Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA Hogy a kérdést teljesebb keretben lássuk, nem érdektelen tudni, hogy az 1970. évi Képes Kálvin Kalendáriumban Dr. Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház külügyi főosztályvezetője egy cikket írt “A Magyar Reformátusság Világméretű Közössége” címmel. E cikk szerint “az országhatárokon kívül élő magyar reformátusokkal újra helyreállott a lelki, szellemi közösség... Úgy érezzük, hogy együvé tartozunk úgyis mint reformátusok és úgyis mint magyarok ... Országhatárokon, politikai különbségeken, sokszor áthidalhatatlannak tűnő ellentéteken is átsegít bennünket a közös lelki örökség, a közös hit, mely elszakíthatatlan kapocsként összeköti a szétszórtságban élő magyar reformátusokat.” A szétszórattatás elemzése után Dr. Tóth annak a véleményének ad kifejezést, hogy “azok az atyafiak, akik tőlünk távol élnek, akarva-akaratlan a magyarság követei... Szétszórtságban élő magyarjaink a népek közeledésének, barátságának építő munkásai lesznek. Minden külföldön élő magyar kapcsolópont a befogadó ország és a magyarság között... Református gyülekezetek ragaszkodnak a legnyakasabban magyarságukhoz mindenhol. Náluk nélkül a magyar nyelv és kultúra megőrzése nehezen biztosítható.” Elismerve a még fennálló nehézségeket, a kapcsolatok további ápolását illetően Dr. Tóth ezeket írja: “Kapcsolatainkat nem az ellenkezés, nem a szembenállás szelleme határozza meg. Kialakult valami mélységes öröm az épülőben levő lelki közösség felett. Keresztyén bizonyságtételünk hitele függ attól, hogyan beszélünk egymással, egymásról.. . főként a nagy nyilvánosság előtt.” Nos, a beérkezett válaszok nem igazolják a cikk várakozását. Mert bár vannak, akik úgy látják, hogy az u.n. “szocialista” államokban élő magyar református egyházi közösségekkel a kapcsolat felveendő és tartandó Isten Igéjének csorbítása nélkül, de hogy kialakult, helyreállott volna egy bizalmas-lelki közösség az országhatárokon kívül és belül élő magyar reformátusok között, ezt feltételezni naivságnak látszik. Hogy a Magyarországi Református Egyháznak lehet olyan egyetemes mondanivalója ezekben a napokban, amelynek “természetes” továbbadói éppen a szétszórtságban levő magyar reformátusok lehetnének: ez a látás fel sem bukkan a láthatáron. E helyett inkább így látják a kapcsolatot: “Az Úr Krisztusról való bizonyságtevésben külső kényszer által akadályozott testvér tagegyházaink megpróbáltatásaiban igaz szívvel osztozunk. A kényszer alatt és következtében gyengéket megértjük. A maguk érvényesülését, múló dicsőséget keresőket, a ‘tévelygő csillagokat’ sajnáljuk. Az élet koronájának örököseit, a mindhalálig hívőket áldjuk. Fogoly tagegyházainkért imádkozni, kényszerű helyzetükből való szabadulásukért az Úr törvényén belüli eszközökkel, mint akik lélekben velük egyek vagyunk: munkálkodni meg nem szűnünk.” (Latin- Amerikai Református Egyház Zsinatának kiáltványa 1968. dec. 10-én.) Éppen ezért sokaknak az a véleménye, hogy először a “nyugatiak”-nak kellene megerősödni, s az első öt évet legalább a csak befelé való építésre kellene fordítani. Az anyaországgal való szövetség-egységet csak ezek után tartják időszerűnek. Többen azonban ezt heretikus szükségmegoldásnak látják, s a minden magyar reformátusra kiterjedő világközösséget pártolják—ahogy lehet... (folytatás következik) EGYHÁZKERÜLETI HlREK A Kálvin Egyházkerület Tanácsa New Yorkban, február 22-23-án tartja gyűlését. * A Kálvin Egyházkerület évi gyűlését április 26-28-án tartja Buffalo, N.Y.-ban. * Lapzárta után vettük a hírt, hogy Nt. Molnár Lajosné meghalt. Dr. Kosa András és neje 50 éves házassági jubileuma Dr. Kosa András és neje a new brunswicki parókián, január 24-én ünnepelték 50 éves házassági évfordulójukat meghitt családi körben és szomszéd lelkészek és jóbarátok társaságában; összesen 66-an vettek részt az ünnepségen. Ez alkalommal az angol köszöntőt és imádságot az ünnepelt egykori bloom- fieldi professzora, Dr. Schweitzer mondotta. A lelkészek és barátok aranyozott serleggel és gyöngyöző tartalommal lepték meg Kósáékat Vitéz Ferenc latin dikciója kíséretében.---------------------------------------i élijelentés Jelentem a völgyemből, emberek: alusznak jég alatt a víz-erek. Az árva ház ma Senki otthona, elment a fák és rózsák Asszonya, sötét ünneplőjébe öltözött s a túlsó hegyoldalba költözött. A nyírfán sír az őszapó-sereg. Sírjon. Ne űzd el, téli fergeteg. Áprily Lajos