Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-11-07 / 3. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 7 1952 Népiólét - Társadalmi biztosítás $35,000-t is kitehet a társadalombiztosítás Sokan azt hiszik, hogy a társadalombiztosítás csak az agkkori nyugdíj illetményeket jelenti, pedig ennél sokkal ubbet jelent. Háromféle főbb i .etményről gondoskodik: a) Amikor valaki 65 éves lesz, attól kezdve élete végéig Lap havi illetményeket, bármennyi vagyona, földbirtoka, megtakarított pénze, részvények után járó' jövedelme \ agy másféle nyugdija van. jia felesége eléri Ő5 éves ko- 1 la felesége eléri 65 éves köti tartásra szoruló gyermekei a annak valakinek, nyugalom-j La vonulásakor, azok is, felesége is, kapnak havi pénzeket. Ha egy dolgozó nőnek eltartásra szoruló férje van, az is, gyermekei is (18 éves korukig) kapnak havonta csekkeket. b) Ha az illető meghal, 65 éves kora előtt vagy után és elég hosszú ideig dolgozott a társadalombiztosítási törvény által védett munkában, hozzátartozói havi illetményeket f ognak kapni. c) Átlagesetekben 150— 200 dolláros átalány-összeget fizetnek a férjnek vagy fele-j ségnek a temetkezési költsé- ( gek fedezésére. Ha valakinek nincs hozzátartozója, akkor ezt az összeget annak a személynek rendelkezésére bocsátják, aki a temetésről gondoskodik. Ha tehát összeszámoljuk, mennyire rúghat a társadalombiztosítás által kiutalt pénzek végösszege, kiderül, hogy az 15,000, 25,000, sőt bizonyos esetekben 35,000 dollárra is felmehet. Azelőtt ez nem igy volt. 1951 január elsején az illetmények kiszámítására vonatkozó uj formula lépett ér- vénybe. Annak tulajdonítható az ilyen nagy végösszegek tehetősége. Ezen a magasabb alapon történnek a számítások azóta. A számítás a kö- aétkezőképpen alakul: Hogy valaki mennyit kap, amikor nyugdíj képes lesz, azon múlik, mennyi volt a uyugalombavonulása előtt az átlagos havi keresete. Az évi 3.600 dolláron túlmenő jövedelem nem, jöhet számításba. Ha valaki az egyik évben d.000 és a másikban- 2,000 dollárt keres, az átlagos havi kereset nem 6,000 dollár lesz 24-el elosztva, hanem csak 5.600 elosztva 24-el. Beszá-j mitják a munkanélküliség] idejét is, ennek folytán a havi átlag kisebb lesz. Az átlagos havi kereset első 100 dollárjának 50 százaléka, ehhez hozzáadva a 100 dolláron fölüli összeg (de nem több, mint 200 dollár), TÁRSADALMI BIZTOSÍTÁS • IIMIIIIIIIIItlIllllllllltlIlllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIdlIIIIII 15 százaléka lesz az uj formula szerint — 1950 után — a bérkereső havi nyugdíj illetménye. Ennek a neve — jól jegyezzük meg a kifejezést — “alapilletmény.” Halál esetén minden más illetmény és biztosítási összeget az “alapilletmény” után számítanak ki. Tegyük fel, hogy valakinek 1951 január elseje és nyugdíj bavonulása közt 250 dollár az átlagos havi keresete (nem számítva más forrásokból eredő jövedemét). Alapilletménye akkor 50 dollár, plusz 150 dollár 15 százaléka, azaz 22.50 dollár, végösszegben tehát 72.50 dollár lenne. Ha a felesége ( vagy eltartásra szoruló férje) eléri 65 éves életkorát, az illető férj illetményének felét kapja nyugdíjul, ebben az esetben 36.25 dollárt, összesen tehát 108.75 dollárt kap a kettő együtt. Ha még ebben az időben is vannak kiskorú gyermekeik, 18 éves korukig azok is kapnak havi pénzeket, sőt a feleség is, akár elérte a 65 éves korhatárt, akár nem. Egy 65, éves személy statisztikai valószínűség szerint még 12 évig él. így hát egy tipikus nyugdíjas ' házaspár 144 havi illetményt venne fel. 108.75 dollárt véve alapul ez a házaspár 15,660 dollárt kapna. Ha pedig ellátására szoruló gyermekeik is volnának a férj nyugdijbavonulá- sa idején, akkor még ennél is többet. Fontos: ha valaki meghal, miközben ő és felesége öregségi nyugdijat húznak, az özvegyasszony havi illetménye az alapilletmény háromnegyedére emelkedik fel automatikusan, azaz 36.25 dollár helyett azontúl 54.37 dollárt kap. “The Cabinet of Dr. Caligari” and “The Last Laugh” in the Baronet Theatre A Baronet Theatre, a Third Ave. és az 59-ik utca sarkán a német filmgyártás két örökbecsű remekművét mutatja be műsorán. Mindkét filmet bemutatták az egész világon, Berlintől Bagdagig, Bárisig, New Yorkig. Az első film főszerepét Emil Jan- nings játsza, a, “The Cabinet of Dr. Caligari” főszerepeit, Werner Kraus és Conrad Veidt.’ A “The Last Laugh” 1925- ben készült és kiérdemelte, hogy a “legszebb filmnek” nevezzék. A valóság az, hogy mind a mai időkig jogosult erre a jelzőre. A “The Cabinet of Dr. Caligari” ugyancsak a huszas években készült s egyiké a filmművészet mestermüveinek. Az Egyesült Államokban a férfiak előbb halnak meg mint a nők. Ezért sokkal több az öreg nő, mint öreg férfi az országban. MIT LEHET TENNI AZ ELAGGOTT EMBEREKKEL? Elaggott emberek érzékenységere nemigen vannak tekintettel az emberek, még legtöbbször azok sem, akik az irgalom nevében igyekeznek sorsukat megoldani ;és elfelejtik, hogy irgalmukkal irgalmatlanul megölik bennük az önbecsülést. Ezt főképpen magukban az aggok otthonában tapasztalhatjuk. New York városában 90 ilyen intézet van, amely magánalapon nem profitért működik. Ezekben 10,000 öregember, férfi és pő, tengeti életét. Ugyanakkor más 10,000 öreg van felírva már a várakozók listájára. Ezeknek félévtől három évig terjedő ideig kell várniok, amig rájuk kerül a soi% ha ugyan rájuk kerül, de ezenkívül még számtalan ezrek is folyamodnának felvételért, de még a várakozók listáján sincs számukra hely. Egyik másik intézetben sikerült kiküszöbölni a szegényházakra jellemző hagyományokat úgy, hogy itt az aggok meglehetősen normális emberi életet élnek. Ez meglepetésszerűen áll a két városi aggok házára is, amely nélkülözi is a kényelem kellékeit, de legalább a társas élet és tevékenység szempontjából dicséretes eredményeket ért el. Sajnos, ezt nem lehet elmondani a legtöbb aggok Lázára. Ezenfölül pedig az jellemzi őket, hogy a betegek, az igazán legyengültek nem juthatnak be. Olyanok laknak tehát ott, akik egészségesek és nem intézetben volna helyük, ámde a tevékenység hiányában hamarosan letörnek ezek is. — Gyakran látni őket kellemes délutánokon bizonyos járdákon nyugágyakra roskadva. Élvezik a flaszter poros verőfényét: más tennivalójuk nincs. Ezek az élet partjaira kivetett céltallan embe- í’ek. Ezek egykor kezükkel, agyukkal dolgoztak, kenyeret ''kerestek, fenntartották otthonaikat, gyermekeket neveltek, bosszankodtak az adék miatt, szerelmi ügyekről beszélgettek, politizáltak, megvolt pontos s fontos helyük a közösségben, amelyhez tartoztak. Akkor még volt önérzetük. Aztán hirtelen eliramodott az ifjúságuk, állásaikból kiestek, otthonaik széthullottak. Az élet tovasodorta őket. Azt a jogot, hogy a társadolmnak cselekvő tagjaiként éljenek még gyorsabbban megöregedtek. Testi szenvedéseik, szellemi erőik megcsappanása egyre jobban kiütközött bennük. Pedig ők még a szerencsésebbek közé tartoztak. Mert bejutottak az aggok házába, mig mások bútorozott kis szobákban tengődnek, boldogtalanul vesztegetik idejüket, amig bajba jutnak vagy megbetegednek s a végén elme intézetbe kerülnek. Bejutni az aggok házába nagy dolog! Kérvényezés, /ezernyi feltétel kivizsgálása, vallási kérdés, egészségi állapot, pénzkérdés, jel- jellemrajzuk, műveltségűk, származásuk kifirtatása, s főleg oda kell adniuk minden vagyonukat, birtokukat, készpénzüket és életbiztosításukat az aggok házának, amely havonta számítja fel a költségeket, levonja az illetők vagyonából és amikor az elfogyott, akkor a jóléti hivatal veszi át a számlák fizetését. Ott . élnek-éldegélnek, ki hogy tud. Rájuk szakad az unalom. Szórakozásuk talán a televízió, a rádió, az evés, a födél, a ruha, egy-egy mulatság vagy sétakirándulás, de ezeket hamar«megunják. A jobbfajta otthonok között van a protestáns Peabody Home, Bronxban, ahol 50 finom, müveit hölgy számára \Tan hely s kényelem; a Hebrew Home for the Aged, Ri- verdale-en; a katolikus érseki egyházkerület szép uj Mary Manning Walsh-otthon, a Home for Old Israel és mások. Aztán ott van a Workmen’s Circle Home, munkások számára. De a legtöbb helyen nem sokat törődnek az öregek lelkiéletével s arra hivatkoznak, hogy “ezek nem akarnak semmit se csinálni.” Elunják életüket, sietnek meghalni, vagy ha szenilisek lesznek, elszállítják őket az elmekórházakba. Sok otthonban mindent megtesznek, hogy egy korlátozott számú szenilis aggot ott tartsanak és megmentsék őket az elmeintézetektől. * Hány helyen látni, amint délután fél 4 órakor egy mosdatlan pincér kenyérszeleteket dobál az abrósztalan asztalra, amely ragadós, tele van morzsával és hemzseg a legyektől. Minthogy fél 5 órakor “etetik” őket, ebből áll az előkészítő asztalterités Csak aki jól ismeri ezen otthonok belső életét, még az olyan nyomorúságosokat is, ahol nem szolgálnak fel sose gyümölcsöt, se vajat, mondván, hogy “ezek szegény ördögök, akik nem* számítanak többre”, csak az tudja, hogy a legtöbb hely átka a borravalózás, a smirölés. Vagy az az öreg, akinek pénze van, vagy hozzátartozója, ad egykét dollárt a személyzetnek, hogy kivételes bánásmódot biztosítsanak nekik. Akinek nincs egy vasa se, az hoppon marad, az csak üggyel-bajjal kap kiszolgálást vagy segítséget, ha valami előfordul, viszont végeredményben a borra\?alózók sem járnak sokkal jobban, mert a személyzet folyton változik. Próbáltak olyan megoldásokkal kísérletezni, hogy az otthontól húzódó aggokhoz kijárjanak gondoskodás végett a lakásokra, ahol tartják őket. Ezek a “gyámotthonok” számos esetben beválnak, mintha csak az emberek jobban szeretnék az idegen nagyapákat vagy nagymamákat, mint sajátjaikat s lehet, hogy az aggok idegenben jobban is viselkednek. ___ A gyám-otthonok kérdésében a jónak Ígérkező ötlet abban van, hogy a rideg intézeti élet helyett valamelyes normális, családi atmoszférában éldlegélnek az aggok és nimsenek elszakítva, kitaszítva az élettől. Kísérleteznek olyan lakóházak épitésével is, amelyekbe csakis aggok számára adEisenhower győzelme az ilyen, húsz évvel ezelőtt Amerika utcáin gyakori jeleneteket idézi fel. Akkoriban almák árusításával “keresték” napi megélhetésüket emberek száz- ezrei.
