Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA Magyar nép árvaságán esdeklő keserves Fohászkodás Óh hatalmas Király! Ellened nem állható erőskarú, örökké való Felség! Be sokszor valál mi megszabadítónk a mi nyomorúságinknak idején, de mostan elrejtvén Magadat mielőttünk, igen megharaguvál a te népednek könyörgése ellen. Emlékezzél meg azért immár utoljára valamikor arról, ami esék mirajtunk, tekints reánk és lássad meg a mi nagy gyalázatinkat, mert Uram mi árvákká maradónk Atya nélkül és a mi Anyáink keserves özvegységére világ csudájára hagyatának. Hová is lehet immár nemzetnek veszettebbül dolga, mint a te Magyar népednek, aki ily elesett árva keserű kenyérre juta? lm Uram Isten mindenfelé nyújtjuk a mi kezünket, hogy valaki kezünkfogva kivinne e mi mostani tengernyi nyomorúságinkból, de jaj! mert senki nem fogá kezünket, s lenne védelmező segítséggel, de sehol senki nem találtatik. Nincs Uram Isten a te népednek Fejedelme, nincs őtet segítő s őriző Pásztora, ki a rajtunk uralkodó szolgák kezéből kimentene bennünket. Óh elesett árvák édes Atyja! s erőtlenek örök Istáp- ja! nem tudunk hová lenni, hanem csak Tereád néznek a mi szemeink: Te azért ne felejts el mindörökké, hanem emlékezzél meg már elvégre a mi nagy árvaságinkról. Mert a mi örökségünk szállott a kívülvalókra és a mi verítékünkkel épült házaink, erős Váraink s Városink más nemzet birtokába adatának. Elesék, elesék Magyari fejünknek ékes koronája és a porban nagy gyalázatosán tadoptaték. Szomorú Uram a mi szívünk, midőn látjuk a te nevedről nevezett Magyar Sionidnak ily szörnyű pusztulásokat és Tőled is mindenestől fogva való megvettetésünket. lm csak markunkban hordozzuk a mi lelkeinket és életünknek veszedelmével keressük mindennapi kenyerünket, a mi édes Hazánkban öldöklő fegyver miatt. Miért feledkezél el mirólunk mindörökké, elhagysz-é minket ilyen sok időkiglen? Tartsd meg Uram a Magyari Izrael maradékját és szánd meg ilyen világcsudájára jutott árvaságát! Szánj meg, óh szánj meg immár minket, minekutánna elkele minden édes erőnk és térítsd meg a te fegyveredet hüvelyébe, megelégelvén nemzetünk vériben való megré- szegedésit. Gyüjtsd össze a te elszéledett népedet és találj módot a mi megszabadulásunkban a te rabszabadító isteni szent mesterséged szerint, lássák meg mindenek, hogy te mi Istenünk és mi te népeid vagyunk. Kelj fel óh Úr Jézus Krisztus, mi hűséges közbenjárónk és szólj édes Atyád előtt e mi rebegésünk mellett, szólj Uram a te Magyar Jéruzsálemednek békességéért, hadd világosodjék meg orcája mirajtunk, hogy megszabaduljunk és a szabadulásért való hálaadásnak örömével mehessünk bé a szent gyűlésekbe. Hallgass meg óh mi reménségünknek Istene! és bocsáss el immár Előled békességgel s megigazulva a Király Krisztus közbenjárása fejében. Ámen. Szöllősi Mihály: Bujdosó magyarok füstölgő csepüje, Kolozsvár, 1676. CXXXVIII. ZSOLTÁR Hogy a babiloni vizeknél ültünk, Soha még úgy nem fájt, Uram, a lelkünk; Sirattuk ott az ősi, szent Siont, Az elvesztett hazát, a drága hont, A nagy búnak, búbánatnak miatta, Hegedűnket függesztettük fűzfákra. Kik minket ott bús rabigába zártak, Víg éneket tőlünk hiába vártak, Hogy mondhattunk volna mink éneket, Mikor szívünk a bútól elepedt; Mint az árnyék, bolyongtunk a fák alatt, Csak a testünk: a lelkünk otthon maradt. Ó, hogy fájt a szívünk akkor Utánad, De azt mondtuk: hadd sorvasszon a bánat. Inkább ne lássalak többé soha Ó, Jeruzsálemnek szent városa, Inkább nyelven az ínyemhez tapadjon, Idegenben mint víg dalra fakadjon. Ó, mikor még mink is boldogok voltunk, Magunktól is énekeltünk, daloltunk, De most szemünk, szívünk a múltba vész: Felejteni, ó, mert olyan nehéz! Ha én rólad, Sión, elfelejtkezem: Felejtsen el engem az én jobb kezem. Hogy lobogott szemükben a gyűlölet: Rontsad! Rontsad! Ne hagyj kövén más követ! Oltárit is pusztítsd el előle, Népét vidd el rabul messze földre . . . S hol a Sión szent templomoddal állott, A hely, Uram, siralomvölggyé válott. Igazságos Isten, Te azt a napot Feledésbe menni többé nem hagyod, Amely minket gyászba öltöztetett, Babiloni vizekhez ültetett. A sok könnyért, amit húllattak velünk, Babilonnak Te fizess meg, Istenünk! REFORMÁTUSOK LAPJA June-July, 1970 — Volume 70, Nos. 6-7 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DB. JOHN BUTOSI, Synod President Editor: REV. FRANCIS VITÉZ 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J. 08861 Phone: (201) 826-3513 Subscription—Előfizetés: évi $3.50 yearly. Printed by Standard Press, New Brunswick, N. J. Second class postage paid at New Brunswick, N. J. 08901 Parker Photo Offset Printing Co., 163 Albany Street. Send Form 3579 to Reformátusok Lapja, Circulation Department, New Brunswick, New Jersey 08901
