Reformátusok Lapja, 1972 (72. évfolyam, 1-7. szám)

1972-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 szerelme, amellyel Ö szerette nagymamát a világ fundamentumának fölvettetése előtt, születése pil­lanatában, 88 hosszú és tisztes esztendő során és a halál óráján. Az Istennek ez a szerelme megma­rad, soha el nem fogy. S nagymama ezt a szeretetet ismerte. Sze­mélyes bizonyságot teszek róla, hogy ismerte. És pedig annak mind a három megjelenési formájá­ban. Nagymama ismerte — a szeretetet, amit adunk — a szeretetet, amit kapunk, s — a szeretetet, amelyben megmaradunk most és mindörökké. Tudott szeretetet adni. És nagy, kitáruló szív­vel adott, mikor az adásnak volt itt az ideje. Hit­vestárs volt és édesanya. Munkatársa férjének, aki annyira a föld szerelmese volt, hogy még itt az újhazában is ama kevés magyar közé tartozott, aki a farmer sorsot választotta. Édesanya volt, aki gyermekeiből embert nevelt, tisztességben, ember­ségben, magyarságban és kálomista hitben. Nem véletlenségből történt az Jóska, hogy te a debre­ceni ősi kollégiumban szívtad magadba az atyák hitét és tudományát, útadra küldött, utadon kí­sért és szolgálatra visszavárt egy mély hitű, imád- ságos szívű édesanya. Milyen boldogan és milyen jogos büszkeséggel nézte izmosodó szolgálatodat, mennyire figyelemmel kísérte azt a munkaterüle­tet, amelybe az Isten beleállított. Húszegynéhány esztendővel ezelőtt, amikor ideérkezve, ebbe a nagy ismeretlen új hazába, a ti ligonieri otthonotok volt a testvéri és szülői hajlék számomra, ahova mindig haza tudtam menni, hányszor mesélgette el nekem nagymama az amerikai református élet hogyanját és miértjét. A maga egyszerű módján, éles ésszel és meleg szívvel többet értett meg eb­ből a mi életünkből, mint sokan, akik ennek az életnek a hajóját kormányozgatni próbálják. Mél­tóság volt benne, bölcsesség volt benne és meleg­ség volt benne. Mint igazi nagyasszony abban látta boldogságát, hogy gyermekei és unokái — óh de szemefényei voltak ezek az unokák — gya­rapodtak, boldogúltak s mindegyik generáció előbbre lépett, mint az apák és a nagyapák. De ez az előbbrelépés nem válthatott volna valósággá az ő szeretete és az ő szolgálata nélkül. Aztán tudott szeretetet kapni. Hosszú, 26 esztendős özvegysége alatt fiának és lányának há­zában mindig otthont, szeretetet és tisztességet talált. Az asztalnál mindig megbecsült helye volt és jaj, dehogy is maradt volna ki a beszélgetés­ből. Mindenről volt véleménye, mindenhez volt hozzászólni valója, mindenkihez tudott viszo­nyúim. És nem volna teljes a kép, ha említés nélkül hagynám azt a féltő szeretetet, gyengéd gondosko­dást, amellyel a végső betegség utolsó három esz­tendejében körülvettétek. Gyermeki hűségeteknek az áldozatos kifejezése, a tehernek a nemes hordo­zása példa volt és példa marad számunkra, akik láttuk és figyeltük. És most tihozzátok szólok, Jóska és Böske: áldottnak mondalak benneteket, mert ti a generációs szolgálatot két irányba is be­csülettel el tudtátok végezni. Egy olyan korban, amikor olyan ijesztően tátong a generation gap és olyan sok a házaspár, aki se az öregekhez, se a fiatalokhoz nem tud viszonyulni, a ti szolgálato­tokat mind a két irányban megáldotta az Isten. Két szép fiatoknak megadtatok mindent, amit szülők adhattak — azaz magatokat adtátok — és édes­anyátokat a szeretet karjain hordoztátok szeme le­zártáig — magatokat adtátok! Boldog az az ember, akinek az Isten megengedi, hogy foglalatos legyen a szeretetnek mind adásában, mind elfogadásában. És most rábízzuk nagymamát arra a szere- tetre, amely megmarad — az Isten szerelmére. Van két kedves sorom Whittier egyik verséből, amit most szeretnék megosztani veletek. The Eternal Goodness című versében az életről, ha­lálról, örökkévalóságról énekelve ezt mondja: I only know I cannot drift Beyond His love and care. Nincs a halálnak az a jeges árja, amely nagy­mamát az Isten szerelmének karjai közül ki tudná sodorni. Nagymama az Úristen tői a legnagyobb ajándékot kapta, amit Öszentfelsége embernek ad­hat: a szeretet mint atmoszféra vette körül életét. Könnyel szemünkben, áldó mosollyal ajkun­kon, hitben bocsátjuk el nagymamát, mert az apostollal együtt meg vagyunk győződve, hogy sem halál, sem élet sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmé­től, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ámen. HAMZA ANDRÁS ---------------*• » »»---------------­HOL ITT A RÉV? Ragyogj, tető. Másnak ragyogj. Hiába: tarisznyám nagy súly húzza: hetven év. Hív a folyó. S a néma éjszakába belekiáltom: Hej, hol itt a rév? Aprily Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom