Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA mint a pásztor nélküli nyáj, és megesett rajtuk a szíve, tanította, gyógyította, vigasztalta őket. Ezt tette Novák Lajos és Irénke. Egyházat szerveztek, a Florida Presbytery segítségével templomot, gyülekezeti otthont szereztek, istentiszteletet tartottak, betegeket látogattak, az élet ügyes-bajos dolgaiban segítségül voltak, vigasztalást, hitet, szerete- tet adtak. Mindenkor éreztük, tapasztaltuk áldásos munkájuk eredményét, és újra megéreztük a február 21-én tartott búcsú istentiszteleten, melyen öt lelkipásztor szolgált, és a szeretetvendégségen. Könnyben úszó szemek, elcsukló hangon mondott bizonyságtételek a hála és köszönet megnyilvánulásai voltak. A búcsúzó szeretetvendégségen mondotta Novák Lajos, hogy tisztelte, szerette az öregeket, sokra becsülte mindig az idős nőket, kikben édesanyját látta. “Édesanyámat láttam bennük . ..” Istenbe vetett hittel és ilyen szeretettel szolgált Novák Lajos és Irénke. Áldott legyen az Űr, hogy ilyen pásztoraink is vannak. Gratulálunk nekik, és további életükre is Istenünk áldását kívánjuk. Reájuk, kik esztendők erőt, hitet, vigasztalást adó munkája után visszavonulnak. A szolgálatot Balogh István vette át. Hisszük, tudjuk, hogy áldott lesz az ő szolgálata is. “Édesanyámat láttam bennük . ..” mondotta Lajos. Mit, kit látunk mi megöregedett magyar testvéreinkben és mit teszünk értük? Dr. Újlaki Ferenc Váza Ezüsthangú, méla üvegtenger. Nyitott tenyér, mégis titkok háza, ábrándos szív szülte ólomkristály váza. Lenn, a mélyben, merengő lány lépdel. . . Habruháját fogja rózsaszín ujjúval, szeme túlra, végtelenbe kémlel... Magas égről, messze túlról, biztatón néz rája a sápadt hold s csillagkoronája .. . Pszt! Ne mozdulj, haliga’..! — álmodozzék —, véled . .. Vigyázz, meg ne riaszd; — meghal, ha fölébred ... Vitéz Ferenc Dr. Haller István temetése Mindenütt, de különösen amerikai magyar életünkben nagy veszteség a temetés, különösen akkor, amikor egyházi és közéletünk kiemelkedő személyiségét keli eltemetnünk. Ilyen veszteség volt Kálvin Egyházkerületünk, Tóparti Egyházmegyénk, clevelandi Első Egyházunk, a Presbiterszövetség és egész amerikai magyar életünk számára Dr. Haller István temetése folyó évi március 25-én. Az elhunyt a Hartman és Társa Temetkezési Otthonban volt ravatalon. Itt az esti szolgálatot Dr. Szabó István végezte angol és magyar nyelven, majd Vitéz Ferenc perth amboyi lelkész mondott emlékbeszédet. Az Erdélyi Szövetség elnökségétől hangzottak méltató és búcsúszavak, majd egy csipetnyi hazai földet tettek koporsójába és fenyőágat az erdélyi havasokból. Március 25-én délután egy órára színültik megtelt a Clevelandi Első Magyar Református Egyház nagytemploma a rokonság, barátok, ismerősök, tisztelői seregével. A koporsóját szinte eltakarta a virágerdő, mely mégiscsak arra mutatott, hogy nagy halottat takar, és nagy a veszteség és a bánat. A temetési szertartás megkezdése előtt volt rádió igazgatója egyik kedves magyar dalát adta elő. A szertartás Dr. Harangi László előfohászával kezdődött, Endrei Ferenc lelkész olvasott bibliát angolul, Brachna Gábor evangélikus esperes magyarul. A prédikáció előtti magyar imádságot Vitéz Ferenc egyházkerületi jegyző mondta. Ft. Dr. Szabó István, a gyülekezet lelkipásztora, és Dr. Haller régi barátja hirdetett Igét, s mondott klasszikus emlékbeszédet angolul és magyarul. Majd Elek Áron mondott angol imádságot, mely után Dr. Piri József, a Kálvin Egyházkerület és a gyülekezet főgondnoka, búcsúzott az Egyházkerület, az Egyházmegye, a Gyülekezet, valamint az ismerősök és barátok nevében. Búcsúszavai után kegyeletesen fordítota be az ősi gróf hallerkeői Haller címert, mivel ezen az ágon az elhunyttal kihalt a család férfi ága. Hosszú menet kísérte az eltávozottat a Brooklyn Heights temető kápolnájába, ahol Vitéz Ferenc hirdetett Igét, Dr. Szabó István imádkozott, majd a gyülekezet elénekelte a diadalmas keresztyénség búcsúénekét: “Nincs már szívem félelmére ...” Tetemét, meghagyása szerint, elhamvasztották. A gyászoló család, ismerősök és jóbarátok seregében hazafelé jőve a temetőből jutottak eszembe Vörösmarty szavai, melyeket Haller István szeretett idézni: Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély sülyedésből, S a szellemharcok tiszta súgaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! Hisszük, földi küzdelme jutalmául, elnyerte az Élet Koronáját. Legyen áldott emléke! Vitéz Ferenc
