Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, egyházépítő szolgálatukról beszélt, melynek újabb bizonyítéka a bridgeporti géniusz alkotása. Szőcs Dénes, helyi római katolikus lelkész, Isten áldását kérte erre az alkotásra. A William Penn Egyesület elnöke, Charles Elemér, a testvér egyesület köszöntését hozta. Az áldomásmester a díszvendégek szinte véget nem érő sorát, a helyi, városi, környékbeli küldöttségek képviselőit mutatta be, akik legtöbbje néhány kedves szó kíséretében adta át szíves ajándékát. Végezetül tapsvihar közepette emelkedett szólásra, a gyülekezetei immár 45 éve szolgáló lelkipásztor, Ft. Dr. Böszörményi, aki már a második templomot építette meg és az új iskolát. Márványba vésendő szavakkal mondta el, hogy ezt a szolgálatot hívő gyülekezettel, a szervezetek tettre kész és alkalmas vezetőivel és az ifjúság lelkesedésével tudta csak elvégezni. A munka övék, de a dicsőség Istené, Akinek szolgálatára készült az új épület. Boldogan mutatta be egyházuk egyetlen élő alapítótagját, aki az egyház dicső múltja után a dicsőségesebb jelent láthatja és remélheti a boldogabb jövendőt . . . A bridgeporti ünnepség amerikai magyar református életünk egyik feledhetetlen eseménye. Nagyságát hirdeti a két ikertestvér: a templom és az iskola, amint volt ez évszázadokon át a síron túl is szeretett hazában, a számtalanszor lerombolt, de mindig felépített falvakban és városokban. Ha ezer nyelvem volna, akkor sem tudnám méltóképpen elmondani e csodálatos esemény magasztos voltát, s michelangelói ecsettel se tudnám érzékeltetni ez épület szépségét . . . Terebélyes fák közül szökken a magasba a gyülekezet egyik csodája, a kőcsipkés templom, — mellette terül el árnyas lombok alatt, impozáns méreteivel, a templomra nevelő iskola... Ezt a csodát látni kell! Jöjjetek Bridgeportra és lássátok meg, milyen csodát alkotott a Lélek, s hallgassátok meg, miképpen dalolnak a kövek az Örök Fundamentumról, a bizonytalanságban a biztos jövendőről, s a porban a Mennynek Országáról . . . Soli Deo Gloria! Vitéz Ferenc MAGYAR VAGY AMERIKAI? A huszadik század kezdetén Buffalo 352,387 lakosából 104,252 lakos az Egyesült Államokon kívül született. Amerika 12-ik népszámlálása szerint 1900-ban csak 215 magyar lakott Buffalobaan. De tíz évvel késó'bb a magyar lakosok száma 3,041 volt. Ebben az időben több mint egy félmillió magyar élt az Egyesült Államokban. Évek múltán ezek a számok nőttek, és a magyarok több mint 200 templomot építettek Amerikában. Miért tartották meg a magyarok az örökségüket az idegen földön? Elsősorban azért mert a bevándorlók nem az indiánok hagyományait utánozták, hanem saját népük kultúrájával illeszkedtek be a bevándorló nemzetiségek által alkotott életbe. Az amerikai élet olyan mint egy mozaik, vagy mint egy szivárvány. A nemzetiségek alkotják a különböző színeket. Ebben a színes amerikai életben a magyaroknak is fontos szerep jut. Jó állampolgárok lehetünk anélkül, hogy hagyományainkat feladnánk. Még is sokszor találkozunk olyanokkal, akik az angol-szász kultúrát utánozzák abban a tévhitben, hogy ezáltal jó amerikaiakká válnak. Amerikában, ha valaki saját hagyományát feladja, akkor vagy kikapcsolódik a közösségi életből, vagy egy másik bevándorolt nemzet hagyományait utánozza. “Amerikai”—az nem francia, angol, német, olasz, holland, spanyol, ír, lengyel, kínai, vagy magyar, hanem a bevándorolt nemzetiségek összessége. így Amerikában lehetünk jó magyarok, és ugyanakkor jó amerikai állampolgárok is. Kántor Pál FOHÁSZ Uram, ki tenyereden hordod, És gyógyítgatod sebzett szívem, A lelkembe virágod oltod, Hogy mindenben örömöm legyen: Lelked szüntelen kézen vezet, — Érzem, — rögös útamat járva. Beh jó tudni ez áldó kezet! Legyen érte életem hála . . . Uram, ki vakságom elvetted, S engeded, hogy jövőbe lássak, Embersorsom hitembe tetted: — Akármit is tegyenek mások — Én Rád hagyok minden akarást, Legyen bár tett, szó, vagy gondolat, — Nálad látok virágfakadást Napsütés és borulat alatt. Legyen erős kőszirt a hitem. Ebből építsen a szeretet Oltárt, melyen Elődbe vigyem A Téged szomjazó lelkeket. Mécsem olaját töltsd fel bennem: Világíthassak mások előtt. Engedj Uram igéddé lennem; Minden dolgomhoz Te add erőd. Uram, ki lenyúltál a mélybe, Hogy lelkem a porból felemeld, Szentlelked oltsd e szegény “én”-be, S akaratom magadnak neveld. Légy uram, főprófétám s — papom! Szód a számon bizonyság legyen. Mindenemet Elődbe rakom, S ne hagyd, hogy onan visszavegyem. Hör esik József
