( textilárut és polgári célokat szolgáló gépeket fog eladni. | A Jordan-féle kiadvány, mely: számon tartja az uj angol I cégeket, mint. Nemzetközi! Kereskedelmi Társulatról számol be az uj társaságról, melynek bejelentett célja: 'Elősegíteni és védelmezni a gyarmatokkal és külállamok- kal folytatott kereskedelmet, elősegíteni és végrehajtani az angol alattvalók által kötött kereskedelmi szerződéseket, melyek az 1950-ben megtartott moszkvai nemzetközi közgazdasági értekezletből fakadnak és minden más, jövőben kötendő egyezményt.” Az aránylag szűk olvasó-« táborral rendelkező, de annál fontosabb amerikai üzleti magazin, az “Export Trade and Shipper” hosszú cikket közöl David Scott, londoni tudósítója tollából, a következő címmel: “Az orősz és kínai verseny hamarosan fontös tényező lesz a világpiacon.” Scott cikkének legnagyobb részében a szeptemberben lefolyt Lipcsei Nemzetközi Mintavásárral foglalkozik s beszámol arról, hogy a szovjet gépipari és szerszámtermelése kétszer akkora, mint Angliáé, ámbár valószínűleg kisebb, mint az FLOSSENBURG1 ESKÜ Párisból jelentik, hogy meghalt az a Georges Henil- lard képviselő, aki ez év február 12-én a francia nemzetgyűlésen drámai erejű beszédet mondott a német fasizmus és militarizmus újjáéledése ellen. A teremőrök segítették a szónoki emelvényre a rokkant képviselőt, aki most azoktól a bántal- maktól pusztult el, amelyeket a náciktól szenvedett és amelyeknek nyomai a külsején is meglátszottak. Georges Heu- illard a többi között ezeket mondotta: “Éveket töltöttem a nácik koncentrációs táboraiban. Mellettem pusztultak el legjobb társaim... Akkor esküt tettünk, hogy azok, akik túlélik a gyötrelmeket, nem járulnak sohasem hozzá N émetország militarizálásá- hoz. Meghalok attól a tudattól, hogy újból felfegvverzik a német hadsereget. Nem szeretném, ha a fiaim és az unokáim együtt menetelnének apjuk hóhéraival, hogy a fiaim együtt szolgáljanak Stülpnagel fiaival.” Lehet, hogy Georges Heu- illard — ez a törékeny testű ember, akiből a náci hóhérok emberroncsot csináltak, — valóban azoktól a lelki gyötrelmektől halt meg, amelyeket a bonni militaristák látványa okozott, továbbá az a látvány, hogy Franciaországban szabadon terjeszthetik a fasizmus eszméit azok a hazaárulók és szélsőjobboldali gonosztevők, akik Georges Heuillard-t és társait haláltáborokba küldték. De, ha ez a sokat szenvedett képviselő nincs is többé az élők sorában, a flossenburgi eskü ma is kötelez. Ugyanúgy kötelez, mint a buchenwaldi eskü. Azoknak, akik túlélték a nácizmust és megérték, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Őket, — akár a nép államaiban élnek, akár kapitalista országokban vannak, — az a kötelességük, hogy minden erejükkel küzdjenek a náci hóhérok feltámadási kísérletei. ellen, a neofasiszták százfajta mesterkedése ellen, a szabadságért és a békéért, Erre kötelezi őket az élők érdeke és a mártírok emléke. Nem szabad egy pillanatra sem elfeledni Flossenburgot s Buchenwaldot, Auschwitzot és Bergen-Belsent! Nem szabad némán szemlélni a hóhérok uj készülődéseit! Nem. szabad tétlenül nézni az odúikból előbujt fasiszták mozgolódásait! Aki végigélte a haláltáborok rémségeit, önmagát gyalázza meg és meggyilkolt társait tagadja meg, ha nem küzd éjjel-nappal a szabadságért, a demokráciáért, az emberi jogokért, a békéért. Macska -szobor DENVER, Col. — Mr. és Mrs James George a világ legnagyobb macskájának a tulajdono sai. Negyven fontot nyom. Legutóbb szobrot állítottak neki. Nagy ünnepésógek közt leplezték le azt a város egyik pet- shopja előtt. Ennek a macskának biztosan nem kellett a járda alatt barlangot vájni, mint John Ketvertisnek Pittsburgh- ban. * 2 ||| KÜLPOLITIKAI SZEMLE])
