Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-11-14 / 4. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZv November 14, 1952 I KÜLPOLITIKAI SZEMLE] í:— '...... ...D i\li is történik Afrikában ? PINAY ÜGYES MANŐVERE Mialatt az amerikai politikusok a szavazatokért manő­vereztek. a francia politikusok is erősen el voltak foglalva, hogy valamiképpen megerősítsék az ingadozó kormányt hi­vatalában. Mig az amerikai szavazók számára a koreai háború be­fejezésé volt a legnagyobb csalétek, Franciaországban azt ígérték a népnek, hogy az ország lerázza magáról az ameri­kai ellenőrzést. Mindez akkor kezdődött, mikor James C. Dunn, a U. S. párisi követe tudomására hozta Pinay miniszterelnöknek, hogy a Truman-kormány, a beígért 650 millió dollár helyett 125 millió dollárral levágja a fegyverkezési “segélyt.” Pinay a kormány zárt ülésén kritizálta az amerikai jegy­zéket és gondoskodott róla, hogy kritikája kiszivárogjon és megjelenjen a sajtóban. Azzal fenyegetőzött, hogy Fran­ciaország csökkenteni fogja fegyverkezési költségvetését, ha nem kapja meg a 125 millió dollárt is. A háttér ' . • I Az előtérben lejátszódottaknál sokkal fontosabb valami az, ami a háttérben történt. Azzal, hogy Pinay kritizálta az 1 amerikai kormányt, sikerült megmentenie és hivatalban tar­tani Schuman külügyminisztert, aki az újból felfegyverzett Németországgal való teljes együttműködést hirdető csoport­nak vezetője. Pinay “kritikájának” pontosan ez volt a célja és semmi egyéb. Schuman a róla elnevezett terv szerzője. Ez a terv né­met és amerikai irányítás alá helyezi a francia acéltermelést, egy nemzetközi kartell keretében. A Schuman terv és a vele kapcsolatos politika egyre hevesebb kritikával találkozik s még az olyan régi politiku­sok is, mint Edward Herriot és Edward Daladier azzal fe­nyegetőztek, hogy megvonják támogatásukat a Pinay kor­mánytól és megakadályozzák az Európa felfegyverzésére irányuló terv jóváhagyását a parlamentben. Ennélfogva az amerikai “fegyversegély” fölötti vita leg­főképpen azt a célt szolgálta, hogy megmentse a Pinay-kor- mányt a németek felfegyverzésével kapcsolatos kritikától. Ugyanakkor azonban kétséget kizárólag visszatükrözi azt a szakadást, mely már a U. S. és a francia uralkodó körök között is egyre mélyebb lesz, noha eddig teljes egészében támogatták az amerikai politikát. A francia katonai, illetve fegyverkezési költségvetés növelése, amint azt Trumanék követelték, még súlyosabb terhet jelentene a. francia népre és méginkább leszorítaná annak életszínvonalát. Ugyanakkor a francia ipari és üzleti érdekeltségek egyre növekvő felháborodással látják a U. S. fkirtölését a tuniszi és marokkói arab nacionalista vezetők­kel. Mig a francia, üzleti érdekek egyrészt a Tuniszból és Marokkóból eredő profit elveszítésétől félnek, ugyanakkor attól is félnek, hogy a Schuman-terv az egész francia ipart fenyegeti, melynek egyre nehezebb versenyt kell megvívnia az újjáélesztett német iparral. így a francia uralkodóosztály az amerikai szövetséges elleni kifakadással manőverez, tud­va, hogy ebben a kérdésben támaszkodhat az egész népre A való helyzet az, hogy a Pinay-kormány, mely az ősz- szes francia kormányok közül leginkább kiszolgálja a Wa1 Street politikáját, kénytelen Amerikaellenes húrokat pen­getni. hogy hatalomban maradhasson. íme ez az az “-»rős alapzat”, melyre a külügyminiszté­rium az európai háborús szövetséget építi. MIK LEGYENEK IKE ELSŐ TEENDŐI A Magyar Szó olvasóinak véleményei Egyre több válasz-szelvény fut be szerkesztőségünkhöz. arra a feleszólitásra, hogy lapunk olvasói három pontba foglalják össze, mit tartanak Eisenhower tábornok legfon­tosabb teendőinek a válasz­tások után. Egyelőre még csak az eddig beérkezett meg­jegyzések némelyikéről szá-' molhatunk be, a továbbiak-j ban, a végső összegezésig pe- dig folytatólagosan fogunk megemlékezni, ez azonban ne befolyásolja a további vé­leményeket. így elsősorban a koreai bé­ke megkötését sürgetik leg­többen. Feltűnő, milyen so­kan vannak tisztában a kelet- nyrgat közti kereskedelem viss . állítása fontosságának. Kiemelkednek továbbá az adók leszállítását követelő vé­lemények. J. P. a koreai bé­ke, a háromhatalmi béketa­nácskozás mellett “a világ­kereskedelmi kapcsolatok” felvételét jelöli meg. G. J. a koreai háború beszüntetése, az adók és vámok leszállítá­sa mellett követeli, hogy foly­tassunk kereskedelmet az egész világgal. J. P. elsősor­ban a népjóléti kiadások biz­tosítását véli a legfontosabb­nak és azt ajánlja, hogy “az adót onnan vegyék, ahol a pénz van.” B. K. legfonto­sabbnak a munkások és a kis üzletemberek helyzetének a megjavítását tartja, majd a koreai konfliktus rendezését és a kisjövedelműek általá­nos adóelengedését sorolja fel. HA TUDNI AKAROD MI TÖRTÉNIK AZ ÓHAZÁBAN? OLVASD A “MAGYAR SZÓT!” Már többizben foglalkoz­tunk lapunkban a keletafri­kai Kenyában történő esemé-. nyekkel. Ahogy azonban újabb és újabb hírek látnak napvilágot, egyre inkább vi­lágosabbá válik az egész kép, hogy mint akarják az angol imperialisták megállítani az afrikai nép szabadság, illetve függetlenére és önkormány­zatra. tő fekvő mozgalmát. Ez a mozg-áípm* nemcsak Kenyá­ra trs4í«l dű, hanem az összes [ gyarmatokra. A helyzet az, hogy ha a Mao Mau társaság nem létez­ne és annak tevékenységét nem túloznák, hogy szenzá­cióként tüntessék fel, az-an­gol kormánynak sajátmagá­nak kellett volna kitalálnia valami hasonlót. Miért a vér- fagyasztó, nagy részben kita­lált mesék, melyeket az an­gol kormány hivatalnokai ter­jesztenek az afrikai “titkos társaságról” igen hasznos szolgálatot tesznek a tory kormány céljai szempontjá­ból. A hirék, melyek titkos es­kükről és fantasztikus szer­tartásokról számolnak be, azt a célt szolgálják, hogy elte­reljék a figyelmet a benn­szülöttek egészen természe­tes törekvéséről, hogy leráz­zák a gyarmati járatot. Tény az, hogy Keletafriká- ban borzalmas bűnöket kö­pettek él, melyek mellett el­törpülnek a Mau Maii társa­ságok állítólagos cselekedetei. A legnagyobb bűnökről azon­ban mélyen hallgatnak az an- rol kormány képviselői. Eze­ket ugyanis nem az afrikaiak követték el, hanem a fehérek az afrikaiakkal szemben. Letartóztatások. deportálások A. Kenya, Uganda és Tan­ganyika irányításáért felelős ;i ngol kormányhivatalnokok- :iak hosszú éveken sikerült eltakarniuk a valóságot, hogy mi is történik ezeken a gyar­matokon. Azt hangoztatják ezek a hivatalnokok, hogy szükség van a gyarmatokon i tömeges letartóztatásokra, I a deportálásokra, a szakszer- j vezetek és politikai alakula- j í ok elnyomására s ha nem j volna a nyomás, amit az ide­gen agitáció jelent, a dolgok hamarosan visszatérnének a hoi’mális mederbe. Azt hangoztatják ezek az angol vezetők, hogy a gyar­matok afrikai bennszülöttei olyanok, mint a gyermekek. Úgy technikailag, mint er­kölcsileg alkalmatlanok arra, hogy még sok éven át egyen­rangú félként tárgyaljanak a külvilággal. A változás azonban már megkezdődött és egyre komo­lyabb arculatot ölt. A terüle­teken burjánzó függetlenségi J és nemzeti szabadságmozgal- j mák nagy dilemmát jelente­nek az uralkodók számára. Aj nép segítése nélkül egyre ne-' hezebb az angol uralkodók! helyzete s hogy megnyerjék a nép jóakaratát, az angol kormány kénytelen királyi biztosokat küldeni a gyarma­tokra, hogy megvizsgálják a keletafrikai földelosztást s a földek felhasználását. A gyarmatokon, azt mond­hatnék, krónikus valami a föld hiánya. Igen sok afrikai számára még annyi termő­föld sem jut, hogy élelem­szükségletét megteremtse. — Ugyanakkor azonban hatal­mas területek vannak fenn­tartva a fehérek számára, melyekről az afrikaiakat el­űzték. A területek nagyrésze nincs is megművelve, hanem a jövő fehér települői számá­ra tartják fenn azokat. Sir Philip Mitchell, Kenya volt kormányzója azt han­goztatja most, hogy az or­szág nagy területei teljesen üresek voltak, vagy csak 'időközönként éltek azokon nomád törzsek s igy az an­gol hatóságnak jogában állt, hogy potom árért eladja azo­kat az euerópai települőknek. Ennek az állításnak nincs semmiféle történelmi alapja. A valóság az, hogy Mitchell kormányzata alatt igen ke­vés olyan termőföld volt egész Afrikában, melyet nem müveitek meg, vagy legelőül íem használtak s melyekhez jogot ne ‘formáltak volna a bennszülöttek. A