Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8-9. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA uAmit vet az ember...” Gál. 6:7-10 A magyar ember életében a nyári hónapok az isteni kegyelem beteljesedésének ideje. A szántó­vető ember feleletet kap imádságára az aratásban. Az Istenben bízó ember örömmel látja a minden nap kenyerében a mennyei szeretet és gondviselés beteljesedését. Az apostol a lelki világra és életre utal, amikor ezt mondja: “amit vet az ember, azt aratja is.” Ezért mutathatunk rá a mi modern korunknak egyik legkülönösebb tévelygésére, ami nem más, mint felhasználni minden lehető ezközt arra, hogy megmérgezze az ember lelkét. így kiveheti a tá­maszt az emberi élet alól tudva, hogy amíg valaki bízni tud egy hatalmas és szerető Istenben, addig nem nyerheti meg a harcot, de ha megmérgezte lelkét, nyert ügye van. Nemrégiben olvastam, hogy itt Amerikában 500 ezer dollárt gyűjtöttek össze rövid időn belül az istentelenség terjesztésére. Oroszországban a templomokat múzeumokká építették át, hogy a zsenge emberi lelkeket elvonják Istentől, és magát az embert tegyék a világ középpontjába. Ezer pél­dáját lehetne felhozni annak, hogy milyen furfangos módon próbál az emberek egy része gúnyt űzni az örökkévalóság Atyjából. Természetes, hogy igyekeznek keresztyén kö­zösségeket rombolni, mert tudják, hogy amikor megmételyezik az emberi lelket, ugyanakkor egy nemzedék hitét és a világ jövendőjét teszik kockára. Hisszük, hogy amilyen a lélek élete, olyan lesz a világ jövendője. Az apostol ezt így fejezi ki: “Mert amit vet az ember, azt aratja is, mivel aki a tes­tének vet, a testből arat pusztulást, aki ellenben a léleknek vet, a lélekből arat örök életet”. így válik az egyéni élet elsőrangú tényezővé az Isten országa szempontjából. Lehetetlen tehát hogy tévelyegjünk vagy kétségeskedjünk. A keresztyén ember előtt világosan áll Istennek végtelen dicsősége s az Ő örök kegyelme. A világ történetéből látjuk, hogy valahányszor az ember elhagyta Istenét, ugyanannyi­szor omlott össze minden alkotása, de eljött az az idő is, amikor nagy lelki megrázkódtatások után saját könnyeivel mosta tisztára a beszennyezett is­teni arcot. Mai küzdelmeink idején új lelkesedésre van szükségünk. Nagyobb a teher és nagyobb a küzde­lem, amely várakozik reánk. Az aranyat tűzben próbálják meg, és mennél tisztább, annál értékesebb lesz. Tusakodjék a világ, de mi vegyük fel Krisztus keresztjét, és “amíg időnk van, tegyünk jót minde­nekkel, de legkivált hitfeleinkkel.” Látjuk a világ­égés szomorú tűzoszlopait, amint azok emelkednek az ég felé. Az áldozó Kain, de az áldozat az ártat­lanok egész serege. Odaátról a vízkárosultak kérő keze emelkedik fel, és tudjuk, hogy sok helyen nem lesz aratás. Van-e elég hitünk jót tenni? Isten nem adta fel azt a szövetséget, amit a Krisztus vére által kötött az emberrel. Amikor mi is megtaláljuk Benne a szövetséges társat, tekinte­tünkkel forduljunk embertársaink felé, hogy kéz a kézben meggyőzzük vagy legyőzzük azokat, akik Isten felett akarnak diadalmaskodni. Mi pedig építsük hitünket arra az Istenre, Aki előttünk szent és nekünk drága, és kérjük az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Egnj László Imádság aratás idején Meghajlik Előtted fejünk, örök Isten, és könyör­gésünkkel keressük édesatyai szívedet. Nélküled nincsen élet, de megtanuljuk Tőled, hogy ha hittel vetünk, minden bizonnyal lesz aratásunk. Ha meg- érezzük, hogy mindenünk, amink van, a Te ajándé­kod, akkor kezünk segítésre nyílik, és jót cselekszünk mindenekkel. Áldd meg igédet, hogy az zengjen mindenütt teljes erővel, örök hatalommal. Hadd legyen az a sötétben szövétnekünk, küzdelmeink idején erőnknek forrása, megpróbáltatásaink idején a kegyelemnek drága jegye, betegségünk idején vigasztalásunk, vi­lágégések idején a megtartatás örök ígérete. Áldd meg a szenvedő magyar népet. Amikor az aratás reménysége összeomlott, biztasd meg őket, hogy a Te kegyelmed megnyitja a tőlük messze élő magyar és nem magyar, de keresztyén szíveket, és ez a lélek olyan aratásává válik, amely dicsőséget hoz nagy nevednek és áldást, megújhodott hitet, a Téged szeretőknek és Benned bízóknak. Áldd meg egyházainkat, népünket, minden ke­resztyén életet erős hittel és teljes bizodalommal, és taníts minden nap arra, hogy a harci tűzben ropogó világból kiemelkedik a mennyei Jeruzsálem, a béke és a szeretet lakozásának helye, ahol vár a Te kegyelmed. Légy a nyugtalankodó emberi élettel, és ingyen kegyelmedből “Jöjjön el a Te országod”. Ámen. Egnj László * Külföldi olvasóinkat arra kérjük, jelentsék be igé­nyüket lapunkra. Következő számunkat csak azoknak küldjük, akik e kérésnek eleget tettek. REFORMÁTUSOK LAPJA Aug.-Sept. 1970 —_________ Volume 70, No. 8-9 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DR. JOHN BUTOSI, Synod President Editor: REV. FRANCIS VITÉZ 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J. 08861 Phone: (201) 826-3513 Subscription—Előfizetés: évi $3.50 yearly. Printed by Standard Press, New Brunswick, N. J. Second class postage paid at New Brunswick, N. J. 08901 Parker Photo Offset Printing Co., 163 Albany Street. Send Form 3579 to Reformátusok Lapja, Circulation Department, New Brunswick, New Jersey 08901

Next

/
Oldalképek
Tartalom