Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-10-31 / 2. szám
October 31, 1932 AMERIKAI .MAGYAR SZŐ 11 • Gyermeknevelés • A SZELLEMI ÉS TESTI GYÖTRÉS Csak az olyan ember, akiben nincs meg a személyes fölény kiegyensulyozott érzése, él a szellemi és testi gyöt- rés eszközeivel. Néha a gyermekek maguktól fedezik fel véletlenül, hogy élvezet van mások hántásában, kigúnyolásában, bosszantásában és hogy ilymódon érezhetik,' hogy ők is valakik. A legtöbb esetben azonban csak szülei-; két, nővéreiket és fivéreiket, a szomszédságban élő barátaikat vagy a mozivászon vagy a rádió “hőseit” utánozzák. Erről a szokásról aztán önként nem is mondanak le és ha gátat nem vetnek nekik, életük végéig megőrzik. A szellemi gyötrés legáltalánosabb fajtája az, amikor az egyik gyermek a másikat csúfolja, nevetségessé teszi külsejéért vagy éretlen viselkedéséért, főleg akkor, amikor valamelyikük sírva szalad panaszkodni a mamájához. Serdülő korában ez a szokás finomabb alakot ölt-! hét,, amikor másokat kritizálnak tetteikért vagy szavaikért. A testi gyötrés ugv fejeződik ki, hogy egy nagyobb, erősebb vagy idősebb gyermek durva tréfákat követ el kisebb társán. Meghúzza haját, pocsolyába vagy piszokba löki, megcsípi, elbújik, hogy hirtelen előreugorva nfdgijesszfe-'áldozatát, becsalja egy elzárt helyre és leszedi ruháit, — hogy csak egy párat említsünk. A szellemi gyötrés fokozottabb, ha van hallgatóság, j néző, közönség is hozzá. • A tömeglélektan szabályainak megfelelően a közönség minden tagja hozzájárul ilyenkor az áldozat nagyobb szenvedéséhez. Mivel ez a szokás későbbi években igen hátrányos tulajdonságokká fejlődhet ki az ugrató gyermekekben, minél előbb sikerül hajlamát csirájában elfojtani, annál jobb. Ügyeljünk, hogy a gyermekek a jó, elért eredményeikben találjanak önelégültséget, valamint családjaik szeretetében, megértésében, a vele egykorú gyermekek társaságában, igy aztán nem fognak igyekezni mások rovására érvényesülni. — Nem szabad abba a téves felfogásba esni, hogy ez igy szokott lenni gyermekeknél és majd úgyis leszoknak róla. Nem normális jelenség ez sem gyermekeknél, sem felnőtteknél. Senki se növi ki magától. — Meg kell'továbbá értetni a gyermekekkel, hogy náluknál gyöngébbekkel kikezdeni nem szép. A gyermekek szivére mélyen hat az, ha lovagiasságukra és tisztességükre hivatkozunk. — De ne büntessük őket társaik gyötréséért mindaddig, amig meg nem győződünk róla, hogy tudatosan teszik, mert. hisz gyakran öntudatlanul teszik. Másszóval: többszöri figyelmeztetés után keressük meg a legalkalmasabb módját a büntetésnek. — Kerüljük a “szemet szemért” elv beléjük nevelését, vagyis azt, hogy arra szoktassuk, hogy ő is azt tegye, amit mások tesznek ellene. Ez annyi, mintha bosszuállásra nevelnénk. — Különítsük el a többi gyermektől, nemcsak az áldozatától,, és magyarázzuk meg neki, hogy ez azért történik, hogy másoknak he árthasson és. hogy sajátma- gát meg ne gyülöltesse. — De minden tanácsnál fontosabb az, hogy jó magunk ne járjunk előttük rossz példával a gyötrés dolgában, akár gyerekről, akár felnőttről volna is szó. És vessünk gátat annak is, hogy más felnőttek adjanak rossz példát. Inkább bántsuk meg hozzátartozóink é r z é kenységét, semmint a gyermek személyiségét kitegyük más felnőttek rontó hatásának. Lehet mulatni, tréfálkozni százféleképpen is, nemcsak mások, pláne gyermekek bőré- ré. Ártatlan, jóizü tréfákra adjanak példát a szülők maguk. ILYEN AZ ÉLET AZ AGGOK OTTHONÁBAN hatnánk: az aggok arisztokráciájára szorítkozunk ebben a cikkben, és