keserűség, mely az őseik földjéről elűzött törzsekben felgyülemlett, megmagyaráz­za azokat a jelenben történt eseményeket, hogy a benn­szülöttek megölték a fehér telepesek állatait. Ezek a cselekedetek képezik az állí­tólagos Mau Mau rémtettek alapját, azonban még ezek sem biztosak, hogy megtör­téntek. A kötelező fejadó Megtörtént, hogy a földek bennszülött tulajdonosai he­lyükön maradhattak, ha az uj, fehér tulajdonos szolgála­tába álltak. Ha már elöreged­tek és nem tudtak dolgozni, elűzték őket. Kenyát az angol gyarmtosok számára igye­keztek kifejleszteni s a benn­szülött feketéket sakkban tartani, hogy olcsó munka­erőt jelentsenek a fehér te­lepesek számára. A bennszü­löttekre kötelező fejadót ve­tettek ki, hogy azok kényte­lenek voltak munkába állni s igy létrehoztak egy földnél­küli földmunkás csoportot és a városi, bennszülött, éhbhér- ért dolgozó munkáscsoporto­kat. Ezek a munkások min­den rendőri megfélemlítés el­lenére is létrehozták a Kenyai Szakszervezeti Szövetséget és más olyan szervezeteket, melyek védelmüket szolgál­ják. A szervezkedés segítsé­gével lépésről-lépésre enged­ményeket sikerült kiharcolni az angoloktól és ez a mozga­lom tovább erősödik. Ugyan­akkor azonban fokozzák a népi mozgalmak elnyomását célzó intézkedéseket. A leg­utolsó ilyen közbelépés' a nemzeti törekvés ellen a Mau Mau alakulattal szemben folytatott “megtorlások.” Ugandában hasonló esemé­nyek voltak. Ezen a területen az éghajlat miatt nem tele- ' pedhettek meg az angol gyar­matosítók, a nagy tiltetvé- j nyék fenntartását nem tar- tották kifizetődőnek. Büntető j törvényhozással, korbácsolás- j sál, börtönnel és adók kiveté­sével kényszeritették a benn- j szülötteket, hogy gyapotot í termeljenek kivitelre. Az I utolsó években igen sok eset­ben sztrájkok történtek Ugan­da déli részében, melyeket az angolok deportálással és bör­tönnel nyomtak el. A hatóság a rendőrök és besúgók egész hadseregét tartja fenn. Úgy Kenyában, mint Ugan­dában elképzelhetetlenül nyo­morúságosak a megélhetési viszonyok. A rossz táplálko­zás miatt a betegségek ren­geteg áldozatot szednek, a kórházak intézménye jófor­mán nem létezik. Éveken keresztül aránylag enyhítették ezen területek kizsákmányolását, most azon­ban az európai tőkével felál­lított üzemek segítségével hatalmas mértékben fokozzák a bennszülöttek kiszipolyozá­sát. Az imperialisták elakar­nak nyomni minden afrikai szervezetet és annyi profitot akarnak kisajtolni, amennyi csak lehetséges, a legsöté­tebb, munkásnyuzó körűmé- nyék - közepette. Ez az afrikai helyzet. ELÉGETIK A KELET EURÓPÁBÓL ÉRKEZŐ ÚJSÁGOK EGYRÉSZÉT Elmer Rice iró, a Civil Rights Liberties Union egyik vezetője azzal vádolja a pos­tahivatalt, hogy önkényesen határozza meg, kinek kézbe­sítsék a Szovjetunióból és a keleteurópai népi demokrá­ciákból érkező újságokat, könyveket és folyóiratokat s kinek nem. Elmer Rice tilta­kozó levelet intézett a posta- igazgatósághoz, miután kide­rült, hogy a posta egyszerű­en nem kézbesíti a szovjet lapokat és folyóiratokat a régi előfizetők nágyrészének. Louis J. Doyle, a posta ve­zetőségének nevében azt han­goztatja, hogy “nem alkal­maznak cenzúrát”, azonban a' posta egy 1940-ben hozott törvény alapján egyszerűen megsemmisíti azokat a külde­ményeket, melyeket “politikai propagandának” tart. Doyle, elmondja levelében, hogy az igazságügyminiszter rendel­kezése értelmében a postahi­vatal nem tartotta vissza a szóban forgó kiadványokat az egyetemektől, ahol azokat tanulmányi célokra használ­ják s egyes kutatóintézetek­től. A posta egyik hivatalnoka elmondta, hogy a posta meg­semmisített igen sok köny­vet, folyóiratot, újságot és röpiratot. Ezek legnagyobb- riisze azonban inkább a ke­leteurópai országokból érke­zett, mint magából a Szov­jetunióból. Az utóbbi időben sok pa­nasz volt a Magyarországból jövő posta rendszertelen ér­kezésére. Nincs kizárva, hogy e rendszertelenségnek, leg­alább is részben, a fenti a magyarázata. A vámhivatal utólagos je- v-ifAt-p szerint a nyomtatvá­nyoknak csak két és fél szá­zalékát semmisitik meg. Ma- ß-anleveleket nem vizsgálnak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom