Reformátusok Lapja, 1972 (72. évfolyam, 1-7. szám)
1972-02-01 / 2. szám
I 12 REFORMÁTUSOK LAPJA földrajz, történelem ismertetése. Nagy örömöt szereztek nekünk azok az ifjak, és egyben megszégyenítéssel is szolgáltak, akikről azt hittük, hogy semmi közük nincs már a magyar református életstílushoz. Az érdeklődésük pedig nem merült ki abban, hogy az “Ó-kantriból” látogatóba járó tántinak majd tudjanak köszönni, vagy pedig hogy örvendeztessék a nagymamát azzal, hogy magyarul köszöntsék legközelebbi születésnapja alkalmával. Nem volt nehéz kitalálnunk, hogy az ő érdeklődésük ennél sokkal mélyebben járt. Minthogy nekik már nem szükséges az amerikaiságukat bizonygatni senki előtt sem, őszintén kiváncsiak arra, vajon milyen volt az ő eleik élete? Ennek az érdeklődésnek az a nagy értéke, hogy ez tőlük ered. Ezt nem mi “magoltuk” be nekik. Megvallhatjuk ebbéli bűnünket, hogy mi nemhogy nem adtuk ezt a fülükbe, de vajmi keveset tettünk azirányban, hogy ők részesüljenek ilyen célzatú nevelésben. A kételkedők azonban itt is jelen vannak. Állítják, hogy ennek semmi értelme, egy ilyen-fajta nevelésnek semmi jó eredménye nem lehet, mert úgysem tudnak annyit megtanulni magyarul, hogy az nekik “anyanyelvűk” lehessen. Ezt, — engedjék meg a kritikusaink — mi is legalább annyira látjuk mint ők. De azt is látjuk, hogy az a kevéske, amit megtanulnak, élő kapoccsá, kötelékké válik majd az életükben. Az fogja meghatározni életük irányát, aszerint választják meg a társaságukat, barátokat és talán élettársukat. Az amerikai magyarság jóvátehetetlen hibát követett el akkor, amikor nem gondoskodott ezeknek az “utódoknak” az itt kialakult egyházi és egyéb közösségekhez való csatolásáról azáltal, hogy megszeretteti és megtaníttatja velük azoknak múltját és ebből fakadó kötelezettséget. Persze, sok áll azokon, akik ezt a szolgálatot magukra vállalják. Az ő személyük nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás sikeres vagy sikertelen legyen. (Mintahogy minden “nevelésnek” a kulcsa a nevelő személyében rejlik.) Egyházkerületünk úgy érzi, hogy ezt a munkát folytatni és fejlesztenünk erkölcsi kötelességünk. Nem egy régimódi, erőszakolt szombati iskola mintájára, aminek alighanem több rossz, mint jó eredménye lett, hanem egy új úton, azon az úton és módon, amin egyedül lehet ezekkel a mai ifjakkal éreintkez- ni, ha azt akarjuk, hogy legyen még folytatása és talán gyümölcsérése annak, amiért mi itt éltünk, dolgoztunk, küzdöttünk és imádkoztunk. Az a szerény keret, ami ennek a célnak elérésére szolgált a konferenciánkon belül, biztatás mindazok számára, akik hiszik és vallják, hogy igenis van jogunk atyáink hitéhez, ami nem valami ósdi lelki rongydarab, hanem élő és igazolt valósága annak az életnek, amelyben eltévelyedni és elveszni igen-igen könnyű. Hisszük, hogy ez is magvetés volt és csak ott aratnak, ahol azelőtt vetettek. Az esti nyugovóra-térés mélabús akkordjai egy meleg, biztató érzést küldtek szét mindannyiunk szívében, akik eltölthettek egy hetet azzal a 140 jövőbeni oszlopával a holnap Amerikai Magyar Református Egyházának. Mi, akik hiszünk és merünk bátran előrenézni, számunkra minden parányi kezdet és minden kicsinyke megmozdulás ígéret és biztatás. Erre a sejtésünkre pecsétül szolgál az írás, amikor azt mondja, hogy hajnalpír méhéből lesz ifjaidnak harmatja. Ez a harmat pedig éltetni fogja a mi gyenge vetéseink hajtását és ezért hisszük, hogy nem hiába fáradoznak, akik Őérette munkálkodnak. Elek Áron Oda az CL 6 Cffijli az k aáea enez Hegytetőn, az Erie partján, Áll egy templom Istent áldván. Emeld szemed fel e hegyre, Áradjon ránk Úr kegyelme. Nyolc évtized távolában Álltái Urunk hatalmában. Első gyanánt választalak Tengeren túl az Ég alatt. Szimpla százak, szimpla nevek Szeltek át a vizek felett Ezer éves szép hazából, Mit bűn, átok egyre rombol. Mást sem hoztak, mint csak hitet, Dicsőséges bátor hitet; Apák hitét, ősök hitét, Gályarabok szent örökét: Kik e hitet megőrizték. Sorsod, tudom, nyílt ajtó vagy, igém tied, szenvedőm vagy. Nevem soha el nem hagytad, Bár tört ellen gyakran rajtad. Ha próbám majd a földre száll, Oszlop leszel, min templom áll. Tartsd meg erősen, mid van, mid van! Koronád ne add holtogidlan! Elvenné azt Erő, malaszt: Új nép, új ár, Mely koncra vár. Ellenségünk Tör ellenünk: Hatalommal És furfanggal. Tartsd meg erősen, mid van, mid van! Koronád ne add holtodiglan! (Ode to the Loyalty of First Text by Dr. Stephen Szabó — Music by Leslie Kondorossy Az angol nyelvű eredeti szöveg magyar fordítása.) Dr. Szabó István