csak körvona- lozni akarjuk helyzetüket. A legtöbb helyen a táplálékuk silány, akár a szegényházakban. Szórakozásuk nincs. El vannak zárva a világtól, a közösségtől, az élettől. A világból való kidobottság érzésével céltalanul élnek, szemükből idő előtt kihamvad az élet parazsa, egymás társasága sem kell nekik, mogorván,, dohogva, magukra kényszerülve többnyire tétlenül ülnek szobáik sarkaiban és ki se mozdulnak. E pillanatban a még egészséges öregekig gondolunk, mert más csoportot képviselnek azok az aggok, akik betegek és ápolásra szorulnak. Az aggok intézetein kívül vannak ilyen ápolást nyújtó privát otthonok, ezek természetesen elsősorban üzleti vállalkozások és a pénz és a profit érdekli őket legjobban. Vannak aggok, akik sehova sem tudtak bejutni s a végén állami elmegyógvkórhá- zakba kerülnek. Ezek az állami elmekórházak hátborzongást keltenek az emberekben. — Társadalmi munkások, a jóléti és kórh- zi ügyosztály tisztviselői, lé- lekorvosok, menhelyek igazgatói és különféle szakemberek véleménye szerint az állami elmekórházakba felvett személyek több mint 50 százaléka olyan öreg személy, akiknek nem ott a helyük és csak azért küldték oda őket, mert már nem tudtak, mitévők legyenek. Aki aztán közülük odakerül, az annyi, mintha élve eltemetnék. Hozzátartozóik vívódhatnak saját lelkiismeretükkel, ha ugyan felelőssé lehetne tenni őket az öregember helyzetéért, a drágaságért, a lakásmizériáért,, a szövetségi, állami és helyi kormányzatoknak a jóléti politikában elkövetett súlyos mulasztásaiért, a társadalmi munka silányságáért. Charles Brown, diszelnök NEW YORK. November 2- án, vasárnap este avatják diszelnökké a magyar cionisták Charles Brown-t, az “Egyleti Élet” lapkiadóját. A Yorkville Temple-ben, 157 E. 86th Street tartják az Amerikai Cionisták Szövetsége uj tisztikarának beiktatását. A nagy pénzcsoportok meg lehetnek elégedve Nixon-nal, És Nixon is meg van elégedve pénzes támogatóival. nak. Valljuk be,, pzek az intézetek, amelyeket egykor “szeretetház”-nak neveztek, ma aggok otthona néven tenyésznek, de a hangulatos szavak, elnevezések mögött kopár, rideg, szomorú tanyák húzódoznak meg. Az öregek eltartása mindé- j nekelőtt pénzt követel. Kinek van pénze rá? Annak a maroknyi öregnek, aki elég sze-1 rencsés volt, hegy valamics-j két félretegyen vén napjaira, j az infláció rengeteg kárt oko- ! zott. Az aggok vagy gverme-. i keik irgalmára vagy a közös- \ | ség kolduskenyerére fanya-1 1 rodnak. Mert a modern nagyvárosok apró lakásaiban a fiatalok és dolgozók mellett nincs az öregek számára hely. Gyakran meg nincs pénz az eltartásukra s ilyen-! kor a város jóléti ügyosztályának segítségét kell igény-: be venni, ami annyit jelent,' hogy havonta 59.03 dollárt utalnak ki a számukra, a- mely hivatalos megállapítás szerint “minimálisan elégséges” az öregek élelmezésére, lakására és ruházása! Mit csinálhat egy öregember ez-! zel a kevés pénzzel? Nyomortanyákra, szánalmasan gyatra penziókba szorul és ott j vegetál koldusmódra. Az orvostudomány mai vívmányai- | val ráadásul még hosszú j j évekre meghosszabbítják nvo- 1 morgó haldoklásukat. ★ Az 1940-es népszámlálás adatai szerint 414,419 new j vorki volt 65 éves vágj' annál j jis időáebb. 1950-ben ez a; szám. már 606,500-ra emelke- ; dett. Ez 46 százalékos emel-j j kedés, miközben a város la-j I kossága ugyanezen időszak; I alatt mindössze. 5.9 százalék-, kai emelkedett. Naponta 50! személy, ünnepli 65. születés-1 ' napját. Szomorú sors?-! Ebben a cikkben pedig a legszerencsésebb aggok sorsával foglalkozunk, azokkal, akik “aggok menhelyén”, “otthonában”, “szeretetházakban” éldegélnek; és nem is érintjük azoknak a szerencsétleneknek a sorsát, akiknek nem sikerül bejutni semmiféle ilyenter- mészetíi intézetbe, mert ehhez bizony sok pénz kell, nem juthat be mindenki, maga a bejutás — pénzzel is —hosz— szadalmas folj'amat. Az aggok házának lakóira mondA napokban a szomszédház fel járati lépcsőjén egy öregembert láttam a puszta kövön feküdni. Hosszú, hó* fehér haj glóriázta körül homlokát és arcvonásai a bibliai szentek arcához tették hasonlóvá. Ott feküdt az öreg,aludt — vagy talán halott volt. Mellette nagjr, vastag papírzacskó üldögélt: abban lehettek legszükségesebb ingóságai. Koldus, vándor, csavargó, szent... ki tudja, mi volt ? Egyszerre csak ott termett egy rendőr és rendőrbotjával, mint valami tisz-| átlan tárgyat, bökködni, piszkálni kezdte az aggastyánt, aki nagy nehezen magához tért, felült, kábult szemekkel nézett szét ebben a rideg, szeretetlen világban, mire megértette, miről is van szó. A rendőrbot közben folyton csak vájkálta, nógatta, amig az öreg . végre feltápászko- dott és a bot lökdösése irányában botorkálni kezdett tétova léptekkel. A sarkon egy zsuppkocsi állt, rácsos vasajtaja előtt egy másik rendőr,. aki unottan feltárta a zsuppkocsi ajtaját és betuszkolva az öreget, ismét lelakatolta. A másik rendőr pedig fütyörészve folytatta portyászó útját... ★ Társadalmi életünk égjük legfájdalmasabb, sőt legtragikusabb fejezete az elaggott emberek sorsa. Kietlen, komor történet ez, olyan emberek története, akik viszontagságos életük folyamán már felhasználták életrejüket, a közösség javára feláldozták testük és szellemük minden gazdagságát és akkor, amikor tántorgó, lankadt léptekkel megállásra készülnek az “emberélet utjának” végén, kisodorják őket az emberi közösségből. sorsuk a magány, az elhagyatottság, sutba dobják őket, mint elócskult tárgyakat s nem marad számukra 'más, mint elfonnjradni és meghalni. Micsoda embertelen, hát- borzongató probléma az aggok sorsa! Ki tudná megoldani? Peddig megoldható. És meg is kell oldani, mert az elöregedés közös emberi végzet, apánk, anyánk sorsa, de a mienk is, sőt majdan gyermekeinké. Valamennyien az eliparositott társadalom szö- gecsei vagyunk, gépalkatrészek, az egészhez viszonyítva parányi alkotóerők, de hol áll az megírva, hogy miközben az ipar virágzik és . az elkopott géprészek, gépek a szemétdombra kerülnek, az emberi életek — ha kopottan, zuzottan is — végül az őrültek házában lobbanjanak ki? Azok^ a próbálkozások, a- melyek eddig történtek avégett, hogj' elaggott emberek számára életük utolsó szakaszát valahogyan megoldják, félreérthetetlenül arra mutatnak, hogy még csak a társadalmi fejlődés kezdeti szakaszában botorkálunk és már láthatók a csirák, amelyekből jövendő korok aggjai számára a megoldás ki fog bontakozni. Egyelőre azonban még sak elaggott személyek számára épített intézetek vanTÖBB VALÓSÁG, MINT KÖLTÉSZET ROVATUNK DAL A VÁLASZTÁSRÓL Mindkét párt most egymást szidja. Csalás-lopással gyanúsítja. Mindkettőnek van igaza: Szavazzunk hát Hallinanra. Dinom-dánom, sum sum sum! Nixon véli, az eliadta, Hogy vezet orrunknál fogva. Mindent mond, de elhallgatta. Hogy a dohányt hová rakta. Truman whistle-stoppol sokat Megnyerni a szavazókat, A dumának legyen vége, Nem szpics kell itt, hanem béke' Eisenhower generális Azt mondja: ő liberális. De ha mi békét akarunk; Bass-Hallinanra szavazunk, Faragó Zsiga KÖLCSÖNÖS MEGELÉGEDÉS /ÍACC£Pt£0 IT \ /To Help oürrn£p0ön' Tw's m W/
