Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYAR REFORMÁTUS ÖKUMENÉ NAIROBI UTÁN Kedves Barátaim! Augusztus 30-án véget ért a Református Egyházak Világszövetségének a gyűlése az afrikai Nairobiban, de nem ért véget a fó'téma ösztönzése: “Isten megbékít és szabaddá tesz.” Nairobi megmutatta a magyar református ökumené korlátáit és lehetőségeit. A hét országból összejött 16 résztvevő mind úgy látta, hogy a hit és szeretet közösségének az ápolásán túlmenő bármiféle “szervezkedés” jelenleg inkább árt, mint használ az ügynek. Vannak azonban olyan közös feladataink, amelyekben egymás látását és segítségét nem nélkülözhetjük. Ilyenek például (1) a biblia új magyar- nyelvű fordítása, melynek ügyében konzultáció volt Budapesten 1970. november 10-15 napjain; (2) egységes magyarnyelvű énekeskönyv szorgalmazása, amelyben több egyháztest hozott már iránymutató döntést; (3) a kenyai misz- szió (Csákány István és Pásztor János) támogatása, melyre kölcsönösen rászorulunk; (4) információs kiadvnyaink kicserélése, amely a személyes találkozások mellett a legtermészetesebb formája a kapcsolatok ápolásának. A diaszpóra vonalán az lett nyilvánvalóvá, hogy e tekintetben az Észak-Amerikában élő magyar reformátusság kezébe van letéve mind a kezdeményezés, mind a kivitelezés lehetősége. Természetesen itt sem a szervezkedés kérdése az első, hanem a bizalom megépítése, a szükségek felmérése és koordinálása, a felelősségérzet s áldozatos szeretet gyülekezeti ápolása. Ennek a szellemében fordult a figyelem természetszerűleg Dél-Amerika felé, s az Apostol Jánossal szeptember 22-én South Norwalkon folytatott beszélgetés eredményeképpen ilyen problémák merültek fel: (1) Dél- Amerikának szüksége lenne 1-2 odaszentelt szívű munkásra; (2) a lelkészfizetési kiegészítések folyamatos biztosítása érdekében az argentínai, brazíliai, uruguayi munkát testvér gyülekezetté kell fogadnia tehetősebb észak-amerikai gyülekezeteknek; (3) missziói körútak biztosítására szükség lenne állandó jellegű segélyre; (4) hitépítő iratokat közösen kellene kiadnunk; (5) a kölcsönös hírszolgálat elindítása kívánatos. Nyilvánvalóan hasonló felmérésre sort kell kerítenünk más diaszpóra egységekben is, ahogy arra erőnkből és tehetségünkből telik, de Nairobi után kétségtelenül az látszik a legsürgősebb feladatnak, hogy az észak-amerikai magyar református egyháztestek hivatalosan döntsék el, milyen formában és milyen mértékben kívánnak részt venni a fentebb jelzett, kibontakozó szolgálatban. A döntések alapján az egyházi csoportok megbízottjai (AMRE, Kálvin kerület, Presbiteriánusok U.S.A.-ban és Kanadában, Kanadai Egyesült Egyház, stb.) jöjjenek össze összeegyeztetés, tervkészítés és költségvetés megtételére, ha 1971-ben közösen kívánják e szolgálatot teljesíteni. Testvéretek a közösen vett hitben: Dr. Bütösi János A Kálvin Egyházkerület elnöke “MAGYAR BOOK” AMERIKÁBAN Több amerikai és kanadai magyarhoz az elmúlt hetekben nyomtatott körlevelet kézbesített a posta ezzel a címmel: “Tájékoztató Püski Sándor Magyar Book nevű amerikai könyves cégének alakulásáról.” Röviden összefogalva ez állt a körlevélben: Püski Sándor feleségével együtt 1967-ben meglátogatta két idősebb fiát, akik 1956-ban jöttek el Magyarországról. Felkereste régi barátait, ismerőseit. A velük való hosszú eszmecserékből, az amerikai magyar életben szerzett tapasztalataiból azt a meggyőződést szűrte le, hogy ma még van lehetősége annak, hogy a mai magyar irodalom, művészet, kultúra legjavát eljuttathassa minél több itteni magyarhoz, s hogy a kinti magyar szellem termése is eljuthasson a magyaror- sági olvasóhoz. Csak 1970 novemberében térhetett vissza. Most kinti barátai segítségével megalakította a Magyar Book nevű könyves céget. Címük: 87 Forest St., Montclair, N. J. 07042, U.S.A. Telefon (201) 783-7184. A körlevél ismerteti, hogy Püski Sándor hogyan, mi módon kívánja elérni az egységes magyar kultúra szolgálatába állított nemes programját. Egy ilyen vállalkozásnál sokféle kérdés merül fel. Ezek közül a legsúlyosabb az, hogy valóban olyan tiszta célokat szolgál-e, mint amit papírra fektet? Vájjon nem álcázott kommunista akcióról van-e szó? Ilyen kérdés felvetése ugyan egy kicsit nevetséges ma már. Hiszen évek óta számos magyar könyvesbolt árulja a Magyarországról hozatott könyveket, hanglemezeket, művészeti és népművészeti cikkeket. A magyar lapok és rádióadások hirdetik ezeket a cégeket. Az utóbbi években pedig nagyon sok magyar művész jött ki Magyarországról. Elsősorban a könnyű, szórakoztató műfajok képviselői. Ugyan miért merülne hát fel ilyen ellenvetés akkor, amikor Püski azt a magyar irodalmat és művészetet akarja terjeszteni, amely egyenes folytatása ezeréves kultúránknak? Amely viharos századokban, tatár és törökdúlás idején, az 1848-as szabadságharcot követő önkényuralom idején a magyarságot elnémetesí- teni akaró korszakokban táplálója, fenntartója volt a magyar léleknek, nyelvnek, kultúrának, egyszóval a nemzetnek? Püski Sándor békési szegény parasztcsaládból származott. A helybeli református gimnázium tette lehetővé a magasabb iskolázását, majd a Pázmány egyetem jogi karát végezte akkor, amikor a diplomásokra az állástalanság várt, a nagy gazdasági válság idején. Nem azok közé tartozott, akik várták a sült galambot. Egy kis üzletben, a pesti közgazdasági egyetem tövében, egyetemi jegyzeteket sokszorosított és adott el. A harmincas évek vége felé járt az idő. Alig hat év alatt ebből Magyarország egyik legjobb könyvkiadó vállalatát építette fel. Ez azonban a dolognak csak az üzleti oldala. A másik sokkal érdekesebb.
