Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-01 / 5. szám

4 REFORAAÁTUSOK LAPJA KERESZTELÉSI BESZÉD E gyermek keresztelésén feleljünk a következő kérdésekre: Ki vagy? Vagy korai tavasznak elejtett virága, alig nyílott bimbó lehullott rózsája... Akiké lettél volna, nél­küled szerették egymást, s mihelyt elindultál, már nem is kellettél; anyai szív alatt sem lehettél gyer­mek . .. Pár fontnyi könnyűséged mázsás teherré lett. ., sötét felhő hirtelen hajnalon ... Nem várt boldog otthon, nem vártak ölelő ka­rok, téged óhajtva nem ringott fehér bölcső, s csip­kés köntöst sem hímzett neked senki. Megérkeztél és már is árva lettél. Gazdag ország nincstelen polgára. Kicsi, lépni sem tudó vándor, roskadozva felnőttek terhe alatt. .. Csak sírni, sírni tudtál, óh, ha tudnád, mennyi okod volt reá.. ! Jaj, milyen korán mondhattad el a nagy “idegennel”: “Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem Ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek.” És ezt is: “Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.” Kikhez jöttél? Akikhez jöttél, régen, nagyon régen vártak. Ifjú életük rózsaszín álmaiba beleszövődött parányi lé­nyed, a várakozás ábrándjaiban délibábbá szépült arcod, éveken át ragyogó és borús nappalokon és álmatlan éjszakákon át a te kezed fogták imára kulcsolt kezek.., édesanyád sóvárgó szeme gyöngé­den ölelt át, s csak téged óhajtott, csak téged vá­gyott .. . Megérkeztél, csak másként jöttél .. . Még nem is voltál, már óhajtottak, szerettek, vártak, kértek .. Várt reád meleg otthon, fehér szoba, dobogó szív és ölelő kar. . . Téged várt itt minden, és téged várt mindenki. .. Ha tudnád, milyen üres volt nél­küled az élet.. ! Gazdagon is szegény, boldogan is boldogtalan, üresen is terhes ... De, hogy jöttél, milyen más lett minden! Üre­sen jöttél, s mégis mennyi mindent hoztál... Hoztál békességet, hoztál boldogságot, mosolyt, imádságot, reménységet, boldogabb jövendőt... Mindent, hogy szebb legyen az élet .. . Jöttél, lettél L. baba, handikap.., de akinek kezében van egy ígéretes jövendő kulcsa ... Sírva jöttél, de most tanulj meg mosolyogni, örülni, boldog lenni, mert hazataláltál, mert itthon vagy .., mert nem vagy árva .., mert már vagy valakié. Kié leszel? Szüleid karja feléd tárul, hogy légy örökké övék. Örvendezve hoztak az Űr hajlékba hálaadásul be­mutatni, s Teremtőd kezébe tenni. Hoztak keresztszüleid is, akik szintén tudják, hogy mit jelent reád várni, szívükben átélték a te érkezésed. Hoztak, hogy parányi életed Isten kezébe te­gyék, hogy megőrizzen, megtisztítson, megszenteljen és megáldjon téged. Drága kincsük, Uram, ime Hozzád emelik, hogy oltsd be ama nemes “szőlőtőbe”, vedd fel földi za­rándok néped seregébe, hogy járhasson e bűnös világban is tisztán, hófehéren, mint aki megmosatott ama megöletett Bárány vérében ... Szülők, keresztszülők, imádságos szívvel hordoz­zátok ezt a drága kincset. Ne csak házatok, hanem szívetek is legyen boldog otthona. Legyetek az édesnél drágább édesanya, hűséges édesapa; öt, vagy két talentumos sáfár, akire vár ennél is na­gyobb jutalom: a boldog feltámadás, a győzelem pálmája, az örök együttlét és az örök élet... Ámen. Vitéz Ferenc (L. L. örökbefogadott gyermek keresztelésén, 1962.) VÁRUNK HAZA, TESTVÉR! Egy esztendő ismét elsuhant fölöttünk és most, hogy ennek eredményét summázni szeretném, nem az jut eszembe, amit csináltunk, hanem az, amit el­mulasztottunk. Emlékszem, amikor év elején elindul­tunk, mindannyian tele voltunk új erővel, új elhatá­rozásokkal. Idéztük egymásnak a 115. zsoltár szavait: .. nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak az örök csendességbe . . és amikor idéztük, már mindannyian tudtuk és szí­vünkkel éreztük, hogy bizony többnyire ezeknek a meghaltaknak köszönhetjük az amerikai magyar re­formátus élet legnagyobb és legszebb helyen épült, kősziklára épített és kőbeálmodott kálvinista kated- rálisát, amelynél szebbet, különbet az óhazából ki­szakadt magyarság sehol a világon még utódai szá­mára nem alkotott, amely még ma is szimbóluma az idegenbe szakadt magyarság tovább élni és meg­maradni akarásának. A clevelandi első magyar református egyház már az indulás pillanatában, 79 esztendővel ezelőtt, szín­tiszta magyar református kálvinista alakulni induló egyház volt és teljesen mentes volt minden másfaj­ta nemzetiségi ráhatásoktól és beütésektől. Felelőt­len történelmi ferdítés minden olyan kezdeményezés, amely ezt a tényt, mint valóságot megdönteni sze­retné történelmi tudatlanságból, mert bizonyítékaink azt mutatják, hogy a clevelandi első magyar refor­mátus egyház minden más egyházat megelőzve ala­kult meg 1891-ben és így hivatalosan mi vagyunk az az egyház, amely az első nyolcvanadik esztendő jubileumát ünnepli az 1971-ik esztendőben, amely­nek előkészületei már most folyamatban vannak, mert az előjeleket figyelembe véve országos ünnep­ségnek mutatkozik már most.

Next

/
Oldalképek
Tartalom