Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
I 4 REFORMÁTUSOK LAPJA SIMEON ÉS ANNA Lukács 2:25-38 Kedves Testvéreim! Amikor a nagy magyar költő, Ady Endre, néhány évtizeddel ezelőtt keserűen látta, hogy a világban még mindig nem valósult meg a karácsonyi álom, ezeket a sorokat vetette papírra: “Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég, S azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsánnás idők teljesülését . . . Ma a bilincses millióknak Éhnyavalyás, kínos élete gyászol, S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug fölkentség, ál szeretet . . Valljuk meg őszintén, hogy sokan osztják a költőnek ezt a keserű pesszimizmusát ma is. Vannak, akiket a feszült politikai világhelyzet késztet csalódásra. Vannak, akik az egyház elesettsége miatt nem tudnak hinni a karácsonyi angyalénekben. És nagyon sokan vannak, akik személyes életük súlyos próbái miatt érzik úgy, hogy számukra ez az időszak “csalárd legenda, hazug fölkentség, álszeretet.” Azért olvastam fel Simeon és Anna karácsonyát, mert arra tanít bennünket rajtuk keresztül az Isten, hogy lehet valakinek áldott karácsonya a legsúlyosabb körülmények között is. Látjátok, a világ akkor sem volt különb: Róma uralma alatt nyögött Izráel elnyomatásban és megaláztatásban, és bőven akadtak Heródesek, akik kiszolgálták az elnyomó hatalom minden igényét.. . Izráel vallásos helyzete sem volt örvendetes: Annások és Kajafások irányították azt, s a nép szájával talán közelített az élő Istenhez, szívével azonban távol volt Tőle . . . S mindezekhez járult még Simeon és Anna egyéni nehézsége. Simeon öreg ember volt: nem tudjuk származását, foglalkozását, de azt tudjuk, hogy az emberi életnek azokat az éveit számlálgatta, melyekről azt mondjuk: nem szeretem ezeket! (Péld. 12:3) “Nagyobb részük nyomorúság és fáradtság” (Zsolt. 90:10), amikor a nappalra is setétség borul, amikor megremegnek a háznak őrizői, megrogynak az erős férfiak, megállanak az őrlő leányok és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok, amikor a por-test kénytelen megérezni földdel való rokonságát . . . Ezeket a napokat élte az agg Simeon... S Anna hasonlóképpen benne volt már a korban. Egyesek szerint fölül a százon, amelyből 84 évet özvegységben töltött, mások szerint 84 éves lehetett, és nem tudjuk, hány évet tölthetett özvegységben. Mindegy: idős asszony volt, aki akkor veszítette el élete párját, amikor a legnagyobb szüksége lett volna támaszra és segítőre. . . Körülményeiket tekintve tehát, mind Simeonnak, mind Annának, bőven lettek volna okai arra, hogy csalódottan és kiábrándultán ünnepeljenek karácsonyt. De nem így történt! Azt olvassuk, hogy mindkettőjüknek áldott karácsonyuk volt. Miért? Mert mindketten felismerték az élő Krisztusban az Isten üdvösségét. Az agg Simeon ott tartja remegő karjaiban a gyermek Jézust, szemében könny csillog, homlokát bearanyozza a belső boldogság és egész lényén elömlik egy fénylő békesség, amint felbuzognak ajkán az Istent áldó szavak: “Mostan bocsátód el Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.” És Anna szívében nemcsak visszhangra lelnek ezek a szavak, hanem nézzétek, nem tudja magában tartani karácsonyi örömét, hanem mintha roskatag lábaiba új erő szállott volna, mintha nyelvét angyaloktól kölcsönözte volna: “szóla a Krisztus felől mindeneknek akik Jeruzsálemben a váltásgot várták.” Igen, a legsúlyosabb körülmények között is lehet valakinek áldott karácsonya... . Senki ne gondolja azonban, hogy Simeon és Anna boldog karácsonyának nem voltak előzményei. Voltak bizony. Simeonról azt jegyzi fel az írás, hogy “ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta az Izráel vigasztalását és a Szentlélek volt őrajta és kijelentetett néki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.” Annáról pedig ezt olvassuk: “Ez sok időt élt, miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, aki nem távozott el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.” Vagyis mindketten Izráel “maradék” népéhez tartoztak, akik egy félelmetes és romlott politikai, társadalmi és vallásos helyzetben, roskasz- tóan nehéz egyéni terhek alatt is hűségesek maradtak az élő Istenhez, fájt nekik a mások bűne, népük elesettsége, egyházuk szennye, a pogányok sötétsége. Nem volt nyugtuk és békéjük; templomba mentek, hogy zörgessenek kegyelemért és biztosra vették, hogy Isten teljesíti ígéretét előbb-utóbb, s megérkezik a bűnt és halált eltörlő Megváltó, Izráel üdvössége és a népek világossága. Röviden: Simeonnak és Annának volt áldott karácsonya, mert a Lélek adventjében várták azt! Nincsen hiábavaló Krisztusra várás! Lehet, testvérem, hogy a te körülményeid is mostohák: öregség, betegség, csalódottság, félelem kínoz. Ne gondold, hogy ezek miatt meg kell keseredned! Lásd, Simeon és Anna hasonló körülmények között bíztak abban, hogy Isten világosságot tud gyújtani a sötétségben. Ha őszinte, életes vágy- gyal kívánkozol e Fény után, hidd el, a Lélek téged is elvezérel Hozzá, a világ világosságához, a Megváltó Krisztushoz. Mert nincs hiábavaló Krisztus- várás. Dr. Biitösi János
